Szabad Újság, 1991. szeptember (1. évfolyam, 165-189. szám)

1991-09-27 / 187. szám

4 1991. szeptember 27. Szabad ÚJSÁG Országszerte fenyeget a veszettség HASZNOS TANÁCSOK • ÖTLETEK • INFORMÁCIÓK (Pavel Mat is felvétele) A dohány osztályozásáról A veszettség napjainkban súlyos köz- és állategészségügyi probléma, hiszen Csehszlovákiában eddig 392 helyről jelentették előfordulását. Az ál­latról emberre terjedő betegségek kö­zül a legfélelmetesebb, ugyanis kime­netele rendszerint halálos. Elsősorban a húsevők, a kutyák, a macskák, a ró­kák és a farkasok betegsége. A vadon élő állatok közül leggyakrabban a róka fertőződik, a háziállatok közül a ve­szett kutya vagy macska haraphatja meg és veszélyeztetheti az embert. A veszettséget vírus okozza, amely a fertőzött állatok központi idegrend­szerében található meg, de jelen van a nyálban, sőt a könnymirigyek vála­dékában is. Hogyan terjed? Az ember és az állat rendszerint veszett állat nyála által fertőződik. A vírus leggyakrabban azon a sérülé­sen, maráson keresztül hatol be a szervezetbe, amelyet a veszett állat fogai vagy nyálas karmai okoztak. Né­ha a vírus a benyálazott bőrön át is behatolhat a szervezetbe, mégpedig apró, szabad szemmel nem látható horzsolásokon keresztül. Az emberek közvetlen veszélyezettsége szem­pontjából a közvetlen közelében élő kutyának és macskának van döntő szerepe. Nem szabad megenged­nünk, hogy a kutyák és macskák az arcunkat nyalogassák, mert az állat nemcsak a már kitört betegség ideje alatt, hanem már két héttel az első tünetek megjelenése előtt fertózöké­­pes. A virus a marás helyéről az idegek mentén terjed tovább az agy­velőbe, megbetegíti az idegsejteket, s végül az idegszálak mentén eljut a különféle mirigyekbe - elsősorban a nyálmirigyekbe -, s ezek váladéká­val a külvilágba. A betegség emberről emberre való terjedése ismeretlen. Tünetei az állatokon A lappangási idő (a fertőzéstől az első tünetek megjelenéséig tartó idő­szak) általában 3-8 hét, de kivétele­sen több hónapra is elhúzódhat. A ví­rus az első tünetek megjelenése előtt 4- 10 nappal már jelen van a nyálban. A betegség kórképe állatfajonként bi­zonyos eltérést mutat. Az egyszerű­ség kedvéért a kutyát vesszük alapul. A beteg kutya viselkedése lényegesen megváltozik, kedvetlen, kerüli az em­bert, máskor viszont nyugtalan, a sze­me fájdalmat és ijedtséget fejez ki. Megváltozik az állat étvágya: köveket, rongyokat, fadarabokat fal fel. Később emelkedik a test hőmérséklete, gyor­sul a légzés, az állat nyugtalanná, majd ingerlékennyé válik. Ha teheti, elszökik és céltalanul kóborol. Ha köz­ben ebekkel, emberekkel találkozik, ugatás nélkül beléjük mar. A továbbiak folyamán a gégeizmok megbénulnak, az ugatás rekedtté válik, majd vonítás­sá fajul. A kutya már nem bir nyelni, s ezért fokozott a nyálfolyás. Később a rágóizmok és a nyelv izmai is meg­bénulnak. A bénulás később átterjed a törzs és a végtagok izmaira, majd az állat a végkimerülés és a bénulás tünetei között elpusztul. A betegség 5- 9 napig tart. A rókák veszettségére jellemző, hogy az állatok nem ijedősek, szaba­don mozognak, sőt világos nappal is a faluba merészkednek, nem szalad­nak el az ember elől. A macskák veszettsége az ebekéhez hasonló tü­netekben nyilvánul meg, de egyebek, között a legnagyobb különbség a fel­tűnően támadó viselkedés az ember­rel szemben. Tünetek az emberen A lappangási időszak 15-50 nap. A beteg kedvetlen, levert, nem tud aludni, ideges, megmagyarázhatatlan nyugtalanság gyötri. Később emelke­dik a testhőmérséklete (40°C), majd a nyelöizmok görcsös összehúzódása figyelhető meg. Minden nyelési kísér­let, sót a nyelés puszta gondolata, vagy a vízre tévedt tekintet is (innen származik a betegség népies elneve­zése: víziszony) görcsöket vált ki. A betegség további szakaszában az ingerültség fokozódik, a beteg elveszti tájékozódási képességét, a nyelés le­hetetlenné, a rohamok gyakoribbakká válnak. A beteg teljes öntudatánál, a bénulás tünetei között hal meg. A veszettség mindig halállal végződik. Megelőzhető Pasteur óta ismert, hogy a fertőzött (veszett) állat által megmart emberben a harapást követő oltással megaka­dályozható a betegség kifejlődése. Ennek alapja, hogy a sebbe jutott vírus a lappangási idő első kétharma­dában a sebzés helyén szaporodik és csak azután indul el az idegpályák mentén a központi idegrendszer felé. Ha a megmart személy időben (2 héten belül) megkapja az oltást, a be­tegség kifejlődése megelőzhető. A veszettség a bejelentési kötele­zettség alá eső betegségek közé tar­tozik, s az ellene való védekezés az állategészségügyi szolgálat egyik leg­fontosabb feladata. Megbízható véde­kezési módszer az állatok által okozott sérülések tökéletes fertőtlenítése. A sebszélek nyomkodásával igyekez­zünk erős vérzést kiváltani, mert a vér kimossa a sebből a kórokozókat. Az állatot, amely a sérülést okozta, az állatorvosnak meg kell vizsgálnia, és két hétig megfigyelés alatt kell tarta­nia. Ha a kutya két hét elteltével is egészséges marad, a megharapott ember élete sem forog veszélyben. Ha a sérülést kóbor, gazdátlan, vagy olyan eb okozta, melynek az egészsé­gi állapotát nem lehet pontosan meg­állapítani, a megmart embert védőol­tásban kell részesíteni. Nagyon ve­szélyes, ha az állatok az életmaradé­kokat tartalmazó tányérokat nyalogat­ják, vagy ha a gyerekek az ágyukba viszik őket. Ne feledjük, hogy az állat sem a gyermekek, sem a felnőttek számára nem játékszer. A védekezés hatékony része az ebtartás szabályozása, a kóbor, gaz­dátlan és a betegséggyanús állatok felkutatása és elpusztítása, a kutyák rendszeres oltása, és a szigorú ebzár­lat ott, ahol a betegség előfordul. Ami a védőoltást illeti, az ország területén évi rendszerességgel oltják a kutyá­kat, csakhogy egyes kutyatartók az előírásokat semmibe véve, nem oltat­­ják be kutyájukat. Ha tudnák, milyen következményekkel járhat ez a fegyel­mezetlenség, akkor valószínűleg nem vennék félvállról a dolgot. Nagyon fontos a veszett rókák irtá­sa is, mert napjainkban a rókák képe­zik a fertőzés fő forrását. Újabban Nyugat-Európában csalétekként kihe­lyezett csirkefejekbe rejtik el a vakci­nát és így szájon át juttatják be a rókák szervezetébe a vírust, amely védett­séget biztosit az állatok számára. Saj­nos a betegség megelőzésének e ha­tásos módját nálunk még nem alkal­mazzák, pedig a járványhelyzet ezt megkívánná. A tudomány jelenlegi ál­lása szerint a megelőzés az egyetlen járható út a rendszerint halálos kime­netelű betegség megfékezésére. Dr. FÓTHY JÁNOS A dohánygyár felkérésére egyes körzetekben az idén több háztáji termelő vállalkozott dohányter­mesztésre. Elsősorban a kezdő termelőknek szeretnénk a figyel­mébe ajánlani, hogy száradás és kellő puhulás után a lehető leg­gyorsabban el kell végezni a do­hány válogatását, osztályozását. Az egyenlőtlen színű, enyhén zöl­des árnyalatú, természetes eljá­rással szárított dohány színének kiegyenlítődése szempontjából kedvező, ha a légkör nedvesség­­tartalmának alakulása többszöri puhulást idéz elő. A tökéletesen megszárított, világos színű, vala­mint a mesterséges eljárással szárított Virgínia dohányt a szárí­tás befejezése, illetve a puhulást követően azonnal osztályozzuk. Az osztályozást a célnak meg­felelően kialakított helyiségben célszerű elvégezni. Régi tapasz­talat, hogy az eredményes do­hánytermesztésnek nélkülözhe­tetlen előfeltétele a megfelelő be­rendezéssel és speciális világítás­sal felszerelt osztályozó helyiség. Ugyanis az egész évi fáradozás végeredménye nagy részt a szak­szerű és hibátlan osztályozástól függ. A nagy figyelmet igénylő munkához pedig kifogástalan fel­tételekre van szükség. Legjobb folyamatosan osztá­lyozni a termést, hogy a soron következő szállításhoz mindig előre elkészített mennyiség álljon készenlétben. Mivel az őszi hóna-Vigyázat, Ne feledkezzünk meg az erje­dés során keletkező jelentős mennyiségű (a 18 fokos must minden literéből 41,5 liter) szén­dioxidról, a mustgázról. Ez a leve­gőnél másfélszer nehezebb gáz tömény állapotban belélegezve halált okoz. Szűrővel ellátott gáz­álarccal vagy légzőszerveink elé tartott nedves zsebkendővel sem lehet szén-dioxiddal telt pincében közlekedni. Itt nincs mit megszűr­nie a szűrőnek, egyszerűen nincs levegő! Csak oxigénpalackkal el­látott gázálarccal lehet szén-dio­­xidveszélyes helyiségbe be­menni. Célszerű tehát a föld felett er­jeszteni. Ha erre nincs mód, gon­doskodjunk ventilátorról (áram hiányában, megfelelő áttétellel kézi hajtású ventilátor jól használ­ható), amellyel a helyiséget ki­szellőztethetjük. Biztonságból pókban gyakori a tartósan száraz, szeles időjárás, a levegő páratar­talmának növekedése hatására bekövetkező első vagy második puhulás idején ajánlatos nagyobb mennyiségű dohányt előkészíteni a későbbi válogatáshoz. Legjobb bizonyos mennyiséget keskeny (1 méter széles és 1,2 méter ma­gas) asztagokba rakni, s amikor a nedves környezetben a levelek megpuhulnak, az egész asztagot fóliával beborítani. így puhult álla­potban tartósíthatjuk a dohányt, s később az időjárástól függetle­nül végezhetjük az osztályozást. Fontos tudnivaló, hogy a do­hány akkor alkalmas az osztályo­zásra, amikor a kézben összenyo­mott levelek rugalmasan vissza­nyerik eredeti alakjukat. Ezt rend­szerint a 16-18 százalékos ned­vességtartalom garantálja. Ha összenyomáskor a levelek össze­tapadnak, akkor túl nedves, ha viszont törnek, akkor túl száraz a dohány. Egyik szélsőséges esetben sem lehet osztályozni, hanem az állapotnak megfelelő kezelést kell végezni, amíg el nem érjük a kedvező nedvességtar­talmat. Az osztályozást az érvényes előírásoknak (ŐSN 462571, JK 011421) megfelelően kell elvé­gezni, így biztosan nem lesz gond az értékesítéssel és a vállalkozás meghozza a remélt nyereséget. VITÁRIUS LAJOS MÉRNÖK mustgáz! mindig csípőmagasságban tartott, égő gyertyával közlekedjünk! Ha az elalszik, azonnal hagyjuk el a pincét. Borászati szempontból jó tudni, hogy a szén-dioxid nagy mennyi­ségű értékes illóanyagot visz ma­gával. Ez nagyrészben haszno­sul, ha - több hordóban való er­jesztéskor - zárt csövön vezetjük a szén-dioxidot. Ekkor a hordókat sorbakötjük úgy, hogy a gáztérből induló cső a következő hordó fo-­­lyadékterének aljába buborékol­­tassa az erjedési szén-dioxidot. így a gázzal hordozott értékes anyagokat az erjedő must nagymértékben elnyeli. Amikor az erjedés már a vége felé tart, tegyünk fel a hordóra kotyogót. Ilyenkor különösen hasznos ez az eszköz, mert tartó­san szén-dioxid párnát tart az új­bor felett. (Má) Nem sokat tudunk róla, pedig: Mi a tőzsde valójában? Először is erre próbálunk válaszolni. Különleges piaci helyszín, ahol a kereslet és a kínálat azonos helyen és időben, koncentrálva jelenik meg. Nyílt, becsületes piac, ahol az árak mindig nyílt kikiáltás és nyilvános alku révén megkötött üzletek során alakul­nak. A tőzsdén, más szóval a pít-ben avagy floor-ban (illetve parketten) az üzletkötők, brókerek hatalmas tömege komoly hangzavart produkálva küzd megbízói érdekeiért. Izzadva, kiabál­va, idegtépő küzdelemben szinte név­telenül kopnak el a gazdasági élet szolgálatában. A fejlett piacgazdasá­gú országban azonban komoly, meg­becsült hivatású emberek. Jól tudják: nélkülük megállna a gazdaság szíve, tükre és hajtóműve, a tőzsde. A tőzsdepiac igazi szereplői azon­ban mégsem "ők, hanem megbízóik, a pénzüket befektetők, felhasználók és a spekulánsok. Ezekben a percek­ben is, amikor e sorokat olvassák, a világ több pontján folyamatosan mű­ködnek a tőzsdék. Hatalmas értékpa­pírtömegek (részvények és kötvé­nyek), nagy gabonahegyek, hűtőhajó­­nyi hústömegek vagy éppen óriási fémmennyiségek cserélnek gazdát. E lüktető, változó, sokszínű világot hatalmas elektronikus hálózatok vég­telennek tűnő kábelei, valamint a rá­diófrekvenciák éterében fénysebes­séggel száguldó távírójelek kötik össze. A tőzsde örök. A történelmi idő mélyébe tekintve, a készülő kőbaltáját ércre vagy élelemre cserélő ősember a középkori tengerpartokon - már ha­jójuk kikötése előtt - alkudozó keres­kedők tulajdonképpen tőzsdéztek. A XVI. századtól azonban már mai típusú tőzsdékről beszélhetünk. Köz­ben, a fejlődés törvényeinek engedel­meskedve a tőzsdék differenciálódni kezdtek. Kialakultak az árutőzsdék, az értéktőzsdék és a valutatőzsdék. Az árutőzsdéken a brókerek kezé­ből a légbe szálló kötjegyek milliós gabonaügyleteket nyugtáznak, vagy húsárura, esetleg fémtömegekre kö­töttek üzletet. A tőzsdékre jellemző módon, az áru, csak a róla szóló közraktárjegy kel önálló életre, hogy megméretessék a tőzsde igazságos parkettjén. Itt azonban már az érték­tőzsdék világába léptünk. Az értéktőzsdéken főleg részvé­nyek forognak. Minden papír egy-egy vállalat kis darabját jelképezi. Aki megveszi, az a vállalkozásnak rész­vénytulajdonosává vált, és az éves gazdasági eredmény után járó oszta­lékot minden pénzügyi év végén fel­markolhatja. Magyarán a pénze fialni kezd. Ha viszont ügyesen eladja ér­tékpapírját, komoly árfolyamnyereség­hez jut. Az értéktőzsdézés elve egyszerű: olcsón venni és drágán eladni. A bökkenő ott van, hogy ez nem mindig sikerül. így azután egyik pillanatról a másikra óriási bukások és óriási nyereségek születnek a tőzsde­színpad világot jelentő deszkáin. Valutatőzsde? Ott aztán pezseg az élet. Megbízók dollármilliói változnak át márkává, frankká, fonttá, hogy a másodpercenként változó árfolya­mok révén óriási üzletek szülessenek. De a valutatőzsdék elvarázsolt kas­télyai láthatatlanok. A világ összes nagyvárosában jelen vannak, még sem láthatjuk parkettjüket. E létező, de meg nem található tőzsde ugyanis egy, a világot átfogó óriási elektroni­kus rendszer, melynek kiszolgálói egyszerre két-három telefonon hadar­va, a távközlés kábelkígyóinak Lao­­koónjaiként folytatják idegölő küzdel­meiket, míg végül is számitógépes hálózatok termináljaival jegyzik üzle­teiket. ORZÁN CSABA SÁNDOR tőzsdeszakértő (AGRÁRKAMARA)

Next

/
Oldalképek
Tartalom