Szabad Újság, 1991. december (1. évfolyam, 242-264. szám)
1991-12-31 / 264. szám
8 Szabad ÚJSÁG 1991. december 31. n Sziíveszterí Parkoló „Asszonyom - hajol be a rendőr a kocsi ablakán tudja ön, hogy túllépte a megengedett sebességet? Az itt negyven kilométer óránként!“ „Az lehetetlen!" - védekezik a fiatalasszony. „Alig tíz perce indultam el hazulról...!“ „Apu - kérdj a tizennyolc éves srác szerinted még most sem vagyok elég öreg ahhoz, hogy néha a volán mögé engedj?“ „Te talán igen“ - válaszolja az apja. „De az autó még nem.“ * * * Képzeld el, a szomszéd megduplázta a tízéves Trabantja értékét!“ ,,Ne beszélj! És hogyan csinálta?" ,, Telitankolta. “ Családi összejövetelen a kamaszfiú egyszerre csak teli torokból kiabálni kezd: „Érettségire autóóót szeretnééééék!“ „Ne ordíts!“ - támad rá az anyja. „Ki süket itt?" „A nagymama." Wágner B. György: „Mondd csak, apuci - kérdi Pistike -, te már akkor is tudtál autót vezetni, mielőtt anyucit elvetted volna feleségül?“ „Tudtam, kisfiam.“ „És akkor ki mondta, hogyan csináld?“ CÁJENFINGSÖNY V. A kezdő sofőr beállít a bőrdíszműveshez: „Egy pár autóvezetéshez való bőrkesztyűt kérnék." „Szabad a számot?" - kérdezi udvariasan az eladó. „BAC 86-53." Indulás előtti lámpaellenőrzés .„A férj bekapcsolja a parkolófényt és kiszól a kocsi mögött álló feleségének: ,, Világit?" „ Világit" — jön a válasz. A férj rálép a fékpedálra: „Világít?" „ Világít" - feleli ismét az asszony. A férj kapcsolja &z irány jelzőt: „Világít?" Egy pillanatnyi csend után bizonytalanul hangzik a kocsi mögül: ,, Világit — nem világit - világit-- nem világit... “ A rendőr megállítja a motorkerékpárost: „Uram! ön észre sem Vene, hogy a felesége az imént leesett a hátsó ülésről!?“ „Jaj de megnyugtatott!" - mondja a férfi megkönnyebbülten. „Már azt hittem, hogy megsüketültem...!“ • . . . Elegánsan öltözött hölgy ül a jelzőlámpa előtt várakozó kocsi volánja mögött. A lámpa pirosról sárgára, majd zöldre vált - és az autó meg sem mozdul. A közelben álló rendőr figyeli egy darabig, majd odamegy, és udvariasan beszól a nyitott ablakon: % „Hölgyem, végtelenül sajnálom, de más színválasztékkal nem tudunk szolgálni...“ * * * Két barát beszélget: „Tudod, hogy vasúton miért van sokkal kevesebb baleset, mint az országúton?" „Miért?" „Mert a mozdonyvezető nem szokta tapogatni a fűtőt." ,,Kisasszony, most már lenne szives megmutatni az iratait is...?“ (Kiss István karikatúrája) Szerkeszti: Vass Gyula (avagy: Magyar telepesek a Holdon)-Ápaum, én álmegyek! Nem akarom élátem végéig a holdat túrnyi!- Áztuan hova menné, te gyárek?- Mit tóm én. Csak ál!- Az Ál. Tunni meg nem, hogy hova. Dá én már nem csodállom ázt se. Kétszer buktá holdrajzbú.- Akkor se bírom tovább. Megfojt áz a.. áz a... holdhozragacscság!-Pedig az idén szép tármés lesz holdieperbú, meglásd, a holdimogyoróbokrokon is sok rügy láládzik...- Aj má, minden évben ázt hallom ászt mégse lesz semmi. Tudom, hogy jó zsíros hold áz, tudom, hogy milyán náhéz vót a holdosztás álőtt még a holdasúr idájén, robotúnyi, gűrcúnyi a más holdján, mindétig a másén, meg amikor túntátett, hogy holdat viszsza nem ad! Ne kázgyá megint!- Dájszen szép lesz a tármés, még soha ily...- Azt álviszi az ágész hasznot a holdadó. Ázerszer montam magának ápaum, másba kázgyünk. Kiárúhatnánk az ágészát virágholdnak csárápákban. De nem! Csak a makaccság!-... azt ... mégis ... márra menné... ?-Hát ... tán ... biz ... tán a tengerhó! Ja!- A Holdközihő?- Mimáshó! Egyálórá! Sok ott a jáuny, nappal feredóznek, ástá meg... csak sétállanak a fonó álőtt, fönn ragyog a táliföld... istá‘nem ... náznék közülük magamnak. Nősünék mán ápaum.- Egyádül?- Dáhogy. Tanákszok holnap a Pátivál. Megpádzem nékijje, gyújjék ö is.- Mellik Páti?- Hát a holdim. Ott szúlátett ö is Mátyásholdon.- Szóvá ... ámegyen.- Ilyáénképp.- Csakhogy ... mibű utazná te gyárek?-Ad a Páti. Az ő holdbirtokukon báűtött a szerencsá: holdgázt tanáltak.- Ej, ha álmész én csak eggyát mondok: a húgodra íratom az ágész holdat!- Megtenné?- Meg ám!- Képes vóna!- Képes!-Hát csak tegyá. Nyóc hold hold nem a világ. Meg áztaun .. nincs is húgom.- Dá ha lesz!- Ujbú nősül ápaum?- Ha ujbú, ujbú. Én dógom. Ám mág nem késő gondúkonnod. Válassz, mi akarsz te lennyi: gazda vagy holdonfutó? Náked itt meglenná mindened. Itt a hold...- Nákem nem kő a holdja! Ércsá má meg! Akinák ászá van, megy innét álfáié mind. A Födrá. Ott nem kő térdig uránganyéba járni, nem kő se cájgszkatander, se ájerputtony.- Dá itt a ház is...- Naiszen, búszká tehát rá. Mindenhun két-három ámálátesák épülnék, már csak nékünk van holdszintes.- A nagyapáud még a csupasz holdon hált...- Tudom, eleget máséltá. Nem maradok, mennem kő, na. Érzem.- Mit érző te?- Olyan ... olyan ... árokét. Igen. Holdontúli árokét...- Megkárgűté, látom mán. Az a sok marha cájenfingsöny! így a holdonkívúli cívisek, úgy a holdonkívúli értálmás lények. Hát, lehet, hogy ott vannak, dá itt nincsánák! Ázek a könyvák is ... Julis Várná ...- Zsül.- Még mongyá disznókat is, ászt pofánváglak, ne busujj!- Megyek, ápaum, magával nem lehet. Indul a holdalatti.- Hát csak áriggy! De idá viszsza ne márészkeggyél. .- Ápaum! Jaj! Rosszá van?! És a fiút nem vitte el a holdalatti. Egyedül élte le életét a talpalatnyi holdon, a döngöltholdpadlós öreg házban. Nem nősült meg soha, és ót már nem volt, aki elholdalja. Holdi maradványait a holdgiliszták adták vissza a holdanyának. A holdat pedig nem művelték tovább. Mi már csak ilyennek ismerjük. És ismervén magunkat... EPILÓG (A szóváltás a száz év múlva uralkodó mangrosz (magyar-angol-orosz) kellemes keveréknyelven folyik. Az érthetőbbség kedvéért előbb mai magyarban közöljük.)-Fiam, én elmegyek! (Máj szán, jááj gottyi!) Nem túrom tovább a holdat életem végéig! (Don turevájuccá dö lunyecska till moj zsiznyend! Kakój vikkend éta, he?!)- De apám! (Bat fatyec!) Szép lesz végre a termés... (Et long lasztocska vili bugy bjuti urazsaj...)- Akkor örülj neki. (Tagda heppijevaj.) Mindig ezt hallom, aztán meg csak a ráfizetés. (Olvöz szlusú diz, patom deficit.) Nem kellett volna megvenni ezt a hobbitelket. (Nídnt hév kupittyed diz hobbicskuju acre.)- Jó háztáji hold ez. (Ic harósij hauzjajsztvo műn.) Megtermelhetjük rajta a... (Ken bi prájizvagyittyeno dö ...)- Csak termeld, nekem elegem. (Tolka proggyusz, for minynyá ináf jeszty.)- Rám Írattad, igaz, mert neked már nem lehetett több holdad a tanácsrendelet miatt. (Writyil, trú, no önti stobű tyibé nyekenbí mór izza kanszilvaszet ukaz.) Elegem van a harácsolásodból, a holdéhségedból, mindig többet kaparni magadnak ...ez nekem nem hobbi. (Hvátyít iz jor akjumuléjsön, lunyecskahunger, kaparevattoszty ... diz mnye no gobby.) Na megyek, mert lekésem a telkesjáratot. (Nu, gojdu, kóuz budu léjt acretroli.) A részem meg írasd a húgodra! (Máj Csaszty writyíjj na szisztyer!)-De hogyan, ha nincs?! (Bat kak if nincs?!)- Hátha lesz. (Backjeszli buggy.)- Újból nősül apám? (Pervüjmór taaa-taa-tatamm fatyec?)-Ha újból, újból. Na. (Ifvanszraz, jisomór. Well.)- Látom megkergült. (Jááj szí, kréjzoval.) Az a sok marha szexlap. (Maccs karóva szextranyica.) Már a kapát se bírja, de ahhoz volna esze. (Uzsé kapa tű hard, bat fubatty juhé? Vud bütty szensz?)- Nem ész kell ahhoz, fiam. (Nyet szensz núzsna tu det.)- Apám, ha most elmegy... (Fatyec, jeszli gosol...)- Most is, és remélem, AKKOR is... (Nau tózse and hóp. TAGDA ejakulájú ez well...) Hogy mi ebből a magyar? Nos: ez ejha, a_ nincs, a kapa meg a viszonyok. Ezeket sikerült átmentenünk a mangrosz korba.
