Szabad Újság, 1991. november (1. évfolyam, 216-241. szám)
1991-11-18 / 230. szám
1991. november 18. 5 Szabad ÚJSÁG „Az igénylőknek kitartóaknak kell lenniük..." (Beszélgetés dr. Rózsa Ernővel, földügyben) Nem háborús bűnösök, hanem jogutódok 0 Újra itt a cserekereskedelem: Én adom a földet, te adsz gépet, gabonát 0 Földtörvény értünk és ellenünk (Fotó: -ss) Inkognitóban „Ügyintézésem" egy napja Dr. Rózsa Ernő jogász, parlamenti képviselő az elmúlt hetekben több mint hetven községbe látogatott el, hogy találkozzon azokkal, akik földügyben tulajdonosokként. örökösökként igényelnek tanácsot, magyarázatot és segítséget. Ezúttal arra kértük meg öt, lapunk hasábjain is mondja el, melyek a legfontosabb tudnivalók a föld visszaigénylésével kapcsolatban.- Elsősorban azt szeretném hangsúlyozni, hogy az érintettek a legapróbb részletességig tudakolják meg, milyen oknál fogva vették el tőlük a földjeiket. Az ugyanis többféle lehetett: bírósági Ítélet, konfiskáció, közigazgatási rendelkezés avagy erőszakos szövetkezetesítés. Természetesen más és más az eljárás a viszszakövetelps során. Egyúttal mindjárt itt az elején kitérnék az ún. földtörvény néhány'olyan sajátosságára, amelyek hátrányosan érintik a csehszlovákiai magyarságot. Elsősorban arról van szó, hogy a törvény, mint tudjuk, az 1948. február 25-e és az 1990. január 1-je közti időszakot veszi figyelembe. Ez lényegében diszkriminációnak tekinthető a magyarokkal szemben, mert a jogfosztottság, a jogellenesség, az önbíráskodás az ezt megelőző években sújtott bennünket a legjobban. Mindenki figyelmét szeretném külön felhívni a törvény hatodik paragrafusának második bekezdésére, amely azt mondja, hogy hasonlóképpen kell eljárni a kárpótlási igény érvényesítésében akkor is, amikor adott a konfiskáció alóli felmentés lehetősége. A vagyonelkobzás annak idején a 104/45-ös, a 4/45-ös törvény, illetve a köztársasági elnök 12/45-ös számú dekrétuma alapján történt, amelyek kimondták, hogy minden német, magyar, és az ország valamennyi ellenségének vagyonát azonnal el kell kobozni. Később a 26/48-as számú hirdetmény kimondta, hogy a magyaroknak vissza lehet adni a földjüket, amennyiben ezt kérik. A visszaadást viszont sok feltételhez kötötték - olyan esetekben jöhetett számításba, ha az illető közben végig művelte a földjét, ha korábban hűségesküt tett a 245/48-as számú törvény értelmében, s ha a terület nagysága nem haladta meg az ötven hektárt. Figyelmeztetek mindenkit: ügyeljen arra, hogy a megfelelő, törvényt alkalmazzák vele szemben, mert a földhivatalok néhol- konkrétan pl. az Érsekújvári járásban - még most, 1991-ben is a 12/45-ös dekrétumhoz ragaszkodnak. Úgy magyarázzák ezt, hogy aki nem tette le a hűségesküt, az nem jogosult a földjére. Tehát ha a konfiskálással sújtottak közül valakivel szemben később nem a ,,245-öst“ alkalmazták, hanem a ,,191-est" - amely azt mondta ki, hogy bárki megkaphatja a csehszlovák állampolgárságot annak nem jár föld. Egyszóval, az igénylőknek kitartóaknak és körültekintöeknek kell lenniük az ügyintézésben.- Mi a helyzet a kitelepített személyek örökösi jogaival?- A törvény meghatározza, hogy örökösi alapon sem kaphatja vissza a földjét az a személy, aki nem csehszlovák állampolgár, illetve állandó lakhelye nem Csehszlovákiában van. Ezeknek meg kell érteniük, hogy a kitelepítéskor bizonyos mennyiségű ingóságot magukkal vihettek, az ingatlanokat - házakat, földeket, legelőket- pedig a birtoklevélben vitték. Ennek alapján a magyar fél rendezte a kitelepített személy vagyoni ügyeit, tehát nem kérheti vissza a földjét.- Ismét „hazai vizekre evezve“: mi a helyzet a kisajátított ún. beltelkekkel?- Amennyiben az akkori állami hatóságok egyéb célra sajátították ki, s ha erre a célra fel is lett használva, akkor nem lehet viszszaadni. Ha kisajátították, de a kert kert maradt, a legelő pedig legelő, akkor visszaadható. A törvény kimondja, hogy szerződésileg egyezzen meg a jelenlegi használó és az igénylő személy. Ha ez valamiképpen nem valósulhat meg, akkor jön a második lépés, amelynek során a földhivatal dönti el, kinek van igaza. Ha a jogutód, vagy a jelenlegi használó nincs megelégedve a döntéssel, a bírósághoz fordulhat. Itt azt kell tudni, hogy a bírósági illetéket és a vele járó költségeket az állam fizeti.- Mi a föld visszaigénylésének konkrét útja-módja?-Aki jelenleg nem használja tulajdonos címén a saját földjét, ezt az igényét be kell terjesztenie a földhivatalhoz, még akkor is, ha időközben megegyezett a szövetkezettel. yinnie kell a telekkönyvi kivonatot, rajta minden szükséges adattal (parcellaszám, a terület nagysága stb ). Ezután meg kell tudnia, ki használja ma a földet, és írásban kell követelnie tőle a tulajdonviszony visszaállítását. Amennyiben állatok elkobozásáról is volt szó, szintén azt kell tudnia, hogy ki vette el, és kártérítést követelhet tőle.-A törvény kimondja, hogy azt a földterületet kell visszaadni, amelyet elvettek. Ha erre nincs mód, akkor hasonló minőségi osztályút, s ha erre sincs mód, akkor pénzbeli kártérítésben részesül az igénylő...- Igen, csakhogy a pénzbeli kártérítés csupán az eredeti tulajdonosoknak jár, akik közül ma már csak kevesen élnek. Itt vigyázni kell arra, hogy senki ne legyen túl kapzsi! Kérjenek vissza inkább hasonló értékű földet, mert ilyen mindenütt lesz. A föld forgalmazható, bérbe adható, egyszóval minden körülmények között érték marad. Ugyancsak fontos dolog, hogy az SZNT 330/91-es számú törvényét nem szabad összetéveszteni a valamikori földrendezéssel. A földet akkor megművelés céljából osztották szét, de ez nem befolyásolta a tulajdonjogot. Most viszont egy adott kataszter egész területét osztják fel újra, s ebből kap a tulajdonos egy részt. így lesz bevezetve a nyilvántartásba is. Más szóval: A földhivatalnak olyan jogköre van, hogy - amenynyiben nem lesz ellentét a jogutód és a használó között - az általánosan elkészített földrendezési terv alapján egyben mérheti ki azt a területet, amely azelőtt öt-hat parcellából tevődött össze. Az igénylők ennek az egységes földterületnek lesznek a végleges tulajdonosai, ezt adhatják el, ezt öröklik az utódaik. A bíróság, az ügyészség és a telekkönyvi hivatal is azon háborog, hogyan adhattak a földhivatalnak ilyen jogkört törvény által? Szerény véleményem szerint ez másképpen nem nagyon oldható meg. Ennek az eljárásnak viszont van egy előfeltétele, mégpedig az, hogy az elosztási tervezetet kifüggesztik a falvakban. Létre kell hozni továbbá a földtulajdonosok szövetségét, amit még nem ismernek az ernberek. így könnyebben dönthetik majd el, hogy elfogadják e a felkínált elosztást, vagy nem.- Valószínűleg szintén igen fontos az igénylő számára az árkiegyenlítés kérdése. Vajon mikor van erre szükség, és mi az eljárás módja?- Ha nem az eredeti földterületet kapja vissza, hanem hasonlót, ám annak az értéke kisebb, a különbséget meg kell fizetnie annak, aki a földterületet visszaadja. Az árkiegyenlítés egyik alaptétele, hogy a jelenlegi - pontosabban az 1990-es árszinten kell meghatározni.- Talán a bérbeadás kérdését illetően vannak a legkevesebb viták a mezőgazdasági üzemek vezetői és a földtulajdonosok között...-A földtörvény alapján 1991. június 20-ával létrehozható a használó és a jelenlegi tulajdonos közti bérleti viszony. Az ingyenes használati jog tehát megszűnik, és a használónak szerződést kell kötnie a tulajdonossal. A törvény szerint olyan esetben, ha akár az egyik fél, akár a másik ezt a szerződést fel akarja mondani, 1992. október 1-jéig kell ezt megtennie. Ha valaki ezt az időpontot követően a földjét maga akarja használni, 1991. október 1 - je előtt harminc nappal be kell ezt. jelentenie és fordítva: ha a szövetkezet nem akar bért fizetni, ö is felmondhatja a szerződést azzal, hogy nem óhajtja tovább használni. Természetesen nincs kizárva az a lehetőség sem, hogy a két fél megegyezik. Ami a haszonbér nagyságát illeti, a 205/88-as számú törvény kimondja, hogy annak összege a föld értékének 1,5 százaléka. A szövetkezet egyébként nem mondhatja azt, hogy nem tud bérleti díjat fizetni. Hiszen gabonája, gépei, állatai vannak. Az ellenszolgáltatás tehát ismétlem, megegyezés dolga.- Viszont pl. a község érdeke is az, hogy szót értsenek, hiszen így az ö költségvetése is így jár jobban...- A tulajdonos a jövedelemadó szerint a haszonbérből bizonyos százalékot fizet a községnek. Ha a haszonbért a földalapnak fizeti, az teljes egészében az államkasszába megy.- Végezetül: Az érdekeltek körében nemegyszer esik szó az SZNT 330/91. sz. törvénye 40. paragrafusáról, amely a földaprózásról szól. Tekintettel a határidőhöz kötöttségére, s hogy sikerüljön megelőznünk a félreértéseket, kérem, szóljon erről részletesebben.- Arról van szó, hogy a múltban ott, ahol az örökség nem volt több mint öt hektár földterület, az egészet egy személyre írták, s a tulajdonost kötelezték, hogy amennyiben a föld használatára kerül sor, fizesse ki a többi örököst. A törvény most kimondja, hogy olyan esetekben, amikor az örökösökre nem volt ráíratva az őrá eső rész, most kérheti hat hónapon belül - tehát 1992. márciusáig - az ügy elrendezését. Az átíratásért illetéket kell fizetni, amely a testvérek esetében ötezer korona; ha tehát ,a szerződési költségekkel együtt én egy hóidat (hektárt) át akarok íratni, ez akár tízezer koronámba is kerülhet. Ez a törvény tehát eléggé hátrányosan érinti az érdekelteket.- Köszönöm szépen a beszélgetést. SZÁZ ILDIKÓ Az alábbi „befejezetlen“ riporthoz tulajdonképpen egy hetven felé járó bácsika adta az ötletet, aki elpanaszolta, hogy közel másfél éve járja a hivatalokat, de ősei földjét, jogos tulajdonát, még ma sem tudja a magáénak. „Maguk, újságírók pedig - mondta szemrehányóan -, mindig csak a legrangosabb tisztviselőket kérdezik meg, pedig ók általában jóval egyszerűbbnek tüntetik fel a dolgokat, mint amilyenek azok valójában. Arról nem is szólva, hogy a közvetlen ügyintézéshez a legtöbbször alig van némi közük. Lehetnek ök jóindulattal az ügy és az ügyfél iránt, ha mi csak a beosztottaikkal tárgyalunk, akikből sok esetben hiányzik a megértés és a türelem.“ Beláttam, igaza lehet; elhatároztam tehát, hogy úgy mint ő, én is végigjárom a hivatalokat. Hogy ezúttal nem „riportra megyek", hanem „ügyet intézni". S közben - újságírói mivoltomat sem tagadva meg - hangszalagra rögzítem az irodai beszélgetéseket Első állomás Rimaszombatban szinte minden intézményben szerdán van fogadónap. Elkonfiskált parcellák telekkönyvi kivonatával a táskámban először a földmérő hivatal földszinti 103-as számú ajtaja előtt álltam be a sorba. „No, ez jól kezdődik" - gondoltam magamban, amikor két középkorú hölgy a sort megkerülve nyomult az ajtóhoz. Az egyik kopogott, és máris benyitott. Társnője természetesen követte. ,,X úrhoz jöttünk, azt mondták, itt találjuk" - jelentette ki, olyan magabiztosan, hogy abból egyértelműen kitűnt: rokona vagy legalább is közeli ismerőse a keresett személynek „Jó, kérem, de várják meg kint, mert ügyfél van nála" - volt hasonló határozott a válasz is. X úr nemsokára megjelent az ajtóban. „Hozzád jöttünk" - mondta a hölgy, és minden egyéb magyarázat helyett az iratcsomót nyomott X úr kezébe. „Otthon több időm lesz átnézni, hozzátok el este“ - mondta az tapintatosan, és behívta a sorrendben következőt. Röpke félórás várakozás után én kerültem sorra. Elmondtam a kérésemet, amelyet elözölég megbeszéltünk az igazi tulajdonossal: a tulajdonomból egyhektárnyi területet magam szeretnék művelni, a többit bérbe akarom adni a szövetkezetnek. „Az identifikációt itt szemben, a 105-ös számú irodában intézik“ - mondta a hölgy, és máris szólította a kővetkező ügyfelet. Második állomás A 105-ös számú ajtó előtt nem várakozott senki. Bekopogtam, és megismételtem a kérésemet. „Sok a munkánk - mentegetőzött a fiatalember -, három-négy hónapra is szükségünk lehet, amíg elkészítjük“. Harmadik állomás A „Geodéziáról" a levéltárba mentem, hiszen a következő lépés: ki kell derítenem - mivel a telekkönyvi kivonat ezt nem tartalmazta -, milyen vád alapján konfiskálták el a tulajdonos földjét. Ott derült ki: a levéltárból csak írásos kérvény alapján adnak ki másolatokat. (A kérvényhez mellékelnem kellett a telekkönyvi kivonatot is.) „Harminc napon belül visszaküldjük cimére a telekkönyvi kivonatot és a kért anyagot“ - mondta a levéltáros, majd hozzátette: ,,... bár ezzel kapcsolatosan kevés -dokumentumot örzünk“. Mindent összegezve Tulajdonképpen nem értem el konkrét eredményt, mégis elégedetten tértem haza. Hogy mit intéztem? Két telekkönyvi kivonatért - igaz, ráment az egész napom - két határidőt és két ígéretet kaptam cserébe. S hogy akkor miért vagyok elégedett? Mert mindkét helyen azt tapasztaltam, hogy bár az ügyintézésben kétségkívül sok a bürokrácia, de legalább segítő szándék is társul melléje. Pedig csakugyan sejtelmük sem volt arról, hogy én csak témát keresek... FARKAS OTTÓ c Fotósarok J Egészségetekre, gyerekek! (Vass Gyula felvétele)
