Szabad Újság, 1992. február (2. évfolyam, 28-51. szám)
1992-02-25 / 47. szám
4 1992. február 25. Oltcit-háziszerviz A fényszórók bepárásodása Alaposabb autómosás után, vagy akár hosszan tartó esős-párás időjárás esetén meglehetősen gyakori jelenség ennél az autótípusnál a fényszórók belső üvegfelületének bepárásodása. Ez a jelenség a reflektorok fényerejét gyakorlatilag nem csökkenti, annál károsabb viszont az égők, de főleg a parabolatükör élettartama szempontjából; mielőbbi eltávolítása tehát feltétlenül indokolt. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy leggyakoribb kiváltó okai. 1/ a fényszórótest elégtelen tömítése 2/ a reflektor égőjét védő gumimanzsetta rossz „felfekvése“ 3/ a parkolólámpa gumimanzsettájának hézaga vagy rossz illeszkedése. A hiba eltávolításának módja; 1 / Bármilyen vízálló gittet vagy klórkaucsuk bázisú ragasztót használhatunk. (A gyakorlatban jól bevált pl. a „Plasticky tmel“ néven forgalmazott hazai termék, amely mosdó- és WC-kagylók, fürdőkádak stb. tömítésére is kitűnően használható.) Minthogy a reflektorok viszonylag jól hozzáférhetőek, kiszerelésükre nincs szükség: vékony pálcával, vagy akár fogpiszkálóval is jól hozzáférhetünk a hézagokhoz. 2/ Forgassuk el lassan a manzsettát - ha szükséges, akár 360 fokkal - addig, amíg a „levágott" (tehát vízszintes felületű) szelvénye legfelülre nem kerül. Ebben a helyzetben ujjainkkal finoman és egyenletesen nyomjuk rá a lámpatestre, amelyet előzőleg nem árt, ha megtisztítunk az esetleges mechanikus szennyeződésektől. Ha az égő fémaljazatának gyűrűje egész kerülete mentén azonos vastagságban „látszik“, minden valószínűség szerint helyrehoztuk a gyártó hanyagságát. 3/ Viszonylag itt van a legkevesebb dolgunk. A kb. gyűszű nagyságú tömítés illeszkedése könnyen ellenőrizhető, s az esetek túlnyomó többségében egy szimpla „rányomás“ is elégséges. A foglalat környékének megtisztítása azonban ebben az esetben is a jó eredmény záloga! Ha a elmondottakat ellenőriztük, még mindig hátravan egy fontos teendőnk: bepárásodott fényszóróink kiszárítása. Amennyiben ugyanis ezt elmulasztanánk, és a tökéletes tömítést követően „nedvesen hagynánk“ őket, sokkal többet ártottunk autónknak, mint amennyit használtunk. A „bezárt" nedvesség ugyanis, változó halmazállapotban bár, de ott marad, és az eredeti állapothoz képest sokkal gyorsabban „vakítja meg“ a kocsi reflektorait. A legjobb szolgálatot ilyenkor a hosszabbító kábellel kombinált hajszárító teszi: mielőtt végleg a helyükre raknánk a gumimanzsettákat, vegyük ki mindkét égőt - természetesen foglalatostól -, és TÖKÉLETESEN szárítsuk meg a parabolatest, valamint a fényszóróüveg belső felületét. CSAKIS EZUTÁN rakjuk vissza véglegesen az égőket, mégegyszer gondosan ellenőrizve a manzsetták illeszkedését. Nyugati autógyárak hazai kereskedelmi kirendeltségei Márka/gyártó A hazai kirendeltség neve címe telefonszáma BMW Pragent-BMW Praha 1, Washingtonova 17 236 59 66 CITROEN Tatra-kombinát 742 21 Koprivnice 0656/415 75 FIAT FIAT CSFR Praha 1, Krízovnicka 1 231 1513 FORD Ford Werke AG Praha 1, Perlová 10 224 634 GM GM ÓSFR Praha 4, Stétkova 18 435 251-3 HONDA Fintraco s r. o. Praha 6, Dejvická 2 321 500 HYUNDAI Motokov a. s. Praha 4, Na strzi 63 414 35 30 KSUZU (lásd: GM) MAZDA Auto Palace k. s. Praha 4, Na chotíuvci 2475 762 569 MERCEDES/ BENZ Bratfi Helbigové Praha 1, Vinohradská 10 235 60 01 MITSUBISHI MMC CSFR Praha 1, U prasné brány 1 232 09 00 NISSAN Sumit Motors CSFR Praha 3, Sudomérická 32 747 801 OPEL (lásd: GM) PEUGEOT Car Centrum Praha 8, Kundratka 19 822 511 RENAULT Renault CSFR Praha 1, Váci. nám. 38 264 235 SEAT Tessos Praha Praha 2, Na Folimance 2 691 04 53 VOLKSWAGEN Skoda a. a. s. Mladá Boleslav 0326/411 VOLVO Pema Praha Praha 8, Dopravákű 848 534 Megjegyzés: 1) Prága hívószáma 02 2) a Mladá Boleslav-i szám a részvénytársaság telefonközpontját kapcsolja. Ez az aranyos kis ékszerdoboz a valószínűleg eddig gyártott legszebb - Favorit. Persze nem szériamodell, és soha nem is lesz az: a legismertebb hazai motorhangoló és karosszéria-átépító cég, a METALEX műhelyéből került ki. Próbálják elképzelni ráadásul vászontetö nélkül, igazi kabrioletként... (Kép és szöveg: - ss) Szerkeszti: Vass Gyula Szabad ÚJSÁG Maszekok kontra ,,cséeszádé“ Csak a színvonal a tét? Szó, ami szó, amikor egykoron megtervezték a nyitrai autóbusz-pályaudvart, a szakemberek nem nagyon gondoltak arra, hogy az utasok hol és miképpen enyhítik majd szomjukat, haraphatnak-e valamit, lesz-e hol kezet mosniuk. Éveken át mindössze egyetlenegy, gyatra ellátottságé büfé állt a rendelkezésükre. Nem csoda tehát, hogy egymást érték a bíráló megjegyzések, ha a zoboraljai város ezen „ékessége“ bárhol szóba került. Mindezzel természetesen tisztában voltak a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat nyitrai üzemének illetékesei is. Csakhogy a komolyabb lépések megtétele egyre csak elodázódott. Tulajdonképpen egészen 1990-ig, amikor beköszöntött a magánvállalkozások kora. Egyszeriben rengeteg érdeklődő akadt, aki éppen a buszpályaudvaron kívánt ilyen-olyan bodegát nyitni. (A ... és kettő a ,,konkurensek“ közül. teljességhez tartozik, hogy ekkor már egy korszerű WC és mosdó állt az utazóközönség rendelkezésére.) Alig néhány hét leforgása alatt egymás után nyitott a lángossütő, a gyümölcsárus, az apró pékárubolt és az üdítőket kínáló büfé, az utazóközönség általános megelégedésére. Látszólag tehát minden úgy zajlott, mint bárhol az országban. Csakhogy... „A konkurenciától tartanak!“ Brath Erzsébet nyitracsehi lakos. Ő a lángossütő a nyitrai buszpályaudvaron. Tavaly óriási elszántsággal indult. A kezdet felidézésekor azonban könny szökik a szemébe:- Lehet, hogy egy kicsit furcsa eset az enyém. Arról van ugyanis szó, hogy- bár maga a munka örömmel töltött el- mégis kényszerből vágtam bele ebbe a dologba. Tudniillik huszonhárom éven keresztül óvónő voltam. Három érettségim van. Egyet a gimnáziumban, egyet Léván az óvónőképzőben, egyet pedig nevelónöként szereztem. Imádtam a hivatásomat. Tavaly február elsején mégis elbocsátottak. Akkor nyitottuk ezt a bódét itt a pályaudvaron. A közlekedési vállalat minden fenntartás nélkül beleegyezését adta, a higiénikus szintén egyértelmű igennel válaszolt, s a szerződésben benne foglaltatik, hogy az építész-tervező is áldását adta az egészre. így aztán belefogtunk, és őszintén megvallva: ment is az üzlet. Mindenki elégedett volt: mi a forgalommal, vásárlóink pedig a készítményeinkkel. Most meg néhány hete jött a figyelmeztetés, hogy - baj van. A közlekedési vállalat illetékesei ugyanis tudtunkra adták: hogy, veszélyeztetjük az utasok biztonságát (!), no meg építészeti-tervezési szempontból is kifogások merültek fel ellenünk. Hát most ezt tessék elképzelni! Most rukkolnak elő ilyesmivel, amikor végre egyenesbe jöhetnénk! Mert ezidáig ami bevételem itt nekem volt, az tulajdonképpen mind a rengeteg adósság törlesztésére ment. Például ezt a bódét Slusovicéből hozattam; a komplett berendezéssel együtt 180 ezer koronába került. Negyedévenként 35 ezer koronával törlesztem... Aztán hol van még az alapanyag, a munka, az idegeskedés, a sok futkosás?! Vagy a helypénz? Tavaly összesen 11 ezer koronát kellett ilyen címen kifizetnem. S most jönnek ilyen kifogásokkal, amikor egy éve itt vagyunk! Kérdem én: tavaly még nem nyomta a begyét senkinek a dolog? Akkor az ment, hogy végre kezdjük már el, hogy színvonalasabbá tegyük az autóbuszpályaudvar szolgáltatásait. Szerintem egyszerűen arról van szó, hogy a közlekedési vállalat illetékesei - mivel a „régi" büfé már az övék - megriadtak a konkurenciától. A cél pedig: a monopolhelyzet visszaállítása! - A lángossütő panaszáradatához csatlakozik a péksüteményt árusító társa is. Dühöngve sorolja az ellene is felsorolt kifogásokat, miközben egy halom engedéllyel bizonygatja az igazát. „Nem akarjuk elűzni őket“ Járt Vrba mérnök, a Csehszlovák Autóközlekedési Vállalat nyitrai üzemének igazgatója látogatásomkor éppen szolgálati úton tartózkodik. De ez tulajdonképpen nem is baj, miután kiderül, hogy a fenti probléma „felelőse“ Alexander Kosicár, a személyzeti osztály vezetője. Az irodájában találom:- Tessék elhinni, egyáltalán nem a konkurenciától féltjük a büfénket. Egyszerűen arról van szó, hogy a megállókhoz, tehát a ki- és bekanyarodó buszokhoz közeli bódék egyrészt veszélyeztetik az utasok biztonságát, másrészt pedig nem felelnek meg a tervezési-építkezési előírásoknak. Amikor a jelenleg ott árusító maszekokkal megkötöttük a szerződéseket, mindezt olyan kikötéssel tettük, hogy annak felbontási joga kölcsönös. Az ottani terület ideiglenes használatáról van szó, s nekünk (is) jogunkban áll ezt a szerződést felbontani. Tisztázni kell továbbá, hogy még nem bontottuk fel a szerződést a szóban forgó magánvállalkozókkal. Csak figyelmeztettük őket, hogy mindenképpen változtatásokat tervezünk. Ami pedig a fő érv, hogy miért is folyamodunk ilyen lépéshez: a szolgáltatások színvonalát szeretnénk tovább emelni. Ennek érdekében fontolgatjuk, hogy az autóbusz-pályaudvaron továbbra is üzemeltetünk ilyen bódékat, csak egy kissé „oldalt“, egy nagyobb területen, a közlekedési vállalat büféje mögött. Terveink szerint úgy 15-20 magánbódéról lehetne szó; de üzemelhetne akár egy fodrász-borbély, lehetne illatszerbolt, virágárus is. Vagy mondjuk lehetne könyveket árusítani... Egyvalami biztos: ami elegendő volt mondjuk egy évvel ezelőtt, nem biztos, hogy holnap vagy holnapután is megfelel. Tehát mindenekelőtt ez vezetett bennünket elhatározásunkhoz. Még egyszer nyomatékosítani szeretném: nem a konkurenciától való félelem, sem pedig az, hogy a maszekokat el akarnánk űzni. Sőt! Huszonkét érdeklődőt tartunk nyilván az új területen való árusítást illetően, de valamennyiüknek nem tudunk helyet biztosítani. Annak alapján döntünk, hogy ki milyen szándékkal, tervekkel rukkol elő - s elsősorban is azt a szempontot helyezzük előtérbe, hogy milyen szolgáltatásokat szándékozik nyújtani. xxx Most kinek adjon igazat az ember? Tény, hogy a nyitrai buszállomáson már egy éve árusító maszekoknak fáj a közlekedési vállalat ilyen jellegű döntése. És kétségtelenül némi igazuk van. Főleg ha hozzátesszük: a közlekedési vállalat azt is feltételként szabta meg az újdonsült (vagy akár a régi) maszekok számára, hogy kizárólag a „cséeszádé“ által biztosított és szállított bódékban nyithatnak üzletet. Mit kezdjen tehát bódéjával az, aki már megvette, méghozzá több mint százezerért? Ha meg a másik fél érveléseit elemezgeti a tollforgató, éppenséggel azokra is rábólinthat: ha valóban a szolgáltatások színvonalának emelése a cél, nem pedig valamiféle „kiskapuk" keresése, hát úgy legyen! Persze, az mindenképpen kifogásolható, hogy miért nem gondolkodtak már tavaly hasonlóképpen a közlekedési vállalat vezetői. Akkor minden bizonynyal el lehetett volna kerülni a most kialakult kellemetlen helyzetet. A fejlemények további alakulásáról a későbbiekben még beszámolunk. SUSLA BÉLA A közlekedési vállalat büféje...
