Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-18 / 15. szám
12 Szabad ÚJSÁG 1992. január 18. c Hírkosár Börtön vagy boksz? Korántsem biztos, hogy a volt nehézsúlyú profi ökölvívó világbajnok, Mike Tyson március 20-án kiállhat Evander Holyfield ellen címe visszaszerzéséért. Január 27-én ugyanis a hevesvérű fekete fiúnak bíróság elé kell állnia, mivel a vád szerint erőszakoskodott egy hölggyel. Amennyiben bűnösnek találják, egyrészt akár 63 évi börtönre ítélhetik, másrészt bevonják versenyzői engedélyét. Tysont azonban a jelek szerint egy cseppet sem zavatja a fenyegető veszély. Minden reggel öt órakor kel, futóedzéssel kezdi a napot az Ohio állambeli Orwellben lévő edzőtáborban. Menedzsere, Don King szerint semmi sem változott meg az életében. „Mike január 27-én is a szokott időben kel majd, csupán az lesz a változás a napirendben, hogy a reggeli futóedzés után zuhanyozik, átöltözik és elmegy a bíróságra. Szerintem ártatlan és ez be is fog róla bizonyosodni. Úgy látom, az egész hercehurca nem vonja el figyelmét az edzésekről. Természetesen felkészültünk az esetleges elmarasztaló ítéletre is. Azonnal fellebbezünk, és amennyiben Holyfield lemondja a március 20-i nagy összecsapást, más — hasonlóan kemény öklű — ellenfelet keresünk. A másik tábor, Holyfield stábja sokkal élesebben látja a helyzetet. A szakírók többségének véleménye szerint a világ számára ellenszenves, de legalábbis érdektelen egy olyan ökölvívó, aki megerőszakolt egy hölgyet. Bizonytalanság... A jelek szerint a svájci St. Gallen labdarúgócsapatának vezetése maradéktalanul elégedett a Dél-Amerikából érkező futballistákkal. Nemrégiben ugyanis kettőt szerződtetett, méghozzá a chilei Fabian Estayt és a brazil Djair Kaye de Britót. Igaz, a paraguayi Jose Cordazót eladták a chilei Univeridad Catolicának... A két játékos szerződtetésével azonban a St.Gallen szakvezetői komoly gondokat is a vállukra vettek: minden év októberében és novemberében azután idegeskedhetnek. Estay és Djair ugyan 1994—95-ös svájci bajnoki idény végeztéig szóló szerződést írt alá, ám Olaszországból a két őszi hónapban — amikor nyitott a játékospiac — bármikor jöhet a visszahívó szép üzenet... A chilei Estayt ugyanis a római Lazió adta kölcsön Svájcba, s bármikor visszarendelheti. Ami pedig a brazil fiatalembert illeti, az ő játékjogával egy olasz menedzseriroda rendelkezik. S amíg megfelelő ajánlatot nem kapnak érte egy itáliai klubtól, addig, de csak addig hadd kergesse a labdát a St. Gallenben — nyilatkozta Vinicio Fiorelli, az iroda egyik vezető tisztségviselője. Érthető hát, ha ősszel nagy lesz a bizonytalanság a St. Gallenben. O sem számított rá Belgium legmagasabb sportkitüntetését 1991-ben Jean-Michael Saive asztaliteniszező kapta... A liege-i fiatalember évek óta az ország első számú asztalitenisz-játékosa, akinek nevét ma már Belgium határain túl is jól ismerik. Jean-Michael Saive ősszel első helyen végzett a kitűnő erőket felvonultató lengyel nemzetközi versenyen, majd Barcelonában, a Világ Kupa-küzdelmek során az elődöntőbe segítette az esélytelen belga válogatottat, december első hetében pedig a Stockholmtól északra fekvő Sundswall városában rendezett, a sportág egyik legrangosabb nemzetközi versenyén, miután sorrendben legyőzte a világbajnok (!) Jörgen 1‘erssont, majd az ugyancsak svéd Erik Lindhet, a döntőben az Európa-bajnok Mikael Appelgreentől szenvedett vereséget. Jean-Michael Saive, aki két évvel ezelőtt még a világranglista 40. helyén állt, ma hatodik a rangsorban. Kikapott a világbajnok Már hagyománnyá vált, hogy ilyenkor az év elején Egyesült Allamok-Magyarország ökölvívó-mérkőzést rendeznek. Ezt általában az amerikaiak nyerik, s ezúttal sem volt másként -- egy héttel ezelőtt. Az Atlantától mintegy 250 km-re fekvő Birminghamben most az amerikaiak 14:4-re győztek. A legnagyobb érdeklődés a világbajnok Kovács István és a vb-n legyőzött ellenfele Timothy Austin összecsapását kísérte. Ezúttal is szoros mérkőzést vívtak, de most az amerikait hozták ki győztesnek, bár a magyarok másképp látták. Hiába, a hazai szorító nem az otthoni bokszolót "szorítja"... J Az /. jégkorongliga 35. fordulója után: Weder, a nagy esélyes Szerény reményekkel Albertville-be A csütörtöki fordulóval befejeződött a jégkorongbajnokság idei, mindössze négy felvonásból álló utolsó olimpiai főpróbája. A színvonalat tekintve elmondhatjuk, hogy az I. liga nívóját figyelembe véve elég távol van a válogatottól az olimpiai dobogó. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert a Magas-Tátrában január 19-től készülő olimpiai csapat kerete jórészt a honi ligában szereplő játékosokból áll, akik szinte mérkőzésről mérkőzésre igazolták nevezésüket és valósággal sztárok voltak a bajnokságban, ami persze nemzetközi mércével mérve nem sokat jelent Ügy tűnik, mély hullámvölgybe került a pardubicei gárda. Meglepő vereségekkel kezdte a Tesla az új esztendőt, s nyeretlenségi sorozata a Litvinov ellen sem szakadt meg. Nem is olyan rég még azt állítottuk Franék edző csapatáról, hogy a szürke egyhangúságból ez a gárda látványos, gyors és ötletes jégkorongot produkálva emelkedik ki, s a pilzeniekkel, valamint a trencséniekkel együtt Heroldék mérkőzéseire érdemes leginkább kijárni. Ám a jó forma olyannyira bizonyult tiszavirág életűnek, hogy már a szurkolók is kezdik elfelejteni a jó teljesítményeket. Örömmel felejt viszont a jihlavai közönség. A vereséggel végződő katonarangadó után is zsinórban háromszor nyertek Augustáék, s egyszer sem a szerencsének köszönhetően. A Sparta elleni kiütéses győzelem során már a tavalyi arcát mutatta a Holík-gárda. Hiadlovsky és Pálffy nélkül nem megy, mondhatnánk a keleti csoport listavezetőjéről. Az éllovasok rangadóján kénytelen volt nélkülözni két erősségét a Dukla, így ezúttal a Skoda mutatta meg JánoSék-Göteborgban sorsoltak nak, ki az úr a jégen,vagyis az első ligában. Szerencsére — és ilyet is ritkán állapíthatunk meg — a játékvezetők jól vezették a mérkőzéseket. Hosszú idő után a szó jó értelmében véve uralják e jeget, erre nagy szükség van, hiszen a már-már „kanadai méreteket öltött” durvaság és brutalitás egyre többször „fűszerezi” a játékot, s hogy ne történjék komolyabb baj (sérülés) ez elsősorban a bírókon múlik. A dicséretre méltók névsorának elejére mindenekelőtt a már nemzetközi szinten is bizonyított és elismert Lípa úr kívánkozik. Bárcsak a játék lenne olyan színvonalon, mint a játékvezetés! Szerencsére azért ezúttal is akad néhány hokista, aki állja a sarat és közönségvonzó teljesítményével megvédi a csehszlovák jégkorong becsületét. Közéjük tartozik a litvínovi első sor három csatára. A Caloun, Lang, Kai fák trió mindegyik tagja hetek óta nagyszerű formában van, a kanadai pontverseny élmezőnyében találjuk mindhármukat. Az olimpiai válogatott erősségeivé válhatnak, ha úgy megy majd a gólgyártás a vá-Liedholm döntött Tegnap Göteborgban került sor a svédországi labdarúgó Európa-bajnokság nyolcas döntőjének sorsolására. Nils Liedholni, a legendás hírű svéd labdarúgó sorsolta ki a két csoport tagjait. Végül is az első csoportba a házigazda Svédország válogatottja mellé Franciaország, Jugoszlávia és Anglia került. A második csoportban Hollandia, Skócia, a Független Államok Közössége, valamint Németország csapata mérkőzik meg egymással. Az ünnepélyes keretek között megrendezett sorsoláson Lars ChristerOlsson, a szervezőbizottság elnöke elmondta, hogy nagy érdeklődés mutatkozik az Eb-döntő mérkőzései iránt, s ezt bizonyítja: a belépőjegyek többsége már most elkelt. Eddig már 135 külföldi tévétársaság jelezte, hogy a helyszínről szeretné közvetíteni a mérkőzéseket. Az UEFA döntése alapján újításnak fog számítani, hogy a játékosok mezének logatottban is, mint az anyaegyesületben (az említettek csapatuk góljainak több mint egyharmadát szerezték). Már korábban eldőlt, hogy a brünniek, sajnos, kénytelenek megpróbálni a kapaszkodást abba a bizonyos utolsó szalmaszálba. A keleti csoport két leggyengébbje (Slovan, Poprad) ellenben ádáz küzdelmet folytat a tabella utolsó előtti helyéért, ami a kiesés végleges elkerülését jelentené. Kanadai pontverseny: 1. Pálffy 46 (23+23), 2. Pav. Zűbek 43 (18+25), 3. KaSfák 42 (18+ 24), 4. JánoS 41 (21+20), 5. Dopita 38 (20+18), 6. Hrbek 37 (22+15), 7. Volák 37 (16+21), 8. RySánek36 (14+22), 9. Caloun 36 (28 + 8), 10. Zemliéka 34 (14+20). Az olimpiára készülő válogatott keret: Bfíza, K. Lang, Drágán (kapusok), D. Kadlec, Slégr, Svehla, Séerban, ámehlík, Procházka, Hoüava, Gudas, Marcinko (hátvédek), Jelinek, Rosol, Lála, Toupal, Zemliéka, KaSfák, Liba, Lubina, Janecky, Veselovsky, R. Lang, Hrbek, Augusta, Caloun, M. Straka. D. Tok Ernő c Innen-onnan J Pontos, mint a svájci óra mindkét oldalán fel kell tüntetni a számot, így a tévé képernyői előtt ülők is könnyebben megkülönböztethetik az egyes csapatok tagjait. A sorsoláson részt vett külföldi szakembereket külön köszöntötte Lennart Johansson, az UEFA elnöke. A göteborgi kongresszusi központban a résztvevők meghallgathatták az Európa-bajnokság hivatalos szignálját, amelyet az egykori ABBA együttes tagja, Benny Anderson komponált. A. vendégek megtekinthették a korábbi Eb-döntőkről készített összeállítást, valamint a mérkőzések svédországi helyszíneit. Az Eb-döntőre Göteborgban június 26-án 20.15 perckor kerül sor. Killyre voksoltak a szervezők Ausztrália nyílt nemzetközi teniszbajnokságán a nők között elsőként a címvédő Szeles Mónika jutott be a legjobb 16 közé. A harmadik forduló érdekesebb eredményei közül — nők: Szeles—Basuki 6:1, 6:1, Maleeva—Fragniere 6:2, 6:1, férfiak: Camporcse—Wahlgren 6:4, 6:2, 7:6, Wheaton—Koslowski 6:4, 6:3, 6:3, Csesznokov—P. McEnroe 6:4, 1:6, 1:6, 6:1, 6:3, McEnroe—Becker 6:4, 6:3, 7:5, Edberg—Fitzgerald 7:5, 6:1, 6:4, Lendl—Zoccke 6:4, 6:4, 7:6. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság tegnap úgy döntött, hogy ideiglenesen lehetővé teszi Szlovénia, illetve Horvátország sportolói számára az albertville-i olimpián való külön részvételt. A Szlovák Labdarúgó Szövetség ülésén meghatározták a Szlovák Kupa elődöntő mérkőzéseinek időpontját A Slovan—Presov, illetve a Lokomotíva—DAC mérkőzésre először április 8- án, majd pedig a visszavágóra április 29-én kerül sor. A magyar LOTTÓ 3. játékhetének nyertes számai: 5,27,59,87,89. Olimpiát rendez a „ionok" Olimpiai aranyérmeket nyerni nem volt elég Jean-Claudc Killy számára. Ambiciózus ember, többet akart: téli olimpiát „dirigálni”. Most megteheti! Februárban kezdődik Albertville-ben az ötkarikás fesztivál. A szervezőbizottság két elnöke közül az egyik az egykori nagyszerű alpesi síversenyző, Killy. Neve Franciaországban, sőt a világon is fogalom. Annak idején, az 1968-as grenoble-i olimpián mindhárom szakág aranyérmét elhódította. Az Engadinba látogató külföldiek közül az amerikai Towsend 1885- ben két szánkót összekötött, az elsőt kormányzásra használva csúszott le a lejtőn, és az új sportszernek a „bob” nevet adta. így vette kezdetét egy mindaddig ismeretlen téli sportág fejlődése. 1888-ban a svájci Mathis már „versenybobot” épített, s egy évvel később sor került az első hivatalos versenyre is, majd 1903-ban felépült St. Moritzban az első speciális bobpálya. 1924 óta a bobversenyzés olimpiai sportágnak számít. Az Albertville-ben sorra kerülő téli versenyek egyik legnagyobb esélyese a svájci Gustav Weder, aki hazája híres óraiparának megfelelő pontossággal uralja a műjégpályákat. Sikereinek titkát (3 világ- és 4 Európabajnokság) 3 tényezőben kell keresni: technikailag kiváló bobokkal rendelkezik, csapatának tagjai jól felkészített atléták, jómaga pedig érzékeny kezekkel irányít. Á nemzetközi mezőny tagjai olasz vagy német gyártmányú bobokat használnak, ezeket legtöbbször saját kezűleg még át is építik. Babonás legendák lengik körül az acélkeretre szerelt fémtalpakat, amelyek öntési receptjét mindenki titokban tartja. Áramvonalas műanyag burkolat teszi azután teljessé a bobot — a világ legjobbjai között legtöbbször csak századmásodpercek döntenek. Weder vérbeli profi, aki felkészülésének minden mozzanatát pontosan tervezi. Mind a kettes, mind a négyes bobja már egy évvel az olimpiai játékok előtt elkészült. A Maglingenben székelő sportiskolán a csapat így minden figyelmét a fizikai felkészülésnek szentelheti. „A rajtból élünk” — mondja a sztár. E rövid mondat mögött a bobsport egyik legjelentősebb tényezője húzódik meg: amelyik csapat nem képes az első métereken maximális kezdő sebességet biztosítani a bobnak, az máris vesztett. A világklasszis pilóták az egy perc körüli száguldás során a rajtnál kiharcolt minimális előny megtartására összpontosítják figyelmüket. A célkanyarban óránként 120—130 km-es csúcssebességet érnek el, fékezni tilos, mert ezzel tönkretennék a pálya nagy gonddal előkészített jégfelületét. Áz 1991-es világbajnokságon a volt NDK-hoz tartozó AJtenbergben kellemetlen meglepetés érte a sikerhez szokott svájciakat. A kettes bobok versenyében a bajor Rudi Lochner győzte le, a négyesek küzdelmében az oberhofi Wolfgang Hoppe. A svájci—német párbaj Albertville-ben minden valószínűség szerint újabb kiadását éli majd. Weder ezúttal biztosra akar menni, már most úgy ismeri az olimpiai pályát La Plagneban, mint a tenyerét. „Lehunyt szemel, gondolatban ezerszer végigmentem rajta, minden kanyaiját ismerem, a kormány kezelésének minden mozdulatát a kezemben érzem.” Ez a belső biztonság tökéletes felkészülésre támaszkodik, a Weder-csapat munkájának minden mozzanatát komputer ellenőrzi, képmagnó rögzíti. A felvételek analizálása, az adatok kiértékelése mindennapi feladatnak számít. Technikus, pályaedző, sportorvos és gyúró egészíti ki a svájci bobcsapatol, amely állandó nyomás alatt áll. Gustav Weder elcsábította ellenfele, Nico Baracchi egyik legértékesebb emberét, Donat Acklint. A 100 kilós izomkolosszus — mint tartalék — minden rosszindulat nélkül fenyegetően áll az eddigi kulcstagok (Gerber, Schindelholz és Morell) árnyékában, akik érzik, hogy már rövid kihagyás vagy figyelmetlenség is elegendő ahhoz, hogy az óramű pontossággal tervező Weder lecserélje őket. Ilyen lépésre még közvetlenül az olimpiai erőpróba előtt is sor kerülhet. „Tudják, hogy nem lehet kiengedni. Az ellenőrző műszerek a legkisebb alábbhagyást is jelzik” — szögezi le Weder. Két kivételtől eltekintve (1928 és 1964) a svájci bobverseriyzők minden téli olimpiai játékokról érmekkel tértek haza, a mérleg: 7 arany-, 6 ezüst- és 7 bronzérem. A hagyományaira oly büszke alpesi ország most e sikersorozat folytatását várja Gustav Wedertől. A leglényegtelenebb részletre is kiterjedő „visszaszámlálás” február 16-án és 22- én ér véget.-tr— Nagy öröm számomra, hogy segíthetem a téli játékok megrendezését — emlékezik most, néhány héttel a rajt előtt Killy, aki a politikus Michel Barnier-vel osztja meg a szervezőbizottsági elnök szerepkörét. — Büszke lesz minden francia erre az olimpiára! Amennyiben számításaink valóra válnak, anyagilag sem fizetünk rá. Pedig a kezdetek kezdetén nem így festett a helyzet. Killy fő harcosa volt annak, hogy Franciaország kapja meg 1986-ban a rendezés jogát. Két héttel később viszont— mindenki nagy meglepetésére — leköszönt elnöki tisztéről, mert nem értett egyet a versenyek helyszíneinek kijelölésével. Killy takarékos olimpiát akart, ezért „akadt össze a bajusza” többiekkel. így aztán akkoriban Michel Barnier egyedül irányított mindent. Juan Antonio Samaranchnak, a NOB spanyol elnökének személyes közvetítő szerepére volt szükség Killy „visszacsábítására”. Az 1988-as, Calgaryban lebonyolított olimpia napjaiban lett újra szent a béke, s tért vissza a síbajnok a COJO ’92 vezetésébe. Az elmúlt három évben Killy nagy munkát végzett azért, hogy egykori neves francia sportemberek fáradozzanak az olimpia minél sikeresebb lebonyolításáért. Ezenkívül tekintélyes szponzorokat is megnyert az olimpia ügyének. Tehette, 25 éve forgolódik a világ pénzemberei között. Vau gyakorlata, s még több ismeretsége. A „főnök”, ahogyan most titulálják, 1943-ban született Párizsban. Mindössze 3 éves volt, amikor Val d’Isére-be költözött a család. A havas lejtőkön nőtt fel, tizenhat évesen még az iskolát is otthagyta síkarrierje érdekében. Később Algériában szolgált katonaként. Leszerelése után sikerrel tért vissza: vb-aranyakat nyert, háromszoros aranyérmesként Grenoble (1968) olimpiai hőse lett. A csúcson fejezte be. Karrierjét az üzleti életben folytatta. Kiválóan használta ki, hogy sokan kedvelték és ismerték. Amolyan összekötő kapocs volt az Egyesült Államok, St. Tropez és Geng üzleti világa között. Autóversenyzéssel is kísérletezett, nem sok sikerrel. Ugyanígy filmszínészi képességeivel sem kápráztatott el senkit. Akadt egy rosszul sikerült visszatérési kísérlete: a profi sízők táborában kívánt rajthoz állni. Azután végső búcsút vett a lejtőktől, s a sífelszerelés-gyártó ipart vette célba. A francia kormányzat is elismerte hervadhatatlan üzletemberi érdemeit 1982-ben. Nagyrészt ennek köszönhette, hogy Albertville rá voksolt. A jelek szerint nem hiába. S.R.
