Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-14 / 11. szám
A TARTALOMBÓL: — Ismét áremelések —Tovább épül a metró — Mi történt a gyűjtőtáborban? Hírlap ORSZÁGOS GAZDASÁGI, KÖZÉLETI ES KULTURÁLIS NAPILAP Magyar' 1992. január 14. A SZABAD ÚJSÁG MELLÉKLETE I. évf. 3. szám A TARTALOMBÓL: — Közép-Kelet Európa pénzügyi központja — Dr. Laczkó Mihály, az MLSZ elnöke nyilatkozik — „Ficak” HORN GYULA LETT A FEKETE BÁRÁNY „Súlyos protokoll vétségek” MUNKATÁRSUNKTÓL MIGRÁCIÓS FRONTORSZÁG LETTÜNK Egyre többen maradnak MUNKATÁRSUNKTÓL Megint elítéltettünk. A Dimineata című román napilap szerint hiába a sok figyelmeztetés, mi továbbra is acsarkodunk dél-keleti szomszédunkra. Mint ismeretes, az újság Horn Gyula közelmúltbeli bukaresti látogatását használta fel arra, hogy újabb támadást indítson Magyarország ellen. Többek között olyan vádakkal illette a román lap a magyar parlament külügyi bizottságának elnökét, mely szerint Bukarestben megszegte a diplomáciai protokoll elemi szabályait. — Az ön véleménye szerint mit jelenthet ez? Vajon ballábbal lépett arra a lépcsőre, amelyre egyébként jobb lábbal kellett volna ? — Fogalmam sincs mire gondol az újság — mondja Horn Gyula. — Küldöttségünk tárgyalásai a teljes sajtónyilvánosság előtt zajlottak. S akkor tudtommal egyetlen vád sem érte a magyar delegációt. Most viszont olyan nevetséges dolgokat hozott fel a román napilap, amelyre tulajdonképpen válaszolni sem érdemes. A diplomáciai protokoll szabályait nem „a múlt héten” tanultam meg, s természetesen a tárgyalási hatáskörömet sem léphettem túl, az ilyen hiba komoly politikai gyakorlatlanságra mutatna. — Komolyabb vádakról is említést tett a Dimineata. Ezek szerint például a magyarországi demokratikus átalakulást egyenesen Moszkvából irányították... — Ez épp olyan nevetséges, mint az, hogy én vezetem tulajdonképpen az RMDSZ-t. Ami a Moszkvakitételt illeti, ezzel lehet, hogy a most leköszönt Gorbacsovot akarták lejáratni, de ugyanígy akarták megsemmisíteni a cikkel az RMDSZ hitelét is. Úgy látom, hogy az írás mögül fájó módon megintcsak hiányoznak a tények és a konkrétumok. Sajnos azt kell mondanom, hogy politikai pályafutásom során hozzászoktam már az ehhez hasonló román újságcikkekhez. — Mi lehet az oka annak, hogy pont most indították ezt a támadást? — Elképzelésem sincs. Hacsak: szép számú ellenszavazattal nyilvánította ki véleményét a román társadalom az új alkotmányról. Talán az e fölötti idegességében határozott úgy a Dimineata, hogy dühösen belemar a magyar külpolitikába. Az üggyel kapcsolatosan megkérdeztük Csáti Györgyöt, az Országgyűlés külügyi bizottságának alelnökét is. — Semmi rendkívüli nem történt a tárgyalásokon, — magyarázza a képviselő — a felhozott vádakkal egész egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Nem ismerem a Dimineata című napilapot, de az a véleményem, ha kormányhoz közelálló újság, akkor feltétlenül reagálnunk kell a cikkre. — Lesz-e olyan jelentős eseménye a román belpolitikának, ami miatt esetleg érdemesnek tartanák elterelni a társadalom figyelmét a várható fejleményekről? — Nem tudok ilyesmiről, a jövő áprilisra tervezett parlamenti és helyhatósági választások pedig túl messze vannak még ahhoz, hogy a Dimineata jellegű lapok elkezdjék „megdolgozni” a közvéleményt. Aranyat érő ötlet MUNKATÁRSUNKTÓL Van már olyan terv, amely Magyarországot — méghozzá az egyik Balatonparti város révén — keleteurópa gyémántközpontjává szeretné varázsolni. Rill László — a Kondor Kft. és az R and S Kft. tulajdonosa — és Harsányi Zsolt—a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének elnökhelyettese elképzelése szerint viszont Budapesten kellene létrehozni a legnemesebb drágakövek Mekkáját. Ennek első lépéseként nyitnak gyémántüzletet a közeljövőben a Váci utcában, ahol e mellett a Wiener Fashion holland ruhagyár termékeit is kínálják — divattanácsokkal párosítva. A két vállalkozó úgy véli, eljött a minőség ideje: igaz, ezt kevesebben tudják megfizetni, de még így is biztosabb a bevétel. Ezért indítják be a Travel Plus utazási irodát, amelynek Kondor Bussines Travel ága a Kondor Klub tagjai számára kínál az étkezési számla mellé — kívánságra — akár hongkongi, vagy londoni repülőjegyet és szállodai foglalást. 1988-tól napjainkig három hullámban a nyomor, a nemzetiségi üldöztetés és most a háború elől 71 ezer külföldi keresett menedéket Magyarországon. Tegnap a Belügyminisztériumban azt is megtudták az újságírók, hogy több variációval számolva válságtervek készültek a kormány számára. — Nem lehet számokhoz kötni, mikor válik kezelhetetlenné a horvátországi menekülthullám. Kevesebb ember is okozhat ellátási, közbiztonsági feszültségeket, ha hirtelen egy adott területnek kell befogadnia — mondta lapunk kérdésére dr. Márkus István, a Menekültügyi Hivatal vezetője. Az állami gondoskodás a 44 ezer menedékjogot kérőből 34 ezerre terjed ki. A hivatalosan nyilvántartott jugoszláv menekültek nemzetiségi összetétele 67% horvát, 27% magyar, 6% szerb, albán és macedón. Az ENSZ menekültügyi főbizottsága csak a regisztrált itt tartózkodók ellátásához tud hozzájárulni, a katonaszökevények viszont nem jelentkeznek az illetékes hivataloknál. Ezzel magyarázható, hogy az ENSZ felhívására összegyűlt 2,7 millió dollár csak november utolsó napjaiban érkezett meg Budapestre. Márkus István kérte az önkormányzatokat, próbálják meggyőzni az állami támogatásra még nem szoruló menekülteket is, hogy vetessék magukat nyilvántartásba, és ne féljenek attól, hogy adataik a jugoszláv hatóságokhoz kerülnek, hisz a magyar hatóságok ezt nem adják ki, de a nemzetközi segélyekhez az országnak igazolni kell ittlétüket. Morvái István politikai államtitkár áttekintette az elmúlt év migrációs témájú nemzetközi tanácskozásait. Mint mondta, a migráció önmagában nem minősíthető negatív jelenségnek. A nemzetközi konferenciák kétoldalú szerződések megkötését szorgalmazzák, a kivándorlók problémáinak hatékonyabb kezelése érdekében. A horvátországiak hazatelepülésével kapcsolatban megjegyezte, idővel csökken a remény, hogy eredeti szándékuk szerint visszatérjenek. Nem lesz hova, nem lesz kihez... Már vannak rá példák, hogy a magyar nemzetiségűek a honosításukat kérik. A Sátán éve volt ________BENCSIK ANDRÁS Ha az előző a Sátán éve volt (amit megpróbálok bizonyítani), akkor vajon kinek az éve lesz az idei? Ami az előzőt illeti, az utolsó nap utolsó percének elmúltával elmondható, a Sátán sikeres évet zárt. Soha ilyen véres, gyilkolásban, háborúskodásban bővelkedő esztendeje nem volt a békés világnak, és soha még nem érett be ennyi fenyegetés, amelyek mögül még szörnyűbb és még véresebb fenyegetések gomolyogtak elő. Kitüntette figyelmével a Sátán Eurázsiát. Úgy záporoztak a tragédiák, megszállások, tüntetések és megtorlások, csapások és visszacsapások, összeomlások és felkelések, mészárlások és ellenmészárlások, mintha a nagy végső leszámolásra gyűjtené össze erejét és hadait a Káosz Fejedelme, hogy végül egy mindent eldöntő rohammal a teljes pusztulásba kergesse a világot. De bármennyire is a gonoszé volt az év, a teljes győzelmet még nem mondhatja magáénak. Az erőfitogtatás megtörtént, a láthatatlan szervező elme képes volt kirobbantani válságok sorozatát, de ezek a sorozatok nem tudtak öszszeállni egy egésszé. A prérin sikerült fölgyújtani sok-sok kis tüzet és ezek a tüzek apró lények (országok) sokaságát ölték meg, de még várat magára a nagy szélvész, ami elolthatatlan tűzvésszé tudná egyesíteni a kisebb és nagyobb lángokat. Valami és valaki még hiányzik a tűzből. Mintha a Sátán elbizonytalanodott volna. Mintha maga sem hinné el igazán, hogy sok-sok évezrednyi várakozás és reménykedés végre meghozhatja gyümölcsét és övé lehet a föld. Mintha várna az igazi ellenfélre. Hol van Mihály arkangyal, aki megvív a Sátánnal és a mélybe veti? Hol van az az erő, amely (vagy aki?) legalább olyan látványosan tudja lecsillapítani az őrjöngést, mint ahogy szítani képes azt a gonosz értelem? Vajon melyik titkosszolgálat zsoldjában áll a pusztítás nagy szervezője és van-e olyan isteni agencia, amely fölvenné a harcot? Túl gyors és túl harsány volt a válságsorozat, hogy idő legyen fölismerni az értelmes és értelmetlen lépések mögött meghúzódó logikai láncot. Az egyik arab ország legázolja a másikat, hogy egy harmadikban a fejlett világ a történelem leglátványosabb parádéját rendezhesse meg, s mint egy űroperettben a videobajnokok, a nézők türelmét is figyelembe véve, uszkve egy kétrészes kalandfilm ideje alatt tönkre verje az agresszort. S utána úgy menjen haza eltelve saját nagyszerűségével, hogy ne vegye észre, az agresszor nem csak épen maradt, de még csak meg sem rendült és már egy másik arab népet kerget a nyomorba, a sivatagba, a pusztulásba. Kuvait kiváltotta a gazdag Amerika (és lelkes európai barátai) együttérzését, az eltiport Kurdisztánnak ez nem sikerült. Ugyan miért? Dubrovnik elpusztulhat Európa szívében, olyan mészárlás folyhat itt, amit még nem látott a világ, de a rettenthetetlen hősök, az igazság nagy bajnokai most mással vannak elfoglalva. Talán éppen sivatagi rendjeleiket fényesítik. Ugyan miért? A Szovjetunió széthullhat, az utódok marakodhatnak a nukleáris fegyverzeten, amelyeket (Csernobil óta tudjuk) ki sem kell lőniük, elég otthon felrobbantani, hogy halálos kétségbeesésbe kergessék a világot. Ahány posztszovjet utódállam, annyi lehetséges terrorista, aki a saját testére kötözött bombával zsarolhatja meg a világot. Az igazság videobajnokai sietve elismerik a legjobban fölfegyverzett utódokat, de a halálra ítélt Grúziára, Örményországra nem figyelnek, mint ahogy nem figyeltek korábban a veszélyben lévő Baltikumra sem. Ugyan miért? Szerveződik a muzulmán testvériség. A világ második legerősebb vallása évszázados kisebbrendűségéért próbál elégtételt venni. Hol fog sikerülni neki? Melyik európai, ázsiai vagy eurázsiai országban?... Az elmúlt év azért is a Sátán éve volt, mert a kirobbantott válságok számát sokszorosan fölülmúlja akirobbantható válságoké. Még jócskán van esély egy jugoszláv típusú polgárháborúra a volt szovjet földeken. És hogy a mennyiség akkor átcsapjon minőségbe, mint már két alkalommal e század során. A Sátán megmutatta erejét és szervezni tudását. Ebben az évben megmutatja nekünk az arcát is. S ha a dolgok törvénye szerint a kihívásra válasz érkezik és eljön Mihály arkangyal, ez az év, 1992 a viadal éve lehet. A terror történetének még nem jött el a vége, mert túlontúl sietve bújtak angyalöltözetbe aljas kis vörös ördögök. A terror itt lebeg fölöttünk továbbra is. Egy kéz vezényli a gépfegyver golyókat és a sok ravasz ijesztgetést. Egy kéz kell vezényelje az ellene indított nyílt harcot is. Ez az év a néven nevezett harc és a néven nevezett béke éve kell legyen!