Szabad Újság, 1991. október (1. évfolyam, 190-215. szám)

1991-10-26 / 212. szám

1991. október 26. Szabad ÚJSÁG 5 A Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetségének oktatásügyi alapelvei A Csehszlovákiai Magyarok De­mokratikus Szövetsége — a Csema­­dok XVI. Országos Közgyűléséne elfogadott program szellemében — az alábbi oktatásügyi alapelveket fo­gadja el. A Csemadok — nemzeti kisebb­ségünk fennmaradását egyedül ga­rantáló minőség jegyében — fontos­nak tartja a kisebbségi társadalmat, a nemzetiségi iskolát és kisebbségi kulturális életet egyaránt a maga­sabb társadalmi igények szellemé­ben megszervezni. E szellemre néző értékskála alapvető feltétele az isko­la fokozatos megújulása, s azon be­lül a nemzetiségi iskola tartalmi és szerkezeti továbbfejlesztése és ered­ményeinek továbbvitele a kisebbségi társadalomba. A Csemadok Országos Választ­mánya támogatja a csehszlovákiai magyar oktatásügy minőségi és mennyiségi megújulását a csehszlo­vák oktatásügy autonóm részeként. A csehszlovákiai magyarok elvitat­hatatlan emberi és állampolgári jo­gának tekinti a többségi nemzettel egyenrangú anyanyelvi művélődés biztosítását az óvodától az egyete­mig. Iskoláink — állami, magán- és fe­lekezeti iskolák — a polgári társada­lom értékrendjének jegyében legye­nek a szabad gondolkodás, a gon­dolkodás szabadságának megterem­tői, a pedagógiai kísérletezés műhe­lyei és egy életre szóló művelő­désvágy megalapozói. Tekintettel arra, hogy a szlovákiai magyarság műveltségi szintje jelentősen alacso­nyabb a országos átlagnál, a Csema­dok szervezetei és szervei sajátos eszközeikkel járulnak hozzá a mű­velődési igény felkeltéséhez. A Csemadok az egyén fejlődése szempontjából döntő szerepet tulaj­donít az anyanyelven történő műve­lődés biztosításának, ezért a Csema­­dok-tagság részéről fontosnak tartja személyes példával támogatni a ma­gyar tanítási nyelvű iskolákat. A Csemadok szakértők bevonásával biztosítja egy felvilágosító szórólap elkészítését az anyanyelvi oktatás­ról, s annak személyiségformáló sze­repéről, amelyet eljuttat az alap­szervezeteihez, az iskolákba és a saj­tón keresztül a nyilvánossághoz. A kiegyensúlyozott kisebbségi lét elengedhetetlen feltétele a többségi szlovák nyelv ismerete és gyakorlati alkalmazása. Továbbá, már az alap­iskolában fakultatív módon kell biz­tosítani egy világnyelv alapjainak el­sajátítását. A nemzeti önazonosság kialakítá­sa és az önismeret elmélyítése érde­kében szükségesnek tartja a cseh­szlovákiai magyar és az egyetemes magyar történelemnek, kultúrtörté­­nelemnek és tudománytörténelem­nek az egyetemes oktatásba való be­iktatását. A Csemadok javasolja, hogy a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége szakemberek bevonásá­val dolgozza ki egy fakultatív tan­tárgy: önismeret — magyarságisme­ret tantervét és tanmenetét iskolánk számára. A Csemadok Országos Választ­mánya a csehszlovákiai magyar ok­tatásügy jelene és jövője szempont­jából fontosnak tartja az önigazga­tás megvalósításának biztosítását az oktatásügy minden szintjén. A Cse­madok az SzMPSz-szel és a kisebb­ségi politikai mozgalmakkal együtt­működve elkészíti a csehszlovákiai magyar oktatásügy tartalmi és strukturális autonómiájának terve­zetét. A Csemadok a csehszlovákiai magyar pedagógusok egyetlen és le­gitim képviselőjének a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségét tartja, s annak programját és célki­tűzéseit támogatja. Elutasítja más pedagógusszervezetek illetéktelen beavatkozását a magyar oktatás­ügybe. A nemzetiségi oktatás terü­letén működő szakemberek kineve­zésével elengedhetetlen feltétele­ként szabja a szakmai és erkölcsi al­kalmasságot és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Központi vagy területi szervének támogatását. A Csemadok szükségesnek tartja a honi magyar iskolarend­szer hálózatának újraszervezését és annak stabilizálását. Valljuk, hogy az óvodák hálózatát — az UNESCO ajánlása szellemében — a gyerekek anyanyelve szerint kell megszervezni, egyben lehető­vé tenni, hogy szükség esetén öt kenység irányítására. A Csemadok igényli a magyar pedagógusok aktív hozzájárulását a nemzetiségi kultú­ra ápolásához, a felnőttoktatás, nép­főiskolák, gazdakörök, klub- és szakköri tevékenységek szakmai színvonalának emeléséhez. Szövetségünk fontosnak tartja a nemzetiségi iskolák anyagi és gazda­sági körülményeinek javítását, a tan­­könyvkiadás és a tankönyvellátás krónikus problémáinak rendezését. A Csemadok — az érvényben lé­vő iskolatörvénnyel ellentétben — támogatja az óvodák és az iskolák szoros együttműködését a helyi ön­­kormányzatokkal. A kisiskolák ese­tében a szülők és a helyi önkor-Közlemény A Csemadok képviselői 1991. október 11-én Deákiban ismertették a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Országos Képviselőtestületével a Csemadok Országos Választmánya által 1991. szeptember 28-án Losoncon jóváhagyott oktatásügyi alapelveket A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Országos Képviselőtestülete az előterjesztett dokumentumot megvitatta és annak célkitűzéseit támogatólag elfogadta. A Csemadok és az SzMPSz szükségesnek tartja ezeket a célkitűzéseket az olvasókkal megismertetni és egyúttal nyilvános vitára bocsátani. Dr. Bauer Győző Dr. Pukkai László a Csemadok OV elnöke az SzMPSz elnöke vwMimwmm ^A'.w.v.v.v.'.v.v/.v.v.'; •.•.•.•.•AW.WA'WWVW« gyermek, illetve tanuló esetében is lehessen óvodai, illetve iskolai osztályt fenntartani. Á Csemadok támogatja azt, hogy minden település kapja vissza óvo­dáját és iskoláját. Szakértők bevo­násával kidolgoz egy körlevelet a kisiskolák visszaállításának feltéte­leiről, amelyet megküld minden alapszervezetének és önkormány­zatnak, ahol magyar lakosság él. Tá­mogatja az adminisztratív úton kö­zös igazgatóság alá vont iskolák szétválasztását. Szükségesnek tartja a magyar művészeti alapiskolák, kisegítőisko­lák és speciális intézmények hálóza­tának arányos kialakítását, a magyar gimnáziumok mennyiségi és minő­ségi megerősödését, a magyar szak­középiskolai osztályok hálózatának kibővítését és különösképpen a ma­gyar gyerekek szakmunkásképzésé­nek biztosítását anyanyelvükön. A Csemadok támogatja egy ma­gyar felsőoktatási intézmény létre­hozását és az NDC támogatását, amelyek intézményesített keretet biztosítanának a csehszlovákiai ma­gyar tudományos életnek. Fontos­nak tartja a felnőttoktatás intézmé­­nyesítet tformáinak megteremtését, amelyhez szakmai társulásai révén maga is hozzájárul. A Csemadok természetes szövet­ségesének tartja a magyar pedagó­gusokat; szükségesnek tartja a pe­dagógusok szociális helyzetének ja­vítását a pedagógusok (s ezen belül a nemzetiségi pedagógusok) mun­kájának nagyobb társadalmi elisme­rését. Tagsága körében szorgalmaz­za, hogy a jelesekből és az igazi egyéniségekből legyenek pedagógu­sok, tanítók, tanárok. Támogatja a pedagógusok to­vábbképzésének és szakmai fejlődé­sének javítását az itteni és az odaáti többségi, valamint más magyar nemzetiségi oktatásügyek ismereté­ben és azokkal szorosan együttmű­ködve. A Szlovákiai Magyar Peda­gógusok Szövetségével együttmű­ködve megrendezi a rozsnyói Cza­­bán Samu Napokat és a kiváló peda­gógusok elismerésére létrehozza a Czabán Samu-dijat. Szorgalmazza a magyar pedagó­gusképzés kielégítő és hosszútávú rendezését. A magyar pedagógusok képzésének és továbbképzésének keretében a Nyitrai Pedagógiai Kar biztosítsa, hogy a pedagógusok kép­zést kapjanak az iskolai színjátszás, néptánc, valamint énekkari tevé­mányzat döntse el, hogy az intéz­mény önálló iskolaként, vagy kihe­lyezett osztályként működjön. Elutasít minden önkényes és ad­minisztratív beavatkozást az iskolák életébe, a tanügyi igazgatóságok ré­széről. A Csemadok továbbra is a ma­gyar iskolákkal együttműködve szervezi a különböző anyanyelvű versenyeket és fesztiválokat. Fon­tosnak tartja az iskolai színjátszás, a gyermek folklórcsoportok és az énekkarok támogatását, vezetőik szakmai fejlődésének biztosítását. Segít a gyermekek és az ifjúság sza­badidejének megszervezésében, együttműködik az iskolákban tevé­kenykedő gyermek-, ifjúsági- és cserkészcsoportokkal. A Csemadok Országos Választ­mánya fontosnak tartja, hogy az it­teni magyar oktatásügy továbbra is kiemelt helyet kapjon a kisebbségi magyar sajtóban, rádióban, televízi­óban, egyben szorgalmazza, hogy a csehszlovákiai magyar oktatás­ügynek nagyobb publicitása legyen a szlovák hírközlő eszközökben, illet­ve a szlovákok között. A Csehszlovákiai Magyarok De­mokratikus Szövetsége oktatásügyi és érdekvédelmi célkitűzéseinek megvalósítása érdekében együttmű­ködik a Szlovákiai Magyar Pedagó­gusok Szövetségével, a magyar isko­lákkal és azok pedagógusaival, a szülőkkel, ifjúsági szervezetekkel, politikai mozgalmakkal, az oktatás­ügyi kormányzat képviselőivel, a he­lyi önkormányzatokkal, valamint más hazai és nemzetközi szerveze­tekkel. A Csemadok Országos Választ­mánya kezdeményezi egy nemzeti­ségi oktatásügyi kerekasztal összehí­vását az egyeztetett fellépés érdeké­ben, a politikai mozgalmak, SzMPSz, Oktatásügy Tanács, Szü­lők Tanácsa és a Diákhálózat bevo­násával. A Csemadok szívesen fogad újabb javaslatokat, nyitott doku­mentumnak tekinti oktatásügyi alapelveit, amelyet az alulról építke­zés szellemében — az évzáró gyűlé­seken elhangzott javaslatokkal, tag­sági és szülői kezdeményezésekkel — kibővít. Jóváhagyta: A Csemadok OV II. ülése 1991. szeptember 28-án Losoncon Önálló és egységes oktatási rendszert Beszélgetés Bíró Istvánnal, az RMDSZ oktatásügyi referensével — A kisebbségek számúm a nemzeti önazonosság megőrzése szempontjából az oktatás alapvető kérdés. Mindig a többsé­gi—kisebbségi viszonyok legérzékenyebb pontja volt, s az maradt az átalakulóban levő politikai viszonyok közepette is. Mi a jelenlegi helyzet Romániában az oktatás­ügy terén? — „Barátaink” is tisztában vannak az oktatás fontosságával, és igyekeznek szándékainkat minél hatékonyabban meghiúsítani. A „forradalom” után tör­tént azért néhány komoly előrelépés az oktatásügy területén: a Ceausescu-dik­­tatúra utolsó 4—5 évében megszünte­tett önálló magyar gimnáziumok egy ré­szét sikerült visszaállítanunk. Ám olyan nagy múlttal rendelkező gimnáziumaink maradtak vegyes iskolai státusban, mint a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líce­um. Tehát történt előrelépés, de nem olyan mértékben, mint azt jogosan el­vártuk volna. — Mi a helyzet a felsőoktatás terüle­tén? — Ott gyakorlatilag nem sikerült ja­vítanunk az oktatás helyzetén. Régi óha­ja az erdélyi magyarságnak, hogy sike­rüljön a többszáz éves múlttal rendelke­ző önálló magyar egyetemet visszaállíta­ni. Az egyetemmel kapcsolatosan ütköz­tünk talán a legnagyobb meg nem értés­be a román társadalom részéről. Egysze­rűen nem hajlandók elfogadni, hogy a magyarságnak JOGOS IGÉNYE az önálló egyetem. Megfeledkeznek arról, hogy a romániai magyarság két és fél milliós etnikum, Európa legnagyobb nemzeti kisebbsége, és történelmi ha­gyományai révén jogosult saját egyete­mére. A kolozsvári Bolyai Egyetemet 1958-ban Ceausescu személyes intézke­dése nyomán szüntették meg, és azóta nemcsak hogy visszaesett a romániai magyarság felsőoktatással kapcsolatos minden ténykedése, tehát egyetemi elő­adókat azóta gyakorlatilag nem képez­tünk, hanem az egyetemeken a magyar egyetemisták számaránya is fokozatosan esett. Olyan mértékben, hogy jelenleg a romániai egyetemistáknak alig 4 száza­léka magyar nemzetiségű, míg a lakos­ság 8,5 százaláka magyar. Ezen a helyzeten alapvető köteles­ségünk változtatni, mert ha nem alakul ki egy önálló és egységes oktatási rend­szerünk az óvodáktól az iskolákon át az egyetemig bezárólag, akkor a romániai magyarság további léte veszélyeztetve lesz. — Erdély olyan kulturális hagyomá­nyokkal rendelkezik, amilyenekkel sem a szlovákiai, sem a kárpátaljai magyarság nem bír. Egyetem nélkül viszont elképzel­hetetlen az erdélyi tudományosság újm­­felvirágoztatása. — Erdély önálló módon működött évszázadokon keresztül, és képes volt ki­fejleszteni az önálló magyar kulturális és tudományos életet. Létezett magyar tu­dományos társaság, tudományos élet — ennek szeretnénk folytonosságot bizto­sítani. Az állam nem ismeri el az anya­nyelv használatának szükségességét a technikában, az orvostudományban... Gyakorlatilag az oktatással szigorúan össze nem függő minden területen. Per­sze ennek a gyökerei talán oda nyúlnak vissza, hogy nagyon jól tudják: egy egye­tem minden szempontból olyan hátteret biztosít számunkra, ami az önállósághoz vezetne. Az autonómia pedig ebben a pillanatban vörös posztó a román társa­dalom számára. — Mikor várhatjuk akár ott, akár itt, hogy a többségi nemzet ne lásson veszélyt önmaga számúm abban, hogy művek em­berfők kerülnek ki a kisebbség köréből is? — Ez az a kérdés, ami minket is foglal­koztat: milyen esélyeink vannak arra, hogy megoldódjon általában a kisebbségi kér­dés, és mondjuk szűkebben véve az.anya­­nyelvi oktatás kérdése. Lévén, hogy a de­­mokárcia fogalma szorosan meghatározza a kisebbségi jogok biztosításának a kérdé­sét, és Romániában a demokrácia hagyo­mányai majdhogynem a nullával egyenkS- ek, annak ellenére, hogy a mai ún. törté­nelmi pártok elég büszkén emlegetik az ő történelmi hagyományaikat a két világhá­ború között kialakult többpártrendszerre hivatkozva. Romániában gyakorlatilag nem működött még demokratikus rend­szer. Most van alakulóban, de mert nincs hagyománya, feltételezésem szerint nem években, hanem évtizedekben kell számol­ni azt az időt, amikor kialakul, és teljesül­hetnek a kisebbségek elvárásai is. — Annak ellenére, hogy nincs állami­lag támogatott magyar felsőoktatási intéz­mény, Nagyváradon a református és a ka­tolikus püspökség összefogásával mégis­csak induk felsőfokú képzés. — Hitoktató és tanári szakon. Ezt nagyon fontos lépésnek tartjuk, akár­csak a református és katolikus egyház által létrehozott gimnáziumi osztályo­kat, amelyek szintén most ősztől indul­tak be. Örvendünk, hogy az egyház újra kezdi átvenni a múltban az oktatásban betöltött szerepét. De ez nem felelet még a romániai magyar egyetem vissza­állításának kérdésére. Ezt önerőből, majdhogynem magán módon hozzák létre az egyházaink, nem állami támoga­tással. Mi úgy véljük, hogy egyenrangú állampolgárai és adófizetői vagyunk a romániai társadalomnak, hát minket is megillet az a jog, ami bármely más ro­mán állampolgárt. De ez csak elmélet­ben van így. — A mostani kormányvákazds nyo­mán várható-e javulás a magyar nyelvű oktatás helyzetében? — Mi reméljük, hogy lesz pozitív vál­tozás. A még jelenleg funkcióban lévő tanügyminiszter, Georghe Stefan elég sok csalódást okozott számunkra, mert annak ellenére, hogy európai műveltsé­gű és elég pozitív gondolkodású ember­nek ismertük meg, nem volt bátorsága kiállni a kisebbségek érdekében, olyan esetekben sem, amikor beismerte, hogy teljesen megért minket és az álláspon­tunk tökéletesen jogos. De ugyanakkor hozzátette: nincs elég ereje ahhoz, hogy vállalja a kiállással járó nehézségeket. Reméljük, egy gerincesebb tanügymi­niszter kerül a kormányba. De szemé­lyéről most még csak találgathatnék. — Milyen szervezetek foglalkoznak önöknél az oktatás kérdéseivel a Romá­niai Magyar Demokrata Szövetségen kí­vül? — Romániában a magyar anyanyelvű oktatással legkevesebb három különbö­ző szervezet foglalkozik. A Bolyai Tár­saság az anyanyelvi főiskolai oktatás gondjait vette a vállára. Az Erdélyi Mú­zeum Egyesület az egyetem utáni kép­zéssel foglalkozik. Az Erdélyi Magyar Műszaki-Tudományos Társaság a reál­tudományokat karolta fel, és igyekszik összefogni az erdélyi magyarság műsza­ki értelmiségét. Ezekkel párhuzamosan munkálkodik az RMDSZ az oktatásügy kérdéseinek megoldásán. Az idén nyáron alakult meg a Romá­niai Magyar Pedagógusok Szövetsége. Ez lesz hivatott az egyetem előtti okta­tással foglalkozni, az óvodától a gimná­ziumig. A működése még nem indult be — még csak szervezkedik. A Csehszlovákiai Magyar Pedagógu­sok Szövetségével már tavaly kialakítot­tuk a kapcsolatot. Több évtized eltelté­vel tavaly először sikerült összehoznunk egy találkozót Gyergyószárhegyen a Kárpát-medence térségében élő magyar közösségek pedagógusai számára. Ek­kor alakítottuk ki a kapcsolatot a szlová­kiai magyar pedagógustársadalom kép­viselőivel, majd találkoztunk Budapes­ten és Ópusztaszeren is, az ottani össz­­kárpát-medencei pedagógustalálkozó­kon. — Ennek az újabb, Deákin tartott pe­dagógustalálkozónak a lényege, hogy konkrét terveket alakítsanak ki az együtt­működésről, egymás kölcsönös segítéséről On milyen formában képzeli el a közös munkát? — Mivel gondjaink kísértetiesen ha­sonlítanak egymásra, vannak olyan terü­letek, ahol hatékonyan segíthetjük egy­mást. Elsősorban a pedagógusok to­vábbképzésének terén. Romániában hat továbbképző tanfolyam volt a nyáron, magyarországi vendégtanárok segédle­tével, melyen szlovákiai pedagógusok is részt vettek. Jövő nyáron óvónők és ta­nítók, valamint lélektan — pszichológia­tanárok részére biztosítunk tanfolyamo­kat, ahová szeretettel várjuk az itteni pe­dagógusokat is. A másik dolog, amelyet szeretnénk megszervezni: gyermekeink cserenyaraltatása. Hitem szerint ez nagyban hozzájárulna egymás kölcsönös megismeréséhez, és a gyerekek nemzeti azonosságtudatának megerősödéséhez is. A konkrét programokat remélhetőleg megtudhatják majd a sajtóból, vagy a pedagógusszövetség útján. HARASZTI MÁRIA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom