Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-27 / 22. szám
4 1992. január 27. Világgazdasági mozaik Gazdasági esélyeink - osztrák szemmel A kelet-európai országok gazdasági helyzete elérte a harmincas évek depressziójának szintjét - állapítja meg Gerald Hinteregger, az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának (ECE) osztrák titkára. A Die Presse című bécsi lap munkatársával beszélgetve a szakértő elmondja, hogy a bruttó nemzeti össztermék ebben az országcsoportban összességében az idén 29 százalékkal esett vissza. Hinteregger reményt lát arra, hogy Magyarországon 1992 végére vagy 1993 elején csekély fellendülés kezdődjön, hiszen - mondja - ez az ország érte el a legnagyobb exportsikereket a nyugati piacokon, és élen jár a vegyes vállalatok létesítésében is. Magyarország után Csehszlovákia következhet, és végül Lengyelország. Általában véve e három országot kiemeli a kelet-európai országok közül, mint a legreményteljesebbeket, de azért utal arra, hogy a munkanélküliség itt is rohamosan nő. Az infláció megfékezésében egyedül Csehszlovákia ért el eredményt - mondja, s megjegyzi: az általános benyomás az, hogy az átmenet sokkal hosszabb ideig tart majd, mint amire számítottak. A ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (ECE) átfogó tervet sürget a térség gazdasági helyreállítása érdekében. Lényegében arról lenne szó, hogy az EK, az OECD és az Unido tevékenységét jobban összehangolják. Amint Hinteregger megjegyezte: inkább a technikai segítségre szeretnének koncentrálni, és kevésbé a pénzügyi támogatásra. Toyota-hálózat A japán autóipari vállalatok mindenképpen meg szeretnék vetni a lábukat Kelet-Európábán, mert a Közös Piac fékezni fogja a japán autók behozatalát ennek az évtizednek a végéig - írta a Jomiuri Simbun című japán lap, a Toyota cég magyarországi terveit ismertető cikkében. A Nissan kereskedelmi vállalkozást létesített Magyarországon, a Suzuki az autó-összeszerelést az idén kezdi meg, a Toyota pedig tavasszal építi ki értékesítőhálózatát. Mint azt a japán lap megírta, a szigetország legnagyobb autóipari vállalata már rendelkezik a Szovjetunióban és Lengyelországban eladói hálózattal, és ugyanezt építi ki Magyarországon saját kereskedelmi vállalatával közösen. Kezdetben 10-15 Toyota-üzletet állítanának fel, abban a reményben, hogy az eladások felfutnak a mostani évi 322 autóról. A Toyota azt is számításba vette döntésénél, hogy az országban jelentős számban vannak használt Toyoták, így a jövőben növekedhet e márka iránt a kereslet. Lengyelország: Egy lépés hóira Lengyelország új kormánya bejelentette, hogy a privatizáció zökkenőmentesebbé tétele érdekében felül kívánja vizsgálni az állam ipari tulajdonviszonyainak kérdését. Tornász Gruszecki ügyvezető privatizációs miniszter szerint ez fél évig is eltarthat - bár a privatizáció ez idő alatt sem áll le. Gruszecki szerint a privatizációt alá kell rendelni az iparpolitikának, s a vezetése alatt álló minisztérium azon fog munkálkodni, hogy új jogszabályok kidolgozásával vállalatok igazi tulajdonosává tegye az államkincstárt - tehát az állami tulajdont erősítse. (Ez ellentétben áll az előző kormány ambiciózus, 200 cégre kiterjedő privatizálási elképzeléseivel is.) Jelenleg ugyanis úgy mennek a dolgok, mintha az állami vállalatoknak nem is lenne tulajdonosuk, senki nem kéri számon tőlük a hatékonyságot, a jövedelmezőséget. „Az előrehaladáshoz hátrafelé is kell menni“ - jelentette ki Gruszecki, aki egyébként csak azért „ügyvezető“, mert hivatalát az ipari és a külkereskedelmi tárcával együtt az újonnan létrejövő gazdasági minisztériumba olvasztják, ezzel is aláhúzva, hogy a jelenlegi kormány a privatizációt másodlagos jelentőségűnek tekinti. A privatizáció erőltetésének köszönhetően ugyan lendületes fejlődésnek indult a magánszektor Lengyelországban, részesedése a gazdaságban a három évvel ezelőtti 10 százalékkal szemben jelenleg 30 százalék, a költségvetési bevételek zömét adó nagy iparvállalatok azonban a csőd szélén állnak. Privatizációjuk nehézkesen indult, s minduntalan a dolgozók, illetve a szakszervezetek ellenállásába ütközött. Zavarok India olajimportjában India 2 millió tonna kőolajat szeretne vásárolni Irántól és Malaysiától az egykori Szovjetunióból érkező szállítmányok kiesésének pótlására - jelentette az indiai PTI hírügynökség. A PTI értesülései szerint a volt Szovjetunió tavaly decemberben állította le az Indiába irányuló olajszállítást, s a delhi kormánynak nincsenek értesülései arról, hogy várható-e egyáltalán a szállítások felújítása. Az egykori Szovjetunió évente csaknem 5 millió tonna kőolajat és 3 millió tonna kőolajterméket szállított Indiának a két ország közti - tavaly decemberben lejárt - bilaterális megállapodás értelmében. India azonban az egyezmény lejárta előtt ténylegesen csak 3 millió tonna olajat és 1,5 millió tonna olajterméket vásárolt a folyó (1991. áprilisától 1992 márciusáig tartó) pénzügyi évben. A kieső olaj szabadpiacon való beszerzése tovább terheli India fizetési mérlegét. Mint ismeretes, az ország tavaly júniusban csak súlyos nehézségek árán tudta elkerülni a 71 milliárd dolláros külföldi tartozása utáni törlesztés felfüggesztését, miután a külföldi bankok nem voltak hajlandóak hitelezni. Akkor mindössze kétheti import finanszírozására volt elegendő keményvaluta. Nyugati diplomaták szerint India a jövőben nem élhet azzal az eddig érvényben volt kedvezménnyel, hogy az olajért hazai valutában, rúpiával fizessen. India olajimport-szükségletének eddig hozzávetőleg egynegyedét szerezte be az egykori Szovjetunióból. Az olajipari minisztérium becslései szerint India a folyó pénzügyi évben 20 millió tonna kőolajat és 10 millió tonna olajterméket fog vásárolni. (Az Új Magyarország és a Napi nyomán) S______________________________________________________________________, Szabad ÚJSÁG Az európai erdőgazdaság környezetszennyezési számlája Csak drasztikus intézkedések segítenek A levegő szennyeződése által okozott erdőkárok Európában és a volt Szovjetunió európai területein évi 29 milliárd dollárra tehetők, és ezek a veszteségek várhatóan a jelenlegi sebességgel fognak növekedni a következő száz évben, hacsak drasztikus intézkedéseket nem tesznek orvoslásukra. Ez a kalkuláció Sten Nilssontól, a svéd mezőgazdaság-tudományi egyetem professzorától származik, aki Európa erdeinek jövőjével kapcsolatos ötéves kutatómunkája eredményeit összegezte számításaiban. Ez a vizsgálat a szerző állítása szerint az első átfogó eröfeszités, amely megkísérelte gazdasági tényezőkben kifejezni a légszennyezés hatását az európai erdőkre. Nilsson professzor tavaly egy novemberi stockholmi sajtóértekezleten kijelentette, hogy az ipari és energiatermelési célokra szolgáló fakitermelés Európában hosszú távon akár évi 140 millió köbméterrel is megnövelhető a jelenlegi szinthez képest. Ez legalább 45 milliárd dollár többletjövedelemnek felelne meg évente. Ennek bekövetkezte azonbar felettébb valószínűtlen, amennyiben folytatódnak a jelenlegi tendenciák. A tanulmányban foglalt számítások szerint a légszennyezés által okozott erdőkitermelési veszteségek a 2000-2005-ös esztendőkig 16 százalékát teszik ki a teljes potenciális kitermelésnek, ami évente 85 millió köbméter veszteséget jelent. Pusztuló kelet-európai erdők Ha azonban nem tesznek sürgős intézkedéseket a légszennyezés csökkentésére és az erőgazdálkodás javítására Európában - figyelmeztet Nilsson professzor -, akkor 2010-re a faanyagszükséglet csaknem évi 150 millió tonnával felülmúlhatja az ellátást. Változásra csakis akkor lehet számítani, ha gyors akciókkal javítják az erdőgazdálkodást, és drasztikusan visszafogják a jelenlegi szinthez képest a kéndioxid, a nitrogén és más légnemű szennyezőanyagok kibocsátását. A tanulmány részletes adatai azonban arra engednek következtetni, hogy még ez sem lenne elég a német, a lengyel és a csehszlovák erdők megmentésére, különösen Németország keleti részében. A szóban forgó adatok azt mutatják, hogy az erdőgazdaság termelésének a légszennyeződés következtében előálló veszteségei a 2000-2005-ös esztendőkig évi 16,8 millió köbmétert fognak kitenni Németországban, 11,1 millió köbmétert Lengyelországban és 9,5 millió köbmétert Csehszlovákiában. Európa öszszesített erdőveszteségei pedig évi 82,5 millió köbméterre tehetők. A gazdasági veszteségek három fő tényezőből tevődnek össze: az elveszett faanyag értéke; a fának késztermékké való ipari feldolgozása során keletkező többletérték csökkenése; valamint az olyan környezeti és társadalmi jellegű veszteségek, amelyek például a turizmus, az üdülés, a termőföld- és a vízvédelem terén, továbbá a vadállomány életterének romlása esetében tapasztalható. Szennyeződéscsökkentő stratégia Nilsson professzor véleménye szerint Európában alábecsülik a légszennyeződés hatására bekövetkező károkat. Azt állítja, hogy amennyiben a közvetlen erdőkárokon túlmenően figyelembe veszik az emberi egészségre és az ökológiai rendszerekre gyakorolt hatásokat is, valamint az épületek és az infrastruktúra károsodásait, akkor az év végi veszteség már 160 és 260 milliárd dollár között van. Vizsgálataiban azonban arra a következtetésre jut, hogy amennyiben legalább évi 90 milliárd dollár ráfordítással egy gyors szennyeződéscsökkentő stratégiát léptetnek életbe, akkor az európai erdők potenciálja 535 millió tonna kitermelhető faanyagra vagy ennek gömbfaekvivalensére emelkedhetne. Nilsson professzor úgy számolt, hogy ez esetben 40 százalékkal bővülhetne az Európai Közösség erdőgazdaságának kitermelése. Európa többi részében 15 százalékos növekedés képzelhető el - ha megfelelő intézkedéseket tesznek a légszennyeződés ellen. Ezenkívül 20 százalékos növekedés következhetne be a korábbi Szovjetunió európai részében, 7 százalékos az észak-európai térségben; Közép-Európa pusztuló erdőségeiben azonban még így sem történne javulás. Itt az 1980- as években a kapacitásoknak csak 73 százalékát hasznosították, és ez az arány az elkövetkező években valószínűleg tovább csökken 62 százalékra. A tanulmány számos intézkedést javasol a politikai döntéshozók számára, hogy meg lehessen birkózni a légszennyeződés problémáival Európa erdeiben. Ezek a következők: A kén-dioxid, a nitrogén-, valamint az ózonkoncentráció lehető legnagyobb mértékű csökkentése olyan nagy kiterjedésű területen, amekkorán csak lehetséges. A kén-dioxid- és a nitrogén-dioxid-kibocsátás korlátozását célzó erőfeszítések a jelenlegi becslések szerint évente 16 milliárd dollárjába kerülnek Európának. A tanulmány azzal érvel, hogy amennyiben folytatódik a jelenlegi erdőművelési gyakorlat, akkor ez tovább csökkenti az erdők fenntarthatóságát, és gyorsíthatja Európa erdeinek romlását. Nemzeti konvenciót kell kidolgozni a hosszú távon fenntartható erdőgazdálkodásról és -megőrzésről. Ez esetleg már létrejöhet a jövő júniusban Brazíliában tartandó, a környezetvédelemmel és -fejlesztéssel foglalkozó ENSZ-világkonferencián. Összehangolt erőfeszítések Nem kétséges, hogy a szenynyeződés által az európai erdőknek okozott károk az összes érintett ország összehangolt és együttműködő erőfeszítéseit követelik. A tanulmány abban bízik, hogy a tökéletesített erdőgazdálkodási gyakorlat enyhítheti a ma látható károkat, és ezt meg is kell valósítani, ám ez egyedül nem képes elhárítani a súlyos fenyegetést. A statisztikai adatok alátámasztják ezt a következtetést. Még ha nem is lenne további rosszabbodás a légszennyezők hatására. Európának akkor is mintegy 40 millió köbméteres évi gömbfadeficittel kellene szembenéznie a 2010-es évre, ha azonban hozzászámítjuk a légszenynyezés által okozott csökkenést is, akkor a deficit már 130 millió köbméterre növekszik évente. (Napi) (Könözsi István illusztrációs felvétele)
