Szabad Újság, 1992. február (2. évfolyam, 28-51. szám)

1992-02-21 / 44. szám

1992. február 21. 5 Szabad ÚJSÁG Vagyonjegyes privatizációs alapok: Mítoszok és tények Az alábbi cikk szerzője Dusán Tríska, a szövetségi pénzügy­minisztérium vagyonjegyes privatizációs részlegének vezetője, aki szükségesnek tartotta, hogy a „kollektív őrületnek“ eme szakaszában maga is véleményt nyilvánítson az egyes hiedel­mekről, főleg pedig a nagyprivatizáció várható következménye­iről. k.______________________________________________________________________4 Befektetési alappal az olcsóbb élelmiszerekért! Nemcsak földműveseknek 1991. október 1-jén Csehszlovákiá­ban megkezdődött a vagyonjegyköny­vek árusítása a jogosult állampolgá­roknak és egy hónappal később elkez­dődött azok nyilvántartásba vétele (re­gisztrációja) is. Az állampolgároknak tehát elegendő idő állt rendelkezésük­re, hogy eldöntsék, részt kívánnak-e venni e privatizációban, miközben a vagyonjegyes befektetési alapok (a továbbiakban: vba) sokkal rosszabb helyzetbe kerültek. Ha minden kikötött feltételnek meg akartak felelni, nagyon kellett igyekezniök, hogy ne késsék le a megszabott határidőket. Az, hogy pár száz vba-nak sikerült minden fel­tételt teljesítenie, azt bizonyítja, hogy a piaci gondolkodás erősen él az em­berekben, s olyan erőket és alkotóké­pességet fejleszt bennük, amilyet a legtervezettebb tervgazdálkodás sem volt képes soha. Azt sem vitathat­juk el, hogy éppen ezen alapok létre­jötte és aktivitása adott teljesen új dinamikát a vagyonjegyes privatizáci­ónak. A novemberi-decemberi lassú jegyeztetést nekik köszönhetően vál­totta fel januárban a „vagyonjegy­­őrület". A vagyonjegyes privatizáció körüli vitát gazdagítsuk most egy teljesen váratlan szemponttal: hasonlítsuk össze a mi vagyonjegyes privatizáci­ónkat a lengyelekével! ( ' Két vagyonjegyes módszer V___________________________________4 A különbség lényege a lengyel és a csehszlovák módszer közt éppen a privatizációs befektetési alapok sze­repében van. Lengyelország azt javasolja, hogy a vagyonjegyes befektetési alapokat fentról hozzák létre. A kormány dön­tése értelmében néhány (4-5) nagy befektetési privatizációs alapot kell létrehozni, melyek tulajdonába aztán - szintén kormányhatározattal - a pri­vatizált üzemek vagyonának egy ré­sze bekerülne részvények formájá­ban. Az igy kialakított alaptőkére azu­tán a privatizációs alapok saját rész­vényeket bocsátanának ki (tehát nem a privatizált üzemekéit!), s ezt egy konkrét kulcs szerint szétosztanák a lakosság között. Lengyelország lakosai tehát legfel­jebb öt-tíz privatizációs alap részvé­nyeseivé válnának. Csehszlovákia ennek az eljárás­nak épp az ellenkezőjét választotta. A vagyonjegyes befektetési alapokat nem fentról hozták létre, hanem lent­ről. Ez azt jelenti, hogy különböző gazdasági szubjektumok a kormánytól függetlenül, saját belátásuk szerint döntöttek úgy, hogy vagyonjegyes be­fektetési alapot hoznak létre, mivel azt gazdaságilag előnyös vállalkozásnak tartják. S ugyancsak nem a kormány, ha­nem maga az állampolgár dönti el, az ilyen vagyonjegyes privatizációs alap részvényeit veszi-e meg ezer vagyon­jegypontjáért, vagy konkrét vállalatét­­üzemét, mely a vagyonjegyes privati­záció során szintén részvénytársa­sággá alakul át. (A szerk. megj.: ez az az ún. privatizációs tervezet, melyet kormányszinten kell jóváhagyatni az érintett vállalatoknak.) Csehszlovákiában elméletileg megtörténhetett volna, hogy nem ala­kul egyetlen vagyonjegyes befektetési alap sem. (A vagyonjegyes privatizá­ció is úgy van előkészítve, hogy nincs feltétlenül szükség az alapokra.) Az is megeshet, hogy az állampolgárok nem veszik igénybe a vba-k szolgálta­tásait. (Ez akkor fordulhatott volna elő, ha az alapok nem reklámozták volna magukat.) — Kevés alap - tőkefelhalmozás V ______________________________4 A lengyel modell abból indul ki, hogy kevesen ellenőrizhessék a priva­tizált üzemek-vállalatok tevékenysé­gét, ezért kevés alap kezében kon­centrálja a vagyont. Az alapok ellenőr­zésének jogát viszont sok kis részvé­nyes közt osztja meg. A lengyel filozó­fia szerint tehát az üzemek vagyonát kevés kézbe kell adni (néhány alap), miközben a befektetési alapok vagyo­nának tulajdonjogát kell szétosztani az egyes állampolgároknak. A csehszlovák vagyonjegyes priva­tizációs modell nem határoz meg előre semmit. Amennyiben nem jött volna létre egyetlen vagyonjegyes befekte­tési alap sem, vagy a lakosság figyel­men kívül hagyná azokat, a privatizált vállalatok felett senki nem gyakorol­hatna összpontosított ellenőrző tevé­kenységet. Ez az összpontosított ellenőrzés már csak a másodlagos tőkepiacon (az ún. értékpapírtőzsdén) valósulhatna meg (a szerk. megj.: ha valaki a tőzsdén felvásárolná egy vál­lalat kibocsátott részvényeinek több­ségét). A csehszlovák modell azonban le­hetővé teszi a lengyelhez hasonló fej­lődést is, amennyiben valamelyik (vagy kevés) alapnak sikerül nagyon sok állampolgár vagyonjegypontjait megszereznie. Az így létrejövő na­gyon erős vba-k sok vállalat többségi részvényesévé válhatnak. Ha ez tör­ténne, éppen olyan eredményre jut­nánk, amilyet a lengyel közgazdászok szeretnének hazájukban elérni. A lengyel modelltől eltérően azon­ban Csehszlovákiában nem jöhetnek létre túlságosan nagy és erős vba-k, mivel ezt egy kormányrendelet meg­akadályozza. Csak spontánul kelet­kezhetnek, az állampolgárok többsé­gének szabad akaratából, versenyben az összes többi eshetőséggel. Maga a tény, hogy egy alapnak esetleg na­gyon sok állampolgárt sikerül meg­győznie, hogy nála helyezze el befek­tetési pontjait, arról tanúskodik - nagy valószínűséggel -, hogy a vba me­nedzserei olyan képességekkel bír­nak, amilyenekre egy sikeres vállalko­zónak feltétlenül szüksége van.-------------------------------------------------------'t A vba és annak irányítói V _______________________________, Minden vba akkora, ahány vanvon­­jegypontot össze tud gyűjteni magá­nak az állampolgároktól. A nagy vba sok pontot gyűjt be, tehát sok részvé­nyese lesz és sok vagyont birtokol majd. De a „nagy“ vba nem jelent mindjárt sikeres vba-t is. Az ugyanis, hogy sok vagyont szerez meg, még nem jelenti, hogy nagy vagyonrész jut majd egy-egy részvényesnek is. Mind a nagy, mind a kis vba rész­vénytársaság, ezért részvényesei maguk választják meg az elöljáró­ságát (az alap statutáris szervét). Ez az elöljáróság határoz majd minden, az alap gazdasági életét befolyásoló kérdésben. Az elöljáróságot azonban meg kell különböztetnünk a statutáris vagyoni­gazgató (irányító) szervtől. Az irányító ugyanis egy jogi személy, mellyel a vba elöljárósága szerződést köt, s az ennek alapján megbízatást nyer az alap vagyonának kezelésére. E szerződés alapján tehát az elöljáró­ság lemond arról, hogy maga rendel­kezzen az alap vagyonával és ezt a jogot átruházza a kezelőjére. Az alap(vba) és az alap kezelője tehát két különböző jogi személy, me­lyeket szerződés köt egymáshoz. Ez a szerződés akkor veszti hatályát, amely napot a szerződésben megje­lölték, illetve a kereskedelmi törvény előírásai vonatkoznak rá. Ha tehát a kezelő nem jól gazdálkodik a rábí­zott vagyonnal, az alap új kezelő után nézhet. Változhat a kezelő személye akkor is, ha az eredeti tönkremegy, csődöt jelent. Ha a kezelőtől megkövetelik, hogy tevékenységének végzéséhez feljogosításra is szüksége van, ennek megvonásával is felbontható a szer­ződés közte és a vba közt. A kezelő is jogi személy, valami­lyen kereskedelmi társaság, mely­nek van statutáris szerve (pl. elöljá­rósága). Ez az elöljáróság írja alá a szerződést a vba elöljáróságával. A vba-k létrejöttének logikájából adódik, hogy mindkét elöljáróság ugyanaz a vba létrehozásának szaka­szában és működésének első fázisá­ban. Ebből azonban nem az követke­zik, hogy a privatizált vagyon is a ke­zelő kezébe, tulajdonába kerül. A pri­vatizációs részvények természetes módon képezik majd a vba tulajdonát, vagyis a vba részvényeseinek - tehát az állampolgároknak - a vagyonát. Félreértésekre ad okot a kezelők és az alapítók viszonya is. A vba eseté­ben kezdetben valóban azonos az alapító a kezelővel, hisz éppen azért hozza létre az alapot, hogy annak kezelője legyen és ezért a tevékeny­ségéért szolgáltatási díjat számoljon fel. A verseny, a konkurenciaharc te­hát nálunk a vagyonjegyes befektetési alapok közt nem az állampolgárok vagyonának megszerzéséért folyik, hanem a vagyonuk kezelési jogáért, miközben a tulajdonjog az állampolgá­roké marad. Ahogy mondtuk, kezdetben azonos lehet a vba alapítója és kezelője, azonban már a vba első közgyűlése alapvetően megváltoztathatja a vba elöljáróságának összetételét. A va­gyonjegyes privatizációs alap ugyanis az első forduló után ugyanolyan rész­vénytársasággá válik, mint a többi, s össze kell hívnia részvényesei köz­gyűlését is. Azok az egyének, akiket az alapításkor megbíztak a vba irányí­tásával, már ekkor másokra cserél­hetők. A befektetési társaságokról és ala­pokról szóló, előkészítés alatt álló tör­vény is feltételezi, hogy a közgyűlés új elöljáróságot választ a vba élére, méghozzá olyat, amely kellőképpen független lesz az alap vagyonának kezelőjétől. Ugyanez a közgyűlés dönthet majd arról is, hogy a meglévő részvénytársaságot esetleg több ki­sebb részvénytársaságra osztja fel, de azt sem zárhatjuk ki, hogy maga a tör­vény fogja kimondani: mivel Csehszlo­vákiában nincs szükség túlságosan nagy részvénytársaságokra, meg­szabják azok lehetséges felső határát. További fontos dolog lesz a tőzsde- és az értékpapírtörvény, mely kihatás­sal lehet a vba-kból keletkező rész­vénytársaságok vagyoni helyzetére. A közeljövőben ezeknek is meg kell születniük. (feld.:-ts-) Néhány nappal ezelőtt, február 17-én megkezdődött az első pri­vatizációs hullám előfordulója, amelynek keretében regisztrált vagyonjegy könyvünket valame­lyik befektetési privatizációs alap­ra bízhatjuk. Választási lehetősé­günk van bőven, hiszen az egész ország területén 437 alakult belő­lük. Talán túl sok is ahhoz, hogy az ember bizton eldönthesse, me­lyikben bízzon, hol kamatozik leg­jobban a pénze. Hiszen a tömeg­­tájékoztató eszközökön keresztül már hetek óta elárasztanak ben­nünket reklámjaikkal, mind azt ál­lítva magáról, hogy a legképzet­tebb szakembergárdával rendel­kezik, a legjobban tudja, hová kell befektetni pontjainkat. Sokan a bankok által létreho­zott alapokra esküsznek, mások a külföldi részvényeseket is tömö­rítő alapokban bíznak. Mi azon­ban egy olyan befektetési alapra szeretnénk felhívni a figyelmet - talán még időben -, amely kizá­rólag hazai érdekeltségű, nem áll mögötte milliárdos forgalmú pénz­intézet, mégis úgy gondoljuk, ér­demes írni róla. A Szlovákiai Föld­műves-szövetkezeti Szövetség által létrehozott Földművesek Befektetési Privatizációs Alap­járól (FBPA) van szó. A név halla­tán talán sokan azt gondolják, ez őket nem érinti, nem érdekli, ez kizárólag a földművesek számára jelenthet jó vagy kevésbé jó be­fektetést. Pedig nem így van. Mint azt dr. Lubomír Petríktól, az FBPA munkatársától megtudtuk, mindazokat meg szeretnék nyerni alapjuk számára, akiknek bármi­lyen közük van a mezőgazdaság­hoz - földtulajdonosok, szövetke­zeti tagok, magángazdálkodók, mezőgazdasági dolgozók stb. a vidékhez, de azon városlakókat is, akik szimpatizálnak a mező­­gazdasággal. És ha tovább akar­nánk szélesíteni a kört, tulajdon­képpen mindenkit, akinek nem közömbös, milyen minőségű és főleg milyen drága, illetve olcsó élelmiszer kerül boltjainkba. Oroszország japán-amerikai kon­zorciumnak ítélte a Szahalin-sziget két jelentős kőolaj- és földgázlelőhelye kiaknázásának jogát. A tavaly május­ban kiírt versenytárgyalás győztese a Mitsui, a McDermott International és a Marathon Oil cégek alkotta csoport, amely alaszkai beruházásai nyomán kiterjedt tapasztalatokat szerzett a le­lőhelyek feltárásában és kitermelésé­ben mostoha természeti viszonyok kö­zepette is - jelentették be az orosz környezetvédelmi és természeti erő­források minisztériumában. Becslések szerint a sziget több mint 100 millió tonna kőolajat és 400 milliárd köbmé­ter földgázt rejteget. A konzorcium az orosz Szahalin­­mornyeftyegaz céggel és a szahalini Észak- és Dél-Korea megállapodott első vegyes vállalatai felállításában, amelyek ruházati és más fogyasztási termékeket fognak gyártani. Kim Woo- Choong, a dél-koreai Daewoo csoport elnöke elmondta, vállalata óriás ipari komplexumot kíván létrehozni az észak-koreai kikötővárosban, Namp­­hóban. Az együttműködés keretében a területet és a munkaerőt a Pyogyang adja, míg a Daewoo becslések szerint 10-20 milliárd dollárral száll majd be. (Kim Woo Choong a két ország közötti megnemtámadási szerződés tavaly Az FBPA a reá bízott befekte­tési pontokat mindenekelőtt a me­zőgazdasági termékeket feldolgo­zó üzemekbe fekteti majd. Célja az elsődleges termelés és a fel­dolgozóipar összekapcsolása, il­letve az, hogy részvényesként be­leszólása legyen a felvásárlási árak alakulásába, az adásvételi kapcsolatok normalizálásába. Ezáltal az elsődleges termelők számára közvetlenül érzékelhető előnyök mellett közvetett módon a vidék szociális helyzetének javí­tásában is részt venne. Másrészt viszont a fogyasztók asztalára ke­rülő élelmiszerek árképzésében is szerepet játszhatna. Tehát minél több befektetési pontot kezel, a feldolgozóipar annál több ága­zatában - tejipar, húsfeldolgozás, konzervgyártás, cukorgyártás stb. - válhat részvényessé, és az áru­féleségek annál szélesebb skálá­ja fogyasztói árának módosításá­ba lesz beleszólása. A fentiek adják meg tulajdon­képpen a magyarázatot arra, mi­ért is volt szükség egy ilyen alap­ra, és miért pont az SZFSZSZ talaján jött létre. Közismert tény, hogy milyen problémákkal küzdött az elmúlt évben a mezőgazdaság, és az is, hogy szorult helyzetét a feldolgozóipar és a kereskede­lem saját meggazdagodására használta fel. Az sem titok, miként állt hozzá az ágazat problémáinak megoldásához a kormány, szinte teljes reménytelenségbe kergetve az elsődleges termelőket, a szö­vetkezetek, állami gazdaságok dolgozóit és a magángazdálkodó­kat egyaránt. Ha azonban ezek­nek az embereknek a termelésen kívül - befektetési pontjaikon ke­resztül - beleszólásuk lehetne a feldolgozóipar működésébe is, azzal nemcsak ők, de minden fo­gyasztó jól járna. Érdemes tehát fontolóra venni, mit is kínál a Föld­művesek Befektetési Privatizáci­ós Alapja. V. KRASZNICA MELITTA kormányzóság képviselőivel együtte­sen készíti el a megvalósíthatósági tanulmányt. Az erről szóló szándék­­nyilatkozatot már valamennyi fél aláír­ta, és remélik, március 31-ig szignál­ják a konkrét szerződést is. A 8-10 milliárd dollárt felemésztő beruházás a világ egyik legnagyobb és legkomp­lexebb szénhidrogén-lelőhely fejlesz­tése. A győztes pályázó reméli, 1995 végétől már megkezdődhet a nyers­olaj és a földgáz kitermelése export, illetve belföldi felhasználás céljaira. A tervek szerint 1999-ben működésbe helyezik a cseppfolyósított földgázt előállító üzemet, amely az ázsiai­­csendes-óceáni térség növekvő igé­nyeit hivatott kielégíteni. decemberi aláírása óta az első észak­ra látogató üzletember.) A dél-koreai üzletember látogatása során számos vegyes vállalat felállítá­sáról egyezett meg a könnyűipar, a bányászat, a televízió- és hűtőgép­­gyártás területén, valamint az észak­koreai vállalatokkal közös külföldi be­ruházásokról is megállapodott. Első lé­pésként a Daewoo északi partnereivel tíz - ruházati termékeket, cipőket, tás­kákat és játékokat gyártó - üzemet épít. (Reuter) Japán-amerikai olajkitermelés Szahalinon (AP-DJ) Észak- és Dél-Korea első vegyes vállalatai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom