Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-04 / 3. szám
A tartalomból — Főnemesi találkozó Budapesten — Keresztrejtvény Hírlap ORSZÁGOS GAZDASÁGI, KÖZÉLETI ES KULTURÁLIS NAPILAP A tartalomból — Ez történt 1991-ben Magyarországon. 1992. január 4. A SZABAD ÚJSÁG MELLÉKLETE évf. 1. szám A terrorizmus anatómiája ______________G. FEHÉR PÉTER_____________ Kibírja-e a magyar demokrácia a terrorizmus támadását ? Hogyan tud megválaszolni Magyarország erre az újabb kihívásra ? A karácsonyt megelőző 72 órán belül két olyan esemény színhelye volt Budapest, amely a világ más részein sajnos már megszokottá váltak. A terrorizmus elérte hazánkat is. Ez most már visszavonhatatlan tény. Eddig úgy tekintettünk a jelenségre, mintha a televízióban egy krimit néznénk. Igaz, hogy a bécsi repülőtéren lezajlott vérengzésnek magyar áldozatai is voltak, és ekkor került hazánk igazi veszélyes közelségbe a terrorizmussal. Azt kell mondani, ha egy országban sorozatossá válnak a terrorcselekmények, akkor ennek előbb vagy utóbb súlyos belpolitikai következményei lesznek. Mint annyi példa bizonyítja, a terrorizmus által kiváltott bizonytalan helyzetnek és annak következményének szinte forgatókönyve van. Láttuk ezt elsősorban Dél-Amerikában, de közelebbi példánál maradva Törökország vagy Görögország esetében is. A sorozatos terrorcselekmények első szakaszában az emberek csodálkozással, jobbára kíváncsisággal tekintenek az újszerű jelenségre. A félelem csak lassan és alattomosan lopakodik az emberek zsigereibe. Aztán ez a félelem elhatalmasodik rajtuk. Félteni kezdik gyerekeiket, önmagukat, egy élet munkájával felhalmozott anyagi javaikat. Előbb-utóbb védelmet követelnek maguknak. Minél erősebben támad a terror, az emberek életösztöne annál inkább kívánja a védelmet. A zavaros politikai légkörben megjelennek a kétes figurák, akik azt mondják az embereknek, amit azok a terrortól átitatott légkörben hallani szeretnének: le kell számolni a terroristákkal, meg kell az embereket védeni. Szerintük azonban ennek a demokrácia intézményei és a demokratikus jogrend gátat szab, hiszen számtalan jogi kibúvót jelentenek a terroristáknak. Megkötik például a hatóságok kezeit, akik kötelesek a jog szerint eljárni. Nem tartóztathatnak le senkit alapos gyanú nélkül, a vádlottat megilleti a védőügyvéd, csak felhatalmazással léphetnek be magánlakásba. A politikai kalandorok tehát a demokratikus intézmények felfüggesztését, a terrorral szemben az állami terrort helyezik kilátásba. Minden olyan esetben, ahol ez megtörtént, a terror után jött a diktatúra, amely nem csak a szélsőséges terrorizmust, hanem a demokratikus berendezkedést is felszámolta. Magyarország ma még messze van e végső stádiumtól, de a fenn említett folyamat első szakaszába lépett. A fiatal demokrácia sikerrel küzdötte le az átmenet nehéz és bonyolult időszakát. A kérdés csak az, hogy a feltehetően kívülről jövő terrorral szemben tud-e az eddigiekhez hasonló demokratikus módszerekkel sikerrel küzdeni. Remélhetőleg igen. KÁRPÁTOK-TISZA ALAPÍTVÁNY Határokon innen és túl Miközben a trianoni-jaltai Európa recseg-ropog és fél évszázada változatlan határok kérdőjeleződnek meg körülöttünk, miközben háború és háborús félelmek árnyékában élünk, örömmel kell üdvözölnünk minden olyan szándékot, kezdeményezést, amely a határok lebontását, divatos szóval „spiritualizálódását” szolgálja. Az Alpok-Adria munkaközösségből fejlődött rangos tényezővé a Hexagonálé. Néhány lekes ember kezdeményezésére hasonló regionális együttműködés keretei alakulnak Magyarország keleti határainál. JÁMBOR GYULA mivel a trianoni döntés tör-Spiegel Gábor Kárpátaljáról áttelepült magyar fiatalember 1989 őszén határozta el, hogy szülőföldje és az anyaország gazdasági, kulturális kapcsolatainak fejlesztésére az Alpok-Adria munkaközösség mintájára koordináló szervezetet hoz létre. Ötletét megosztotta dr. Hatvani Szabó Jánossal, és együtt kezdtek munkálkodni az ötlet megvalósításán. A munkaközösség létesítéséről először le kellett mondaniuk. Alapítványt szerveztek a leendő politikamentes, non profit szervezet támogatására, melyhez sikerült megnyerniük támogatónak a Magyar Hitelbankot és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei önkormányzatot. Az érintett magyar területek, Szabolcs, Hajdú-Bihar, valamint Borsod-Abaúj- Zemplén megye önkormányzati vezetői szívesen vettek részt a Kárpátaljával, Kelet- Szlovákiával, a lengyel határmenti területekkel és Észak-Erdéllyel kialakítandó elmélyültebb kapcsolatépítésben. Annál is inkább, ténetileg kialakult gazdasági egységeket szakított el egymástól. Két évvel ezelőtt az érintett határokon túli közigazgatási vezetők némileg tétováztak az együttműködés elfogadása tekintetében. Ez érthető, hiszen történelmi jelentőségű változások küszöbén álltak, s állnak ma is, különösen ha a — volt? — Szovjetunióra gondolunk. Az eltelt időben a változások jótékony hatást gyakoroltak a résztvevőkre. Mire vállakozhat ez a munkaközösség? Olyan, a régióra jellemző problémák felismerésére, amelyeket közösen lehet a leghatékonyabban megoldani. Egyik legfontosabb feladata a vállalkozói tevékenység koordinálása. Az érintett tartományok nem számítanak a gazdag területek közé — gondoljunk csak az osztrák vagy az olasz megyékre az Alpok- Adria munkaközösségben. Éppen ezért az alapítványnak alapvető érdeke, hogy jó kapcsolatokat építsen ki a vállalkozókkal. Kölcsönös előnyök alapján álló együttműködést képzeltek el, amelyben a vállalkozók is megtalálják a számításukat, ugyanakkor hozzájárulnak a szervezet működésének fenntartásához. A hatékony információ-áramoltatás érdekében komplex gazdasági információs rendszert hoznak létre: ki mit gyárt, a gazdálkodók név- és címjegyzéke, technológiák, szabad kapacitások, stb. Fontos feladata lehet a vállalkozói klubnak, hogy segítséget nyújtson a régióban korrekt tevékenységet folytató vállalkozóknak, és kiszűrje a nem megbízhatóakat. December 18-án Nyíregyházán az érdekelt megyék vezetői: lengyel részről a przemysl-i vajda, ukrán részről a megyei tanács nemzetiségi ügyekkel foglalkozó osztályvezetője, valamint egy menedzserképző központ igazgatója, Romániából a szatmárnémeti alprefektus, magyar részről pedig az érintett három megye közgyűlési elnökei. A szlovák járási vezetők nem voltak jelen, azonban az ukrán küldöttség vállalta, hogy tartja velük a kapcsolatot. Az előzetes megállapodás eredményeként megyénként három-három főt delegálnak egy bizottságba, amely megfogalmazza a Kárpátok-Tisza Munkaközösség alapító okiratát. Az okirat aláírására jó esetben 1992 januárjában sor kerülhet. SZOKOLAY ZOLTÁN BELEFÁRADT... Elsiratott közbizalom MÓDOSÍTJÁK A KÁRTALANÍTÁSI SZABÁLYOKAT Döntés a bíróságok kezébe Igaz, hogy az embernek két keze van, de gombot nyomhat meg velük egyszerre. Legalábbis az Országgyűlésben. Akárhogyan is történt, de f lay Zoltán az MDF békéscsabai képviselője i te a szigorú szabályt. Az már csak 1 a parlament, sőt, 1 móri Csabával, az 1 selőjével helyezi egy kalapba Szokolay Zoltánt < az a különbség közöttük, hogy Hámmi Csaba viszonylag hamar túltette magát az ügyön, Szokolay Zoltán viszont lemondott képviselői mandátumáról. ZIMBER SZILVIA Ismét kikerült egy hatáskör az igazságügyminiszter kezéből a tegnapi alkotmánybírósági döntés nyomán. A testület ugyanis alkotmányellenesnek találta, hogy a kártalanításra és visszatérítésre vonatkozó büntetőeljárásjogi rendelkezések értelmében az igazságügyminiszter döntötte el, jár-e a kérelmezőnek a kártérítés. Elsősorban azon személyek igényéről van szó, akiknek a fogvatartása jogszerű volt ugyan, de az utóbb — például felmentő ítélet miatt — alaptalannak bizonyult. Bárd Károlyt, az Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkárát megkérdeztük: mi a véleménye arról, hogy ezentúl ilyen ügyekben is a bíróság hozza meg a döntést, s nem a miniszter. — Minden olyan döntésnek illetve intézkedésnek, amely a klasszikus feladatmegosztás szerint nem a végrehajtó hatalomra tartozik, ki kell kerülnie a miniszter hatásköréből. Ezért mi egyetértünk az Alkotmánybíróság döntésével, olyanynyira, hogy amikor az indítvánnyal kapcslatos véleményünket kérte a testület, meg is írtuk: a bíróságoknak vagy jogorvoslati lehetőséget kell adni e kérdésben, vagy döntési jogkört. Az eltelt idő alatt kidolgozott büntetőeljárási módosítási javaslatunk pedig már egyértelműen azt a megoldást tartalmazza, amit az Alkotmánybíróság döntése. — Ezek szerint nincs szó presztízsvesztésről 1 — Nincs, és erre hadd hozzak egy másik példát is. Egy évvel ezelőtt nyújtottuk be a parlamentnek a kegyelmi eljárással kapcsolatos módosító javaslatot, amely szintén mentesíti a minisztert az abban való részvételtől. A büntetőeljárás kártalanítással kapcsolatos módosítását az Alkotmánybíróság döntésétől függetlenül szükségesnek tartjuk, hiszen a tervezetünkben más, részletesebb szabályozás is szerepel, például a kártalanítás mértékének kiszámítását illetően. Mi ezt már néhány hete szerettük volna a kormány asztalára tenni, de miután egy-két részletkérdés tisztázása még szükségesnek látszott, erre a jövő év legelején kerülhet sor. SINKOVICS FERENC — Belefáradtam az egészbe — mondta a Parlament folyosóján Szokolay Zoltán. — Anélkül értek és érnek támadások mind a mai napig, hogy a megindított vizsgálat bármit is tisztázott volna az esettel kapcsolatosan. Január végéig, azaz néhány fontos törvény megszületéséig még várni szeretnék és akkor a választóim kezébe teszem le a sorsomat. — Ezt hogy érti ? — Végül is nekik kell eldönteniük majd, hogy képviselhetem e tovább az érdekeiket, vagy sem. — Milyen előérzetei vannak, miként szavaznak majd a békéscsabaiak1 — Nem tudom. Egy azonban biztos: az a régi közbizalom, amelyet a választóim részéről élveztem, s amellyel útnak indítottak, az már a múlté. De tartok tőle, hogy bizonyos parlamenti padsorokban sem fogadnának el tárgyalópartnerként. — Tegyük fel, hogy a szavazói „nem”-mel voksolnak... — Nem tudom, hogyan alakul majd a sorsom. Ráadásul itt a zsebemben a munkakönyvem, megszűnt ugyanis a Dél-Kelet című hetilap, amelynek munkatársa voltam. Politika, közélet? Talán egyszer, ha az emlékeket kilúgozta már az idő. Nem mindenki tekintette olyan egyszerű esetnek Szokolay Zoltán lemondását. Mádai Péter (SZDSZ) felszólalásában például egyenesen attól tartott, hogy az MDF képviselője ezzel a mártíromsággal akar tőkét kovácsolni elkövetett baklövéséből. — Tulajdonképpen nemcsak Szokolay Zoltánnal van nekem gondom, hanem azzal is, ahogyan a Ház elnöke kezelte a problémát — magyarázta Mádai Péter. — Én azt vártam Szokolaytól, hogy vonja le a megfelelő erkölcsi konzekvenciákat. Ezt ő megtette. De az, hogy néhány fontos döntésig még maradni akar, az már csak „rossz szöveg”.
