Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-18 / 15. szám

12 Szabad ÚJSÁG 1992. január 18. c Hírkosár Börtön vagy boksz? Korántsem biztos, hogy a volt nehézsúlyú profi ökölvívó világbajnok, Mike Tyson március 20-án kiállhat Evander Holyfield ellen címe visszaszerzéséért. Január 27-én ugyanis a hevesvérű fekete fiúnak bíróság elé kell állnia, mivel a vád szerint erőszakoskodott egy hölggyel. Amennyiben bűnösnek találják, egyrészt akár 63 évi börtönre ítélhetik, másrészt bevonják versenyzői engedélyét. Tysont azonban a jelek szerint egy cseppet sem zavatja a fenyegető veszély. Minden reggel öt órakor kel, futóedzéssel kezdi a napot az Ohio állambeli Or­­wellben lévő edzőtáborban. Menedzsere, Don King szerint semmi sem változott meg az életében. „Mike január 27-én is a szokott időben kel majd, csupán az lesz a változás a napirendben, hogy a reggeli futóedzés után zuhanyozik, átöltözik és elmegy a bíró­ságra. Szerintem ártatlan és ez be is fog róla bizonyosodni. Úgy látom, az egész hercehurca nem vonja el figyelmét az edzésekről. Természetesen felkészültünk az esetleges elmarasztaló ítéletre is. Azonnal fellebbezünk, és amennyiben Holyfield lemondja a március 20-i nagy összecsapást, más — hasonlóan kemény öklű — ellenfelet keresünk. A másik tábor, Holyfield stábja sokkal élesebben látja a helyze­tet. A szakírók többségének véleménye szerint a világ számára ellenszenves, de legalábbis érdektelen egy olyan ökölvívó, aki megerőszakolt egy hölgyet. Bizonytalanság... A jelek szerint a svájci St. Gallen labdarúgócsapatának vezetése maradéktala­nul elégedett a Dél-Amerikából érkező futballistákkal. Nemrégiben ugyanis ket­tőt szerződtetett, méghozzá a chilei Fabian Estayt és a brazil Djair Kaye de Britót. Igaz, a paraguayi Jose Cordazót eladták a chilei Univeridad Catolicának... A két játékos szerződtetésével azonban a St.Gallen szakvezetői komoly gon­dokat is a vállukra vettek: minden év októberében és novemberében azután idegeskedhetnek. Estay és Djair ugyan 1994—95-ös svájci bajnoki idény végezté­ig szóló szerződést írt alá, ám Olaszországból a két őszi hónapban — amikor nyitott a játékospiac — bármikor jöhet a visszahívó szép üzenet... A chilei Estayt ugyanis a római Lazió adta kölcsön Svájcba, s bármikor vissza­rendelheti. Ami pedig a brazil fiatalembert illeti, az ő játékjogával egy olasz menedzseriroda rendelkezik. S amíg megfelelő ajánlatot nem kapnak érte egy itáliai klubtól, addig, de csak addig hadd kergesse a labdát a St. Gallenben — nyilatkozta Vinicio Fiorelli, az iroda egyik vezető tisztségviselője. Érthető hát, ha ősszel nagy lesz a bizonytalanság a St. Gallenben. O sem számított rá Belgium legmagasabb sportkitüntetését 1991-ben Jean-Michael Saive asztali­teniszező kapta... A liege-i fiatalember évek óta az ország első számú asztalitenisz-játékosa, akinek nevét ma már Belgium határain túl is jól ismerik. Jean-Michael Saive ősszel első helyen végzett a kitűnő erőket felvonultató lengyel nemzetközi verse­nyen, majd Barcelonában, a Világ Kupa-küzdelmek során az elődöntőbe segítette az esélytelen belga válogatottat, december első hetében pedig a Stockholmtól északra fekvő Sundswall városában rendezett, a sportág egyik legrangosabb nem­zetközi versenyén, miután sorrendben legyőzte a világbajnok (!) Jörgen 1‘erssont, majd az ugyancsak svéd Erik Lindhet, a döntőben az Európa-bajnok Mikael Appelgreentől szenvedett vereséget. Jean-Michael Saive, aki két évvel ezelőtt még a világranglista 40. helyén állt, ma hatodik a rangsorban. Kikapott a világbajnok Már hagyománnyá vált, hogy ilyenkor az év elején Egyesült Allamok-Magyar­­ország ökölvívó-mérkőzést rendeznek. Ezt általában az amerikaiak nyerik, s ezúttal sem volt másként -- egy héttel ezelőtt. Az Atlantától mintegy 250 km-re fekvő Birminghamben most az amerikaiak 14:4-re győztek. A legnagyobb érdek­lődés a világbajnok Kovács István és a vb-n legyőzött ellenfele Timothy Austin összecsapását kísérte. Ezúttal is szoros mérkőzést vívtak, de most az amerikait hozták ki győztesnek, bár a magyarok másképp látták. Hiába, a hazai szorító nem az otthoni bokszolót "szorítja"... J Az /. jégkorongliga 35. fordulója után: Weder, a nagy esélyes Szerény reményekkel Albertville-be A csütörtöki fordulóval befejeződött a jégkorongbajnokság idei, mindössze négy felvonásból álló utolsó olimpiai főpróbája. A színvo­nalat tekintve elmondhatjuk, hogy az I. liga nívóját figyelembe véve elég távol van a válogatottól az olimpiai dobogó. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert a Magas-Tátrában január 19-től készülő olimpiai csapat kerete jórészt a honi ligában szereplő játékosokból áll, akik szinte mérkő­zésről mérkőzésre igazolták nevezésüket és valósággal sztárok voltak a bajnokságban, ami persze nemzetközi mércével mérve nem sokat jelent Ügy tűnik, mély hullámvölgybe került a pardubicei gárda. Meglepő vereségek­kel kezdte a Tesla az új esztendőt, s nye­retlenségi sorozata a Litvinov ellen sem szakadt meg. Nem is olyan rég még azt állítottuk Franék edző csapatáról, hogy a szürke egyhangúságból ez a gárda látvá­nyos, gyors és ötletes jégkorongot produ­kálva emelkedik ki, s a pilzeniekkel, vala­mint a trencséniekkel együtt Heroldék mérkőzéseire érdemes leginkább kijárni. Ám a jó forma olyannyira bizonyult tisza­virág életűnek, hogy már a szurkolók is kezdik elfelejteni a jó teljesítményeket. Örömmel felejt viszont a jihlavai közön­ség. A vereséggel végződő katonarangadó után is zsinórban háromszor nyertek Au­­gustáék, s egyszer sem a szerencsének kö­szönhetően. A Sparta elleni kiütéses győ­zelem során már a tavalyi arcát mutatta a Holík-gárda. Hiadlovsky és Pálffy nélkül nem megy, mondhatnánk a keleti csoport listaveze­tőjéről. Az éllovasok rangadóján kényte­len volt nélkülözni két erősségét a Dukla, így ezúttal a Skoda mutatta meg JánoSék-Göteborgban sorsoltak nak, ki az úr a jégen,vagyis az első ligá­ban. Szerencsére — és ilyet is ritkán ál­lapíthatunk meg — a játékvezetők jól vezették a mérkőzéseket. Hosszú idő után a szó jó értelmében véve uralják e jeget, erre nagy szükség van, hiszen a már-már „kanadai méreteket öltött” durvaság és brutalitás egyre többször „fűszerezi” a játékot, s hogy ne történ­jék komolyabb baj (sérülés) ez elsősor­ban a bírókon múlik. A dicséretre mél­tók névsorának elejére mindenekelőtt a már nemzetközi szinten is bizonyított és elismert Lípa úr kívánkozik. Bárcsak a játék lenne olyan színvonalon, mint a játékvezetés! Szerencsére azért ezúttal is akad néhány hokista, aki állja a sarat és közönségvonzó teljesítményével meg­védi a csehszlovák jégkorong becsületét. Közéjük tartozik a litvínovi első sor há­rom csatára. A Caloun, Lang, Kai fák trió mindegyik tagja hetek óta nagyszerű for­mában van, a kanadai pontverseny élme­zőnyében találjuk mindhármukat. Az olimpiai válogatott erősségeivé válhat­nak, ha úgy megy majd a gólgyártás a vá-Liedholm döntött Tegnap Göteborgban került sor a svédországi labdarúgó Európa-bajnok­­ság nyolcas döntőjének sorsolására. Nils Liedholni, a legendás hírű svéd labdarúgó sorsolta ki a két csoport tag­jait. Végül is az első csoportba a házi­gazda Svédország válogatottja mellé Franciaország, Jugoszlávia és Anglia ke­rült. A második csoportban Hollandia, Skócia, a Független Államok Közössé­ge, valamint Németország csapata mér­kőzik meg egymással. Az ünnepélyes keretek között meg­rendezett sorsoláson Lars ChristerOls­­son, a szervezőbizottság elnöke elmond­ta, hogy nagy érdeklődés mutatkozik az Eb-döntő mérkőzései iránt, s ezt bizo­nyítja: a belépőjegyek többsége már most elkelt. Eddig már 135 külföldi té­vétársaság jelezte, hogy a helyszínről szeretné közvetíteni a mérkőzéseket. Az UEFA döntése alapján újításnak fog számítani, hogy a játékosok mezének logatottban is, mint az anyaegyesület­ben (az említettek csapatuk góljainak több mint egyharmadát szerezték). Már korábban eldőlt, hogy a brünniek, sajnos, kénytelenek megpróbálni a ka­paszkodást abba a bizonyos utolsó szal­maszálba. A keleti csoport két leggyen­gébbje (Slovan, Poprad) ellenben ádáz küzdelmet folytat a tabella utolsó előtti helyéért, ami a kiesés végleges elkerülését jelentené. Kanadai pontverseny: 1. Pálffy 46 (23+23), 2. Pav. Zűbek 43 (18+25), 3. KaSfák 42 (18+ 24), 4. JánoS 41 (21+20), 5. Dopita 38 (20+18), 6. Hrbek 37 (22+15), 7. Vo­­lák 37 (16+21), 8. RySánek36 (14+22), 9. Caloun 36 (28 + 8), 10. Zemliéka 34 (14+20). Az olimpiára készülő válogatott ke­ret: Bfíza, K. Lang, Drágán (kapusok), D. Kadlec, Slégr, Svehla, Séerban, ámehlík, Procházka, Hoüava, Gudas, Marcinko (hátvédek), Jelinek, Rosol, Lála, Toupal, Zemliéka, KaSfák, Liba, Lubina, Janecky, Veselovsky, R. Lang, Hrbek, Augusta, Caloun, M. Straka. D. Tok Ernő c Innen-onnan J Pontos, mint a svájci óra mindkét oldalán fel kell tüntetni a szá­mot, így a tévé képernyői előtt ülők is könnyebben megkülönböztethetik az egyes csapatok tagjait. A sorsoláson részt vett külföldi szakembereket külön köszöntötte Lennart Johansson, az UEFA elnöke. A göteborgi kongresszusi központban a résztvevők meghallgathatták az Eu­­rópa-bajnokság hivatalos szignálját, amelyet az egykori ABBA együttes tagja, Benny Anderson komponált. A. vendégek megtekinthették a korábbi Eb-döntőkről készített összeállítást, va­lamint a mérkőzések svédországi hely­színeit. Az Eb-döntőre Göteborgban június 26-án 20.15 perckor kerül sor. Killyre voksoltak a szervezők Ausztrália nyílt nemzetközi tenisz­­bajnokságán a nők között elsőként a címvédő Szeles Mónika jutott be a leg­jobb 16 közé. A harmadik forduló érde­kesebb eredményei közül — nők: Sze­les—Basuki 6:1, 6:1, Maleeva—Fragnie­­re 6:2, 6:1, férfiak: Camporcse—Wahlg­­ren 6:4, 6:2, 7:6, Wheaton—Koslowski 6:4, 6:3, 6:3, Csesznokov—P. McEnroe 6:4, 1:6, 1:6, 6:1, 6:3, McEnroe—Becker 6:4, 6:3, 7:5, Edberg—Fitzgerald 7:5, 6:1, 6:4, Lendl—Zoccke 6:4, 6:4, 7:6. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság teg­nap úgy döntött, hogy ideiglenesen lehe­tővé teszi Szlovénia, illetve Horvátország sportolói számára az albertville-i olimpi­án való külön részvételt. A Szlovák Labdarúgó Szövetség ülé­sén meghatározták a Szlovák Kupa elődöntő mérkőzéseinek időpontját A Slovan—Presov, illetve a Lokomotí­­va—DAC mérkőzésre először április 8- án, majd pedig a visszavágóra április 29-én kerül sor. A magyar LOTTÓ 3. játékhetének nyertes számai: 5,27,59,87,89. Olimpiát rendez a „ionok" Olimpiai aranyérmeket nyerni nem volt elég Jean-Claudc Killy számára. Ambi­ciózus ember, többet akart: téli olimpiát „dirigálni”. Most megteheti! Február­ban kezdődik Albertville-ben az ötkarikás fesztivál. A szervezőbizottság két elnöke közül az egyik az egykori nagyszerű alpesi síversenyző, Killy. Neve Franciaországban, sőt a világon is fogalom. Annak idején, az 1968-as grenoble-i olimpián mindhárom szakág aranyérmét elhódította. Az Engadinba látogató külföldiek közül az amerikai Towsend 1885- ben két szánkót összekötött, az elsőt kormányzásra használva csú­szott le a lejtőn, és az új sportszernek a „bob” nevet adta. így vette kezdetét egy mindaddig ismeretlen téli sportág fejlődése. 1888-ban a svájci Mathis már „versenybobot” épített, s egy évvel később sor került az első hivatalos versenyre is, majd 1903-ban felépült St. Moritzban az első speciális bobpálya. 1924 óta a bobversenyzés olimpiai sportágnak számít. Az Albertville-ben sorra kerülő téli versenyek egyik legna­gyobb esélyese a svájci Gustav Weder, aki hazája híres óraiparának megfelelő pontossággal uralja a műjégpályákat. Si­kereinek titkát (3 világ- és 4 Európa­­bajnokság) 3 tényezőben kell keresni: technikailag kiváló bobokkal rendelke­zik, csapatának tagjai jól felkészített at­léták, jómaga pedig érzékeny kezekkel irányít. Á nemzetközi mezőny tagjai olasz vagy német gyártmányú bobokat hasz­nálnak, ezeket legtöbbször saját kezűleg még át is építik. Babonás legendák len­gik körül az acélkeretre szerelt fémtal­pakat, amelyek öntési receptjét minden­ki titokban tartja. Áramvonalas mű­anyag burkolat teszi azután teljessé a bobot — a világ legjobbjai között leg­többször csak századmásodpercek dön­tenek. Weder vérbeli profi, aki felkészülésé­nek minden mozzanatát pontosan terve­zi. Mind a kettes, mind a négyes bobja már egy évvel az olimpiai játékok előtt elkészült. A Maglingenben székelő sportiskolán a csapat így minden figyel­mét a fizikai felkészülésnek szentelheti. „A rajtból élünk” — mondja a sztár. E rövid mondat mögött a bobsport egyik legjelentősebb tényezője húzódik meg: amelyik csapat nem képes az első méte­reken maximális kezdő sebességet biz­tosítani a bobnak, az máris vesztett. A világklasszis pilóták az egy perc körüli száguldás során a rajtnál kiharcolt mini­mális előny megtartására összpontosít­ják figyelmüket. A célkanyarban órán­ként 120—130 km-es csúcssebességet érnek el, fékezni tilos, mert ezzel tönk­retennék a pálya nagy gonddal előkészí­tett jégfelületét. Áz 1991-es világbajnokságon a volt NDK-hoz tartozó AJtenbergben kelle­metlen meglepetés érte a sikerhez szo­kott svájciakat. A kettes bobok verse­nyében a bajor Rudi Lochner győzte le, a négyesek küzdelmében az oberhofi Wolfgang Hoppe. A svájci—német pár­baj Albertville-ben minden valószínűség szerint újabb kiadását éli majd. Weder ezúttal biztosra akar menni, már most úgy ismeri az olimpiai pályát La Plagne­­ban, mint a tenyerét. „Lehunyt szemel, gondolatban ezerszer végigmentem raj­ta, minden kanyaiját ismerem, a kor­mány kezelésének minden mozdulatát a kezemben érzem.” Ez a belső biztonság tökéletes felké­szülésre támaszkodik, a Weder-csapat munkájának minden mozzanatát kom­puter ellenőrzi, képmagnó rögzíti. A fel­vételek analizálása, az adatok kiértéke­lése mindennapi feladatnak számít. Technikus, pályaedző, sportorvos és gyúró egészíti ki a svájci bobcsapatol, amely állandó nyomás alatt áll. Gustav Weder elcsábította ellenfele, Nico Ba­­racchi egyik legértékesebb emberét, Donat Acklint. A 100 kilós izomko­losszus — mint tartalék — minden rosszindulat nélkül fenyegetően áll az eddigi kulcstagok (Gerber, Schindel­holz és Morell) árnyékában, akik érzik, hogy már rövid kihagyás vagy figyelmet­lenség is elegendő ahhoz, hogy az óramű pontossággal tervező Weder lecserélje őket. Ilyen lépésre még közvetlenül az olimpiai erőpróba előtt is sor kerülhet. „Tudják, hogy nem lehet kiengedni. Az ellenőrző műszerek a legkisebb alább­­hagyást is jelzik” — szögezi le Weder. Két kivételtől eltekintve (1928 és 1964) a svájci bobverseriyzők minden téli olimpiai játékokról érmekkel tértek haza, a mérleg: 7 arany-, 6 ezüst- és 7 bronzérem. A hagyományaira oly büsz­ke alpesi ország most e sikersorozat folytatását várja Gustav Wedertől. A leglényegtelenebb részletre is kiterjedő „visszaszámlálás” február 16-án és 22- én ér véget.-tr­— Nagy öröm számomra, hogy se­gíthetem a téli játé­kok megrendezését — emlékezik most, néhány héttel a rajt előtt Killy, aki a po­litikus Michel Bar­­nier-vel osztja meg a szervezőbizottsági elnök szerepkörét. — Büszke lesz min­den francia erre az olimpiára! Amennyi­ben számításaink valóra válnak, anyagi­lag sem fizetünk rá. Pedig a kezdetek kezdetén nem így festett a helyzet. Killy fő harcosa volt annak, hogy Franciaország kapja meg 1986-ban a rendezés jogát. Két héttel később viszont— mindenki nagy meg­lepetésére — leköszönt elnöki tiszté­ről, mert nem értett egyet a versenyek helyszíneinek kijelölésével. Killy taka­rékos olimpiát akart, ezért „akadt össze a bajusza” többiekkel. így aztán akkoriban Michel Barnier egyedül irá­nyított mindent. Juan Antonio Sama­­ranchnak, a NOB spanyol elnökének személyes közvetítő szerepére volt szükség Killy „visszacsábítására”. Az 1988-as, Calgaryban lebonyolított olim­pia napjaiban lett újra szent a béke, s tért vissza a síbajnok a COJO ’92 veze­tésébe. Az elmúlt három évben Killy nagy munkát végzett azért, hogy egykori ne­ves francia sportemberek fáradozzanak az olimpia minél sikeresebb lebonyolí­tásáért. Ezenkívül tekintélyes szponzo­rokat is megnyert az olimpia ügyének. Tehette, 25 éve forgolódik a világ pénz­emberei között. Vau gyakorlata, s még több ismeretsége. A „főnök”, ahogyan most titulálják, 1943-ban született Párizsban. Mind­össze 3 éves volt, amikor Val d’Isére-be költözött a család. A havas lejtőkön nőtt fel, tizenhat évesen még az iskolát is ott­hagyta síkarrierje érdekében. Később Algériában szolgált katonaként. Lesze­relése után sikerrel tért vissza: vb-ara­­nyakat nyert, háromszoros aranyérmes­ként Grenoble (1968) olimpiai hőse lett. A csúcson fejezte be. Karrierjét az üzleti életben folytatta. Kiválóan hasz­nálta ki, hogy sokan kedvelték és ismer­ték. Amolyan összekötő kapocs volt az Egyesült Államok, St. Tropez és Geng üzleti világa között. Autóversenyzéssel is kísérletezett, nem sok sikerrel. Ugyanígy filmszínészi képességeivel sem kápráztatott el senkit. Akadt egy rosszul sikerült visszatéré­si kísérlete: a profi sízők táborában kí­vánt rajthoz állni. Azután végső búcsút vett a lejtőktől, s a sífelszerelés-gyártó ipart vette célba. A francia kormányzat is elismerte hervadhatatlan üzletemberi érdemeit 1982-ben. Nagyrészt ennek köszönhette, hogy Albertville rá vok­solt. A jelek szerint nem hiába. S.R.

Next

/
Oldalképek
Tartalom