Szabad Újság, 1992. február (2. évfolyam, 28-51. szám)
1992-02-06 / 31. szám
4 1992. február 6. r 5 Világgazdasági mozaik Változó hamburger-filozófia A McDonald’s, amelyik 54 országban 12 ezer étteremben évente 24 millió vendéget szolgál ki, megváltoztatja kelet- és közép-európai üzleti stratégiáját. Korábban a vegyes vállalatok alapítását szorgalmazták ebben a térségben, most azonban franchise-alapon akarnak tovább terjeszkedni. A kelet-európai piacot Bécsból irányítják, ahol úgy vélik, hogy sikerül megfelelő partnereket találni ezekben az országokban a licenc útján való együttműködéshez. A McDonald's minőségbiztosítási rendszerét természetesen a kelet-európai régióban is ugyanolyan szigorral működtetik, mint bárhol másutt a világon, hiszen ez az egyik alapja a gyorsbüfé-birodalom több mint harminc éve töretlen sikereinek. A beszállított termékek minőségét minden hónapban ellenőrzik és négyfokozatú skálán minősítik. A franchise-rendszerben részt vevő vállalkozókat a legapróbb részletekig megismertetik a technológia, az irányítás, a minőségbiztosítás előírásaival, és az alapozó tréning után rendszeresen tartanak nekik továbbképzéseket. A britek filmjei Nagy-Britannia polgárai tavaly mintegy 900 millió font sterlinget költöttek fényképezésre - állapította meg egy felmérés. Ennél többet csak a németek adnak ki filmtekercsek vásárlására, állítja az Euromonitor egész Európára kiterjedő felmérése, amelyből az is megtudható, hogy a briteknek nem egészen a fele rendelkezik jelenleg fényképezőgéppel, és az ország 22 millió háztartásának 80 százalékában van fényképezőgép. Az európai vonalkód győzött Számos problémát okozott az Észak-Amerika és Európa közötti kereskedelemben, hogy az Egyesült Államok és Kanada még mindig a régi 10 sávból álló vonalkódrendszert használja a csomagolásokon, szemben az európaiakkal, akik viszont már a 13 sávból állót alkalmazzák. Nemrégiben az amerikaiak és az európaiak megegyeztek abban, hogy egységesítik vonalkódrendszerüket. A nemzetközi vonalkódrendszerről szóló megállapodást a kódolással foglalkozó európai intézet, az EAN egyeztető tárgyalásának eredményeképpen írta alá 1977 elején a 12 alapító ország. Azóta további 42 ország csatlakozott az európai rendszerhez, bár az országok közül nem mindegyik található az európai földrészen, mint például Japán és több iparosodott távol-keleti ország, a Dél-afrikai Köztársaság, valamint Ausztrália. Szaúd-Arábia kitart Az OPEC egyik nemrégiben tartott rendkívüli csúcsértekezletén a szövetség néhány tagja, különösen Nigéria, Irán és Algéria élénk aggodalmának adott hangot az erősen csökkenő kőolajárak és a magas termelési költségek miatt. Szaúd-Arábia ellenben kitart álláspontja mellett, amely szerint 1992 első három hónapjában fognak az árak megfelelő szintre emelkedni. 1991 utolsó napjaiban a Brentolaj ismét teret vesztett, a West Texas Intermediate ellenben fellendülőben van. Környezetvédelem - földgázzal Mexikó elnöke, Carlos Salinas azzal kívánja megoldani az ország légszennyezésének csökkentését, hogy az ehhez — számítások szerint 30 százalékkal - hozzájáruló tömegközlekedési járműveket átállítják földgázüzeműre. A cél megvalósítása érdekében miniszterek, kormánytisztviselők, környezetvédő aktivisták és ipari vezetők részvételével bizottságot hoztak létre azzal a feladattal, hogy dolgozzák ki a tömegközlekedési járműpark átállításának módszerét. A bizottság 169 millió dollárt fordíthat erre a célra az idén úgy, hogy hatásköre csak tanulmányok készítésére és javaslattételre terjed ki. Az összeg felét a mexikói költségvetés, felét a Világbank és a japán kormány állja. Éjjel-nappal a vevőkért A lényegében telített japán fogyasztásicikk-piacon már csak rafinált módszerekkel lehet a vevők kegyeit elnyerni. Ezen módszerek egyike a fogyasztási cikkekkel kapcsolatos vásárlói vélemények folyamatos gyűjtése és felhasználása. A háztartás-vegyipari cégek egymással versengve állítják fel véleménygyújtö központjaikat. Ezek többnyire éjjel-nappal működnek, így akár éjfélkor is elmondhatja a vásárló a tapasztalatait a legújabb tusfürdőkről vagy hajlakkokról. Az új divat az elektronikai iparban is hódit. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy egyedül a mérnökeink döntsék el, milyen szórakoztató elektronikai készülékekre van szükségük a vevőknek - jelentette ki a Sony egyik vezetője. Az áruházak áruháza A világ legnagyobb bevásárlóközpontja épül a kanadai Edmontonban 1,1 milliárd kanadai dollár költséggel. A csaknem félmillió négyzetméter alapterületű kereskedelmi negyedben nyolcszáz üzlet, 110 étterem, 19 mozi, több éjszakai bár, egy hatalmas bingóterem és egy templom is helyet kap. Itt lesz a világ legnagyobb hullámfürdője, amelyet kéthektáros, a trópusokat idéző fedett szabadidőközpontban építenek fel. Hatalmas jégcsarnok, számtalan látványosságot felvonultató szórakoztatónegyed található ezenkívül az edmontoni bevásárlóközpontban, amelyet tervezői szerényen a világ nyolcadik csodájának neveznek. A három részletben, 1995-ig elkészülő beruházás több mint 15 ezer embernek ad munkát, és a szakemberek szerint évente ötmillió turistát vonz. (Az Üzlet és az M. N. Gazdaság nyomán) t_______________________________________________________________________< J$l Szabad ÚJSÁG A csehszlovák külkereskedelem tavalyi eredményei Export-import siker — nem volt Csehszlovákiában az immár elmaradhatatlan évi külkereskedelmi mérleg készítőinek a figyelme az idén is arra irányult elsősorban, hogy milyen volt a kivitel és a behozatal dinamikája; mit, hová és mennyiért szállítottunk; milyen intenzitással áramlott az országba a nyugati töke stb. Látszatra szokványos kérdések, s mi tagadás, a statisztikai adatokért sem rajong az emberek többsége, mégis érdemes néhány percet elidőzni az alábbi adatok fölött. Ezáltal ugyanis nem csupán a csehszlovák külkereskedelem tavalyi eredményeit ismerhetjük meg, hanem az idén, a jövőre ránk, pontosabban exportáló és importáló, még inkább gyártó cégeinkre váró teendőkre is tudunk következtetni. Csehszlovákia külkereskedelmi tevékenységének értékelése manapság nem egyszerű feladat. Pusztán azért sem, mert már maga a kiindulási pont, a statisztikai felmérés is bonyolult, több tényező nehezíti. A múlt év esetében például ilyen tényező volt a korona devalvációja; az, hogy bevezették a volt szocialista országok közötti dollárelszámolást - világpiaci árakban, és még sorolhatnánk. Az alábbi adatok egyebek mellett emiatt, meg azért sem véglegesek, mert az exportimport tevékenységre is lehetőséget kapott hazai magánkereskedők által lebonyolított forgalmat még nem lehet igazán pontosan felmérni. Kivitel és behozatal Az export-import tevékenység dinamikája az egyes árufajtákat és a külföldi partnerállamokat tekintve különböző irányzatok kialakulására utal. Ha összehasonlítjuk például az 1990-es évben és a tavalyi év első kilenc hónapjában lebonyolított export volumenét, akkor azt tapasztaljuk, hogy - koronában számítva - pontosan egytized részével csökkent, de októberben már öt, novemberben pedig tizenkét százalékkal nőtt. Egészében véve mégis exportcsökkenést könyvelhettünk el. A behozatal a múlt év első háromnegyed részében az 1990-es évihez viszonyítva kb. az egyötödével csökkent. Igaz, a téli hónapokban itt is fordult a kocka (októberben 4,5, novemberben 13 százalékkal növekedett), de az egész évi eredményeken ez már alig változtatott valamit. Honnan és hová? Nos, a csehszlovák külkereskedelmi tevékenység dinamikája 1991-ben leginkább az egyes országok szerint változott. Főleg a volt szocialista államokkal folytatott kereskedelem csökkent mégpedig 1990-hez képest az egynegyedével. Ezen belül egészen rendkívüli módon alakultak külkereskedelmi kapcsolataink a volt Szovjetunióval, amely időközben megszűnt Csehszlovákia domináns exportpartnerének lenni. Nem így az import esetében. Itt továbbra is konkurencia nélkül megtartotta vezető pozícióját. Mi több, egy-két százalékkal növekedett is az onnan hozzánk áramló árumennyiség (meghaladta még a korábbi évek szovjet importját is), s jelenleg a csehszlovák import egyharmadát teszi ki. A piacgazdasággal rendelkező országokkal folytatott külkereskedelmi tevékenységünk pozitív vonása, hogy növekedett (5,8-9,5 százalékkal, Németországban 24 százalékkal!) a csehszlovák export volumene. Ezzel szemben a megszokottnál mintegy 20 százalékkal kevesebbet importáltunk ezekből az országokból. Hasonló eredményeket tapasztalhattunk a volt KGST-tagországok esetében is. A csehszlovák külkereskedelem megoszlása %-ban 1991 első tizenegy hónapjában cseh szí. export csehszl. import összesen 100 100 piacgazdasággal nem rendelkező országok 38,9 43,2 piacgazdasággal rendelkező országok 61,1 58,8 ebből: fejlett gazdaságú országok 52,0 47,9 Németország 25,0 19,8 fejlődő országok 8,8 8,9 a volt Szovjetunió 19,2 31,9 Az 1991-es év során tehát - mint az várható volt - a csehszlovák kereskedelem mind az exportot, mind az importot tekintve a fejlett piacgazdasággal rendelkező országok felé orientálódott. Mit adunk-veszünk? Az árufajtákat tekintve a csehszlovák külkereskedelemnek egyelőre nincs mivel dicsekednie. Ugyanis a fejlett országokhoz viszonyítva még mindig túl sok nyersanyagot és félkész árut importálunk. A múlt év első tizenegy hónapjában pl. a külföldről behozott áru 40 százaléka volt nyersanyag (a tüzelőanyag 29,3 százalék). Ezzel kapcsolatosan megjegyezzük: a fejlett országok exportjának mindössze 10-12 százalékát képezi a tüzelőanyag-export, míg Csehszlovákia esetében ez az arány 27,4 százalék. A múlt évben külkereskedelmünkben tapasztalt negatív eltolódások nagyrészt annak „köszönhetők“, hogy az exporttámogató gazdaságpolitikánk nem volt eléggé hatékony. Persze arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy csakis olyan árut exportálhatunk, amelyből képesek vagyunk világszínvonalút gyártani, ráadásul gazdaságosan. S csak olyan termékeket importálhatunk, amelyekre van valutánk, aminek ugyancsak híján vagyunk. (baranyai) A radioaktív hulladék tárolása: Talán a jövő században... Enrico Ferminek, a világhírű (később Nobel-díjas) olasz fizikusnak egy chicágói laboratóriumban 1942-ben elsőként sikerült urán-atommáglyát építenie, amelyre még abban az évben - a magyar Szilárd Leó fizikussal közösen - be is jelentette szabadalmi igényét. Azóta immár 50 év telt el, de a Fermi laboratóriumában keletkezett radioaktív hulladék számára azóta sem találtak végleges tárolóhelyet. Hasonló a helyzet azzal a 80 ezer tonna radioaktív hulladékkal és a több 100 ezer tonna gyöngén sugárzó anyaggal is, amelyek azóta keletkeztek az atomerőművekben, de a szakemberek és a politikusok képtelenek eldönteni, hol lehetne a legbiztonságosabban örökre elhelyezni. Az emberiség tehetetlenségére utal ez ügyben az a tény is, hogy - amint azt a washingtoni World Watch Institute terjedelmes tanulmányában konstatálja - a világ 26, radioaktív hulladékot produkáló országa közül ez ideig egyikben sem tudtak megfelelő, biztonságos tárolóhelyet találni e veszélyes anyag számára. A megoldás kivétel nélkül mindenütt várat magára, alig győzik átütemezni a végleges döntés határidejét. Az USA-ban pl. az eredeti tervek szerint 1976-ban kellett volna végleg meghatározni, hogy hová kerüljön a sok sugárveszélyes hulladék. Ám e terminust 1985-re, majd 1989-re, illetve 1998-ra, végül 2003-ra, és a közelmúltban 2010-re módosították. Ma már azonban a legutóbbi határidő sem tűnik reálisnak, főleg műszaki problémák és a Nevada államban - ahová tervezték a tárolót - tapasztalható mind erősebb tiltakozások miatt. Hasonló a helyzet Franciaországban is, ahol 2005-ben telik le a radioaktív hulladék tárolási helyének meghatározására szóló moratórium határideje. Németországban 2008-tól Gorlebeben tárolnák az atomhulladékot. Azért a feltételes mód, mert úgy tűnik, ott is különböző műszaki problémák és a magas talajvízszint miatt hiúsul meg a terv. Az egykori Szovjetunió utódállamai esetében aligha lehetne meghatározni, hol tudják megoldani mihamarabb ezt a kérdést. S a többi, atomerőműveket üzemeltető országnak, mint pl. Argentína, Belgium, Kína, Finnország, India, Olaszország, Japán, Hollandia, Spanyolország, Svédország vagy Nagy-Britannia csak 2020 és 2040 között tervezik a radioaktiv hulladék tárolásának végleges megoldását. Tekintettel a szinte végtelenül hosszú időtartamra, amíg a szóban forgó hulladék sugárveszélyt jelent, az az elképzelés is mind távolibbnak tűnik, hogy a világon kitermelt atomhulladékot közösen, a Föld mélyében raktározzák el. A plutónium atomerőmüvekben képződő 239-es izotópjának felezési ideje ugyanis 24 ezer 400 év, ami egyszersmind azt is jelenti, hogy negyedmillió évnek kell eltelnie, (12 ezer generáció), amíg kisugárzása nem jelent veszélyt az emberre. Márpedig ilyen beláthatatlan időtartamra senki sem szavatolhatja, hogy a tárolóhelyeket nem károsítja meg valamilyen geológiai folyamat, talajvíz vagy maga a természeti kincsek után kutató ember. Jelenleg a világon 413 atomreaktor működik, amelyek a kitermelt energiának csupán 5 százalékát produkálják. További 60 reaktor még készülőben van, de 1990-ben - hosszú idő után először - a földkerekség egyik országában sem kezdtek atomerőmű építésébe. Egy atomreaktor évente átlag 30 tonna radioaktív hulladékot termel, tehát az ezredfordulón kb. 190 ezer tonna erős kisugárzású atomhulladék vár majd végleges tárolóhelyre. Egyelőre azonban úgy tűnik, a jelenlegi kényszermegoldásnál (a reaktorokhoz közeli föld alatti tárolók) nem nagyon akad jobb. Ezt tökéletesíteni legfeljebb ún. szárító konténerekkel lehet, amelyekben az atomhulladék „kihűl“, de ez a mód is csak addig lehet megfelelő, amíg további kísérletekkel nem találnak a tudósok technikai és társadalmi szempontból valóban megfelelőt. (A Vyber nyomán) Mohiban is lesz atomhulladék-lerakat. Vajon végleges ? (Fotó: B-s)
