Szabad Újság, 1991. december (1. évfolyam, 242-264. szám)
1991-12-19 / 257. szám
4 1991. december 19. Agrárvilág Nincs egyensúly a gyapjúpiacokon Az idén júliusban kezdődött és az 1991/92-es idényben is'túlkínálat érezhető a gyapjúpiacokon, főleg a két vezető exportőr, Ausztrália és Új- Zéland részéről. Emiatt az árak továbbra is lefelé mennek. Egy tonna ausztráliai gyapjú átlagos ára 5700 dollár, mintegy 35 százalékkal alacsonyabb az egy évvel korábbinál. A következő hónapokban a gyapjúpiaci árak alakulását egyfelől a termelés volumene és az határozza meg, hogy mennyit dobnak piacra az idén február előtt összegyűlt készletekből - akkor szűntették meg a garantált árminimumot Ausztráliában, Új-Zélandban és a Dél-Afrikai Köztársaságban - másfelől, hogy mennyit kívánnak vásárolni a fő importőrök: Kína, a Szovjetunió, valamint a középkelet-európai országok. A világ gyapjútermelését a Nemzetközi Gyapjúszervezet (IWTO) az 1991/92-es idényben 1,84 millió tonnára becsüli (mosott gyapjúban számolva), az előző évinél 4 százalékkal kevesebbre. Ausztráliában a teljes gyapjútermelést 958 ezer tonnára teszik, ami 10 százalékkal kevesebb, mint az előző szezonban volt. A dél-afrikai, új-zélandi és ausztrál készleteket figyelembe véve a kínálat elérheti a 2,59 millió tonnát. Ausztrália nem akar egyszerre nagy mennyiséget eladni az aukciókon, Így azonban évekig eltarthat, amíg megszabadul a felgyülemlett készletektől. Új-Zéland jobb helyzetben van. 1994 végéig feltehetően értékesíti készleteit. Az IWTO szerint ahhoz, hogy a termelő országokban a készletek a szokásos szintre - körülbelül 200 ezer tonnára - apadjanak, a következő 6 év folyamán a felhasználásnak átlag évi 5 százalékkal kellene növekednie, márpedig az idén legfeljebb 1 százalékra lehet számítani. Éhínség fenyegeti az oroszokat A szovjet metropolisz az élelmiszer-ellátást illetően kritikus helyzetbe került, és a köztársaság, valamint az unió elnökének sürgős segítségére van szüksége. Erre a következtetésre jutott Jurij Luzskov. Moszkva alpolgármestere. Figyelmeztetett arra, hogy novemberben nagy nehézségek árán ugyan még el tudták látni a nagyvárost a legszükségesebb élelmiszerekkel, de mára az összes gazdasági kötődés felbomlóban van. A raktárkészletek gyorsan apadnak, és éhínség reális veszélye áll fenn. Egészen más a helyzet a moszkvai piacokon, ahol a magángazdálkodók ezekben a hideg, fagyos napokban is az élelmiszerek széles skáláját kínálják - beleértve a zöldség- és gyümölcsféléket - szabad áron. Oroszországban a havi minimálbért 342 rubelben állapították meg, a piacokon viszont egy kilogramm húsért 150 rubelt is elkérnek. A moszkvaiakhoz hasonló gondokkal küzd Pétervár s más várov sok is. Romániában a rekord-kukoricatermés is kevés lesz Romániában évek óta nem volt ilyen jó kukoricatermés - állapították meg a szakértők a betakarítás 95 százalékának teljesítését követően. Ennek ellenére az állami gazdaságokban télen takarmányellátási zavarok lehetnek. A Rompres hírügynökség értesülése szerint 2,4 millió hektárról eddig közel 9 millió tonna kukoricát gyűjtöttek be, ám ebből 7,8 millió tonna a magántermelőknél maradt, s mindössze 1,2 millió tonna jutott el az állami raktárakba. A privatizációs folyamatok Romániában is a korábbi állami gabonafelvásárlási rendszer széttöredezéséhez vezettek, emiatt most a kormány komoly importra kényszerül. A közelmúltban az Európai Közösségek romániai élelmiszer-gyorssegélyről döntött, ezen belül a német intervenciós készletekből 50 ezer tonnányi étkezési búzát küldenek az igénylőknek. Egyelőre nem érkeztek adatok az ország búzatermelésének nagyságáról, egyes statisztikák szerint december elejére 1,4 millió hektáron, vagyis a vetésterület 92 százalékán végeztek az aratással. Több új-zélandi vadhús Németországba Új-Zéland kis hiján megkétszerezte Németországba irányuló vadhűsexportját, ez év január-májusban 84 százalékkal többet szállítottak, mint az előző év megfelelő időszakában. Tavaly az - elsősorban szarvasból álló - űj-zélandi vadhúskivitel 45 százaléka irányult Németországba. Németország 1991. január-májusban összesen 10 ezer tonna vadhúst importált, 40 százalékkal többet, mint az előző évben. Fő szállítói Új-Zéland mellett a volt szocialista országok. Új-Zéland a sikert elsősorban a szállított vadhús kiváló minőségének köszönheti. Az állatokat általában 15-17 hónapos korukban, átlagosan 55 kilósán vágják le. Tilos az állatoknál hormonokat, szteroidokat és növekedést serkentő készítményeket alkalmazni. Csődbe jut a dohányipar? A brit környezetvédelmi minisztérium a közeli hetekben széles körű hadjáratot szándékozik indítani, amelynek célja a nyilvános helyeken való dohányzás megakadályozása. A ,,nikotin rabjainak“ dohányzó sarkakat jelölnek ki. A boltokban, éttermekben, vendéglőkben, pályaudvarokon, autóbuszmegállókban, kórházakban és hasonló helyeken egyértelmű, dohányozni tilos táblákat szerelnek fel. A kampány részét képező intézkedések azonban jogilag nem kötelezőek, és nem vonatkoznak a munkahelyekre. A Financial Times szerint a környezetvédelmi minisztérium mostani kezdeményezése a legfontosabb azóta, mióta a cigarettás dobozokon megjelentek a dohányzás veszélyeire figyelmeztető feliratok. Várható, hogy hallatják hangjukat a dohányipar képviselői is, hiszen a kampány érzékenyen érinti ezt az ágazatot. Ez év októberében a brit televízió beszüntette a dohányipari termékek reklámozását,' az egészségügyi minisztérium pedig az ilyen jellegű reklámok bármely tömegkommunikációs eszközben történő propagálásának leállítását követeli. Sőt, olyan javaslattal állt elő, hogy mintegy a felével növeljék a cigaretta árát, így egy doboz átlagosan 3 fontsterlingbe kerülne. (A Napi Világgazdaság, a Hospodárske noviny és a Világgazdaság nyomán) ________________________________________________ Szabad újság_______________________ Táplálkozásunk a számok tükrében Kevesebb, de nem jobb Az élelmiszerellátás és -fogyasztás jelenleg az egyik alapvető élelmezésügyi és gazdasági probléma. Egyrészt fokozatosan nő az ésszerű táplálkozást szorgalmazók tábora, másrészt a piacgazdaságra való átmenet, és az ezzel öss; efüggő szociális gondok következtében a fogyasztók jelentős hányadának nehézséget jelent az alapvető élelmiszerek megvásárlása. Az elmúlt évek során Csehszlovákiában nem fordítottak kellő figyelmet a racionális étkezésre, táplálkozásunk mennyiségileg és energetikai szempontból egyaránt „túlméretezett“ volt. Az aránylag alacsony élelmiszerárak - annak ellenere, hogy az előállítási költségek egyre növekedtek - az állandóan emelkedő negatív forgalmi adónak voltak köszönhetőek (a tejtermékek és a marhahús ese ében 1989-ben orszá-Jövőre vajon futja ekkora szelet dinnyére? (Baranyai Lajos felvétele) gos méretben 33 milliárd koronát tett ki ez a támogatás). Az első lényeges beavatkozás az élelmiszerek árába a múlt év július 9-ével bevezetett árszabályozás volt. Miből mennyit fogyasztunk? Most pedig lássuk, mikéit alakult a fogyasztás az egyes élelmiszerek eseteben az elmúlt néhány évben. A húsfogyasztás 1985- ől 1990-ig csaknem 5 kgal növekedett. Ez év januá jától viszont, az árliberalizációt követően, jelentős csökkenés állt be, főleg a marhahús esetében. Az előzetes felmérések eredményei azt mutatják, hogy az idén az egy személyre eső húsfogyasztás 70 kg körüli lesz (1985-ben 79,1 1990-ben 84' kg volt). A marhahúsfogyasztás 13 kgra, a baromfihús-fogyasztas 12-14 kg-ra csökken. A tej- és tejtermékfog /asztás - lényeges állami támogatással - az elmúlt évek során elérte a fejlett országok szintjét. E termékek fogyasztói ára a termelési költségeknek alig több mint a felét fedezte. A tej és tejtermékek árának drasztikus emelése következtében fogyasztásuk 253 <g-ról (1989-ben) 1990-re 226,3 kg-ra csökkent. Idén további visszaesés várható, a becslések 197 kg-ot emlegetnek. Tekintettel arra, hogy a tejből nyerjük kalciumszükségletünk felét-kétharmadát, a hely; et igen komoly. A kalciumhiány pedig elsősorban a gyermekek és a nyugdíjasok számára jelent veszélyt. A tojásfogyasztás (kb. 350 db évente) - figyelembe véve a magas koleszterintartalmat - nálunk igen magas volt, évente mintegy 100 darabbal meghaladta a fejlett országok szintjét. A külföldről behozott takarmányok (szójakészítmények) árának emelkedése következtében az utóbbi időben nőtt a tojás ára is, ami várhatóan a fogyasztás 10-15 százalékos csökkenéséhez vezet majd. A zsírfogyasztás 25 kg körül mozog. A vajfogyasztás a drágulást követően 7 kg-ról tavaly 5,1 kgra esett vissza, idén pedig valószínűleg nem éri el a 4 kg-ot sem. Keresni kell a lehetőséget, hogy a gyermekek esetében ne csökkenjen a vajfogyasztás. A vaj ugyanis jelentős A-vitaminforrás (retinol, axeroftol) és segíti a koleszterin feldolgozását. A zsírok közül a növényi zsírok és olajok fogyasztása nő a legintenzívebben, öt év alatt személyenként 1,4 kgal. A tavalyi magas fogyasztás (11,2 kg) az aránylag kedvező vételárral hozható összefüggésbe. A cukorfogyasztás állandóan emelkedik Az 1990-es rendkívül magas kereslet (42 kg egy személyre) annak volt köszönhető, hogy a lakosság jelentős tartalékot halmozott fel. Idén előreláthatóan kb. a negyedével csökken a kereslet. Gabonafélékből - lisztre átszámítva - 1990-ben 10,4 kg-al (116,5 kg-ot) fogyasztottunk többet, mint öt évvel ezelőtt (106,1 kg). Ez lényegesen több, mint a feltételezett fogyasztás volt (105 kg). Tavaly a cukorhoz hasonlóan, ezekből a termékekből is sokat felhalmoztak a háztartásokban! Ebben az évben,'úgy tűnik, a piac ismét kiegyenlítődik. Az eltelt öt évben elsősorban a búzaliszt iránt nőtt a kereslet. Ez főleg annak tudható be, hogy a kiflifogyasztás kb. 70 százalékkal nőtt, ugyanakkor a kenyérfogyasztás több mint 22 százalékkal csökkent. Az ésszerű táplálkozás alapelveit figyelembe véve ez semmiképpen nem mondható pozitív eredménynek. Várható azonban, hogy az új árak helyrebillentik ezt a kedvezőtlen helyzetet. Feltételezhető, hogy ezentúl a kenyeret és a tejet a kisállattenyésztök sem vásárolják majd állataik számára. Nagyon valószínű ugyanis, hogy etetésre nagy mennyiségű tejet és kenyeret használtak, bár pontos adatot senki nem tud mondani. A burgonyafogyasztás 1990-ben lényegesen nőtt, ami főleg a behozatalnak köszönhető. Mint tudjuk, ez a burgonya nem volt a legjobb minőségű, így a konyhai elkészítés során jó része kárba veszett. A növekedés tehát nem egyértelmű. A fogyasztás mértékét a korai burgonya iránti kereslet mutatja legobjektívebben. Itt viszont még nem sikerült jelentős javulást elérni. Burgonyafogyasztásunk (1990- ben 85,8 kg volt) elmarad az egészségügyileg indokolt mennyiségtől, ami - tekintettel arra, hogy a burgonya jelentős C-vitaminforrás - aggodalomra adhat okot. A hüvelyesek iránti kereslet enyhén emelkedő 'tendenciát mutat. A zöldségfogyasztás az utóbbi években emelkedett, és jelenleg az ajánlott mennyiség körül mozog (kb. 100 kg évente). Javítani kell azonban összetételét és a téli hónapokban, valamint kora tavasszal hajtatott zöldségfélékből bővíteni kell a választékot. Az elmúlt öt év gyümölcsfogyasztási átlaga 53,5 kg évente, ami mintegy 10 kg-al elmarad az előirányzott mennyiségtől. Kilátásaink • A radikális mezőgazdasági-élelmiszer-ipari reform abból indul ki, hogy a jelenlegi termelési rendszert eddigi formájában nem lehet tovább fenntartani és nem lehet az „olcsó élelmiszerek“ politikáját folytatni. Úgy tűnik azonban, hogy az élelmiszer-előállítás és -fogyasztás összetettebb nemzetgazdasági feltételek mellett folyik, mint azt az ökonómiai reform forgatókönyve feltételezte. Ennek következtében az élelmiszerek fogyasztói ára az év első felében a múlt év decemberéhez képest 30,4 százalékkal, 1990 első feléhez képest pedig 64 százalékkal emelkedett. Ugyanakkor a nem élelmiszer-ipari termékek ára 52,7, illetve 73,5 százalékkal emelkedett. Jelentősen növekedtek a megélhetési költségek, reálbérek 30 százalékkal csökkentek és fokozódik az infláció. A 140 koronás állami bérkiegészítést a lakosság csak részben, 40-50 százalékban fordította élelmiszerek vásárlására. Várható, hogy az élelmiszerek iránti kereslet, és ezzel összefüggésben az élelmiszer-előállítás 25-30 százalékkal csökkenni fog, ami 7-12 százalékkal több, mint az eredetileg feltételezhető volt. A fenn említettek ellenére valószínű, hogy az átlag fogyasztó ezentúl is aránylag megfelelően táplálkozik majd, összhangban az egészségügyi előírásokkal (kivéve például az alacsony C-vitamin- és a magas zsírfogyasztást). Némely élelmiszerféléből azonban lényegesen kisebb lesz a fogyasztás, ami azt mutatja, hogy nemcsak az ajánlott mennyiséget, hanem az élelmiszer-biztonsági küszöböt is meg kell határozni. Folyamatosan figyelemmel kell kísérni azt is, hogy a hátrányosabb helyzetű csoportok (többgyermekes családok, munkanélküliek, nyugdíjasok) nem kerülnek-e az említett küszöb alá. Ebben az esetben az állam feladata lesz ennek az egészségre nézve veszélyes helyzetnek a megoldása. (informácie/21) 1990 1990 decemberé- 1. félévéh hez képest képest Élelmiszerek összesen 130,4 163,3 Hús és húskészítmények 123,4 151,8 Tej és tejtermékek 145,6 226,8 Tojás és tojáskészítmények 140,7 162,5 Zsírok 122,1 171,4 Malom-, pék- és tészta-ipari termékek 149,1 208,8 Cukor és cukorgyári termékek 154,7 164,6 Burgonya és burgonyakészitmények 185,2 230,0 Zöldség, gyümölcs és konzervgyári termékek 173,9 Alkoholmentes italok 138,9 157,8 Szeszes italok 121,6 122,8 Egyéb élelmiszer-ipari termékek 129,9 140,0 Közétkeztetés 144,4 168,3 Nem élelmiszer-ipari termék 157,2 173,5 Szolgáltatások 120,4 132,4 összesen 142,4 164,2
