Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-04 / 3. szám
4 1992. Január 4. Szabad ÚJSÁG A ,,kedvenc“ a húsbolt maradt Ipolyság „Frenkoland“ lesz? Sikertörténet Néhány megjegyzés a vagyonjegyes privatizációhoz Veréb lesz vagy túzok? Frenko László merész vállalkozó. Az ötvenöt éves férfi Ipolyság legszegényebb gyermeke volt, ma viszont talán a város leggazdagabb embere: farmja, húsfeldolgozó miniüzeme, étterme, és több üzlete is van. De nem éri be ennyivel. Hamarosan meg szeretné vásárolni többek között az autóalkatrész-boltot és Ipolyság szebb napokat látott patinás szállodáját is. Többen áldják, imába foglalják a nevét, a város ,,jó tündérének" nevezik, mások viszont - gondolom, elsősorban az irigyei - kiskirálynak tartják.- Maholnap a tulajdona lesz a fél város - mondják a rossz nyelvek s az egykori büszke vármegyeszékhelyet hamarosan „Frenkolandra“ lehet keresztelni. Imádság kolbászért Frenko László csenevész, cingár fiúcska volt, majd elfújták a böjti szelek, ma viszont már nehéz az egyensúlyából kibillenteni. Szilárdan, (maga)biztosan áll a lábán. Egyesek - ellenlábasai - szerint talán már túl magabiztosan is! Módos polgár, holott - mint mondja - sok pénze nincs, mivelhogy tőkéjét ingatlanokba fekteti. Uradalmi kocsis édesapjának 11 gyermek számára kellett nap nap után előteremtenie a betóvó falatot. Hús csak jeles ünnepeken került a családi asztalra. Meg is értem, hogy Frenko László lurkó korában hentes szeretett volna lenni.- Istenkém - fohászkodott a mindenhatóhoz, amikor nem látta—hallotta senki -, add, hogy egyszer jóllakhassak kolbásszal.- Ha nagy leszek - mesélte a barátainak -, a spájzom dugig lesz jóféle húsokkal. S minden áldott nap degeszre eszem magam kolbászból.- A - legyintettek a hozzá hasonló, örökké éhes kültelki kis vagányok annyi kolbász nincs is a világon! Teltek-múltak a hónapok, az évek, s a cseperedő fiú - villanyszerelő inasnak állt. Nem volt egyéb választása, a hentesmesterség kitanulására ugyanis akkoriban helyben nem volt lehetőség. A szakérettségi után Frenko László Ipolyság első - szocialista - szolgáltató üzemének a dolgozója volt. A bukott kommunista Egy időre hűtlen lett tanult szakmájához. Ez idő tájt még taxisofórködött is. Később azonban csak visszatért a villanyszereléshez. Gyügyön, a nemzeti bizottság védő szárnyai alatt csupa kiváló szakikból verbuvált villanyszerelő csoportot alapított. Közel negyven ember tevékenységét irányította. A csapat négy környező járás területén-vállalt különféle munkálatodat. Remekül dolgozott a gárda, egyre-másra kapták a dicséreteket. Ám egyszerre mindez kevésnek bizonyult. Mint mondja, hatvannyolcban „kidobták" a pártból. Ezerkilencszáznyolcvankettöben a „városi atyaúristen“ útilaput köttetett a talpa alá ...- Mi párttagok döntjük el, ki maradhat vezető állásban - jelentette ki határozottan -, s kinek kell távoznia!- Érdekes, - jegyezte meg a kárvallott csendesen -, ez idáig jó voltam, most egyszerre meg „szálka" lettem? Nem volt azonban apelláta, szednie kellett a sátorfáját... Az egyik sági szállodában helyezkedett el. Közben elvégezte a vendóglátóipari szakiskolát. Aztán a leértékelt húsárukat árusító boltba ment dolgozni. Egymaga alkotta a személyzetet. Úgy érezte, révbe jutott végre, azt csinálhatja, amihez régóta nagy kedvet érez. A Frenko vagyon morzsái Már a hetvenes évek derekán állattenyésztésbe kezdett. Középúton parasztportát, később Felsótúr határában pedig egy elárvult tanyát vásárolt. A rendbe hozott épületekbe teheneket, bikákat, majd anyasertéseket telepített. A felhizlalt állatokat - a megkötött szerződések értelmében- a földműves-szövetkezet révén értékesítették. A gyakorta „rajtaütő" hivatalnokok soha nem tudtak semmi törvényellenes cselekedetet rábizonyítani. A tanyáért 3 ezer 900 korona bérletet fizetett évente. Miután az épületeket mintegy 170 ezer koronáért kicsinosította, s bekötő utat épített a telekhez és mintegy 350 méterről bevezette a vizet, a gazdaság dolgozói közül többen meg szerették volna kaparintani az immár rendbe hozott portát.- Van még három romos épületünk- „vigasztalta" nem egy taggyűlésen ezeket az elnök -, bárki bérbe veheti, s helyrepofoz(tat)hatja, ugye aztán ugyancsak rátérhet az állattenyésztésre ... Erre persze mindig „elcsendesedtek" az érdeklődök. Jelenleg a tanyán 75 bika s 45 hízósertés, valamint kan található. Na és 9 póniló! A pónikat az unokák örömére tartja az újgazdag gazda. Gyermeknapokon a focipályán minden évben bárki meglovagolhatja a törpepatásokat. Jószágait esztendőkön át egyedül gondozta, takarmányozta a tulajdonos. Reggelente 7 órakor azonban már frissen borotváltam tiszta ruhában a hentespult mögött várta a vevőket. Mindössze 4 hónapja alkalmaz egy munka nélkül maradt személyt, a jószág ellátására. Az állatokból tavaly 1 millió 600 ezer korona volt a bevétel. A húsboltot is magába foglaló düledező sarokházat még 1989 decemberében - 200 ezer koronáért - vásárolta meg. Az azóta tatarozott épület belső udvarában működik a húsfeldolgozó üzem. A jól megfizetett alkalmazottak többféle szalámit is készítenek. A hentesüzletben árusított termékek 90 százalékát a részleg dolgozói készítik. Az ínycsiklandozó tepertő, a friss zsír és a kiváló minőségű húsok iránt óriási a kereslet. Frenko László hentesüzletében 8-9 koronával olcsóbb a hús kilója, mint az állami boltban! Iparengedélyén kívül külkereskedelmi engedéllyel is rendelkezik. Huszonöt óra naponta A vállalkozó hízott állatai zömmel exportra kerülnek. A bikáknál pl. naponta 1,20-1,30 kg súlygyarapodást sikerült elérnie. Az épület egyik helyiségében gyógynövényboltot is nyitott. Rengeteg gyógyfüvet meg különféle, a környéken még alig vagy egyáltalán nem kapható egészségjavító készítményt árul. Az üzlet 4-5 ezer korona értékű árut forgalmaz egy nap alatt. A húsfeldolgozó miniüzemben és a hentesüzletben mindössze két eladó és két hentes dolgozik. Ha állami cég lenne a részleg, legalább húszán végeznék ugyanezt a munkát. A húsboltnak naponta 30 ezer korona a bevétele. Az üveg és porcelánboltot a nyár végefelé vette meg az 50 ezer korona kikiáltási ár után 250 ezerért az árverésen. Az eladókat itt is megtartotta, értékes kristályt, porcelánt árusít, s lám mégis hatalmas a forgalom. A „Frenko-birodalom" boltjai, üzemegységei az ESŐ (Ász) márkanevet viselik. A lakótelepi éttermet és a főtéri felsőruházati cikkeket árusító üzletházat tavaly november derekán vette meg. Minden alkalmazottja jobban keres, mint előző munkahelyén. Frenko László nem szeretné, ha egyetlen ipolysági bolt, üzlet vagy egyéb állami épület idegenek, más vidékről érkezett személyek tulajdonába kerülne. Felesége a tejfeldolgozó üzemben dolgozik, de gyógyszerész leánya sem ücsörög tétlenül odahaza. Minden délben ingyen leves Gyermekkorában egyetlen szobában élt a 13 tagú családjuk. Sót télen a tűzifát is ott aprította az apja. Frenko László vallásos ember. Minden tulajdonába került üzletben megtalálható a feszület. A Slovan sportegyesület lelkes támogatója. Ma már Paláston is van zöldségboltja meg egy bérelt hentesüzlete. Éttermében, ahol ebédidőben Szóllósi Sándor és népizenekara húzza mindennap a talpalávalót, köznapokon délelőtt 11 és 12 óra között két asztalnál hamarosan mindenkinek ingyenlevest ad. ZOLCZER LÁSZLÓ Mivel a vagyonjegyes könyvecskék és az ezer koronás bélyegek vásárlása a regisztráltatással együtt az új esztendő első hónapjában is folytatódik, célszerű lehet néhány megjegyzést, kiegészítést fűzni az eddigi ismertető és népszerűsítő sajtókampányhoz. Vizsgáljuk meg elsősorban e privatizációs módszer célját és tegyük mérlegre a feltételezhető eredményeket. Induljunk ki abból, hogy a privatizálás minden formájának, így a vagyonjegyes privatizálásnak is az a célja, hogy nálunk is minél gyorsabban kialakuljanak a feltételek a hatékony piacgazdaság bevezetéséhez. Hangsúlyozni kell, hogy ez lényegében egy pótmegoldás, amit a belföldi töke hiánya tett szükségessé, s a maga nemében kísérletnek is számít, melynek kimeneteléből más országok is tapasztalatokat szerezhetnek. A privatizálással bizonyára nem a harmincas évek kapitalizmusát akarjuk visszahozni, hanem a mai modern, jóléti, fogyasztói társadalom feltételeit akarjuk kialakítani. Ebben a társadalomban, s annak gazdasági alapjában egészen más viszonyok uralkodnak, mint abban, amelyre a legidősebb korosztály tagjai még emlékezhetnek, s ami az elmúlt évtizedekben a „kapitalizmus politikai gazdaságtana" című „tantárgy" témáját képezte. Nyugaton a helyzet megváltozott Az utóbbi évtizedek folyamán a nyugati fejlett országok társadalma a tudományos-technikai forradalom eredményeit hasznosítva korszakos változásokon ment át. Amennyiben tehát a mai jóléti társadalom kialakítása a célunk, ami egyébként az Európai Közösségekké1 kötött társulási szerződésből is kitűnik, akkor azzal is tisztában kell lennünk, hogy milyen viszonyok uralkodnak a legfejlettebb országok gazdaságában, s mire kell felkészülnünk, ha partnerekként akarunk érvényesülni a gazdasági verseny világméretű porondján. Nyugaton ma olyan a helyzet, hogy amelyik vállalat életben akar maradni - elsősorban termelővállalatokról van szó -, annak a termelésből, gazdálkodásból származó nyereséget szinte teljes mértékben a kutatásra, gyártmányfejlesztésre, technológiai tökéletesítésekre, piacszervezésre kell fordítania. Jól meg kell tehát fizetnie az ezzel kapcsolatos munkát, a szakmunkásoktól kezdve egészen a vezető menedzserekig. Minden vállalatnál így gondolkoznak és így tesznek, mert ezt diktálja a verseny. Közvetlen osztalékra tehát egyre kevésbé jut a termelésbe fektetett tőke után, de ez a részvényeseket nem aggasztja, mert ahol jól gazdálkodnak a tőkével, ott a részvények értéke gyorsan növekszik. A hagyományos osztalékot a modern gazdaságban a részvények értéknövekedése váltja fel, ami többszöröse is lehet az átlagprofitnak. A részvények értéke a vállalat piaci sikereitől, annak perspektívájától függ. A részvények értéknövekményéhez a tulajdonos csak úgy juthat hozzá, ha eladja a megnövekedett értékű részvényét a tőzsdén. Persze, ezt csak akkor teszi, ha valamilyen különleges okból nagyon rákényszerül, különben senkinek sem ment el az esze, hogy az önmagától gyarapodó vagyonán túladjon, s ezzel a tőkehozadékról lemondjon. A részvény értéke azonban a roszszul menedzselt, a műszaki fejlesztésben és a piaci versenyben lemaradó vállalatoknál csökkenhet is, az ilyen részvényektől ezért a tulajdonosok igyekeznek megszabadulni, s értékesítésük során jelentős veszteség érheti őket. (Erre mondják azt, hogy a részvényesek nem a kezükkel, hanem a lábukkal szavaznak). Mivel a modem piacgazdaságban az áruválaszték gyorsan megújul, új ipari szakágazatok, gyártási programok keletkeznek, vagyis egyre több kutatásifejlesztési eredmény realizálódik az újonnan létesülő vállalatoknál, így a töke is élénken vándorol. Ezt a vándorlást közvetítik az értékpapírtőzsdék, illetve az ott nyüzsgő tőzsdeügynökök. Szaknyelven ezt tőkeáramlásnak nevezik. A következtetések Milyen következtetéseket lehet levonni mindebből a vagyonjegyes privatizáció számára? Az elmondottak még fokozottabban vonatkoznak hazai termelővállalataink gazdálkodására, hiszen a világpiaci versenyképességhez való felzárkózás külön is megköveteli majd az esetleges nyereség teljes felhasználását fejlesztési célokra. Itt természetesen az állami elvonások után esetleg visszamaradó nyereségről van szó. Fejlesztésen itt elsősorban az innovációt szolgáló szellemi tőke növelését kell érteni, de a technológiai rekonstrukciókhoz szükséges összeg sem lesz csekély. A vagyonjegyes privatizáció keretében beszerzett részvények tulajdonosa tehát rendszeres osztalékra csak nagyon kivételes esetekben számíthat. Növekedhet, vagy csökkenhet azonban részvényeinek az értéke, s ezekkel a létesítendő értékpapírtőzsdéken a fent említett módon gazdálkodhat. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a Szövetségi Pénzügyminisztérium által kiadott tájékoztató kézikönyv az osztalékról és a tőkehozadékról szóló 5.2. pontban csak általánosan fogalmaz, nem tér ki a fenti figyelmeztető összefüggésekre. Mint már említettük, az osztalék feltételezhető késése vagy elmaradása elsősorban a termelővállalatokba fektetett részvényekre vonatkozik. A pénzintézetek, a kereskedelmi és egyéb szervezetek által létesített befektetési privatizációs alapoknál eltérő a helyzet. Ezek a töke sikeres kezelése, illetve a részvények szerencsés elhelyezése és forgalmazása esetében elméletileg könnyebben fizethetnek osztalékot. A gyakorlatban viszont azzal kell számolni, hogy gazdaságunk legnagyobb átalakítási gondja a tőkehiány, ezért a hozadék maximálisan lehetséges mértékű tőkésítése még hosszú éveken át általános szükségletté válik. Mindenki saját belátása szerint Érdemes tehát vagyonjegyet vásárolni, ha a részvény csekély valószínűséggel fiadzik majd évente? Nos, aki vállalja az említett feltételeket, annak bizonyára megéri, hiszen módjában lesz részvényeit a létrehozandó értékpapírtőzsdén bármikor értékesíteni. Ráadásul ha jó helyre fektetett be, s türelme lesz kivárni a részvények árfolyamának sokéves növekedését, akár meg is gazdagodhat ebből a vállalkozásból. A vagyonjegyes privatizáció résztvevőinek azt is el kell dönteniük, hogy a befektetési lehetőségek közül melyiket válasszák. Egy szeptember végi közvélemény-kutatás szerint az érdeklődök 50 százaléka akkor még nem döntött ebben az ügyben, a többiek közül legnagyobb arányt képviseltek azok, akik saját vállalatuk részvényeiből akarnak vásárolni. Talán ez a leghelyesebb, mert így részvényeik sorsát saját vállalatuk sorsához kötik, amit munkájuk által valamilyen mértékben mégiscsak befolyásolni tudnak. Arról nem is beszélve, hogy a későbbiek folyamán az elővételi jogot kihasználva további részvényeket szerezhetnek, s így a közgyűlésen nagyobb szavazati joghoz juthatnak. Különösen előnyös lehet az ilyen befektetés olyan családoknál, ahol az a 2-3, esetleg több ezer korona (a jogosult családtagok számától függően) nem fog hiányozni a költségvetésből. MAKRAI MIKLÓS A Herbária-boltban is hatalmas a választék (A szerző felvételei)
