Szabad Újság, 1991. november (1. évfolyam, 216-241. szám)
1991-11-23 / 235. szám
1991. november 23. 5 Szabad ÚJSÁG Elfelejtett ígéretek Mostoha alma Az utóbbi időben riasztó hírek érkeznek NyitráróL Veszélyben az itteni magyarság sorsát, jövőjét meghatározó pedagógusképzés, veszélyben a magyar tagozat léte. A bársonyos forradalmat követő eufóriának már nyoma sincs, a sok szép terv szertefoszlott, az egyetlen optimális megoldás, a tagozat önálló karrá fejlesztése elé beláthatatlan akadályok tornyosulnak. Lehetőségek pedig voltak. Gondoljunk csak a csaknem kétmilliós céltámogatásra, amelyet a kormány kifejezetten a magyar tagozat pedagógiai karának bővítésére irányzott elő, s amely 35 pedagógus felvételét tette volna lehetővé, ha az eredeti szándék érvényesül Tavaly még több mint 140 hallgatót vehettek fel — több évtizednyi pangás után először kezdte az évet ilyen nagy számú diák —, de ennek a folyamatnak 10—15 évig kellene tartania, hogy az akut pedagógushiány ne fenyegesse elsorvadással a magyar nyelvű iskolai oktatást. Rádiós kolléganőmmel, Tóth Erikával azért jártunk Nyitrán, hogy képet kapjunk a magyar tagozat jelenlegi helyzetéről Beszélgetőpartnereink László Béla dékánhelyettes, Kardos István, a magyar tagozat akadémiai tanácsának elnöke és Kulacs Dezső, a pedagógiai tanszék docense. A hosszúra nyúlt beszélgetésből terjedelmi okokból csak a leglényegesebb momentumokat idézzük. A jéghegy csúcsát. Van, aki még optimista. A főiskola vezetése — amely még a magyar tagozat akadémiai tanácsának létjogosultságát sem ismeri el, tagjait egyszerűen nem tekinti tárgyalóképes partnereknek — és a magyar tagozat közti feszültség a jogos kérelmek semmibevevése azonban nem sok jóval biztat. • Válságos helyzetbe került a Nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar tagozata. Pedig két éve még úgy tűnt, biztató jövő előtt áll.. Kardos: A forradalom után valóban javult a helyzet. Visszajött a het-A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének többszöri sürgetésére került sor 1991. november 6-án a szlovák parlament épületében annak a találkozónak a folytatására, amelyet június 3-án Pisút miniszter úrral folytattunk. A júniusi találkozón csomagunkban öt témakör — a szlovák nyelv oktatása a magyar iskolákban, a speciális pedagógia anyanyelven való oktatásának fontossága, a magyar nyelvű szakmunkásképzők helyzete, a pedagógusok szociális hátránya és a nemzetiségi főosztály megszervezése — szerepelt. Ezenkívül a miniszter úr a nyitrai főiskolával kapcsolatos problémákat is megemlítette. A hogyan arról a széles közvéleményt, a szülőket, kollégákat, iskolavezetőket tájékoztattuk, az első négy pontban ott a helyszínen megegyeztünk, míg a nemzetiségi főosztállyal kapcsolatban a miniszter úr felkérte a szövetséget: június végéig dolgozzuk ki és juttassuk el hozzá a főosztály indoklását, szerkezetét és működését tartalmazó javaslatunkat (a két magyar napilap olvasói teljes terjedelmükben olvashatták javaslatainkat). Az anyagot időben átadtuk, sőt a miniszter úr kérelmére átdolgoztuk, mert az egyik mondat nem egészen diplomatikusan fogalmazódott meg. Vártuk szeptember elejét. Ezt az időpontot jelölte meg a miniszter úr a vita ilyen vagy amolyan kimenetelű befejezésére. Végül is Szabó Rezsőt és Bauer Editet kértük meg, siettessék a találkozót. A november elején végre megvalósult találkozón Pisát miniszter úron kívül Vantuch főtanácsos, Fiiegei úr, a 22. főosztály igazgatója, a prognosztikai intézet egy munkatárvenes évek előtti dékán, Pastier úr, aki módszeresen fejleszteni szándékozott a magyar tagozatot. Ő egy kihelyezett karra gondolt Komáromban. Ez a terv nem valósulhatott meg, mert később leváltották. sa, Szabó Rezső, az SZNT elnökségének tagja, Bauer Edit és Beregi József képviselők, az oktatási bizottság tagjai, a délutáni beszélgetésen A. Nagy László, az SZNT alelnöke, valamint szövetségünk elnöke és Kovács Péter képviselőtestületi tag, a délelőtti tanácskozáson pedig a nyitrai pedagógiai kar dékánja, Liba úr és dékánhelyettese, László Béla vettek részt. A délelőtti tárgyaláson a magyar pedagógusképzés helyzete került terítékre. Először az ún. levélhistória körül alakult ki vita. Arról az ominózus levélről van szó, amelyben Durkoviő miniszterhelyettes úr Bukovsky rektor úrnak a nemzetiségi pedagógusképzés egy központba — Eperjesre — történő helyezését ajánlotta. Az illetékesek közül senki sem akart tudni a levélről. Biztos, hogy a miniszter nem is tudott róla. Délutánra előkerült a levél, szerzője is ismertté vált. Elutasító magatartásunkkal a miniszter úr egyetértett. Liba dékán úrtól megtudtuk, hogy a nyitrai egyetemmel kapcsolatban csak egy javaslatot terjesztenek elő; a javaslatban három kar — pedagógiai (1—4-es képzés), természettudományi és társadalomtudományi — szerepel. E javaslat értelmében a magyar pedagógusképzés még sokkal megosztottabb lenne, mint eddig volt. Természetesen ezzel a javaslattal közülünk senki sem érthetett és nem is értett egyet. Ennek eredményeként a miniszter úr döntése értelmében december közepéig elkészül egy alternatív javaslat azzal kapcsolatban, hogy az alakulandó egyetemen egy önálló magyar kar képezze a magyar pedagógus-utánpótlást. mater László: Pastier úr egy évi dékánsága alatt valóban igyekezett segíteni, főleg a pedagógusállomány bővítésében és a hallgatók számának növelésében. Az ő idejében vettek fel a tervezett 35 pedagógusból húszat. • Idén januárban dékánváltásra került sor, s ezzel egyidejűleg akadályokba ütközött az újabb magyar pedagógusok felvétele. Ez a személycsere változtatta meg annyira a helyzetet? László: A dékánváltást követően teljesen új vezetés került a fakultás élére, amely már nem hangoztatta az előző vezetés elképzeléseit. Ez még önmagában nem jelentett volna semmit, ha a szakok és a diákok számát továbbra is tartani tudjuk és új tanárokat vehettünk volna fel. Am a diákok számának visszafogására tett javaslatok és a pedagógusállomány bővítése körüli nehézségek azt mutatják, hogy az új vezetés nem karolta fel a magyar tagozat ügyét. Kardos: A magyar pedagógusképzés teljesen bizonytalan helyzetbe került. Nem tudjuk, hogy amennyiben megvalósul a nyitrai egyetem koncepciója, a vezetés egyáltalán vállal-e bennünket. Az sem tisztázódott, hogy itt marad-e a pedagógusképzés, vagy máshová helyezik át. A pedagógusok túlterheltek, vannak tanszékek, ahol négy-öt diszciplínát kénytelenek tanítani heti 13—14 órában, ehhez járul még a hétvégi levelező oktatás. Ha nem történik változás, a következő évben gyakorlatilag az egész évfolyamnak szlovákul kell tanulnia a tantárgyakat, mert nem lesz elég magyar pedagógus. Kulacs: Olyan áldatlan állapotok uralkodnak a magyar tagozaton, amilyenek a középiskolákon sem incs Kevésnek tartjuk az új elsősök számát (1992/93-ban 115; ebből 25- en 1—4 szakra). Azt kértük a dékán úrtól, duplázza meg az alsó tagozatra felvehetők számát, mert itt nagyon rossz a helyzet. A válasz: csak úgy, ha ennyivel csökkenti a szakosok számát. A vitát a miniszter zárta le: április végéig fel kell dolgozni a felmérések anyagát, s ha a hffclyzet megkívánja, még akkor is lehet emelni a jövendő hallgatók létszámát. A következőkben feltettük a kérdést: vajon nem lehetne azt a béralapot, amit a magyar nemzetiségű tanárok létszámának növelésére és pályázatok kiírására utalt át a tárca átmenteni a következő évre. Szabó Rezső ott helyben megegyezett Kováé pénzügyminiszter úrral: lehet! A délutáni találkozón került sor a nemzetiségi főosztály megszervezését elemző javaslat megtárgyalására. Azaz került volna, mert a miniszter úr elfelejtette áttanulmányozni az anyagot. A vita elől kitértünk. Ezt június 3-án lezártuk, csak igen vagy nem válaszra vártunk. — Egy hónap múlva, mondotta a miniszter. Egy-két dolgot azért megbeszéltünk: mennyire szükséges a béralap kibővítése, milyen lehetőségei vannak a minisztériumnak stb. Csupa semmitmondó dolog, semmi konkrétum. Azt a javaslatunkat, hogy a miniszter úr adminisztratív utasítással válassza szét a közös igazgatású iskolákat, merthogy ugyanilyen módon, indoklás nélkül egyesítették, elutasította a miniszter, mondván: a mai demokratikus keretek között ez lehetetlen. Hát ennyi történt november 6-án. Dr. PUKKAI LÁSZLÓ fordulnak elő. Például a szaktanárok kénytelenek elvállalni olyan tantárgyakat is, amelyek oktatására nincsenek kellőképpen felkészülve. De vállalni kell, ha azt akarjuk, hogy ezeket a hallgatók magyarul tanulják. • Furcsa ezt hallani azok után, hogy a kormány jelentős összeget szavazott meg a nyitrai magyar tagozat pedagógiai karának bővítésére. László: Pastier úr dékánsága alatt 20 embert vettek fel. A további helyek betöltésére februárban írtak ki pályázatot, ennek áprilisig kellett volna lezárulnia, de csak augusztusban került rá sor. Először az volt a kifogás, hogy még nem készült el az új költségvetés, majd az, hogy nincs meg a magyar tagozat koncepciója. Végül az eredetileg tervezett 15 pedagógus helyett 9 felvételét hagyták jóvá, s közülük a napokban vesznek fel egyet vagy kettőt. • Miért nem készült el a magyar tagozat koncepciója? László: Elkészült, már másfél évvel ezelőtt, s a különböző kifogások miatt több koncepciót is kidolgoztunk, de egyik sem került megtárgyalásra. A dékán úr végül egy hat főből — 3 magyar és 3 szlovák pedagógusból — álló bizottságot nevezett ki a koncepció kidolgozására, de ennek munkája nagyon nehézkes, mivel két szlovák kolléga rendszeresen nem jelenik meg a megbeszéléseken. Kardos: Az általunk kidolgozott koncepcióknak két lényeges pontjuk van: a magyar pedagógusok számának növelése és önálló kar létrehozása. A jelenlegi vezetés főleg az utóbbival nem ért egyet. • Önálló karról beszélünk, miközben az akkreditációs bizottság már jóváhagyta az egyetem tervezetét, amelyben egyáltalán nem szerepel magyar kar, sőt a magyar tagozat helye sincs meghatározva a létesítendő egyetem keretein belül Mi ennek az oka? László: A nyitrai egyetem gondolata két évvel ezelőtt vetődött fel. Először csak arról volt szó, hogy a nyitrai pedagógiai főiskola kap egyetemi státust. Ebben sem szerepelt magyar kar, csak Pastier úr ígéreteiben. Az új vezetés februárban kapcsolatba lépett a nyitrai mezőgazdasági főiskolával és közösen munkálkodnak az egyetem létrehozásán. Mi időben kinyilvánítottuk azt az igényünket, hogy a leendő egyetem keretén belül a magyar tagozatot karrá alakítsák át, ám ezt nem vették figyelembe. Valószínűleg azért, mivel a jelenlegi vezetés és az egyetem koncepcióját kidolgozó bizottságok nem számolnak egy önálló magyar karral. • Úgy hallottam, hogy a dékán úr elképzelése szerint a magyar tagozatot szétszórnák a három karon. Ez az úgynevezett horizontális koncepció. Kulacs: Ez a megoldás nem fogadható el, ha abból az alapelvből indulunk ki, hogy a magyar pedagógusok oktatása magyar nyelven történjék. Márpedig a horizontális koncepció ezt nem tenné lehetővé. Eszerint a szaktanárok és az általános iskola felső tagozatára kerülő pedagógusok képzése szlovák nyelven folyna. László: Amennyiben a horizontális koncepció érvényesülne, nincs semmiféle garancia arra, hogy az egyes karokon egy-két éven belül magyar szakpárosításokat nyissanak, így a magyar pedagógusképzés megszűnne. Mivel mi időben kinyilvánítottuk igényünket az önálló magyar kar létesítésére, nem szűnünk meg továbbra sem beszélni róla. Igaz, hogy létrehozására most már kevesebb az esély, mint a nyitrai egyetem koncepciója kidolgozásának időszakában, de elvileg és jogilag elképzelhető, hogy az egyetemről szóló törvényjavaslatba egy ilyen kar bekerüljön, s ez a koncepció ismét végigfut az akkreditáción. Elméletileg még vannak lehetőségek. Kardos: Ami engem illet, szkeptikus vagyok. Nem látok semmi reményt arra, hogy Nyitrán végérvényesen és jól oldódhatna meg a magyar pedagógusképzés. Kulacs: En nem vagyok peszszimista, különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a magyar kar gondolatát támogatnák a különböző szervek és fórumok, az egész itteni magyar közvélemény, mert ez a gondolat életképes, van jövője. Mi lesz veletek, gyerekek? Csobádi Károly felvétele Továbblépés n VOJTEK KATALIN Széljegyzet pedagógusképzés-ügyben Az 1989-es fordulatot újságíróként éltem meg. Az utána következő eseményeket is. Azt is, amikor három magyar nemzetiségű parlamenti képviselő törvénytervezetet terjesztett a Szövetségi Gyűlés elé egy önálló magyar felsőoktatási intézmény létesítésére. Megértem azt a tanácstalanságot is, amely e beterjesztést fogadta 1990 februárjának végén. „Szamizdatban” — fotókópián — láttam a Nyitrai Pedagógiai Főiskola akkori dékánjának, Pastier úrnak 1990 március elején kelt, Ladislav Kováé akkori oktatási miniszterhez címzett levelét, melyben a magyar tervezet megtorpedózását kérte, s láttam Pastier úr tervezetét a nyitrai Szent Cirill és Metód Egyetem létrehozására, ahol a jelenlegi karok mellett teológiai kar és önálló magyar tagozat épült volna ki (a tanárképzés mellett néprajzosokat képeztek volna). Hogy kitől kaptam e dokumentumot, hadd ne mondjam meg, mert az illető már akkor sem vállalta a nyilvánosságot, s most még inkább nem vállalja. Amikor annak idején arra próbáltam figyelmeztetni, ha hallgat, ha megbújik, esetleg neki is „érdeme” lesz a magyar pedagógusképzés leépítésében, nem hitt nekem. Akkor még sokkal jobban bízott a politikai erőkben. Az újakban. Sajnos, azóta ő is — számos pedagógustársával együtt, s nemcsak a nyitrai pedagógiai karon — deffenzívába kényszerült. Olyan helyzetbe, mint 89 novembere előtt volt. A hallgatásba vagy a semmitmondásba kell burkolóznia, hogy mentse a saját székét. S beleszólási lehetősége a főiskola dolgaiba még kevesebb, mint lett volna annak idején, két esztendeje, mivel azóta megszületett a felsőoktatási törvény, mely viszonylag kiterjedt autonómiát biztosít minden egyes főiskolának, egyetemnek, benne azt a lehetőséget is, hogy a többség — demokratikusan — leszavazza a kisebbséget. Még a nemzeti kisebbséget is. Ergo: kissé a saját levünkben fődögélünk most, várva a megváltót, aki sajnos, nem akar megérkezni. S még mindig nem értik, akiknek pedig érteniük kellene: „növeli, ki elfedi a bajt”. N. GYURKOVITS RÓZA
