Szabad Újság, 1991. november (1. évfolyam, 216-241. szám)

1991-11-21 / 233. szám

Magyar parlamenti bizottság tárgyalásai Pozsonyban / / Gazdasági és érdekvédelmi napilap Csütörtök, 1991. november 21. • I. évfolyam • 233. szám • Ára 2,30 korona Második novemberi forradalom? Kisebbségekés nemzetállam Pozsonyban tegnap véget ért a Szlovák Nemzeti Tanács és a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának kétnapos együttes ülése. A nap folyamán a Csóti György vezette magyar küldöttséget Ján Carnogursky szlovák miniszterelnök is fogadta. A találkozó után nyilatkozva a kor­mányfő elmondta, hogy a felek több kér­désről tárgyaltak, köztük a szlovákiai ma­gyar és a magyarországi szlovák kisebbség helyzetéről, a csehszlovákiai alkotmányjo­gi problémákról, továbbá a két ország bel­politikai és gazdasági helyzetéről, az Adria kőolajvezeték üzemeltetéséről, valamint Jugoszláviáról. „Részletesen szóltunk Bősről is, azonban nem foglalkoztunk az erőmű sajátos problémáival. Egybehang­zóan állapítottuk meg, hogy az egyik olyan területről van szó, amellyel kapcsolatban még mindig eltérőek a vélemények. Ami a kisebbségek helyzetét illeti, továbbra is ja­vítani kívánjuk mindkét országban, de ez megköveteli, hogy állandó tapasz­talatcserét folytassunk a módszerekről” — mondta Camogursky. A két parlamenti bizottság tanácskozá­sán Ján KJepác, az SZNT alelnöke tájé­koztatta a magyarországi képviselőket az alkotmányjogi tárgyalásokról. Mint mond­ta, a szövetségi alkotmány módosítása köz­vetlenül összefügg a Cseh Köztársaság és a Szlovák Köztársaság között aláírandó szer­ződés megkötésének kérdése. Megjegyez­te, hogy az államjogi elrendezésről folyó tárgyalások kívülről jogi fundamentaliz­musnak tűnhetnek:~„Ha azonban érvényes, hogy a két tagköztársaság egymás szuvere­nitását tiszteletben tartó két nemzetállam, akkor joga van államszerződést kötni” — fűzte hozzá az SZNT alelnöke. Minderre Csóti György azzal válaszolt, hogy jelenleg az Európai Közösségek egyöntetűen kiáll amellett, hogy a XX. században nem lehet szó nemzetállamról. Csehország támogat, Szlovákia ébredezik Csehországban — bár valamivel kisebb intenzitással — tegnap to­vább „csapkodott" a támogatási hullám Václav Havel köztársasági elnök vasárnap este elhangzott ja­vaslatai kapcsán. A kora esti jelen­tés szerint tegnap délutánig Szlová­kiából csak a pozsonyi Komensky Egyetem Pedagógiai Karának hall­gatói csatlakoztak a csehországi fiatalok felhívásához. A délutáni órákban ülést tartott a Szö­vetségi Gyűlés Elnöksége, s foglalkozott az államfő kezdeményezéseivel, valamint átte­kintette a két kamara decemberi együttes ülésének előkészületeit. A testület határo­zatot hozott, amelyben elutasítóan reagál a lakosság egyes véleményeire, melyek szerint a jelenlegi parlament nem képes betölteni törvényhozó funkcióját. A szövetségi parla­ment elnöksége a továbbiakban megállapít­ja: „Mihelyt előterjesztik a köztársasági el­nök legiszlatív javaslatait, a Szövetségi Gyű­lés bizottságai általi megvitatatásuk és a nemzeti tanácsok állásfoglalásának elhang­zása után a kamarák együttes ülésének na­pirendjére kerül, amelyen végérvényesen döntenek a kezdeményezésekről.” A parlament elnökségének tagjai kér­ték, hogy az ülésen Václav Havel is vegyen részt. A kérelmet Alexander Dubéek, a Szövetségi Gyűlés elnöke tolmácsolta, aki a prágai várban felkereste az elnököt. Az esti információk szerint Havel elnök ma délelőtt találkozik az elnökség tagjaival a Szövetségi Gyűlés székházában. A Közös Államért Polgári Kezdemé­nyezés tegnap felhívást intézett Szlovákia lakosságához, amelyben felkéri az állam szétverését ellenző polgárokat, hogy no­vember 23-án 16 órakor a köztársaság vá­rosaiban és községeiben szervezzenek ta­lálkozókat a föderatív állam támogatása céljából. „Találkozzunk, és beszélgessünk el, ismerősök és ismeretlenek, hogyan hat­hatnánk a képviselőkre, hogy népszavazás útján tegyék lehetővé számunkra akara­tunk kifejezését” — áll a felhívásban. Po­zsonyban a szombati nagygyűlésre a Du­­na-parton kerül sor, a jelenlevők élőláncot alkotnak majd a csehszlovák államiság emlékművétől a pihenőparkig. Ma, 1991. november 21-én Kassán 16 órai kezdettel a szövetségi állam megőrzéséért és a Havel-javaslatok támogatására nagygyűlést tart a Polgár Demokrata Unió—NYEE, az Elkötelezett Pártonkívüliek Klubja, a Független Magyar Kezde­ményezés, a Demokrata Párt, a Szo­ciáldemokraták Szövetsége és az Együttélés Politikai Mozgalom he­lyi szervezete. A tegnapi nap folyamán Csehország több városában — köztük Liberecben, Hradec Královéban és Brünnben — tar­tottak tüntetéseket. Az államfő kezdemé­nyezéseinek támogatására a Vencel téren mintegy háromezren gyűltek össze. Itt hangzott el, hogy a pozsonyi Komensky Egyetem Pedagógiai Kara is szorgalmazza az elnöki javaslatok elfogadását. Václav Havel a prágai várban fogadta a Diákok Uniójának, valamint a Masaryk Egyetem Orvostudományi Karának képviselői. A diákok a találkozón elmondták, hogy tel­jes mértékben támogatják az államfőt, s egyetértenek a vasárnap esti televíziós be­szédében elhangzott javaslatokkal. Libor Zák és Tomfis Kára tegnap Karel Schwarzenbergnek a köztársasági elnöki iroda vezetőjének átadta azt a petíciót, amelyben a csehországi egyetemi és főiskolai hallgatók támogatásukról biztosították Václav Havel javaslatait (Fotó: CSTK) A vagyonjegyes privatizáció: lehetőség Csehszlovákiai magyarok, éljünk vele! Szlovák nemzeti „badarságok” Prágából Az elnököket lelövik, ugye? (Munkatársunktól) — Tegnap Komá­romban, a városi művelődési központban tartott szakmai konferenciát polgármeste­rei, illetve alpolgármeseterei számára az Együttélés Politikai Mozgalom Önkor­mányzati Tanácsa, valamint a Magyar Ügy tűnik, hogy a Szlovák Nem­zeti Párt már nyíltan tör hatalomra, ugyanis — amint az a két pártvezér, Jozef Prokes elnök és Anton Hrnko SZNT-képviselő tegnapi prágai saj­tóértekezletén kiderült — a szlovák parlamentben eddig (de meddig?) ellenzékben levő párt a lehető legrö­videbb időn belül bizalmatlansági indítványt nyújt be a Szlovák Köz­társaság kormánya ellen. Azzal a ka­binettel szemben teszi ezt, amelynek keddi „föderációszerető” nyilatko­zata Hrnko véleménye szerint ellen­tétben áll a Szlovák Nemzeti Ta­nácsnak az államjogi elrendezéssel kapcsolatos határozataival. Jozef ProkeS az államfő vasárnap elhangzott javaslatait „minősítve” elmondta, hogy a Szlovák Nemzeti Párt csak az idő előtti választásokat támogatja, „amelyek helyettesíte­nék a népiszavazást”. (A párt elnöke itt „egy kicsit" tévedett, ugyanis Vác­lav Havel az. idő előtti választások közvetlen kiírására nem tett javasla­tot. ) ProkeS rá jellemző módon cseh környezetben, nevezetesen Prágá­ban is folytatta a lakosság módsze­res félrevezetését, amikor azt mondta, hogy csak annyi szlovákiai p>árt biztosította támogatásáról az államfői kezdeményezéseket, amennyi az itteni választópolgárok elenyésző részét sem képviseli. A (Folytatás a 2. oldalon) Kereszténydemokrata Mozgalom. A rendezvényt Kvarda József, az ön­­kormányzati tanács titkára nyitotta meg, majd Pásztor István, a város polgármeste­re köszöntötte a mintegy 200 tisztségvise­lőt. A konferencia fő témája a vagyonje­gyes privatizáció volt, amelyről Szomolay Ferenc, az Együttélés gazdasági szakér­tője és SzQjártó Ilona közgazdász tartott ismertető előadást, az MKDM képvisele­tében pedig Fóthy János szólt a megjelen­tekhez. A konferencia résztvevői hiába várták Václav Klaust és előadását, a szövetségi pénzügyminiszter egyéb elfoglaltsága mi­att nem jelent meg a tanácskozáson. Az elhangzottakat nehéz volna röviden összefoglalni, de az előadók kivétel nélkül felhívták a községi hivatalok vezetőit: hassa­nak oda, hogy a magyar ajkú lakosság minél nagyobb számban kapcsolódjon bele a va­gyonjegyes privatizációba. Mert — mint hangsúlyozták — az államtalanításnak ezt a formáját ma még sok kérdés és bizony­talanság jellemzi, s a vagyonjegy kiváltásá­ért fizetendő 1000 korona sem biztosan ftadzik maximális mértékben — sőt, elő­fordulhat az is, hogy elveszik —, de aki ki sem váltja vagyonjegyeit, annak még csak a lehetőség sem adaük meg arra, hogy tu­lajdonosává váljék bárminemű, egyelőre állami tulajdonban levő vagyonnak. Tekintettel arra, hogy a privatizációval szemben eléggé riasztó a dél-szlovákiai magyar kisebbség közönye, az előadók — hogy segítsék a községi hivatalok vezetői­nek munkáját — több fontos tudnivalóról is szóltak, alapfogalmakat magyaráztak meg és a legkülönbözőbb, privatizációval kapcsolatos kérdésekre válaszoltak. A konferencia második részében Du­­ray Miklós, az Együttélés PM elnöke az aktuális hazai politikai helyzetet elemezve (Folytatás a 2. oldalon) A konferencia résztvevői (Zolczer László felvétele) Forgatókönyv nevető magyarok számára „Mert olyan terület ez, ahol a hé­zagos nyelvtörvény... lehetővé teszi a nemzetiségi kisebbség számára, hogy a szemébe nevessen annak a nemzetnek, amely otthon van... ” Otthon vagyunk, kedves olva­sóm, természetes, hogy Párkány névváltoztatásáról van szó Lubo Lazovynak a Smena tegnapi számá­ban közölt „Nem beszélnek szlová­kul! No a őo?!“ című cikkében, amely épp arról világosít fel ben­nünket, kisebbségi magyarokat, hogy mi itt, ezen a területen nem vagyunk otthon. Úgy látszik azon­ban, hogy ez nem bánt bennünket különösebben, rá se rántunk, vidá­man a szemébe nevetünk-kacará­­szunk Lubo Lazovynak és az éppen otthon tartózkodó (kulcs a zárban, belülről, nem a lábtörlő alatt) nem­zet képviselőinek, nemre, korra, fe­lekezeti hovatartozásra, párttagság­ra, miegyébre való tekintet nélkül Ügy látszik, mi ilyen vidám emberek vagyunk és tévedtek azon nemzetkö­zi felmérés készítői, akik azt fiíresz­­telték hogy a magyar a legpesszimis­tább nemzet. Kiderült, hogy a szlo­vákiai magyaroktól olyan távol esik a pesszimizmus, mint Makó Jeru­zsálemtől. Újabban folyton viga­dunk, a „nevető” egyfajta epitheton omansként jelenik meg egyre-másra a szlovák sajtóban az itteni magyar­sággal kapcsolatban. Először a Ná­­rodná obrodában találkoztam vele, a Matica slovenská nemes lelkű baj­nokának, Bajaník úrnak a cikkében, ott is a szemébe nevettek ezek a reni­tens magyarok a szlovákoknak, s az­óta úgy terjed ez, mint a pestis. Ahogy terjed a helységnév-változ­tatásból kifolyólag egy másik epidé­mia is: a szlovák nemzetre nézve tra­gikus következmények ecsetelése. De itt már ne nevessünk, hagyjuk abba a kacarászást, bármilyen nehezünkre essék is, és tanulmányozzuk át ko­molyan és megfontoltan Lazovy úr szövegét, ugyanis kitűnő forgató­­könyvet ad, olyat, amilyet eddig egyetlen magyar párt sem mert fel­vállalni. Most már csak az a kérdés, hogy Lazovy urat a szlovák körök­ben főmumusként emlegetett Együttélés tiszteletbeli tagjává vá­lás szűk-é, avagy egymaga kíván egy új magyar pártot alapítani. A prog­ramja már megvan hozzá, íme: >rAz autentikus környezetben (értsd Pár­kányban ) eltöltött néhány nap kissé más megvilágításba helyezi az ab­szurdnak tűnő aggályokat, miszerint most a falunevekről van szó, jövőre az oktatás önállósodásáról, két év múlva az autonómiáról és három év múlva a terület elcsatolásáróL ” Fe­nomenális! Hogy mi, nevető magya­rok erre nem gondoltunk?! Szóval: három év múlva otthon leszünk? VOJTEK KATALIN Egy „jóságos bácsika” megtérése, avagy A „nagy halak” mennybemenetele Ha nem tudnám azt, amit ebben az országban szinte mindenki tud erről a bűnözőről, talán el is sírnám magam. A kormányfő köszönőlevelet küld neki (micsoda szégyen a forradalom második évfordulóján), a főpásztor pedig szemé­lyesen adja fel az utolsó kenetet (a nyájat pusztító farkasnak). Micsoda pásztor az ilyen?! És még a kormányfő jótevőnek is nevezi, mert állítólag megmentett egy ol­tárképet, pedig közben pusztulni hagyott ezreket Egyikük sem mondta ki (talán igazá­ból nem is vártuk); Gustáv Mosók leg­főbb „érdeme”, amiért közvetlen, szemé­lyes felelősség terhelt hogy egyik aktív kezdeményezője és végrehqjtója volt a csehszlovákiai magyarok elleni bűntet­teknek 1945 után. De elhallgatják azt is, hogy évtizedeken keresztül annak a párt­nak volt vezető funkcionáriusa, majd teljhatalmú vezére, amely a fizikai és lel­ki terror minden eszközét igénybe vette (a hadseregtől a titkosrendőrségen és bí­róságokon keresztül az elmegyógyintéze­tekig), hogy nemzetiségre való tekintet­­nélkül eltiporja az emberi szabad­ságjogokat, hogy megalázza az ország né- és felelőtlen hozzá nem értéssel a gazdasági csődbe taszítsa. Emberek tíz­ezrei szenvedik ma is vallásuk, hitük, meggyőződésük miatt a hátrányos meg­különböztetés következményeit, mert nem tanulhattak tovább, nem jutottak méltányos álláshoz, miközben a Husák­­rezsim káderei ma is vezető pozíciókban, bíróságokon, hivatalokban hátráltatják például a földtörvény végrehajtását, a termelés átszervezését, az új törvények megtartását, mert azok maradtak ott, akik sohasem engedtek másokat a vályú­hoz, és a moszkvai puccs idején pezsgőt bontottak... Ez a, jó keresztény családból szárma­zó” atyafi (ami egyébként Hitlerről vagy Szálasiról is elmondható) pedig büntet­lenül úszta meg ezt a két évet is. Halottról jót vagy semmit — tartja a mondás, de addig, amíg a múlt bűneit nem tisztáz­zák, azok addig újabbakkal tetézhetők. Ideje törvénybe foglalni, hogy az 1948 (1945?) és 1989 közötti időszak zsarnok­ság volt, amelynek során a „Nagy Febru­ár” után a CSKP a szervezett bűnözés formájában sértette meg az akkor érvé­nyes törvényeket is (tehát visszamenőleg is büntethető). Ezért bíróság elé kell állí­­(Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom