Szabad Újság, 1991. november (1. évfolyam, 216-241. szám)
1991-11-23 / 235. szám
4 Szabad ÚJSÁG Utólag az előzményről Egy ekeli hitele • Ügyintézés: ügyesen - bugyelláris: üresen • A félreértés nyilvánvaló • ... ám a bank nem szociális védőháló • Van megoldás, csak garancia kell és megfelelő tájékozottság • 1991. november 23. Merre billen a mérleg serpenyője? Salak a földeken Amikor tudomást szereztem a dologról, nem hittem a fülemnek. Még hogy egy magánvállalkozó - pontosabban: kisgazda - nem kap ma Csehszlovákiában 30 ezer korona hitelt? Ez szinte elképzelhetetlen! Ilyen kis összeget?! Hiszen mostanság százezreket, milliókat kérnek, s kapnak, akik vállalkoznak. Mi történt hát ez esetben? Felelőtlen ügyintézés? Félreértés? Vagy valami egészen más? Nos, hogy a rejtélyt megfejtsem, levonjam az esetleges tanulságot, s azt papírra vessem, Ekeire sietek, ahol Czirók Lászlót, e történet szenvedő alanyát keresem. Egy világ dőlt bennem össze- Itt dolgozik a szomszédos építkezésen - igazítanak útba a községi hivatalban. Holléte felől nem véletlenül érdeklődöm épp itt. Annyit ugyanis tudok róla, hogy a helyi kisüzem „mindenes“ csoportjában dolgozik. Meg is találom őt tüstént, de a hideg őszi időjárás miatt - főnökei beleegyezésével - lakására invitál, hogy ott nyugodtan elpanaszolja búját-bánatát. Közel van szép új emeletes házuk, s alighogy megérkezünk, máris a lényegről beszélgetünk.- Tessék, itt van a sok hivatalos papír: a kérvény s ami kellett hozzá...- kezdi mondókáját a panaszos.- Történetem rövid, csupán abból áll, hogy falusi ember lévén - nálunk a családban az állattartás hagyomány- elhatároztam, ha már egyszer így Stefan Stranovsky: „A banknak garancia kell." (A szerző felvételei) megváltozott a világ, és az új rendszer, mint hallom, olvasom mindénfele, támogatja a vállalkozókat, újra belevágok, gazdálkodni fogok. Persze, a családdal - Olgával, a feleségemmel és két alapiskolás kislányommal, akik az állattartásban ugyancsak segítenek - mindent megbeszéltem: vállaljuk a sok gondot, munkát, megpróbálunk egyedül boldogulni, ha tudunk. Hát, ezért akartam hitelt kérni. A harmincezer korona borjúkra kellett volna... Az utánpótlásra, hogy folyamatosan tudjuk felnevelni és leadni az állatokat... Czirók László tehát már beindította gazdaságát, csupán némi kiegészítésként lett volna szüksége a pénzre. El is ment a Szlovák Mezőgazdasági Bank érsekújvári fiókjába, ahol felvilágosították: hitelt akkor kaphat, ha kérvényéhez csatol egy igazolást arról, hogy bankszámlát nyitott az Általános Hitelbankban, s arról, hogy ha van kölcsöne, mennyit kell még törlesztenie. Továbbá készíttetnie kell egy tervet jövendő vállalkozási tevékenységéről (benne kimutatást az anyagiakról), és szükség van egy szakértői véleményre a közelmúltban befejezett családi házukról, értékéről, hogy jelzálogosíthassák. Panaszosunk mindezt be is szerezte. Elvitte a bankba, csak éppen a kért hitelt nem kapta meg, mert a korábbi években százezer korona kölcsönt vett fel, amelyből még 74 ezret kell törlesztenie s a Szlovák Takarékpénztár emiatt már jelzálogosította az egész, csaknem félmillió koronát érő házat.- Amikor ezt megtudtam, egy világ dőlt össze bennem. - mondja a csalódott kisgazda. - Nekem ugyanis korábban azt mondták, hogy a kölcsön, amelyet még törlesztek nem akadály. Most meg tessék! Nem is az bosszant, hogy így nem tudtam megvenni a borjúkat, s a leadást tekintve ez mintegy négy hónap kiesést jelent majd... Inkább az nyugtalanít, hogy a vállalkozási engedélyem a jövő év januárjától érvényes, tehát rövidesen főfoglalkozásban leszek magángazda, s emiatt elveszíthetem az állásom. A gazdasági megszorítások miatt ugyanis alighanem csökkenteni kell a községi hivatal helyi üzemének munkaerőállományát is... A bikatenyésztés nem üzlet!- Nem mintha olyan sokat keresne a férjem - kapcsolódik a beszélgetésbe Olga asszony, aki egyébként háztartásbeli. Először azért nem lépett munkába, hogy minden idejét gyermekei nevelésére fordíthassa, most meg az állatok miatt kell otthon lennie -, de ha még ettől a bevételtől is elesünk, nem tudom miből fogunk élni?... Czirókéknak ugyanis nincs megspórolt pénzük, azt mind felemésztette az építkezés és az állattenyésztés beindítása, hiszen tíz bikát vettek. Ráadásul a 11 éves kislányukon év elején szívműtétet hajtottak végre, az is sok pénzbe került.-Bizony ránk jár a rúd - sóhajt nagyot a házigazda. - Az ember töri magát, éjt nappallá téve gürcöl, robotol és az eredmény? Azért, hogy gondoskodjak a jószágról, a nyáron két hónap fizetetten szabadságot vettem ki, huszonegy kocsi szénát kaszáltam, nagyrészt kézzel. Erre mi történik? Baleset éri két bikánkat. Megsérültek, és a vágóhídon négyezer négyszáz koronát kaptunk értük, de ebből hatszázhatvanat fizettem a fuvarért. Hát, ez nem üzlet! Pedig sokan azt hiszik, hogy a bikatenyésztés aranybánya... Most sem tudom eladni az állatokat, mert kész ráfizetés volna. Várom hogy több legyen a felvásárlási áruk. De addig is esznek, gondozni kell őket... A szabály, az szabály! Nem tudom mennyire általánosítható vagy éppen egyedi ez az eset, de az emberben akaratlanul is felmerül a kérdés: ha az ilyen, az állattenyésztésért minden áldozatra kész család vállalkozása harmincezer koronán áll vagy bukik, vajon hányán lesznek, akik hozzájuk hasonlóan „csak azért is" végigcsinálják, és nem hátrálnak meg. Egyáltalán akad-e több olyan ember, aki - miután rájön, hogy a vállalkozásra csábító szép szavak mögött, a valóság kegyetlen - nem fog hátrálni? Hát ez az a nagyvonalú támogatás, amelyben a vállalkozó ember, a jövő embere részesül? Nem is hagy nyugodni a dolog. Ekeiről egyenesen Érsekújvárba veszem az irányt, hogy az érintett bank illetékeseitől még egyszer megkérdezzem: Czirók László és a hozzá hasonló lelkes emberek valóban nem várhatnak a pénzintézetektől ilyen esetben segítséget? Azért, hogy hiteles képet kapjak a bank ajánlatáról, feltételeiről, én is magánvállalkozóként nyitok be Zlatica Sedielková banktisztviselő irodájába (Czirók László ügyének intézőjéhez), és úgy adom elő kérelmemet, hogy ugyancsak néhány ezer korona hitelre lenne szükségem. Nem lehet panaszom, kedves elbánásban részesülök, részletes felvilágosítást kapok, de bizony amikor elmondom, hogy a házam jelzálogosították egy nagyobb kölcsön felvételekor, és semmilyen más értékes ingóságom sincs, én is azt a választ kapom, hogy akkor sajnos, a bank nem tud segíteni. Zlatica Sedielková és főnöke Stefan Stranovsky, a kereskedelmi főosztály vezetője azt sem veszik zokon, hogy csupán szerepet játszottam, próbára tettem őket. Tettetett kétségbeesésem jeléül ugyanis a főosztályvezetőhöz is bekopogtam. Természetesen ő is az érvényes előírásra hivatkozott. A bank csak abban az esetben nyújt hitelt bárkinek, ha garanciát kap arra, hogy az illető fizetésképtelensége esetén is visszakapja a pénzét. Stranovsky úrék még emlékeznek Czirók László esetére. Mint mondják, nem a kölcsön, hanem háza elzálogosítása miatt nem tudtak rajta segíteni. Azóta azonban valamelyest változott a helyzet: októbertől Szlovákiában megkezdte működését a Garanciabank, amely bizonyos feltételek mellett kezességet vállalhat a hitelkérőkért. Az érsekújvári bank dolgozóinak tehát legfeljebb azt lehetne felróni, hogy erről csupán azért értesítik ekeli ügyfelüket, mert megkértem rá őket. Mentségükre szolgál viszont, hogy - mint ezt időközben megtudtam -a volt ügyfeleikkel nem kötelességük tudatni a hitelnyújtás újabb feltételeit. Márpedig a Garanciabank szolgáltatásai nem egyebek. Czirókék ügyét mi ezzel le is zárhatnánk, hiszen, ha minden jól megy, a Garanciabank segítségével talán mégis megkaphatják a harmincezer korona hitelt. Á fenn leírtak miatt azonban szükségesnek éreztem felkeresni Pósa Lajost, a Szlovák Mezőgazdasági Bank vezérigazgatóját is, hogy megkérdezzem: valóban nincs rá mód, hogy a pénzintézetek segítsenek ilyen és hasonló esetekben a vállalkozóknak?- Mindenekelőtt szeretném hangsúlyozni, hogy hibásan vésődött a köztudatba a bankok szerepe és feladata. Ezek a pénzintézetek, így a miénk is vállalkozási alapokra épülnek, s nem valamiféle szociális intézmények. Tehát nem a szó szoros értelmében segítenek ügyfeleiknek, hanem úgy, hogy szolgáltatásaik saját maguknak is előnyösek legyenek. Czirók úr esetében hozzá kell tennem, hogy dolgozóink jogszerűen jártak el és a Garanciabank szolgálatása nem általánosan alkalmazható orvosság. így például ez esetben csak akkor vállal garanciát Czirók úr hitelére, ha rendelkezik például az állatai eladására vagy biztosítására vonatkozó szerződéssel. Szeretném azonban megnyugtatni és biztosítani ügyfeleinket, hogy bankunk igyekszik jó hiteleket nyújtani, és tőlünk telhetőén teljesíteni kívánságaikat. Viszont az is hasznos lenne, ha a vállalkozók több időt fordítanának a jogi és a pénzügyi előírások tanulmányozására, s ezáltal kevesebb lenne köztük és köztünk a félreértés, javulnának kapcsolataink. Ez mindenki számára előnyös volna. BARANYAI LAJOS Az Ung-vidékiek már megszokták a vajáni hőerőmű füstölgő kéményének látványát. A hőerőmű már évek óta szennyezi a környezetet, s az itt élők már beletörődtek. A mérgező füstöt, kéngázokat látszólag messzire fönn, magasan viszi a szél.'A szennyvíz a Laboréba ömlik, a halak pedig nem tiltakoznak. Marad viszont a szilárd szennyeződés, amit sem a szél, sem a folyó nem visz el. A kazánok hamuja, a salak, évente 300-350 tonnát is kitesz. A lerakat, ez a mesterséges szürke hegy 90 hektárnyi területet foglal el. Valóban „impozáns“ látvány. Sajnos nagy része aprószemcsés por, amit az előírás szerint állandóan nedvesen kellene tartani. Ez nem mindig sikerül. S ha ilyenkor föltárnád a szél, nincs menekvés. A por finom rétegben lerakódik az emberek arcára, hajára, ruhájára. Beférkőzik a fülekbe és a szemhéjak alá is, szemgyulladást előidézve. Lerakódik a fogak közé, a nyelvre, a légcsőben, a tüdő léghajócskáiban. Az emberek tüsszögnek, köhögnek, köpködnek és káromkodnak. Hiába zárják be az ajtót-ablakot, a por a legkisebb résen át is befurakszik, rétegben leülepedik mindenre. Ha megindul a porvihar, az erőműben a szomszédos Slovnaft tudományos-fantasztikus díszlethez válik hasonlóvá. A látótávolság csupán néhány méter, szürke árnyak mozognak a ködben. A szembejövök csak némán intenek egymásnak. Pusztán a szemük fehérje meg a foguk világít. 1982-ben kétszer átszakadt a töltés, amit eleve csak szárazon lehetett megjavítani. A lerakat 1996-ra megtelik. A legújabb környezetvédelmi előírások szerint le kell zárni, beburkolni 40 cm-es humuszréteggel és befüvesíteni. Utána természetesen új lerakatot kell létesíteni .... A hőerőmű vezetősége már megindította a tárgyalásokat, a számbajöhető földterületek tulajdonosaival. Képviselőik járják az érintett három falut - Csicsert, Bést és Iskét - igyekeznek meggyőzni az embereket. A csicseriek egy emberként visszautasították a szerződés aláírását. Döntésüket támogatja az önkormányzat és a szövetkezet vezetősége is. Bésben ez nem volt ilyen egyértelmű, a tulajdonosok többsége még habozik. Érdeklődtem az ügyben, Fedorco úrnál, az erőmű termelési és technikai igazgatóhelyettesénél. Interjút ugyan nem volt hajlandó adni, de mint mondta, a félreértéseket elkerülendő, nagyon szívesen megmagyarázza a kérdés technikai oldalát. Azt ő is elismerte, hogy az üzem technikai berendezései elavultak. Másutt már régen áttértek a minimális hulladékkal járó technológiákra, esetleg építőanyagként hasznosítják a keletkező salakot. A hőerőművet is ilyen irányban kívánják fejleszteni, szeretnék csökkenteni az emissziókat, főleg a kéngázt, minimális mennyiségű salakot termelő technológiákat bevezetni, és ezt a minimális mennyiséget is a lehetőségeknek megfelelően újra felhasználni. Az új lerakatot egyébként is „földalattinak“ tervezik, vagyis nem emelkedhet a talajszint fölé. Ezzel kapcsolatban persze számtalan kérdés felmerül: Mi szavatolja, hogy az új lerakat nem nő ismét hegygyé? Mi a biztosítéka annak, hogy a porviharokat megelőzendő, a salakréteg állandóan víz alatt lesz? Az igazgatóhelyettes elmagyarázta, hogy ez egyrészt a rekonstrukció természetes következménye lesz. Másrészt a jelenlegi környezetvédelmi előírások semmiképpen nem tennék lehetővé, hogy a hőerőmű változatlan formában üzemelhessen. Patthelyzet alakult ki. Az erőműnek földterületre van szüksége. Az emberek pedig félnek, hogy az új lerakat ismét az égig nő majd. Hisz nap mint nap láthatják az elrettentő példát - a régit. Nyilvánvaló, hogy az erőmű termelte áramra szükség ven. Az is igaz, hogy ez az ipari létesítmény nyújtja a legtöbb munkahelyet a Bodrogköz-Ung-vidék régióban. Ugyanennek az erőműnek azonban mást is köszönhetünk. Katasztrofális környezetszennyezést és elriasztó orvosi statisztikát. Vajon melyik oldalra billen a mérleg serpenyője? TÓTH FERENC Kutyahús a hamburgerben? „Mostanáig senki sem reklamált... Maszek ismerősöm - nevezzük Jánosnak - földúltan integet az utca másik oldaláról. - Képzeld, mi történt ... - és mondja. Én meg nem tudom, hogy sírjak-e vagy nevessek. Aztán mégis tréfára veszem a dolgot. - A kutyahús nagyon egészséges és tápláló - mondom, de Jánosnak egyáltalán nem áll mosolyra a szája. Winettou is kedvelte - próbálkozom tovább, de János most már kifejezetten kétségbeesve néz néz rám.- Hát nem érted - suttogja - azt terjesztik, hogy a hamburgerbe, amit árusítok, kutyahúst teszek.- Ugyan már. Ki hiszi ezt el?- Elhiszik. Csökkent a forgalmam. És az előbb egy gyerek hamburgert akart venni, de a másik rászólt: „Ne vegyél, te hülye, nem tudod, hogy itt...?“- Ne vacakolj már. Miért terjesztene valaki ilyesmit?- A konkurencia. Vagy valamelyik rosszakaróm. Már az üzletben is hallottam. Meg a postán és az újságosbódé előtt is. Ez a téma az egész környéken. És tudod, mi fáj a legjobban? Annak idején, mikor engedélyért voltam a járási székhelyen, a tisztviselő rámkacsintott: „Aztán fölvágottat tegyen bele . . .“ Addig úgy tudtam, hogy a hamburgert speciális baromfihúsból készítik, de a kacsingatós tisztviselő elmagyarázta, hogy hát persze, ez az előírás, de úgysem veszi észre senki. Én marha pedig messziről szállíttatom a valódit... És egészen mostanáig senki sem reklamált... Most meg ezt terjesztik rólam...- Ne szívd mellre - mondom. - Lehet, hogy csak olyasmiről van szó, mint a benzináremelésről szóló rémhírek esetében. Valaki, jólértesültségét fitogtatva elsuttogja a kocsmaasztalnál, és másnap már hosszú sorok kígyóznak a benzinkút előtt. Vagy talán a „hot dog“ (János ezt is árul) szó szerinti fordítása, a „forró kutya“ mozgatta meg némelyek fantáziáját. Csak azt nem szeretném elhinni, hogy az ármányos konkurencia cseltevése lenne ez az egész. Mert akkor ez olyan, mint az ökölvívásban az övön aluli ütés. Vagy mint a fociban egy durva belemenés. Nincs benne semmi különös. Csak éppen sportszerűtlen. (ff) Czirók László: „ Bizony ránk jár a rúd... “
