Szabad Újság, 1992. február (2. évfolyam, 28-51. szám)
1992-02-21 / 44. szám
4 1992. február 21. Szabad ÚJSÁG A davosi Világgazdasági Fórumról Gyilkos verseny a küzdőtéren A davosi Világgazdasági Fórumon az idén is Kelet-Európa volt a főtéma. A fórumról visszatérve Kupa Mihály magyar pénzügyminiszter nyilatkozott az Új Magyarországnak. Az alábbiakban ebből közlünk részletet. r---------------------------““““—\ Vállalatok Vállalkozók Apróállattenyésztők Figyelmébe! Győződjenek meg a csibék minőségéről! Hybro Fehér holland húshibrid naposcsibe, európai színvonal! Megrendelések írásban: Státny majetok á.p. Komárno Hadovská cesta 870 PSŐ: 945 19 Telefonon: /0819/ 24-42 telet. /0819/ 24-59 telefax 98470 telex Szaktanácsadással is szolgálunk Önöknek! SZÚPI-157 Szakemberek a gazdasági szerkezetváltásról A tűrőképesség határai- Davosban az volt a részvevők általános véleménye, hogy a világ nagy felzárkózó térségeinek, Latin-Amerikának, Kelet-Közép-Európának és Ázsiának három olyan éllovasa van, amelyek a legsikeresebben valósítják meg a fejletlen vagy diktatórikus gazdaságból a modern piacgazdaságba vezető strukturális és gazdasági átállást. Ezek: Mexikó, Magyarország, illetve Tajvan - mondta a miniszter.- A fórumon az egész világ gazdasági-strukturális átalakulásáról is szó volt.- Igen, és megállapították, hogy egy új világrend van kialakulóban, amelyet egy Észak- és Dél- Amerikát, egy Japánt és Ázsiát magába foglaló régió, Európa, illetve Kelet-Európa és a volt Szovjetunió együttese, valamint a délafrikai térség határoz meg. Ezek azok a gazdasági centrumok, amelyek egymással versenyezni fognak. Közöttük ugyanis a verseny még nem dőlt el, sőt igazából most kezdődik. Ezzel kapcsolatban egy új szót, a megacompetition, vagyis az óriás verseny kifejezést használták, ami azt jelenti, hogy a világnak e régiói hatalmas versenyben állnak egymással, miközben szoros együttműködésre törekszenek, hiszen az USA és a Szovjetunió által meghatározott kétpólusú világrend megszűnt. Mindenkinek az útja egyéni- Egy évvel ezelőtt Davosban mindenki annak a szükségességét hangsúlyozta, hogy a Szovjetuniónak egyben kell maradnia. Miként dolgozták fel a fórum résztvevői a Szovjetunió széthullásának tényét?- Mi, magyarok, előre tudtuk: ez be fog következni. Már az Antall-kormány hatalomra kerülése óta mondtuk, hogy a széthullás előbb-utóbb bekövetkezik. A vezető országok ezt úgy élték meg, hogy számukra a nukleáris biztonság a legfontosabb, sőt szinte mindent ennek rendelnek alá, ami teljesen érthető. Ezen túlmenően pedig teljesen természetesnek vették, hogy a volt Szovjetunió helyén új államok jöttek létre. Ezen államokból körülbelül száA Lufthansa a bonni németamerikai tárgyalások eredményeként az amerikai-brit légiközlekedési egyezményhez hasonló, a német piac számára pedig a mainál nagyobb védelmet nyújtó megállapodást látna szívesen. A jelenlegi, 1955-ben kötött, majd 1978-ban valamelyest kiegészített egyezmény értelmében, az amerikai légitársaságok minden németországi repülőteret korlátlanul igénybe vehetnek, a Lufthansa viszont csak korlátozott számban indíthat járatokat, azokat is csak meghatározott számú amerikai repülőtérre. A nagy amerikai társaságok ráadásul a belföldi piac pangását igyekeznek a nemzetközi piacokon ellensúlyozni, piaci részesedésük növeléséhez pedig szívezan vettek részt a konferencián, elnökök, miniszterelnökök. A változásoktól és a veszélyektől függetlenül hallatlan optimisták voltak a jelenlevők, ami engem meglepett. Abban a kérdésben, hogy át tudnak-e alakulni ezek az országok, s a tekintetben, hogy - megfelelő befektetésekkel - képesek-e a meglévő gazdasági potenciájukat életre kelteni, elsősorban az alapanyagszektor működőképessége a meghatározó.- Ebben persze a nyugati országok is sokat segíthetnek.- Magánbeszélgetéseim során megtudtam, hogy húszmilliárd dollár nagyságrendű tervek születtek annak érdekében, hogy befektessenek abba a térségbe. Ettől én, mint magyar, mindig meglehetősen tartok, mert bár megnyugtató, hogy felfuttatják az energiaszektort, és ezáltal megszűnhetnek az energiabeszerzési gondjaink, ugyanakkor a jövőben rettentő mértékben meg kell küzdenünk a befektetési forrásokért. E tekintetben gyilkos versenyre lehet számítani. Amikor például a pakisztáni külügyminiszter lelkesen elmagyarázta, hogy privatizálni kell, és ugyanazt a tőkét célozta meg, amit mi, úgy szintén azt jelezte, hogy éles versenynek nézünk elébe.- A latin-amerikai országok tapasztalatai - amelyek már korábban rátértek a piacgazdaság felé vezető útra - mennyire használhatók a gyakorlatban?- Minisztertársammal, Kádár Bélával együtt alig győztük hangoztatni Davosban - amit egyébként a cseh kollégák is támogattak -, hogy minden ország útja egyéni. Mások ezt úgy fogalmazták meg, hogy nem létezik egységes piacgazdaság. Teljesen más például a japán, az amerikai, a német, a holland vagy francia modell. Vagyis mindenkinek a saját nemzeti érdekeit, lehetőségeit, és adottságai által meghatározott utat szabad követni, mert csak akkor lesz sikeres - amint más modelljét utánozza, bukásra ítéli magát. Ennek ellenére sok a hasonlatosság. így mindenki privatizálni igyekszik, hogy csökkentse az állam gazdasági befolyását, s növelje a magántőke szerepét. sen nyúlnak a tisztességtelen átképzés eszközéhez. Egy repülőjegy a washington-chicagói járatra például 800 dollárba kerül, miközben ugyanazon a napon a jóval nagyobb távolságot jelentő washington-frankfurti útért 498 dollárt kell fizetni. Nem nevezhető tisztességes eljárásnak az sem - véli a Lufthansa illetékese -, hogy a Németországba járatot indító amerikai légitársaságoknak tavaly csaknem 40 százaléka csődvédelem alatt működött, az amerikai kormány pedig nemcsak áldását adta erre a gyakorlatra, hanem egy esetben kifejezetten engedélyezte egy ilyen légitársaságnak a transzatlanti járat indítását. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a szokásosnál általában agresszí-A pénzünket megpróbálják átváltnatóvá tenni - különben nem érkezik megfelelő tőke az országba.- mindenki igyekszik decentralizálni és deregulálni, vagyis leadni a hatásköröket. Ugyanakkor mindenki megpróbál integrálódni a felzárkózók közé, mert rájöttek, hogy egy ország önmagában nem vehet részt sikeresen az éles versenyben.- Miként összegezhetők azok a tapasztalatok, amelyeket a privatizáció sebességével és a visszaélések megakadályozásával kapcsolatban adtak át a fórum részvevői? A privatizálás tényezői- A privatizáció sebességét három tényező határozza meg. Mindenekelőtt politikai stabilitást és jogi biztonságot várnak a befektetők, ami világosan érthető szabályokat és intézményeket jelent. A másik fő kérdés, hogy mennyire hatékonyan működik a privatizációs szervezet, a harmadik fő tényező pedig az, hogy mekkora a külföldi tőke érdeklődése. Mindenki azt mondta a fórumon, hogy kevés a pénz, mert Németország a saját gondjaival gyötrődik, a japánok „kevesen vannak“, az Egyesült Államok gazdaságát pedig recesszió sújtja, mire a mexikói külügyminiszter így szólt: uraim, nem a pénz kevés, hanem az ötlet és a project. Én is mindig ezt hangoztattam. Ezektől függ tehát a privatizáció sebessége és a lehetőségei, persze egy bizonyos társadalmi tűrőképesség határain belül. Fontos követelmény például, hogy az állami vagyont ne lehessen átjátszani, nyitott legyen a privatizáció, a munkavállalók részt vehessenek a programban, az ott dolgozók tisztában legyenek a jogaikkal.- A volt szocialista ország megítélése milyen volt?- A kelet-európai országok felé észrevehetően úgy tekintenek, mint amely régióban nagy lehetőségek vannak. A legnagyobb figyelem Magyarországra és Csehszlovákiára irányul; Lengyelország kissé elfelejtődött, ami számunkra nagy gond, mert- túl a hagyományos barátságon- ez a három ország együtt ad egy kielégítő piacot. A nyugati országokat is komolyan érdekli, hogy a visegrádi hármak közötti integráció létrehozza-e az egységes, átjárható piacot. vebb árpolitikát folytató, csődvédelem alatt működő társaságok konkurenciája a német, illetve a transzatlanti piacra összpontosul. A Lufthansa elnöke elődjével ellentétben azonban nem az amerikai piac liberalizálásáért, hanem a német „égbolt“ védelméért száll síkra. Az Egyesült Államoknak eddig Nagy-Britanniával, Franciaországgal, Olaszországgal és Spanyolországgal van olyan légiközlekedési megállapodása, amely kölcsönösen korlátozza a felek légitársaságainak landolási jogát, a kapacitásnövelést, valamint a csatlakozójáratok indításának jogát. (Frankfurter Allgemeine Zeitung) A kelet-közép-európai országokban végbement rendszerváltás következtében az irányított gazdaságszervezésből a piacgazdaságba való áttérés kérdései foglalkoztatják természetesen leginkább a közgazdászokat. Bár az nyilvánvaló volt, hogy óriási nehézségekbe fog ütközni a piacgazdaságba való átmenet, mégsem lehetett előre tudni: milyen örökséget hagyott a több évtizedes diktatórikus rendszer. A csehszlovákiai szerkezetváltás eddigi folyamatának az értékelése céljából hívta össze a hazai és külföldi szakembereket a Csehszlovák Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézete. Elsősorban arra igyekeztek választ adni, hogy a lehetőségekhez képest milyen mértékben sikerült, vagy nem, megalapozni a piacgazdaságot. A külföldi közgazdászok véleménye szerint a csehszlovákiai átállási folyamat egyértelműen sikeres. Ezt elsősorban azzal magyarázzák, hogy a többi volt szocialista országhoz viszonyítva itt a legjobbak a gazdasági feltételek. Mindenekelőtt az ország viszonylag kismértékű eladósodására, a szigorú pénzügyi politikára, s nem utolsósorban a lakosság tűrőképességére mutattak rá. Ezzel kapcsolatosan a hazai szakemberek véleménye már korántsem ilyen egyértelmű. A lakosság ugyanis, enyhén fogalmazva, nem lelkesedik a szerkezetváltás során alkalmazott módszerekért. Csak abban az esetben mutatkozik hajlandóság a ,,nadrágszíj-összehúzására“, ha a böjt belátható időn belül meghozza gyümölcsét. A piacgazdaság megalapozása érdekében hozott népszerűtlen intézkedések természetesen nem váltottak ki osztatlan sikert a leginkább sújtott rétegek tagjai között. Az utóbbi időszakban tapasztalt elégedetlenségi hullám (gondoljunk csak a bányászok, a mezőgazdasági dolgozók, a vasutasok, az autóbuszvezetők, a légiirányítók sztrájkjára) világosan mutatja, hogy mekkora gondokkal küszködnek az egyes nemzetgazdasági ágazatok képviselői. A kormány, illetve az egyes tárcák vezetőivel folytatott tárgyalások során több ízben elhangzott, hogy még a legalapvetőbb kérdésekben sem sikerült az ágazatok égető gondjaira megoldást találni. Oldfich Kyn, a bostoni egyetem professzora szerint a csehszlovák kormány közgazdászai két lényeges hibát vétettek. Először is abban tévedtek, hogy a hatalmas szocialista vállalatok gyorsan privatizálhatok, s rövid időn belül olyan termékszerkezet-váltási programokat hajtanak végre, amelyekkel gyorsan elérhető a termelés jövedelmezővé tétele. Amerikából nézve a nagyüzemek államtalanítása nagyon lassú ütemű. A neves szakértő véleménye szerint több olyan nagyvállalat van még, amelyet jobb megoldás híján egyszerűen meg kell szüntetni, mert nincs remény az átállásra. A kormánynak jóval nagyobb nyomást kellett volna gyakorolni a veszteségesen termelő üzemekre, hogy minél előbb menjenek csődbe, hasonlóan, mint azt Németországban tették. Méltányolta a kormány azon igyekezetét, hogy az eddiginél nagyobb mértékben kívánja támogatni a kis- és középvállalkozókat, ám a professzor szerint ezt jóval korábban kellett volna megtenni. A másik alapvető hibát - szerinte - ott követték el a kormányközgazdászok, hogy nem teremtették meg a szükséges feltételeket a külföldi töke beáramoltatásához. Mindenekelőtt a hazai bankrendszer gyermekbetegségeire hívta fel a figyelmet, amelyek számos esetben lehetetlenné teszik, illetve akadályozzák a külföldi érdeklődők számára a csehszlovákiai befektetést. Éppen ezért a lehető legrövidebb ütőn ezeket a hiányosságokat kell kiküszöbölni, hangsúlyozta a bostoni egyetem tanára. Az elhangzott bírálatra Jaromir Zahradník, az Állami Bank igazgatóhelyettese próbált meg reagálni. Szerinte a bankrendszerben - a körülményekhez képest viszonylag rövid idő leforgása alatt - megteremtették a legszükségesebb feltételeket. Véleményét kifejtve elmondta: nem a bankrendszerben kell keresni a hibákat a piacgazdaságra való átállás bonyodalmai miatt. Ő az átlagkeresetek növekedésében, illetve az állami költségvetés hiányában látja az infláció növekedésének potenciális veszélyét. A hazai és külföldi közgazdasági szakértők többsége nem osztotta a bank igazgatóhelyettesének véleményét. A szakemberek közül többen úgy vélekedtek, valóban az Oldfich Kyn által felvetett problémákra kellene mielőbb megoldást találni. Addig ugyanis, míg nem tisztázódnak a legfontosabb kérdések, lehetetlen a piacgazdaság kialakításának útján tovább lépni. Hasonlóan nem szabad figyelmen kívül hagyni a gazdaságátalakítással kapcsolatos szociális jellegű problémák megoldását. A Csehszlovák Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézete által szervezett találkozó ismételten rámutatott a hazai gazdasági szerkezetváltás legfájóbb pontjaira. Óhatatlanul felmerül a kérdés: ha ismerik a problémák gyökereit, vajon miért nem próbálnak gyógyírt találni? Lépni kell, az idő nagyon is sürget. A tűrőképesség határai ugyanis végesek... (feldolgozta: -rd-) Lufthansa A belpiac védelme
