Szabad Újság, 1992. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-14 / 11. szám

A VILÁGNÉZETI MEGOSZTOTTSÁG „MAGYAR BETEGSÉG” Sütő András levele az MVSZ-nek ti_____________________PesíitlHírlap Sütő Andrást egyik magyarországi látogatása során Göncz Árpád, köztársa­sági elnök üdvözli. FOTÓ; SZIGETVÁRY ZSOLT A Magyarok Világszövetsége múlt év decemberében tar­tott rendkívüli, tisztújító közgyűlésén — távollétéban — egyakarattal újra tiszte­letbeli elnöknek kérték fel a világ magyarságának kül­döttei Sütő András marosvá­­sárhelyi írót, aki 1990 nyara óta töltötte be ezt a funkciót. A közgyűlés határozatá­ról az újonnan választott el­nök, Csoóri Sándor levélben értesítette a Marosvásárhe­lyen tartózkodó Sütő And­rást. „Úgy érzem — írja egye­bek között az MVSZ elnö­ke —, a világ magyarságá­nak történetében komoly fordulóponthoz érkeztünk a szellemi, lelki, kulturális egység megteremtésének út­ján. Ahhoz, hogy tovább ha­ladhassunk közös céljaink felé, alapvetően fontos a je­lenléted, alkotó közreműkö­désed a Magyarok Világszö­vetségében. Ezért személy szerint én is kérlek: fogadd el Feléd kinyújtott kezün­ket.” Marosvásárhelyen kelt válaszlevelében Sütő András a következőket írta Csoóri Sándornak: „Örömmel ér­tesültem arról, hogy a Világszö­vetség legutóbbi közgyűlésén Té­ged választottak meg annak elnö­kévé. Úgy vélem, ez önmagában is jelentős fordulat az oly sokat vita­tott gyökeres megújulásban. Kívánom, hogy munkád, munká­tok szép eredmé­nyeket hozzon az új esztendőben. Leveledre pedig, amelyben a köz­gyűlés óhaját is tolmácsolva arra kérsz, hogy vállal­jam el újra a Vi­lágszövetség tisz­teletbeli elnöki tisztségét, sajná­lattal közlöm: nem tehetem. Legalábbis egyelőre nem. Indokom rövi­den az, hogy a közgyűlés al­kalmából megfogalmazott aggodalmaim teljesen beiga­zolódtak, (Sütő András itt a közgyűlésen történt távol­­maradását indokoló levélre utal, amely teljes terjedel­mében megjelent a Magyar Nemzet 1991. december 11-i számában) mi több, az el­hangzott viták intoleráns szellemiségét tekintve újab­bakkal gyarapodtak. Remé­lem mégis, hogy a III. kong­resszusig a ma még aggasztó helyzet javulni fog, ám ez rendkívüli erőfeszítést igénylő munka a világ min­den táján, ahol a világnézeti politikai megosztottság „magyar betegsége” pusztít. Megértésedet remélve, ked­ves Sándor, biztosítani sze­retnélek arról, hogy erőm­­höz mérten elnöki munkád­ban, céljaimmal közös törek­véseitekben mindig támo­gatni foglak Benneteket.” A RENDŐRSÉG FÉLTI AZ ÚJSÁGÍRÓKAT Mi történt Kerepestarcsán? Az utóbbi napokban felröppent a hír, mely szerint véres dráma színhe­lye volt a kerepestarcsai gyűjtőtábor, ahol is komoly rendőri erővel si­került leverni az illegálisan Magyarországon tartózkodó, és a táborban elhelyezett külföldiek lázadását. Ezt a feltételezést látszott alátámasztani a Belügyminisztériumnak az a napokban közzétett lépése, amellyel szi­gorítani kívánják a tartózkodási engedélyek kiadását. A történtek hátte­réről kérdeztük Suha Györgyöt, az ORFK szóvivőjét ________MUNKATÁRSAINKTÓL________ — A hír mindössze annyiban igaz, hogy pár nappal karácsony előtt mintegy 20 kínai állampolgár randa­lírozni kezdett az objektum tornater­mében, ahol elszállásolásukat az ille­tékesek megoldották. A feldühödött férfiak leszaggatták az ablakok védő­rácsait, összetörték a terem berende­zési tárgyait. Az őrség — a súlyosabb konfliktust elkerülendő — értesítet­te a Rendőri Ezredet —, ahonnan két szakasz vonult ki a helyszínre. Mi­után a csoport két hangadóját ki­emelték, tettlegességre nem került sor, nem is volt rá szükség. —Ha mindez valóban így történt, miért nem engedték tegnap a tábor­ban körülnézni az újságírókat'? — Nézze, a tábor pillanatnyilag is túlzsúfolt, csaknem 280 román, kínai és fekete afrikai lakója van, így nem tudjuk garantálni az újságírók biz­tonságát. De hozzáteszem, hogy ko­rábban valamennyi hírlapíró számá­ra lehetőséget teremtettünk a tábor megtekintésére. Egyébként nem ti­tok, hogy szinte mindennap előfor­dulnak atrocitások, de ennyi ember esetében ez szinte természetes is. A gyűjtő tábor nem büntetőintézet, itt a lehetőségekhez képest szabadságuk is van a külföldieknek, noha a tábor területét nem hagyhatják el. —Ön szerint lehet-e alapja az olyan híreszteléseknek, melyek sze­rint a tábor őrszolgálata némi valuta ellenében szabadon engedett külföl­dieket, majd megszokottként elköny­velték őket? — Nagyon komolyan mondom, hogy erről még nem hallottam. Bizo­nyos vagyok azonban abban, hogy ha ilyen eset előfordult volna, azt nem tartottuk volna titokban, hiszen az ilyen rendőrt meg kell büntetni. Ez­zel szemben viszont magam is tudo­mást szereztem olyan esetről, ami­kor a külföldiek között komoly dol­lárösszegekért cserélt gazdát egy-egy tartózkodási engedély — hangsú­lyozta a Pesti Hírlap érdeklődésére Suha György. * * * A jobb napokat látott kerepestarcsai BM iskola udvara eléggé csendesnek tűnt. Csupán egy csoportnyi afrikai ácsorgott ott, nyugodtan beszélget­ve. Viszont a szemek, akárcsak az őr­zők tekintete, feszültséget tükröz­tek. Klujber Imre alezredes, az intéz­mény parancsnoka úgy mondta, hogy már a magunk biztonsága miatt sem engedhet bennünket a tábor la­kói közé. Noha az alezredes sajnálko­zások közepette kijelentette, hogy semmiképpen sem nyilatkozhat pil­lanatnyilag a sajtónak és a médiák­nak, a vezetői szoba hangulatából érezni lehetett, hogy a karácsonyi lá­zadás nem egyedülálló eset a tábor történetében. Ehhez képest megle­hetősen kevés egyenruhát láttunk az udvaron, feltételezhető tehát, hogy a lázadás sokkal inkább a várható ki­utasítás, mint inkább a szigorú őr­zés, vagy a katonás fegyelem miatt tört ki. A környék lakói egyébként nem lepődnek meg már azon ha a Rendőrezred erősítést hozó autója az iskola elé fáról. Valamelyikünk vélet­lenül menekülttábornak nevezte az intézményt, de a parancsnok azonnal kiigazított bennüket. Ebből termé­szetesen arra következtettünk, hogy az iskola lakói döntő többségükben „kereskedelmi”, vagy egyéb okokból érkeztek Magyarországra, s nem va­lamiféle politikai elnyomás, vagy fegyveres konfliktus miatt keltek út­ra. MEGÁLLAPODTAK BUDAPEST KÖLTSÉGVETÉSÉRŐL Tovább épül a metró Több hónapos előkészítő munka után a fő­város 23 önkormányzatának képviselői — a kormány által az Országgyűléshez benyújtott állami költségvetés-tervezet alapján —, megállapodtak Budapest 1992 évi költségvetésének forrásmegosztásáról — jelentette be Székely Gábor főpolgár­mester-helyettes a Fővárosi Önkormány­zat sajtótájékoztatóján. Hangsúlyozta: a megállapodás legfontosabb eleme, hogy szakít a régi bázisszemléletű tervezéssel, s rögzíti a már meglévő intézmények meg­óvásának, fenntartásának, illetve a város üzemeltetésének prioritását. Ezzel a megegyezéssel az önkormány­zatoknak több hónapot sikerült megspó­rolniuk. így most már nem kényszerülnek arra, hogy a kormány illetve az Or­szággyűlés késése miatt az idén ismét csak április táján legyen éves költségveté­sük. A parlamenti döntés után, persze csak akkor, ha nem lesz jelentős változás a tervezetben, szinte azonnal dönthet majd a 23 fővárosi önkormányzat saját költségvetéséről. Az azonban már most is bizonyos, hogy a főváros idei szűkös pénz­ügyi helyzete jövőre sem javul. Ha az inflációs ráta nem lesz nagyobb az előirányzottnál, akkor jövőre ugyanott tart majd a főváros, ahol most. Az önkor­mányzatok szándékuk ellenére egyre in­kább rákényszerülnek arra, hogy vagyo­nuk hasznosításából pótolják a működé­sükhöz hiányzó összeget. Ezzel azonban természetszerűleg elvonják a fejleszté­sükhöz szükséges pénzt is. Némi fejlesz­tés azonban még így is lesz. Várhatóan folytatódik majd a lágymányosi híd és Dél- Buda—Rákospalota metróvonal, vala­mint a 6-os út bevezető szakaszának épí­tése, továbbá a Hungária körút meg­hosszabbítása. A megállapodás szerint a kerületek az állami támogatásból, a személyi jövede­lemadóból és az iparűzési adóból szárma­zó, reálértékben több mint 10 százalékkal csökkenő bevételüket fordíthatják majd működési kiadásaikra, míg fejleszteni csak saját bevételeikből tudnak majd. A tervek szerint helyi adó kivetését kerülik majd az önkormányzatok. 1992. január 14. Hitelvesztés RÓNA KATALIN A Vígszínház előcsarnokában büszke tábla hirdeti: a teátru­mot a Postabank támogatja, a Mária evangéliuma előadását a Kereskedelmi és Hitel Bank önmagával együtt reklámoz­za, a neves tudós és esztéta új kötete a Magyar Hitelbank tá­mogatásával jelent meg, és sorolhatnánk még a szép és tisz­tességes példákat. A bankok, nagy jövedelmű cégek lassan kezdik fölismerni, múlhatatlan szükség van rájuk a kultúra támogatásában, s a nemes gesztus ugyanakkor rangjukat is növeli. Általában. Mert azért akad. sajnálatos ellenpélda is. Január 1-jén, Újévi gálára invitáltak a Fővárosi Operett­színházba — tegyük gyorsan hozzá, a színház csak az épüle­tet adta az eseményhez, az előadáshoz, mint ez mindjárt ki­derül a legcsekélyebb köze sem volt —, műsorújság nem hir­dette a programot, plakát sehol, még csak egy kis ismertető táblácska sem mutatta, miféle produkcióban lehet része a nagyérdeműnek. Csak a jegyár—és a jegyen „szerényen ” ol­vasható ismerős betű: MHB — sejttetett valamit: körülbelül tízszerese egy drága(l) budapesti musical előadás árának. Nem csoda hát, hogy foghíjas nézőtér fogadta az érkezőket, akikről — persze ez csak gyanú — aligha volt hihető, hogy ezt az összeget kifizették. (Többségük vagy vendég volt, szín­házi nyelven szólva vatta, vagy már mélyen leszállított áron jutott a belépőhöz). Nos, kezdetét vette az est, amelynek első felében a Rock Színház valóban magasszínvonalú musical­­egyvelege hangzott föl. Majd szünet, „áthangolás ” és egy ne­­ve-nincs angolszász származású — legalábbis szavaikból ez derült ki —, rosszul öltözött, „ócskácska”, karakter nélküli, csak az erősítőktől dúsított hangú, satnya koreográfiával dolgozó vokál zendített rá a szórakoztatásra. A televíziós ka­merák bekapcsoltak, a színpad hátterében a gyenge élvezetek jegyében a tévénézők milliói is megkapják ezt a produkciót. Nos, amiért mindezt érdemes mégis fölidézni, az az ese­mény reklámhordozó jellege. Az együttesecske egyik tagja a műsor negyven perce alatt öiször-hatszor jól hangsúlyozva hirdette, mindezt a Hungarian Credit Bank-nak (Magyar Hitel Bank) köszönhetjük. íme, a business show. Amúgy ma­gyar módra. Valójában nem az érdekel, hogy kinek, minek az üzlete volt ez az est? Hogy megérte-e a Hitel Banknak ez a reklám, hogy egyáltalán volt-e valamennyi haszna belőle, vagy meg­elégedett nevének említésével ? Sokkal inkább az, hogy ha a kultúra finanaszírozására, a kultúra szponzorálására, tá­mogatására fordíható csekély összeget — mert nem hiszem, hogy arról álmodozhatunk: a bankok minden efféle gondot meg tudnak oldani — ilyenténképp herdálják, aligha marad valami az igazi, a fontos művészetek pártolására. S a bank sem presztízsét növeli, inkább hitelét veszti. DRÁGÁBB LETT AZ ÓHAZA A „megszokott” év eleji áremelések _________—OKA—_________ Január 6-án, azaz hétfőn nulla órától megemelték a különféle motorbenzinek, és motorikus gázolaj fogyasztói árát. Az áremelés azon or­szággyűlési döntés követ­keztében történt, amely megnövelte a fogyasztási adót. Az ólmozott motorben­zinek esetében 5,1 forinttal, míg az ólmozatlan motor­benzineknél 3,6 forinttal nőtt az ár. A gázolaj 3,5 fo­rinttal lett drágább, tehát a döntés értelmében a követ­kező árak alakultak ki. 1 li­ter 86-os oktánszámú ben­zin — amely azonban csak január végéig lesz kapható — 57, a 92-es oktánszámú 60, a 98-as oktánszámú mo­torbenzin ára 63 forint lett. Az üzemanyag árának emelkedése természetesen tiltakozást váltott ki a fuva­rozók és a személyszállítók között, ám ezúttal elmaradt a „taxis blokád”, amely 1990 októberének végén napokra megbénította az ország köz­lekedését. Az Autótaxi Dol­gozóinak Szakszervezete és a Fuvarozók Országos De­mokratikus Szervezete fel­hívást tettek közzé, amely­nek értelmében január 6-tól —tiltakozásuk jeléiül — kék szalagot tűztek autóikra a taxisok. A két szervezet til­takozó levelet juttatott el a kormányhoz amelyben kifej­tik: az üzemanyag áremelés nemcsak az autósok, hanem a társadalom minden egyes tagját érinti, hiszen az to­vábbi ár- és inflációnöveke­dést okoz. Ugyanakkor ért­hetetlennek tartják, hogy a kormány 1990 októberi ígé­rete ellenére az üzemanyag­­árak piaci árszintet követő mozgása nem következett be. S ez főleg azon tény isme­retében válik érthetetlenné, hogy az olaj világpiaci ára 29 dollárról, mára 18 dollárra csökkent. Mindezek mellett nőtt a dohány ára is, csak úgy, mint a szeszes italoké. De a vám­törvények megváltoztatása miatt a kávé ára is jelentősen emelkedett. Még a feketepia­cokon is 70 forinttal többet kérnek egy kiló kávéért. Az áremelkedések sorá­ban érdemes „megemlékez­ni” a BKV (azaz a Budapesti Közlekedési Vállalat) tarifa emeléséről is. Megszüntet­ték a villamos és a buszje­gyek ára közötti különbsé­get, s egységesen 18 „ke­mény” magyar forintot kér­nek egy vonaljegyért. Ter­mészetesen ez a havi-, a heti és napijegyek árának növe­kedésével is együttjárt. A benzinárak emelkedé­­sésével azonban még koránt­sem zárult le a sor. Bejelen­tették a tejtermék árak eme­lését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom