Szabad Újság, 1991. november (1. évfolyam, 216-241. szám)
1991-11-16 / 229. szám
4 Szabad ÚJSÁG 1991. november 16. —í SZÖVETSÉGI HÍRMONDÓ j— v________________________________________:_______________I_____________J A földművesek levele Ján Öarnogurskyhoz Tisztelt miniszterelnök úr! Kötelességünknek érezzük tájékoztatni Önt a Szlovákiai Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Uniónak, a Szlovákiai Földműves-szövetkezeti Szövetségnek és a Szlovákiai Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének a szövetségi kormány 1991. október 31-ei, a mezőgazdaság helyzetével foglalkozó határozatával kapcsolatos álláspontjáról. Egyúttal kérjük, hogy a szlovák kormány ismét tűzze napirendre az ágazatokban uralkodó válságos helyzet megoldásának kérdését. A földművesek pozsonyi nagygyűlése előtt önnel folytatott október 21-ei munkaértekezletről reménytelve távoztunk. Örömmel nyugtáztuk az Ön Ígéretét, miszerint a földműves-szövetkezetek elnökei és az állami vállalatok igazgatói szlovákiai tanácskozásán, 1991. október 24-én jelen lesznek a kormány képviselői is, hogy tájékoztassanak bennünket a Szlovák Köztársaság Kormánya által elfogadott, a mezőgazdaság helyzetének javítását célzó javaslatokról, intézkedésekről, és, hogy erről beszámolnak a tiltakozó megmozdulás résztvevőinek is. A tanácskozás, amelyen az elsődleges termelésből több mint 1200-an vettek részt, tapssal fogadta az Ön üdvözlő levelét, és támogatásáról biztosította az SZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának, valamint az SZK Kormányának intézkedéseit, amelyek több fontos kérdésben megfeleltek a mezőgazdászok kéréseinek, javaslatainak, s amelyek megoldására maga Jozef Krsek miniszter úr is ígéretet tett. A gazdasági kérdések közül ez főleg a következő problémaköröket érinti:- a kiválasztott termékek esetében minimális árak, az interveniális felvásárlás esetében pedig átlagos garantált árak érvényesítése;-a gázolaj forgalmi adójának kiegyenlítése;-a bértömegadó és a jutalomadó törlesztésének elengedése, s ezen adók, valamint a földadó csökkentése az 1992-es évben;- a mezőgazdaság hatékony támogatása, beleértve a hegyvidéki területeken a nem termelő ágazatok támogatását;- a biológiai tartalékokra felvett hitelek kamatainak csökkentése, a hiteltörlesztés kedvezőbb szétírása az év folyamán és a szövetkezetek adósságtörlesztése. Sajnálattal és elkeseredéssel állapítjuk meg, hogy a szövetségi kormány az előzetes ígéretek és a szlovák kormány által elfogadott javaslatok ellenére - amelyeket Szlovákia mezőgazdasági minisztere a szövetségi kormányban mindvégig érvényre juttatott - nem fogadott el egyet sem a fent említett intézkedések közül. Nem vette figyelembe a mezőgazdasági komplexumban működő érdekvédelmi szervezetek vállalkozói intézmények állásfoglalását, kéréseit, javaslatait sem. A szlovák és a szövetségi kormány képviselői nyár óta már több időpontot megjelöltek, amikor is tájékoztatják a földműveseket az 1992-ben várható értékesítési és gazdasági feltételekről. Azt ígérték, hogy még az új termés megalapozása előtt megteszik ezt, hogy a termelők ne vakon fogjanak hozzá a vetéshez. Már november derekán járunk, de a mezőgazdászoknak a mai napig nincsenek ilyen információik. Az elsődleges termelők és a feldolgozóipar illetékesei nem kötöttek gazdasági szerződéseket. Önre bízzuk annak megítélését, hogy a kormány részéről mi értelme volt azoknak az ígéreteknek és biztatásoknak, miszerint a mezőgazdaság gazdasági helyzete szövetségi szinten megoldódik, és hogy a szlovák kormány - az Ön szavai szerint - megkülönböztetett figyelmet szentel az ágazatnak. A földművesek a szerzett tapasztalatok alapján kedvetlenül fogadták Krsek miniszter úr ígéreteit, miszerint a problémák megoldódnak, a valós helyzet bagatellizálását és elkendőzését, s főleg az SZFSZSZ által rendezett tanácskozásokon elhangzott véleményekkel, állásfoglalásokkal szembeni fenntartásait. A miniszter szerint ugyanis a földművesek túldramatizálják a helyzetet, tiltakozó megmozdulásaik szükségtelenek, károsak, manipuláltak stb. Ugyanakkor a tárcavezető és helyettesei sajnos, nem tudják elkerülni a sértő megjegyzéseket, a megfélemlítést, a más véleményen lévőkkel szembeni diszkriminatív intézkedéseket, sem a demokratikusan megválasztott szövetkezeti elnökök lebecsülését, akikkel pedig az elfogadott elvek értelmében együtt kellene működniük. Mindez azonban már most és a jövőben is megfelelő társadalmi visszhangra talál. Tény, hogy a szlovákiai mezőgazdaság egyre rosszabb gazdasági helyzetbe kerül. A jelenlegi fejlődés nemcsak a mennyiség visszafogása, hanem - hosszútávú, átgondolt, rugalmas szabályozási intézkedések hiányában - a termelés minőségének visszaesése, a hatékonyság csökkenése, a pénzügyi válság elmélyülése és a szövetkezetek, állami gazdaságok jelentős hányadának gazdasági csődje felé vezet. Megbízható becslések szerint az idei évet az 1086 mezőgazdasági üzem közül több mint 800 veszteséggel zárja. Összesítve - a nyereséges üzemeket és a szubvenciókat is beszámítva - 1,5-2 milliárd korona veszteséget könyvelhet el az ágazat, 1990-hez képest 5-6 milliárd koronával romlott a helyzet. Ugyanakkor a mezőgazdasági szövetkezetekben idén mintegy 5,5 milliárd koronával csökkentek a költségek. Az anyagi költségek a felére csökkentek, igaz, nem egy esetben az elkövetkező évek terméshozama, az állatok termelékenysége, a termelőeszközök karbantartása, felújítása rovására, ami majd csak később jelentkezik. Hasonló a helyzet az állami gazdaságokban is. Tovább mélyül a termelői-vállalkozói bizonytalanság, ami nehezíti az ágazatban végbemenő változásokat. A kormány, valamint a politikai pártok, mozgalmak egyes képviselőinek kijelentéseit, miszerint senki nem akarja szétverni a jól működő szövetkezeteket, a jelenlegi helyzetben képmutatónak és propagandahúzásnak tartjuk. A mezőgazdaságban uralkodó kedvezőtlen helyzet megoldásának halogatása, a bemenők árának, elsősorban a gázolaj árának emelése elengedhetetlenül a mezőgazdasági termékek, mindenekelőtt a magasan veszteséges állati eredetű termékek árának emelését eredményezi. Következésképpen nő az élelmiszerek ára is, ami inflációhoz vezethet. A mezőgazdászok nem ezt akarják, de hoszszú távon nem viselhetik a drága bemenők, a szubvenciók radikális csökkentésének és a magas adók következményeit saját anyagi bázisuk és dolgozóik szociális biztonságának rovására. Nem ez volt a gazdasági reform, sem a kormány agrárpolitikájának célja, amelynek azonban sajnos ez lett a következménye. Ezért azt tanácsoljuk, hogy a Szlovák Köztársaság kormánya a szövetségi kormány döntését követően ítélje meg a mezőgazdaság helyzetét, és értékelje az eddigi intézkedések eredményeit. Kérjük, ítélje meg a gazdasági helyzetet és az 1992-es évre vonatkozó kilátásokat, beleértve a gazdaságpolitika és az állami regulációs intézkedések konkretizálását. A mezőgazdaság gondjainak megoldásáról Jozef Krsek ez év szeptemberében beszámolt a Szlovák Nemzeti Tanácsban. Mint az Ön előtt is ismeretes, az SZNT határozatában támogatja a szlovák kormány és a mezőgazdasági minisztérium által elfogadott intézkedéseket. Ezért azt tanácsoljuk, hogy az SZNT ebben az új helyzetben foglalkozzon az elfogadott határozat teljesítésével. Tudjuk, hogy ezzel a problémával a szövetségi kormánynak kellene foglalkoznia - mégpedig komplex módon, figyelembe véve a valós helyzetet, a fenyegető következményeket és keresve a kiutat -, amit csehországi kollégáinkkal közösen indítványozni is fogunk. Szívesen fogadnánk az Ön segítségét is. Az október 24-én megtartott szlovákiai tanácskozás és nagygyűlés résztvevői jelezték, hogy abban az esetben, ha az illetékesek tovább halogatják a problémák megoldását, a tiltakozás radikálisabb formáját választják, mint például a tej- és húsleadás leállítását, útblokádot stb. Biztosítjuk Önt arról, hogy a mi eljárásunk nem konfrontációs, és nem is akar azzá lenni. Igyekszünk építő szellemben, józanul megítélni és megoldani a problémákat. Nem akadályozhatjuk meg azonban a radikálisabb lépéseket, ha javaslatainkat elutasítják, vagy olyan ígéretekkel helyettesítik, amelyeket aztán nem teljesítenek. Tisztelettel; EMIL KUŐERA az SZMDSZSZ elnöke PAVOL KONCOS MÉRNÖK az SZMÉU elnöke CYRIL MORAVÓÍK MÉRNÖK az SZFSZSZ elnöke A nyári tiltakozó munkabeszüntetést és útblokádot követően a mezőgazdaság problémái ugyan előtérbe kerültek, a fennálló helyzetet a törvényhozó és a kormányszervek is megvitatták, de javaslatokon és ígéreteken kívül jóformán semmilyen konkrét döntés, gyakorlati lépés nem történt, amely pozitív fordulatot jelenthetne mezőgazdaságunknak. Terheik enyhítésére alig tettek valamit az illetékes szervek. A múlt évhez viszonyítva termelési költségeik 150-200 százalékkal emelkedtek, termékeik értékesítési ára pedig alig változott. Nem így a kereskedelemben, ahol a fogyasztók pénztárcáinak rovására alaposan lefölözik a többletbevételt. Az eladott tej literjéért a földművesek csupán néhány százalékkal kapnak többet, mint tavaly, de mi az üzletekben a tejet, tejtermékeket már 100 százalékkal drágábban vásároljuk. Hasonló a helyzet a húskitermelésben és -felvásárlásban is. A kiskereskedelmi árak emelkedése egyáltalán nincs összhangban az értékesítési, korábban beígért garantált árral. A gazdasági reform intézkedéseit legnagyobb mértékben a mezőgazdasági dolgozók érzik. Szlovákia mezőgazdasági szövetkezetei több millió korona veszteséget könyvelhetnek el és az eddigi előrejelzések szerint a gazdasági szabályzók módosítása nélkül tovább nőhet a fizetésképtelen gazdaságok száma. A kormány ugyan megígérte, hogy megfelelő intézkedéseket tesz a túl gyorsan gazdagodó kereskedelmi és feldolgozó üzemek ellen, érdemi lépést azonban nem tett az áldatlan helyzet orvoslására. Érthető tehát, ha a mezőgazdasági dolgozók nyilvános demonstrációval figyelmeztetnek az ágazatban uralkodó állapotok tarthatatlanságára. Ezt tették a csallóközaranyosi földművesek is, akik vezetőikkel együtt vettek részt Pozsonyban az októberi nagygyűlésen. Nagy László szövetkezeti elnököt arról kérdeztük: a nyilvános demonstrációt követő hetekben és hónapokban milyen megoldást várnak a kormánytól, hogy enyhítsenek a mezőgazdaság szorongatott helyzetén.- Korábbi tapasztalataink alapján és a mezőgazdaságnak az illetékes kormányszervekhez eljuttatott javaslatait, észrevételeit összegezve, nem várunk látványos és gyors eredményt a nyilvános akciótól. A helyzet azonban nem reménytelen, a kormány és a mezőgazdasági miniszter részéről teljesen biztató ígéretek hangzottak el a tarthatatlan állapotok megszűntetésére, illetve enyhítésére. Most már az ígérgetések helyett a tetteken a sor. Tisztában vagyunk a kormány problémáival, és azt is tudatosítjuk, hogy a piacgazdaságra való bonyolult átmenet időszakában nem lehet a felhalmozódott nehézségeket egyik napról a másikra megoldani, de elvárhatjuk, hogy a kormány betartsa ígéreteit. Korábbi megállapodásaink szubvenciós és közgazdasági szempontból is kielégítőek voltak, de ezekből gyakorlatilag semmi sem lett. A júliusi útblokádot követően a kormánytörekvések is kiutat kerestek a termelők nehéz anyagi helyzetéből, és kedvezményt szorgalmaztak az adórendszerben. Korábban a földadó csökkentését illetően kaptunk biztatást, ami a föld értékének 1 százalékát képezte volna. Ez sem valósult meg és az 50 százalékos béradó sem változott, körülményessé téve ez által a munkaigényes növények termesztését. Önköltségeink mérséklése érdekében javasoltuk a kormánynak a gázolaj árának 50 százalékos csökkentését, amit konstatáltak ugyan, de érdemi döntés a mai napig nem született. A szövetkezet elnökétől azt is megtudtuk: a helyzetelemzésen túl konkrét javaslatokat is tettek a legsúlyosabb gondok megoldására. A többi mezőgazdasági üzemmel egyetemben kezdeményezték a garantált felvásárlási árak újonnani meghatározását, esetedként kvóták kiszabását a tej és húsfelvásárlásra. A mai felvásárlási árak különösen a szarvasmarhák esetében maradnak el a garantált, sőt az irányártól is. Mindez a szövetkezetnek több millió korona kiesést jelent. A lakosságnak tudatosítania kellene, hogy az élelmiszerek árát elsősorban nem a földművesek, hanem zömmel más nemzetgazdasági ágazatok, a kereskedelem és a feldolgozó ipar duzzasztja olyan nagyra. A kritikus helyzetet csak súlyosbítja, hogy a felvásárlók és feldolgozók több millió koronával tartoznak a szövetkezeteknek. A Milex tejüzem és a húsipar igen jelentős késéssel fizet a termékekért, ennek ellenére a szövetkezet pénzügyi helyzete nem reménytelen. Nagy László elnök a Szlovákiai Földműves-szövetkezeti Szövetség járási bizottságának elnöke arra kéri az illetékes kormányt és a mezőgazdasági tárca vezetését, hogy minden tőle telhetőt tegyen meg a gazdasági feltételek javítása érdekében, és tegyék lehetővé a szövetkezetek teljes önállóságát. Dolgozhassanak, kereskedhessenek szabadon, és bizonyíthassák be a legjobb tudásuk szerint: ki tud fennmaradni. Mezőgazdasági szövetkezeteink az elviselhetetlen adóterhek, eladhatatlan készletek, a termelési költségekhez képest nevetségesen alacsony felvásárlási árak következtében fokozatosan fizetésképtelenné válnak. A formálódó piacszabályozási alap, agrárprogram enyhítéseket, némi szubvenciókat helyez kilátásba. A kormányszervekkel, az illetékes tárcával a földművesek így is elégedetlenek, mivel intézkedéseik túl lassúak. Az ágazatban uralkodó helyzet radikális, pozitív változásokra kell, hogy késztesse a kormány és a minisztérium ágazatait, mert csak így lehet a latyakban megrekedt mezőgazdaság szekerét előbbre vinni. Ehhez azonban nemcsak ígérgetésekre, megnyugtató szavakra, hanem konkrét, tettre kész segítségre lesz szükség, olyanra és hasonlóra, mint amilyent a fejlett nyugati államokban kapnak a mezőgazdászok az államtól. Krascsenics Géza ( fl SZLOVÁKIAI FŰLDMŐUES-SZÖUETKEZETI SZÖVETSÉG ROVATA A szlovákiai földművesek legutóbbi pozsonyi nagygyűlésén Cyril Moravcík is felszólalt (Fotó: Zolczer) Támogatás nélkül nem lehet eredményes agrárprogram A kormánynak lépni kell!
