Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-28 / 23. szám
4 Szabad ÚJSÁG 1992. január 28. Parkoló Autósok tízparancsolata 1. A városban nem használom a kocsit csupán saját kényelmem végett. Ez a legveszélyesebb környezetszennyező forrás. 2. Minden, legalább harminc másodperc várakozás esetén kikapcsolom a motort. Vizsgálatok bizonyították, hogy ily módon a menetidő 25 százaléka alatt van a motor nyugalmi állapotban, s így 20 százalékkal kevesebb szén-monoxid és 7 százalékkal kevesebb nitrogén-dioxid kerül a levegőbe. Egyúttal üzemanyagot is megtakarítok ezzel, tehát kevesebb pénzt költők. 3. Az autót nem használom kis távolságokra. A hideg motor 40 százalékkal többet fogyaszt, és jobban szennyezi a levegőt. A motor ráadásul gyorsabban elhasználódik. 4. Betartom a 70-90 km/órás optimális sebességet, ezzel a balesetveszély is csökken. A gyorshajtás nem közutakra való szórakozás. 5. Autómosással, olajcserével nem szennyezem a talajt és a vizet. Egyesek egyenesen a talajra engedik a fáradt olajat, pedig ezzel nemcsak saját egészségüket károsítják. 6. Egyenletesen, folyamatosan vezetek. A szaggatott vezetés (gáz-fék) nemcsak nagyobb fogyasztást és a kocsi korai elhasználódását jelenti, hanem azt is, hogy a fékpofákból és a sebességváltóból sokkal több azbesztrészecske kerül a levegőbe. Ez - akár sok évvel a belélegzés után is - tüdőrákot okozhat. 7. Egyedül nem kocsikázom. Az autót igyekszem több személy szállítására kihasználni, nemcsak a családban, hanem munkatársaimmal való megegyezés alapján is. 8. Ha a kocsim motorjának konstrukciója megengedi, kizárólag ólommentes benzint használok. Minden kocsiba lehet felváltva kétszer ólommentes benzint, egyszer pedig ólomtartalmút tankolni. (Ólommentes benzinnel korlátlanul üzemeltethető a Favorit, a Lada, a Moszkvics, a Wartburg, a Trabant, a Dacia és az újabb fajta külföldi kocsik többsége.) Ezzel védem a környezetet, és a szuperbenzinhez viszonyítva nagyobb ráfizetés nélkül jobb minőségű benzint használok. Ólommentes benzint akkor tankolok, ha főleg a városban használom a kocsit. A kettó-egyarányú tankolás elvét akkor is be kell tartani, ha több gépjárművezető vezeti felváltva ugyanazt a kocsit. 9. Ügyelek a kocsi kifogástalan műszaki állapotára. Csak ilyenkor gazdaságos és környezetkímélő. Karbantartáskor környezetbarát eszközöket használok, például nem használok freontartalmú spray-t. 10. Tekintettel vagyok másokra is. Az autó nekem hasznomra válik, miközben ezzel mindig ártok másoknak. A gyalogosoknak előnyük van - és nemcsak a közlekedési szabályok értelmében! (A Cseh Környezetvédelmi Minisztérium és a Svét motorú felhívása) Mennyiért furikáznak a németek? Egy középkocsi üzemeltetésének átlagos költségei Németországban - mit mondjunk - szomorú tanulsággal szolgálhatnak a számunkra. Elég, ha a statisztikai felmérés alanyaiként kitippelt autók márkáit és típusait feltüntetjük, igazán csak a teljesség kedvéért: Opel Vectra 1.8 Gl (ára 26 525 márka), VW Passat CL Variant (26 790), és Audi 80 Young Edition (25 980). Ennyit a középkategóriáról ott és emitt, beleértve az órabérre, ill. havi keresetre átszámított árakat, de ezt tényleg csak afféle kitérőnek szántuk. Az üzemköltség, ami a lényeges, náluk a fentemlített autótípusokra kivetítve - évi 15 ezer kilométer megtétele mellett a következőképpen alakul:- az autó amortizációja.............................18,90 pfennig/hónap;- szervizköltségek ..........................................5,80 pfennig;- adó, biztosítás............................................ 5,70 pfennig;- üzemanyag, kenőolajok, stb.....................13,60 pfennig. Egy szó mint száz: Havi 2300 márka (230 000 pfennig) átlagkereset mellett talán elviselhető tehernek tűnik a németek számára az autótartás. Aki nem hiszi, számoljon utána. De lehetőleg ne koronában... (sm) Egy olasz egzotikum: Maserati Biturbo (Foto:-ss) ' ___________Szerkeszti: Vass Gyula___________ s______________________________________________________________________, Világgazdaság 1992 elején A világ országainak gazdasági helyzetét, fejlődését három tényezőcsoport határozza meg. Ezek egymással kölcsönhatásban vannak. Alapvető az egyes országok adottságai és a gazdaság-politika által befolyásolt „autonóm“ gazdasági fejlődési pálya. Ebbe a történelmi örökség is beletartozik. A technológia, a tudás, az irányítási módszerek szüntelen átalakulása, valamint a verseny új lehetőségeket nyit és választási, alkalmazkodási felelősséget ró az egyes országok és a gazdasági egységek vezetőire. A másik meghatározó tényező a nemzetközi összefonódás és kölcsönös függés kényszerpályája. A szuverén országok és az önálló vállalatok egyike sem - a legnagyobbak sem - vonhatják ki magukat érdekeik súlyos veszélyeztetése nélkül a külföldi partnerek és versenytársak, tehát a világpiac ösztönző és korlátozó befolyása alól. Végül a nem gazdasági, tehát politikai események, változások alkotják a gazdasági fejlődésre ható tényezők harmadik jelentős csoportját. Erre különösen szembeötlő példákat nyújt az 1991 -es esztendő: a Perzsa-öböl menti háború, a német újraegyesülés, valamint a kelet-európai rendszerváltás és a Szovjetunió összeomlásának gazdasági következményei.--------------------------------------\ A fejlett ipari országok \______________________ A világgazdaságban döntő súlyt képviselő fejlett ipari országokban- Észak-Amerika, Nyugat-Európa, Japán - 1990 óta gyengültek a gazdaság fejlődésének felhajtó erői. A konjunktúra lanyhulása egy csaknem évtizedes - az 1980-as éveket átfogó- fellendülési időszakot követően bontakozott ki. Amíg azonban az angolszász országokban - főleg USA, Kanada, Nagy-Britannia, valamint Észak-Európában - Svédország, Finnország - a termelés növekedése megszűnt és időleges visszaesés is bekövetkezett, a kontinentális nyugateurópai országokban és Japánban csak a növekedés üteme csökkent. A visszaesést főként az elmúlt években folytatott inflációellenes, szigorú monetáris politika idézte elő. Ehhez járult az a körülmény - nem utolsósorban az Egyesült Államokban -, hogy a nyolcvanas évek dinamikus hitelkihelyezései után csökkent a bankok hitelezési készsége s az eladósodott vállalatok és háztartások hitelfelvevő kapacitása. Több országban, például USA, Olaszország, Belgium, a költségvetés hiányának nagyságrendje és a fedezet előteremtésének kényszere is szűkítette a magánszektor hitelfelvételi lehetőségeit. 1990/91 fordulóján az öböl-háborúval kapcsolatos elbizonytalanodás is visszafogta- igaz, csak átmenetileg - a vállalkozókedvet. Németországban az új keleti tartományok áru- és tökeéhsége 1991 közepéig fellendítette a nyugati országrész konjunktúráját, de ez a hatás azóta gyengült, és az egyesüléssel kapcsolatos járulékos pénzügyi terhek miatt szigorú keresletkorlátozó intézkedéseket vezettek be. Japánban a termelőkapacitások túlfeszített kihasználása és a munkaerőhiány is fékezte az egyébként jelentékeny növekedés ütemét. Mindezek folyamányaként alakult ki 1991 -ben a fejlett ipari országok többségében egy a stagnáláshoz közeli állapot. A lanyhulás - az óvatos pénzügyi politikának és az alacsony energia- és nyersanyagáraknak is köszönhetően - együtt járt az infláció némi mérséklődésével, miközben a munkanélküliség magas szintje fennmaradt, helyenként fokozódott. Feltehető a kérdés: elérte-e a viszszaesés a mélypontját, és előrejelezhetö-e a javulás? A kérdésre - számos bizonytalanság fennmaradása ellenére - igenlő választ adhatunk. (------------------------------------------------------\ Kilátások az OECD-térségben V________________________________< Kiír dúlhatunk a három legjelentősebb ország helyzetének megítéléséből. Az Egyesült Államokban a kamatszínvonal húsz év óta a legalacsonyabb szintre süllyedt. A kamatláb sorozatos leszállítása a recesszióból való kilábalás elősegítését célozta. Várható, hogy a beruházások visszaesése és a raktárkészletek leépítése véget ért, és folytatódik a lakossági fogyasztás szerény emelkedése. Noha a dollárárfolyam a többi vezető valutához képest tartósan alacsony, és a DM-hez képest - feltehetően átmenetileg - a mélypont közelébe jutott, az amerikai export csak vontatottan nő. Ezzel is összefügg, továbbá a közelgő elnökválasztással is magyarázható Bush elnök arra irányuló erőfeszítése, hogy javítsa a Távol-Keleten az amerikai kereskedelmi pozíciókat és ezzel a hazai foglalkoztatást is. Az USA számára a kereskedelmi és fizetési mérleg irányzatánál sokkal problematikusabb a költségvetés jelentős deficitje. Mindemellett a kormányzat egy adócsökkentési csomagterv gondolatát fontolgatja a fogyasztók és beruházók bizalmának és vállalkozókedvének erősítése céljából. Végső soron valószínűsíthető, hogy az amerikai gazdaság 1992-ben kikerül a hullámvölgyből. Németország nyugati részében 1991 közepétől lényegesen lelassult a gazdasági növekedés. Némileg kifulladt és ezért gyengült a keleti országrész szanálására irányuló áru- és tőkeexpanzió, miközben az infláció feléledésétől való félelem a központi bankot rendkívüli méretű kamatemelésre késztette. Az adóemelések és a növekvő bérkövetelések az infláció ütemét időlegesen évi 4 százalék fölé emelték, ami Németországban már veszélyes mértékűnek számít. Mindamellett 1992-re a gazdasági fejlődés konszolidálódása várható, szerény növekedéssel. Az export élénkülésére lehet számítani: a szigorú monetáris politika és a szociális partnerek feltételezhető kompromisszumkészsége korlátok közé szorítja a belföldi áremelkedést. Kelet-Németországban várhatóan nem esik tovább a termelés színvonala, és a második félévben fokozatosan élénkülés bontakozik ki. Japánban 1991 -ben és 1992-ben is 4 százalék körüli gazdasági növekedés várható, alacsony inflációs ráta mellett. A termelés emelkedésének pillanatnyilag mérséklődő üteme a kamatláb leszállítása folytán ismét nőhet, a kivitel és ezzel a japán külkereskedelmi többlet ismét erőteljesen bővült. A japán kormány - amerikai és más külföldi kereskedelmi partnerek nyomására - ígéretet tett az import serkentésére és a kereskedelmi aktívum mérséklésére. Ezzel összefüggésben a hazai kereslet fellendítését tervezik, egyebek mellett nagyarányú infrastrukturális beruházások útján. A nyugat-európai országok közül 1992 elején Nagy-Britannia helyzete különösen kedvezőtlen. A jelentős kamatszint-csökkentés ellenére az egymásfél éve kibontakozott recesszió még nem ért véget, a munkanélküliség erőteljesen tovább nőtt, emellett az angol font tartósan meggyengült. Mindez aláássa a kormányon lévő konzervatív párt esélyeit a közelgő választásokon. Franciaországban és Olaszországban 1991-ben mérséklődött, 1992-ben ismét kissé emelkedett a gazdasági növekedés üteme. Némileg élénkülni fog a konjunktúra az észak-európai országokban, Svájcban, Görögországban is. A Benelux államok és Ausztria 1991 -ben haszonélvezője volt az űjraegyesülő Németország dinamikusan emelkedő importkeresletének; ez a hatás gyengült, ezek az országok 1992-ben mérsékelt gazdasági növekedést fognak elérni. /-----------------------------------------------------\ A közepesen és a kevésbé fejlettek V_____________________________________, A „fejlődő országok heterogén csoportjából továbbra is kiemelkedik Délkelet-Ázsia. Miközben a fejlett ipari országokban a gazdasági növekedés - együttesen számítva - 1991-ben csak 1-1,5 százalékot, 1992-ben pedig várhatóan 2-3 százalékot fog kitenni, Thaiföld és Malaysia 7-8, Szingapúr és Indonézia 5-7 százalék körüli növekedést ér el mindkét évben. Ebben az övezetben Japán, Dél-Korea és Tajvan gyorsan növeli beruházásait és kiterjeszti érdekeltségeit. Nagyarányú infrastruktúra-fejlesztés jellemzi az egész térséget. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Kínai Népköztársaságban lényegesen meggyorsult a gazdaság fejlődése és modernizálása, bátran előrejelezhetö, hogy Délkelet-Ázsia a következő időszakban is a világgazdaság húzóövezete lesz. A Közel-Keleten az öböl-háborúban közvetlenül és közvetetten érintett országok súlyos visszaesést szenvedtek 1991-ben, de fokozatos normalizálódás várható az idén. Latin-Amerika egyes országai az adósságteher, az infláció, a megszorító intézkedések és a termékeik iránti lanyha világpiaci kereslet miatt súlyos gazdasági-társadalmi feszültségekkel küzdenek. A térség egyes más országaiban a stabilizációra irányuló gazdaságpolitika viszonylagos sikere 1992-re szerény termelésemelkedést ígér. Afrikában igen szerteágazó az egyes országok teljesítménye néhány országban a strukturális reformok előrehaladása javulást eredményezett, illetve láttat előre. Napjainkban a világgazdaság leggyengébb láncszeme a Szovjetunió és Kelet-Európa. A politikai rendszer összeomlása együttjárt és össze is függött a gazdaság intézményeinek, működési mechanizmusának csődbe juttatásával. 1990 óta a volt KGST- országok közötti kereskedelem és különösen a szovjet piac forgalma egyharmadára-egynegyedére esett viszsza. A volt Szovjetunió és utódállamai fizetésképtelenné váltak: a korábban erre a piacra alapozott munkamegosztás folytathatatlansága Kelet- Európában iparágak, vállalatok tömeges tönkremeneteléhez vezettek. Az új demokratikus vagy demokratizálódó kelet-európai országokban a politikaigazdasági átalakulás - az öröklött torzulások terheit és a „tanuló kormányok“ botlásait, hibáit is figyelembe véve - súlyos társadalmi feszültségekkel, gazdasági visszaeséssel jár. A kilábolás esélyeit, időfutamát ma még megjósolni nem lehet. Országonként eltérőek a körülmények és a válságkezelés módszerei is. A világgazdaság fő irányzatainak együttes hatásaként a nemzetközi kereskedelem növekedése lelassult. Változatlan áron 1989-ben 7 százalékkal nőtt a világexport, illetve a világimport. A növekedés üteme 1990- ben 4,3 százalék volt, 1991-ben 2 százalék alá esik. Van rá esély, hogy a világ-kereskedelmi forgalom 1992- ben újból 4-5 százalékkal emelkedhet. Az éles verseny, valamint a fennálló, újratermelődő protekcionizmus körülményei között csak a versenyképes termelők számíthatnak sikerre. R. A.
