Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)

1991-09-02 / 165. szám

1991. szeptember 2. 3 Szabad ÚJSÁG Új vezetés a hadseregben Csata a zágrábi repülőtéren Horvátország nem indít háborút Szerbia ellen (Folytatás az 1. oldalról) köztársaság külügyminisztériumát. Tádzsikisztánban a köztársaság elnöke, miután a parlament meg­vonta tőle a bizalmat, lemondott tisztségéről. Az elnököt azzal vádol­ják, hogy az államcsíny-kísérlet ide­jén határozatlan magatartást tanúsí­tott. Szombaton jelentette be függet­lenségét Üzbegisztán és Kirgizia is. A 15 szovjet tagköztársaság közül nyolc az államcsíny-kísérlet után hir­dette ki függetlenségét. Grúzia már áprilisban jelezte, hogy függetlenné válik, de ezt fokozatosan fogja meg­tenni. Litávnia már márciusban lett független. Örményország azt terve­zi, hogy öt éven belül a szovjet alkot­mánnyal összhangban valósítja meg függetlenségét. A szövetségben a 15 köztársaságból eszerint csak négy maradt: Oroszország, Kazahsztán, Türkménia és Tádzsikisztán. Az SZKP központi lapja, a Prav­da, amelynek kiadását' az államcsíny­kísérlet után leállították, hétnapos szünet után ismét megjelent az új­ságárusoknál, de már mint független napilap. 1912 óta most először jelent meg a lap fejléce a „A Kommunista Párt Központi Bizottságának lapja” felirat nélkül. A szerkesztőség közlé­se szerint a lap a jövőben a politikai centrum irányvonalát követi. Szombaton véget ért a szovjet parlament maratoni ülése. Az utolsó napon elfogadtak egy törvényt, amely szerint rendkívüli parlamenti bizottság jön létre a magas állami tisztségviselőknek a puccskísérlet idején tanúsított magatartásának ki­vizsgálására. A szövetségi gyűlés el­nöke záróbeszédében felhívta a kép­viselőket, hogy ne mondjanak le tö­megesen parlamenti tagságukról, mert a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa ma gyakorlatilag az egyetlen összekötő kapocs a központ és a köztársaságok között. A parlament elnöksége este még összeült és meg­tárgyalta a népi küldöttek ma kezdő­dő rendkívüli kongresszusának elő­készületeit. A kongresszus dönt ar­ról, ki vezesse a szovjet parlament állambiztonsági bizottságát. A parlamenti ülésszakon doku­mentumot fogadtak el, amely elem­zi az államcsíny-kísérlet okait. A ha­tározat megállapítja, hogy az SZKP KB titkársága aktívan támogatta a puccsot és a Szovjetunió legmaga­sabb állami szerveinek magatartása hozzájárult az események tragikus alakulásához. A dokumentum meg­állapítja, hogy a parlament a puccs­kísérlet idején passzív volt, sőt, elnö­ke támogatta a puccsistákat. A do­kumentum bírálja a Szovjetunió legfőbb ügyészségét is, amely nem tiltakozott a rendkívüli állapotot fel­ügyelő állami bizottság létrehozása ellen és így nem tett eleget alkotmá­nyos kötelességének. A határozat nagyra értékeli az OSZSZSZK el­nökének, a Orosz Föderáció parla­mentjének és kormányának, vala­mint az emberek millióinak maga­tartását az puccskísérlet idején. A határozat olyan döntéseket tartal­maz, amelyek biztosítják a Szovjet­unió elnöke és legmagasabb tiszt­ségviselői jogvédelmét. Kitűzte a feladatot, hogy változásokat kell eszközölni a Szovjetunió alkotmá­nyában. A határozat arról is intéz­kedik, hogy fel kell függeszteni az SZKP tevékenységét a Szovjetunió egész területén. A dokumentum számos intézkedést tartalmaz a kulcsfontosságú csúcsintézmények átszervezésére. John Major brit miniszterelnök tegnap rövid látogatásra a Szovjet­unióba utazott, hogy találkozzék Mi­hail Gorbacsowal, Borisz Jelcinnel és további szövetségi köztársaságok vezetőivel. A tárgyalások napirend­jére kerül a Szovjetuniónak nyújtan­dó gazdasági segítség kérdése. Ma­jor a hetek képviseletében tárgyal Moszkvában, ő az első nyugati kor­mányfő, aki az államcsíny-kísérlet után a Szovjetunióba látogatott. A horvát kormány szombaton be­jelentette, hogy a köztársaság továb­bi harcokra készül, de nem hirdet általános mozgósítást és nem üzen hadat Szerbiának. Tudjman elnök a kormány ülése után bejelentette, hogy Horvátország azért nem indít háborút Szerbia ellen, mert ezt a nemzetközi közvélemény kedvezőt­lenül fogadná. A horvát kormány felhívta a jugoszláv államelnökséget, hogy utasítsa a szövetségi hadsere­get, állítsa le a harci cselekményeket és vonuljon vissza a kaszárnyákba. Tudjman kijelentette, hogy egy tapalatnyi horvát földről sem mond le. Felhívta a figyelemét arra a ve­szélyre, hogy szerb részről a meg­szállt területeket nem adják vissza Horvátországnak. Horvátország tehát nem váltotta be fenyegetését, mivel Szerbia úgy döntött, hogy elfogadja az Európai Közösségek kezdeményezését és le­hetővé teszi a megfigyelők tevékeny­ségét az országban. A tizenkettek ugyanis szankciókkal fenyegették meg Szerbiát, amennyiben elutasíta­ná javaslataikat. A szerb külügymi­niszter közölte, hogy az EK feltétele­inek elfogadása után sikerülhet a tűzszünet megvalósítása. A Tanjug hírügynökség jelentése szerint szombat délután Eszék köze­lében lövöldözés volt, amikor egy ka­tonai hadoszlopot horvát fegyvere­sek támadtak meg. Egy katona ele­sett, négyen megsebesültek. A jugoszláv hadsereg és a hrovát fegyveres erők súlyos csatát vívtak szombaton a zágrábi repülőtéren, amelyet azonnal lezártak, amint a szövetségi légierő Zágrábban leszál­lásra kényszerített egy román és egy ugandai repülőgépet. Amikor a két repülőgép leszállt és a katonák le akarták foglalni őket, a horvát fegy­veresek támadást indítottak, elfog­lalták az irányítótornyot és eltorla­szolták a repülőtérre vezető utakat. Súlyos csata alakult ki, amely során állítólag 3 horvát rendőrt agyonlőt­tek. Az ugandai repülőgépen a Tan­jug hírügynökség szerint 19 tonna fegyver volt, köztük puskák, aknák és lőszer. A román repülőgépet ké­sőbb továbbengedték. A jugoszláv védelmi minisztérium nyilatkozatott tett közzé, amely szerint az ugandai repülőgép Szlovéniába repült és a fegyvereket Dél-Afrikából hozta. A holland kormány, amely most az Európai Közösségek elnöki tisztét tölti be, üdvözölte Szerbia döntését, miszerint elfogadja az EK béketer­vét. Megelégedését fejezte ki a fran­cia kormány is, amely szerint Szerbi­ának ez a lépése meggyorsíthatja a jugoszláv válság megoldását. Küldöttség a balti államokba Az USA ma elismeri? Bush amerikai elnök szombaton jelezte, hogy az Egyesült Államok ma, hétfőn nyilván elismeri a balti köztársaságok függetlnségét. A Reuter hírügynökség szerint az amerikai elnök Landsbergis litván elnökkel folytatott telefon-beszélgetésében utalt erre. Bush mindeddig vonakodott Kanada és az EK-lagállamokhoz csatlakozni az elismeréssel. Arra várt, míg Moszkva is elismeri a balti államokat. A népi küldöt­tek ma kezdődő kongresszusán ez nyilván megtörténik. Az amerikai képviselőház küldöttsége e hét végén a balti államokba látogat. A küldöttség demokrata párti vezetője szerint a látogatás célja a demokrácia erősítése a Szovjetunióban. A körút során Grúziába, Örményországba is ellátogatnak az ame­­rerikai képviselők, majd résztvesznek a moszkvai emberi-jogi értekezleten. A kisebbségek helyzete régiónkban „Közép—Kelet-Európának időre van szüksége” (Beszélgetés Joseph Yacoub lyoni professzorral — befejező rész) A napokban Pozsonyban járt a lyoni Katolikus Egyetem Emberi Jogok Intézeté­nek professzora, aki tudományos kutatásai szakterületéül az emberi és a kisebbsé­gi jogokat, a vallás és az etnikum közötti összefüggések vizsgálatát választotta. Mivel ezek a kérdések manapság nálunk is a legégetőbbek közé tartoznak, úgy védjük, nem minden tanulság nélkül való, ha közreadjuk véleményét (A beszélge­tés első részét szombati számunkban olvashatták). — Az egyház pozitív szerepet játszhat az emberek jobb kölcsönös megértésé­ben, a tolerancia hirdetésében, ameny­­nyiben ezt nyíltan és cselekvőén vállalja Ellenkező esetben erkölcsi hitele válik kérdésessé. Mi a véleménye a vallás és a nemzeti hovatartozás közötti összefüg­gésekről régiónkban? — Úgy gondolom, hogy Közép—Ke­­let-Európát nem hasonlíthatjuk Európa más részéhez. A történelem nacionalista időszakának eredményeként a helyzet itt sajátságos. A nacionalista időszak alatt a kommunizmus előtti periódust értem, például az orosz, a német, a Habsburg­­birodalmat, az Osztrák—Magyar Mo­narchiát. Ebből az időszakból sok fe­szültség maradt máig az emberek gon­dolkodásában. Ezt követte a kommuniz­mus, és ma már tudjuk, mit eredménye­zett az emberek gondolkozásában, a kü­lönböző vallások — az ortodox, a katoli­kus, a protestáns — közötti kapcsolatok­ban. Szerbiában például az ortodox val­lás az első világháború előtt államvallás volt. Görögországban, Bulgáriában és Oroszországban a többi egyházhoz viszo­nyítva az ortodox szintén privilegizált volt. E régióban a múltban nem volt tel­jes vallásszabadság, hiányzott az ökume­nikus szellem. A jelenlegi demokratikus folyamatok során néhány olyan problé­mával szembesülünk, melyek megértésé­hez vissza kell mennünk a múltba. Nem várhatjuk azt, hogy azonnal toleránsak, ökumenikusak leszünk, megértjük egy­mást. Úgy gondolom, Európa e részének időre van szüksége a toleranciához, nem­csak vallási, de nemzeti szempontból is. Mikor Nyugat-Európában megpróbálom elmagyarázni az itteni helyzetet, az em­berek megdöbbennek azon, hogy nacio­nalista és vallási politikát folytatnak Eu­rópa szívében, mivel figyelmen kívül hagyják a valós helyzetet. Továbbá úgy gondolom, meg kell értenünk néhány vallási és nemzeti érzést, de egyidejűleg szorgalmaznunk kell a jövőbeli jobb megértést egymás kirekesztése helyett. — Véleménye szerint az európai fo­lyamatban mely elvek fontosak a ki­sebbség identitásának megőrzése szem­pontjából? Hogyan vélekedik a kisebb­ségek helyzetének rendezéséről Európá­ban? — A domináns nemzetek, mivel a múltban önmaguk szenvedlek más több­ségi nemzettől, kötelesek megérteni saját kisebbségeiket. A szlovákok az első köz­társaság idején és a második világháború után is szenvedtek a csehek dominanciá­jától. Megértem jelenlegi törekvéseiket, érzéseiket és reakcióikat annak érdeké­ben, hogy a föderáción belül több hata­lommal rendelkezzenek. Mivel ők is szenvedtek a múltban, ha akarják, meg­érthetik azon kisebbségek, helyzetét, me­lyek velük együtt élnek. Úgy gondolom, hogy ez erkölcsi és politikai szempontból is fontos, mivel ellenkező esetben ellent­mondásba kerülnének, mikor saját nem­zetük számára több jogért harcolnak és egyidejűleg nem engedik, hogy más né­pek ugyanolyan jogokat élvezzenek. Mi kérjük a domináns nemzeteket, hogy kö­zelítsenek a kisebbségek problémájához. Ez nem könnyű, de szükségszerű. — A demokrácia egyik alapelve az autonómia, a személyek csoportok, kö­zössegek autonómiája. Ön a kisebbségi kérdés kapcsán egyidejűleg hangsúlyoz­za az autonómia és a szolidaritás elvét Kérem, vázolja ezzel kapcsolatos elkép­zelését — Úgy gondolom, hogy a nemzetközi jog szerint, melyet egyrészt az ENSZ, másrészt pedig az Európa Tanács is elfo­gadott, az elmúlt évtizedekben az auto­nómia fogalma nemcsak jogossá, hanem törvényessé is vált. Nem túlzunk, mikor az etnikai közösségek autonómiához való jogáról beszélünk. De ez az autonómia különböző formájú lehet, a kulturális au­tonómiától a területin keresztül egészen a politikai autonómiáig. A szolidaritás el­vét szükségesnek tartom, melynek lénye­ge a társadalom egésze számára elfogad­hatóvá tenni az autonómia eszméjét, ez­zel kiküszöbölni a szélsőséges megnyilvá­nulásokat. Meg kell magyarázni az auto­nómia szerepét, a kisebbségek identitá­sának s egyben az állam integritásának megőrzésében. — Hogyan jellemezné On az autonó­miái? — Az autonómia azt jelenti, hogy minden egyénnek és csoportnak, mely egy etnikai közösséghez tartozik, kétség­telenül joga van saját anyanyelvén be­szélni, illetve tanulni. Minden közösség­nek joga van saját iskolákra, vallásának szabad gyakorlására, hagyományainak megőrzésére, kultúrájának fejlesztésére. Természetesen arra is, hogy saját nyel­vén nyilváníthasson véleményt a tömeg­tájékoztatási eszközökben stb. Az auto­nómia nagy hatással van a kultúrára, a nyelvre, a vallásra, sőt a közigazgatásra és a politikai életre is. Szerintem a múlt­hoz képest ez ma már elfogadott nemzet­közi diplomáciai módszer. Itt szeretném hangsúlyozni az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet 1990. no­vemberében elfogadott dokumentumá­nak, a Párizsi Chartának a jelentőségét. E dokumentum nagy figyelmet szentel a kisebbségeknek, s többek között tartal­mazta az idei (júliusi) genfi nemzeti ki­sebbségi konferencia összehívásáról szó­ló döntést. — Kétségtelen, hogy e folyamat je­lentős dokumentumáról van szó. A gen­fi konferencián azonban nem elsősor­ban az 1990. júniusában, Koppenhágá­ban megfogalmazott elvekről folyt a vi­ta, hanem az elvek végrehajtása, gya­korlati betartása, egy ellenőrző mecha­nizmus kialakítása és a kisebbségi jogo­kat jogi kötelezettségként szabályozó konvenciók elfogadása tűnt a legsürge­tőbb feladatnak. Mi a véleménye egy ki­sebbségi jogokat szabályozó konvenció kidolgozóról és elfogadásáról az EBEÉ-n részt vett államok által, a koppenhá­gai és a párizsi dokumentumok alap­ján? — A múltban, és sajnos a jelenben is sok állam aláírt kisebbségi jogokat szabá­lyozó dokumentumokat, de a gyakorlat­ban a vállalt kötelezettségeket nem tar­tották tiszteletben. Felmerül a kérdés, mit kell tennünk ebben az esetben a ki­sebbségek jogainak elismerése érdeké­ben. Szerintem növelni kell befolyásun­kat és a problémát nem csak jogi, törvé­nyességi szempontból kell megközelíte­nünk. Nem elég, hogy ratifikálták a do­kumentumokat, ha a különböző államok nem rendelkeznek politikai akarattal, hogy értsék és végrehajtsák a rendelke­zéseket. Tehát az aláírók politikai akara­ta az első feltétele e dokumentumok szö­vege érvényesítésének. Ám úgy vélem, legalább ennyire fontos a második felté­tel is: a kisebbség jogaiért folytatott küz­delme a társadalmi pozíciók elfoglalásá­val, saját szervezeteik létrehozásával, minden szintű politikai képviselet bizto­sításával. A demokrácia azonban nem­csak a pozíciókért folytatott küzdelem. Példa rá a szovjetunióbeli helyzet. Miért omlott össze a puccs néhány napon be­lül? Azért, mert a hadsereg, a rendőrség nem bánhatott ugyanúgy a szovjet társa­dalommal, mint korábban. Mindenütt el kell mélyíteni a demokratikus folyamato­kat új gondolatok segítségével, a másság tolerálásával, az autonómiára való joggal, a többnyelvűséggel. Számos nép számára nem nyilvánvaló például a többnyelvűség annak ellenére, hogy képviselőik aláírtak ezzel kapcsolatos dokumentumokat. A legfontosabb elültetni ezeket a gondola­tokat az emberekben. Ehhez időre van szükség, a tolerancia gyakorlására, a másság elfogadására. Arra, hogy a több­nyelvűség helyettesítse az egynyelvűsé­­get. A kisebbségeknek küzdeniük kell jo­gaikért. Remélem, hogy ez a küzdelmünk a különböző közösségek közötti jobb megértést fogja eredményezni. — Köszönöm a beszélgetést GYURCSÍK IVÁN I ATTRAKTÍV.FT'^^ : BESZÉLŐ MASSZŐRT (NŐT) I KERESÜNK EXKLUZÍV j MASSZÁZSSZALONUNKBA ; AJLúmazunk kezdőket is. Jó koeseti lehető s s ség és lakás biztosivá. Telefon: 0Oßly5970Z29vagy00431/398015, j: j 10-tól 20 óráig. Cfar 6. Wien, Manahüferst- jj : nasse 113(1. emelet 22. ajtó. SZÚP-232 i •Awnv.v.sw.v,-Av.sw.v.v.-.sss-.v.ww.v.v.^vc.w.v,ss-.ss-,v.„\%v.+ 0 rosy Sí SllfT1 Csehszlovákia az ensz szék­helyén aláírta a környezetvédelmi hatá­sok megítéléséről szóló nemzetközi meg­állapodást. A dokumentumot idén febru­árban az Európai Gazdasági Bizottság fogadta el, és célja a nemzetközi együtt­működés erősítése a környezetvédelmi kérdésekben. Az EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK 1993-ig az öt új németországi tartomány­nak három milliárd ECU segélyt nyújta­nak. Az összeget a munkatermelékenység növelésére, új munkalehetőségek létre­hozására és az álkézpésre fordítják. Az Európai Beruházási Bank ezenkívül lő milliárd ECU hitel nyújt a kelet-német tartományoknak. Az EK mezőgazdasági bizottsága szerint 600 ezer hektár szán­tóföldet parlagon kell hagyni. W ashingtonban több tízezer amerikai az ország minden részéről tilta­kozó menetet rendezett, amelyben köve­telték az egészségügyi gondoskodás, a művelődés javítását, valamint a polgári jogok betartását. Az AP közlése szerint a menetben 250 ezer ember vett részt. A tüntetők bírálták Bush elnököt, hogy túl sok időt szentel a külpolitikai kérdések­nek, ahelyett, hogy megoldaná a belső problémákat. A PFSZ fokozatosan áthelyezi szék­helyét Tuniszból a jordániai Ammanba. Ennek oka, hogy egyre javulnak a kap­csolatok a palesztin központ és Jordánia között. A PFSZ 1971-ig székelt Amman­­ban, de azután összetűzésre került sor a jordániai hatalommal. A PFSZ 1982 óta székelt Tuniszban. PAKISZTÁN ma annyi műszaki is­merettel rendelkezik, hogy képes atom­fegyver elkészítésére. Ezt Benazir Bhutto egykori miniszterelnök-asszony jelentet­te ki újságírók előtt. Közölte továbbá, hogy az ország elnöke ellenőrzése alatt tartja a nukleáris programot, de eredmé­nyeit el akaija titkolni. Az USA nemrég leállította Pakisztán katonai és gazdasági segélyezését, s ezt azért tette, mert tartott a pakisztáni nukleáris program veszélyei­től. ROMÁNIÁBAN tovább teljed a ko­lerajárvány. Az eddig megbetegedett em­berek romák, és mindnyájukat kórházba szállították. A Duna deltájában eddig 50 megbetegedést állapítottak meg, de senki sem halt meg a járvány következtében. JeLCIN orosz elnöknek a balti köz­társaságokban tett látogatását homály övezi. Jól értesült körök úgy tudják, hogy Lettországból Észtország fővárosába re­pült. Egyes vélemények szerint Jelcin a belügyminisztériumi alakulatokról tár­gyal a balti képviselőkkel. Németország megtiltotta, hogy azok a csehszlovák állampolgárok, akik naponta munkába járnak Németország területére, ott is lakhassanak. Amennyi­ben valaki megszegi a tilalmat, megvon­ják tőle a munkavállalási engedélyt A LENGYEL parlament nem fogad­ta el Bielecki kormányfő lemondását. 211 képviselő szavazott a kormány mellett, 114 ellene és 28-an tartózkodtak. A KELET-NÉMET autópályákon jelenleg 100 km/óra a legnagyobb megen­­degett sebesség. A sebességkorlátozást fokozatosan aszerint oldják fel, ahogyan javul a autópályák minősége. Nyugat-Né­­metországban nem létezik sebességkor­látozás, a hatóságok azonban javasolják a 130 km-es óránkénti sebességet. Libanon És SZÍRIA tegnap szer­ződést írtak alá, amelyben kötelezettsé­get vállalnak, hogy kölcsönösen segítik egymást, amennyiben külső támadás éri valamelyik országot. A szíriai védelmi miniszter a szerződést úgy értelmezi, hogy katonai válasz adható bármiféle Libanon elleni izraeli támadásra. Szíriá­nak 40 ezer katonája állomásozik Liba­nonban. Az OMON nevű szovjet szövetségi belügyi alakulatok szombaton elhagyták Rigát, Lettország fővárosát. Egyes véle­mények szerint az egységeket a szibériai Tyumenbe vezénylik, hogy ott a bűnözés ellen vessék be őket. Ugyancsak kivonták a fekete sapkás OMON csapatokat Vilni­­usból, Litvánia fővárosából is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom