Szabad Újság, 1991. november (1. évfolyam, 216-241. szám)

1991-11-18 / 230. szám

Havel szlovákiai körútjáról Gazdasági és érdekvédelmi napilap Hétfő, 1991. november 18. I. évfolyam 230. szám Ára 2,30 korona Ján Öarnogursky válasza a cseh kormányfőnek Közös országot erős köztársaságokkal Egy héUel ezelőtt Petr Pithart cseh kormányfő beszédet intézett a televízió képernyőjén keresztül a szlovák néphez, szombaton pedig Ján íarnogursky szólt egész Csehszlovákia népéhez ugyanazokat a kérdéseket taglalva, mint tette azt cseh partnere. . Ján Carnogrusky beszéde első ré­szében értékelte azt a történelmi időszakot, amelyben Csehszlovákia létrejött, s értelmezte azt is, miért volt szükség akkor egy egységes csehszlovák nemzet létezését bizo­nyítani a nagyhatalmaknak. Szük­ségszerű volt, hangsúlyozta a kor­mányfő, de kiemelte azt is, hogy már akkor nyilvánvaló volt a politi­kusok számára: erős államot csak nemzeti alapon lehet kiépíteni. A Kissé megkésve Annak ellenére, hogy a mezőgaz­dasági dolgozók a jelenlegi körül­mények között nem kis bizonytalan­ságban kénytelenek dolgozni és vál­lalkozni (transzformációs törvény, a társadalom élelmiszerszükségletei­nek tisztázatlan pontjai, stb.), ennek ellenére nem kockáztathatnak. A mezőgazdásági termelés jellege arra készteti őket, hogy ilyen körülmé­nyek között is igazodjanak a vegetá­ciós és biológiai ciklushoz a növény­­termesztésben. Ezért az elmúlt év­hez viszonyítva nincs különösebben nagy különbség az őszi munkák állá­sában. így aztán az őszi búza lényegében ugyanakkora vetésterületen került a földbe mint tavaly. Kisebb területen vetettek rozst, ez azonban lényegé­ben összhangban van az ágazat igé­nyeivel, mivelhogy az ágazat vezetői szerint ebből a terményből olyan tartalékokkal rendelkeznek, hogy az másfél—két évre elegendő. Gondokat okoz azonban az őszi mélyszántás. Igaz, hogy az utóbbi na­pokban nagymennyiségű eső hullott, mégsem elég a csapadékhiány pótlá­­sára-Emiatt azonban nem lehet szán­tani. Ha az esőzéseket nem követi hir­telen nagymértékű lehűlés, akkor a szántást is befejezhetik. Csakhogy a rendkívül száraz ősz megnövelte az üzemanyag-szükségletet, mégpedig 20, sőt 30 százalékkal is. Bécsi tanácskozás nemzetközi helyzet változásával idővel megérett az idő arra, hogy Szlovákia megkaphassa azt az auto­nómiát, amit már 1918-ban meg­ígértek neki. Ez az idő 1938-ban jött el, de nem a Müncheni Egyezmény eredményeként. Ezt követte az önálló állam kikiáltása, amit Carno­­gursky azért fogad el, mert a másik alternatíva Szlovákia teljes felosztá­sa lett volna.*-Mélységesen elítélte azonban a Szlovák Állam azon lépé­seit, amelyek következtében a cse­hek ezrei voltak kénytelenek elhagy­ni Szlovákiát, holott akkor Csehor­szágot már legyűrte Németország. „Ezidáig kétszer csatlakoztam a bo­csánatkéréshez a szlovákok múltbé­li tetteiért, most a harmadikat feje­zem ki saját nevemben” — mondta a szlovák kormányfő. Beszéde további részében azt fej­tegette íarnogursky, hogy a háború után ugyan egyesült a két köztár­saság újra, de abba a kommunista blokkba került, ahol a nemzetek nem élhettek természetes jogaikkal, ezért felelősség sem terhelte őket. 1989. novembere óta azonban ez Dubéek szerint sem kizárt Nyilatkozata másik részében kitért a szövetségi parlament elnöke a két nemzeti parlament államrendezési vi­tájára. Leszögezte, ő továbbra is bízik a megállapodásban. Elmondta, hogy a Szövetségi Gyűlésben már elkészül­tek az új alkotmány tervezetével, amelyből immár csak az a rész hiány­zik, amely a két köztársaság kölcsönös viszonyát, illetve azok és a szövetségi szervek közti kapcsolatrendszert tag­lalná. Azért van szükség a szerződés­re, mert az éppen ezeket a kérdéseket rögzítené. Alexander Dubéek azonban azt is elmondta, hogy amennyiben a mostani politikai reprezentációk, mindenekelőtt a koalíciós partnerek nem tudnák megoldani ezt a kér­dést, választásokat kell kiírni. „Ezért szorgalmazom, hogy gyorsítsuk a munkát a választási törvényen, hi­szen szükségünk lesz rá.” — szögez­te le a parlament elnöke. „Újra erraten a forradalmi hangulatot” megváltozott, újra jogunk van dön­teni önmagunk jövőjéről, ami egyúttal felelősséget jelent. Erre a, felelősségre apellált a szlovák kor­mányfő akkor, amikor elvetette a cseh politikai erők hamis megköze­lítését, amellyel a két nemzeti parla­ment tárgyalásaihoz hozzáállnak. Nevezetesen ők ügy vélik: vagy megállapodunk egy szilárd szövet­ségi rendszerben, vagy kettéválunk. A szlovák kormányfő ezzel kap­csolatban emlékeztetett Havel el­nök szeptemberi parlamenti beszé­dére, aki szintén úgy vélte, hogy csak az erős nemzeti köztársaságok adhatnak biztonságot polgáraiknak, a szövetség pedig azokat a feladato­kat lássa el, amelyeket fontos egysé­gesíteni a két köztársaságban, s amelyekről a köztársaságok dönte­nek. Ilyen értelemben közelíti meg a kérdést a szlovák politikai reprezen­táció, ezért szorgalmazza a két köz­társaság közti szerződést. Végered­ményben 1968-ban is erre lett volna szükség a szövetség létrehozásakor, ám akkor mindkét fél egyoldalú deklarációt tett csupán közzé és fo­gadott el. Beszéde végén Ján £ar­­nogursky idézte Eduard BeneS egy, 1933-ban elhangzott beszédét, amely­­(Folytatás a 2. oldalon) Václav Havel köztársasági elnök az elmúlt hét során többször tanúje­lét adta, hogy a „tojásdobálásos” ál­lami ünnep ellenére nem mond le saját fogadalmáról; együtt tartani Csehszlovákiát, s olyan demokrati­kus államot kiépíteni, amely méltó az ország két háború közötti nem­zetközi hírnevének. Szokásos vasárnapi „beszélgeté­sei” Lányból ezúttal arról szóltak, hogy kissé szomorú a szövetségi parlamentben lejátszódott esemé­nyek miatt, s legalább ennyire elszo­morították a két nemzeti parlament elnökségeinek tanácskozásai, mégis örül annak, hogy nem tért vissza Prágába, nem szakította meg szlo­vákiai körútját. Ennek több oka is van, mondta az elnök, mindeneke­lőtt az, hogy rádöbbent: eltávolo­dott egymástól a választó polgár és az ő politikai reprezentánsa, továb­bá az, hogy az emberek olyan szere­tettel és lelkesedéssel fogadták őt Kelet-Szlovákiában, mint annak ide­jén 1989-ben, s legalább annyira egyértelműen kiálltak mellette és a közös állam mellett, mint akkor. „Ez új erővel töltött fel” — hangoz­tatta Havel elnök, aki „beszélgetésé­nek” további részében sem titkolta elégedetlenségét a parlamenti politi­kai reprezentációkkal kapcsolatban. Elmondta többek között a rádió riporterének kérdésére, hogy tavaly nem véletlenül javasolta a köztár­sasági elnöki jogkör kiterjesztését. Van ugyanis egy joghézag a cseh­szlovák alkotmányban, amelynek következtében annak ellenére is te­hetetlen, hogy a képviselők nem azt a célt és programot szolgálják, amelyre a választásokon jogosít­ványt kaptak. Az elnök elzárkózott mindennemű hatalom-átvételi szán­déktól, de azt kifogásolta, hogy szin­te tehetetlenül kénytelen nézni, mi­lyen módszereket alkalmaznak egyes politikai csoportosulások a közös államról szóló vitákban, mi­közben ugyanezek a politikai erők egyszerűen meggátolják a demokrá­cia kiteljesedését e téren is, azaz nem hagyják szóhoz jutni az embe­reket, nem hajlandók belemenni a népszavazásba, amely aztán kötelez­né őket. Havel elnök szólt arról, hogy igenis szükség van egy olyan jogi alap megteremtésére, amelynek (Folytatás a 2. oldalon), További áremelés a láthatáron Télen tej- és húshiány? A statisztikai hivatal jelentése szerint idén októberben — az 1990 októberi adatokhoz képest — 25,3 százalékkal csökkent a vágóállat-értékesítés (bele­értve a baromfit is) hazánkban. Az első tíz hónap összesítése azt mutatja, a tavalyi évhez mérten 17,2 százalékkal kevesebb vágóállatot vásároltak fel Ugyanebben az időszakban 14,5 téli hónapokban a jelenlegi kurzus IdoelMválasztásoklesznek. A szövetségi parlament elnöke, Alexander Dubcek szokásos vasárnapi inter­jújában elmarasztalta Frantisek Miklosko csütörtöki tévé-nyilatkozatát, mondván, hogy a csehek és a szlovákok között már 1968-ban a demokrácia hordozója lehetett volna a szövetségi elrendezési rendszer, csakhogy akkor közbeszóltak a tankok Pedig — emelte ki Dubéek — mind a csehek és a szlovákok mind a nemzeti kisebbségek elfogadták ezt a megoldást, ezért is nem tudták a demokráciát ellenző külső és belső erők kijátszani a nemzetisé­gi konßktust a beavatkozásra százalékkal'kevesebb tejet tudtak értékesíteni a tejtermelők; a hagyo­mányos felvásárlók 21,4 százalékkal kevesebb tejet vásároltak fel, mint tavaly. A tojásértékesítés 7,1 száza­lékkal csökkent, a felvásárlóüze­meknél 41,8 százalékkal. A tejtermelés gondjaival foglal­kozott múlt héten Szlovákia Mező­­gazdasági és Élelmiszeripari Unió, valamint a Szlovák Tejipari Szövet­ség koordinációs bizottsága is Zsol­nán. Juraj Rencko titkár szerint a jelenlegi legfőbb gond, hogy a ko­rábbi értékesítési nehézségek és a rossz árpolitika hatására átgondo­latlanul kezdték csökkenteni a tej­termelést mezőgazászaink. Az el­végzett összehasonlítások alapján idén szeptemberben a termelő az 1989-es szeptemberi árnak csak 87,8 százalékát kapta meg az első osztályú tej literjéért, miközben minden más, a tejtermeléshez szük­séges nyers- és alapanyag, illetve energia ára csaknem megduplázó­dott. A helyzetet tovább rontotta, hogy az értékesítési lánc sem műkö­dött rendesen. Felmérve a jelen helyzetet, és azt a veszélyt, hogy a folytatása mellett jelentős tej-, ter­mék, valamint húshiány léphet fel, a tanácskozás résztvevői olyan megál­lapodásra jutottak: a felvásárlási irányár I. osztályú tej esetén 6,40 korona legyen literenként (II. oszt. — 5,30 Kés/liter; III. oszt. — 3,20 Kős/1; osztályon aluli — 2,80 Kős/1). Javasolják, a téli hónapokban szabá­lyozzák a felvásárolt mennyiségnek és minőségnek a növelését oly mó­don, hogy mindkét fél tudomásul veszi a fenti árakat, amelyeket egyébként az SZK kormánya mező­­gazdasági reformjának konkretizá lásakor ugyanilyen összegben állapí­tott meg. — Tudjuk — írja Juraj Renőko —, hogy ez a lépés egyes végtermé­kek árának emelését is magával hoz­za, ezért továbbra is szorgalmazzuk majd a tejtermelés költségcsökken­tését célzó lépések megvalósítását, mert szerintünk sem jó, ha az élel­miszerek fogyasztói ára tovább emelkedik. A most kezdődő hét folyamán hasonló tanácskozás és közös fellé­pés várható a húsértékesítés kérdé­seiről. -u-A népcsoportok jogairól Pénteken Bécsben befejeződött a Bécsi Egyetem Állami, Közigazgatási és Jogi Intézete, valamint az ausztriai magyar nagykövetség közösen meg­tartott nemzetközi tudományos ta­nácskozása a , A népcsoportok a jog és a szuverenitás szorításában Közép- és Kelet-Európábán”. A tudományos tanácskozáson, melyre 14 országból érkeztek részt­vevők, röviden áttekintették a tér­ség népcsoportjainak helyzetét, majd a népcsoportok, kisebbségek jogai szabályozásának és biztosí­tásának időszerű kérdéseiről esett szó. A nemzetközi szervezetek—az ENSZ, az Európai Tanács és az Eu­rópai Égyüttműködési és Biztonsági Értekezlet (EBEÉ) keretében léte­ző jogi eszközök, mechanizmusok kihasználásának lehetőségeiről is szó volt. A népcsoportjogok nemzetközi garanciarendszerének kialakítása és az ezen a téren szerzett eddigi ta­pasztalatok nyílt megvitatása leg­alább a szakemberek körében hoz­zásegített a problémák és megoldási lehetőségek tisztázásához. (Gy.I.) Volt egyszer egy forradalom Végül is: nem ünnepeltünk Pon­tosabban: ki-ki ünnepelte önmagát. Ha talált okot ünneplésre. A legtöb­ben azonban enyhe nosztalgiával és szomorúsággal vettük tudomásul, a testtelen mást-akarás két év alatt megtestesült s vagy nyolcvan politi­kai mozgalomban és pártban keres­ve önkifejezést, fényévnyi távolsá­gokba taszított bennünket egymás­tól Nem vágytunk a térre, a terekre, mint két esztendeje; két év alatt kompromittálódtak a terek komp­romittálódtak a tömegek Hitek vál­tak kételyekké, bizakodások reme­géssé, olykor rettegéssé, kétellyé. Legfeljebb magukban emlékeztek és ünnepeltek az emberek, nézvén az egykori kulcscsomókat. Az érintés hidege egészen más élményt hoz elő­térbe, mint az akkori hózáporos meleg egyet akarást. Hát hisz’ igaz, már akkor is ott volt burkoltan az azóta nyilvánvaló sok egymásnak feszülés! Kiáltottuk, ideológiamen­tes legyen az új rend, a politika ha­talma ne köthessen gúzsba engem Most? Más, másik ideológia ké­szül betolakodni iskoláinkba; kul­túránk megtermelte az első Rush­­die-t; kicsiny másságomért olykor nappal is lopva körülnézek. Olykor vigasztalódom Néhanap. Mint mondjuk akkor, amikor csü­törtökön este, november 14-én Kas­sán Havelt újra megölelte egy tö­meg. De akkor sem feledhetem: azt hittem, élni születtem, nem félni. Két év — í már gyűlölettel néz­nek egymásra, akikre nemrég még felnéztünk a tereken, akikről azt re­méltük, a hatalom sem rontja meg őket, hisz üldözöttek voltak, kire­kesztettek Olyan kis emberek vol­tak, mint te meg én. Azért tudtunk együtt, szelíden a téren... De mi ott maradtunk kívül, s ott maradt a bizakodásunk is. Re­ménykedéssé csappant, s olykor megcsalattatott. Most hideg van. Rút esős idő. Megint hiánycikk az emberi meleg. Az egykori — most éppen „kétéves" — melegforrások valahol messze tőlünk bedugott füllel és külön-kü­lön ülik az évfordulót. Vigasztalódom. Hallgatom az egykori nótát, az egykori rebellis dalt egy hófehér borítójú lemezről Az egykori Illéseket hallgatom, a HUMAN RIGHTS-ot, a visszatérő refrént: „... a hatalom szeretete nem a szeretet hatalma... ” Hát és: boldog születésnapot, ép­pen kétévesek, majdnem kétévesek, huszonkét, huszonegy, húsz-, ... és egyhónaposak vagy épp most szüle-De én már vénebb vagyok s tu­dom: nincs mennyország. V

Next

/
Oldalképek
Tartalom