Szabad Újság, 1991. augusztus (1. évfolyam, 138-164. szám)
1991-08-31 / 164. szám
1991. augusztus 31. Szabad ÚJSÁG 3 Kisebbségek a nagyvilágban A „távoli" Közel-Kelet A napokban Pozsonyban járt a lyoni Katolikus Egyetem Emberi Jogok Intézetének professzora, JOSEPH YACOUB politológus, aki tudományos kutatásai szakterületéül az emberi és a kisebbségi jogokat, a vallás és az etnikum közötti összefüggések vizsgálatát választotta. Mivel ezek a kérdések manapság nálunk is a legégetőbbek közé tartoznak, úgy véljük, nem minden tanulság nélkül való, ha közreadjuk, másutt hogyan vetődnek fel e problémák, hogyan kezelik őket, milyen megoldást tartanak jónak, elfogadhatónak.- Professzor úr, személy szerint önt mi ösztönözte arra, hogy Franciaországban a kisebbségi kérdés kutatásával foglalkozzon?-Több okom is volt rá. A személyes ösztönzést az adta, hogy magam is kisebbségi vagyok. A Közel-Keletről származom, aszszír-babilóniai, vagy ahogy másként mondják: asszír-káldeus vagyok. Az asszír-babilóniai a világ legősibb ismert népeinek egyike, s a Bibliát olvasva megérthetjük, mi volt e nép szerepe Mezopotámia és Asszír-Babilónia történetében. A másik ok, hogy az arámi nyelvet beszélem, melyet Jézus Krisztus is beszélt, és ez kisebbségi nyelv. Ez magyarázza személyes érzékenységemet a világon bárhol élő kisebbségek iránt. Egész életemben az elnyomott népekkel éreztem együtt, szimpátiám az övék volt, bárhol is éltek vagy élnek, a sorsuk pedig érdekelt.- Mi keveset vagy szinte semmit nem tudunk az asszírbabilóniaiakról, kérem, vázolja jelenlegi helyzetüket!- Az asszír-babilóniai közösség jelenleg kb. hárommillió főt számlál. E közösség fele a szülőföldjén, a Közel-Keleten él, főleg Irak északi részén, a kurdok lakta Kurdisztánban, ahol számuk eléri az egymilliót. De élnek még Iránban, Libanonban, Szíriában, Törökországban, a Kaukázusban, pontosabban Grúziában és Örményországban is. A közösség másik fele a történelmünk során ismétlődő üldöztetések és elnyomás miatt menekülni kényszerült, emigrációban él az USÁ-ban, Kanadában, Új-Zélandon és több nyugat-európai országban.-Hogyan tudott és hogyan tud ez a közösség kapcsolatot Rengeteget beszélünk Európáról, a közös európai házról, a nyitott határokról, századunk új uralkodó eszméjéről (illúziójáról?), miközben a kommunista világrendszer egyes utódállamai szorgalmasan építgetik az Európától elválasztó adminisztratív-gazdasági határokat. A román miniszterelnök legutóbb Strassbourgban éppen a javuló magyar-román viszonyokról beszélt, miközben a bukaresti magyar tévéadás kétharmadától megfosztották az erdélyi magyarságot, és adminisztratív-pénzügyi rendelkezésekkel (pl. valutában fizetendő a gépkocsibiztositás külföldre) egyre lehetetlenebbé teszik az anyaországgal és Európával való érintkezést. A Szovjetunió (és így Besszarábia felé) azonban nem hoztak ilyen korlátozó rendelkezéseket... Számolni lehet azzal, hogy a több országban tapasztalható izolációs „nacionalizmus“ Európát újból kettészakítja majd, és egy új vasfüggöny mentén, új, libanonizáló „frontfonal“ alakulhat ki Kelet és Nyugat közt a Baltikumtól a Balkánig. Erdély föltételezhetóen éppen a „frontvonalra“, a két világ határára fog esni. t ' t » i ■* * ' tartani, s hogy lehetséges, hogy saját államiság nélkül évszázadokon keresztül megőrizte identitását? ’• - Ez válóban nagyon lényeges kérdés. Ninive, az Asszír Birodalom bukása után (Kr. e. 612-ben), majd a Babilóniai Birodalom bukása után (Kr. e. 535-ben) megszűnt az asszír-babilóniai nép politikai léte; tehát több mint 2500 éve nincs saját állama. De ezen körülmények közt is megpróbálta a túlélést, megőrizni nyelvét, kultúráját, szokásait, hagyományait, keresztény hitét. Fontos tudni, hogy az asszír-babilóniaiak az első keresztény közösségek közé tartoztak, a kereszténységet még alapítása idején, az első században vették fel.- Mi játszotta a legnagyobb szerepet abban, hogy az asszírbabilóniaiak a nehéz körülmények, a szétszórtság, az államiság hiánya ellenére meg tudták őrizni nyelvüket, kultúrájukat?- Keresztény egyházunk játszott jelentős szerepet a közösség megőrzésében, életében és az arámi nyelv ápolásában. Ez volt a legfontosabb.- Vannak-e közösségüknek iskolái, kulturális intézményei Irakban?-Sajnos, állami iskoláink nincsenek, de egyháziak vannak. Irak kormánya ugyanis nem engedélyezte független iskolák létrehozását. Minden tevékenységünk az egyház keretein belül folyik. A nyugati államokban viszont nagyon jól kiépített oktatási, kulturális intézményekkel, sőt politikai szervezettel is rendelkezünk. Legaktívabb szervezeteink az Egyesült Államokban, Svédországban és Németországban működnek.-Az Öböl-válság idején Ön több francia lapban publikált A libanonizálódó övezetben várhatóan kialakuló, a gazdasági elnyomorodás által felgyorsuló poli- • tikai-gazdasági dezintegrációs folyamatok talán a kisebb gazdasági egységek kialakulásának fognak kedvezni, az autonómiák kialakulását fogják kikényszeríteni. Talán... Az máris bizonyos, hogy a romániai magyarságnak, akárcsak a térség többi népének, magának kell döntenie sorsáról. Döntenie kell, hogy Európát választja-e, vagy a Balkánt? Az önrendelkezést vagy az önfeladást? A patetikus sóhajtozások ideje lassan lejár... Annyi bizonyosnak látszik, hogy a kandalló-nyugalmát féltő Európának nincs szüksége frusztrált, lelkibeteg nemzetekre vagy nemzeti közösségekre. A legkedvezőbb (európai integráció) alternatíva esetén is igény, a legkedvezőtlenebb (kelet-európai libanonizálódás) esetén pedig talán lehetőség is lesz arra, hogy a közös európai házba való belépés előfeltételeként, - a kelet-európai nemzeti közösségek mindegyike a térség kisebbségeivel kapcsolatos írásokat. Mi a véleménye a kurdok helyzetének rendezéséről?- A kurdok kétségtelenül a legtöbbet szenvedett népek közé tartoznak nemcsak a Közel-Keleten, hanem az egész világon. Történelmük során rengeteget szenvedtek, a huszadik században tömeggyilkosságok, sőt népirtás áldozatai voltak Törökországban, Irakban, Iránban. De küzdenek identitásuk megőrzéséért, megpróbálják kivívni szuverenitásukat, visszaszerezni nemzeti és etnikai területüket, melyen most több állam - Törökország, Irak, Irán - osztozott meg. A győztes hatalmak az első világháború után saját államot ígértek a kurdoknak, ezt bele is foglalták a sévres-i békeszerződésbe, de ígéretüket politikai okokból soha nem váltották be. Ez kétségtelenül igazságtalan volt, mert ha figyelembe vesszük, hogy a kurdok több mint húszmillióan vannak, joguk lenne az önálló létre. Hogy milyen formában, nem tudom, mert nem vagyok politikus, de kétsége vonhatatlan, hogy sajátosságaikkal együtt olyan népnek tekintsék a kurdokat a világban, mint bármely másikat. Én úgy gondolom, a kurdok a régiók geopolitikájának áldozatai. Egyik állam sem biztosított a területén élő kurdoknak kulturális autonómiát, holott számomra nyilvánvaló, erre a saját szülőföldjén minden joga megvan egy népnek.-A sévres-i szerződés államot ígért a kurdoknak. Miért nem jött létre mégsem?- Sévresben 1920-ban írták alá a győztes hatalmak a békeszerződést Törökországgal. Ezt követte azután a laussanne-i szerződés 1923-ban a Musztafa Kemal Atatürk vezette új Törökországgal. Ugyanazok a győztes hatalmak - köztük Nagy-Britannia és Franciaország - azonban ekkor már említést sem tesznek a kurdokról, az örményekről, az asszír-káldeumegélhesse a maga autonómiáját, az önnön sorsa fölött való rendelkezés jogát és felelősségét. Csupán az önmagukra, öntudatukra eszmélt nemzetközösségek integrációja biztosítja Európa távlatos békéjét. itt él az ember, ahol született. És nem tudja már ezt a földet úgy szeretni, mint ahogy a hazát szeretni kéne. Ez a legnagyobb baj! Mert nem a hazája már! Ez már idegen föld. Innen elvágyódunk“- mondja egy öreg gyimesi csángó Végh Antal riportkönyvében (De mi lesz a harangokkal?). így nem lehet bevonulni Európába! A kelet-közép-európai nemzeti közösségek mindegyikének meg kell élnie az otthonosság érzetét, hogy majd Európában is otthon érezhesse magát. A romániai magyarságnak is! Európa csak az autonómiákon keresztül vezethet az út. Ehhez pedig az államnemzetek szuverenitásának korlátozása látszik szükségesnek. A szuverenitás megosztása lehet az Európába átvezető palló. Elvégre egy nemzetrész megmentése is ér annyit, mint egy állatfajé! A kelet-közép-európai népek megbékéléséért tett eröfeszítésokról. Ezeket a kisebbségeket és jogaik konkrét meghatározását az első szerződés tartalmazta, a második nem. Jelenleg a laussanne-i szerződés a jogi kiindulási alap, de mi a kisebbségek jogainak szabályozásánál a sévres-i szerződésben megfogalmazott jogokból indulunk ki.-Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet (EBEÉ) folyamatában a kisebbségek jogainak szabályozása és alkalmazása a résztvevő államok figyelmének homlokterébe került. Véleménye szerint, az eltérő viszonyok ellenére, elképzelhető-e egy, az EBEÉ-hez hasonló értekezlet összehívása a Közel-Keleten, s ennek keretében megvalósulhat-e a kisebbségi jogok szabályozása?-A közelmúltban részt vettem néhány e témával kapcsolatos beszélgetésen. Az Irak elleni háborúban részt vett hatalmak megpróbálnak megszervezni egy ilyen konferenciát az új közel-keleti politikai és kulturális rend létrehozása érdekében. Emlékszem, hogy Franciaország elnöke, Francoise Mitterrand egy márciusi sajtóértekezleten a kisebbségek jogainak figyelembe vételére szólított fel, felismerve ennek jelentőségét. Ő külön is megemlítette a kurdokat és jogaikat. Ez nagyon jó és értékes kezdeményezés a Francia Köztársaság elnökétől. Ezt a sajtóértekezletet követően - és a fentiek szellemében - én több cikket jelentettem meg a francia lapokban, melyekben szerettem volna felhívni a francia illetékesek figyelmét az asszír-káldeusok helyzetére is a Közel-Keleten. Ezt követően fogadott a köztársasági elnök egyik tanácsadója, és beszélgetésünk végkicsengése pozitív volt. Most megpróbáljuk kapcsolatainkat kiépíteni és megerősíteni számos európai testülettel és szervezettel azért, hogy ők is hangot adjanak a kisebbségek problémáinak, foglalkozzanak a kérdéssel és szóljanak érdekünkben. (A beszélgetést következő, hétfői számunkban folytatjuk.) seiért Herder-díjat kapott Sütő András mondta: „A romániai magyarság hetven esztendő szinte folyamatos passzivitása után bizonyos értelemben radikalizálódott, és ezt figyelembe kell vennie bárkinek, aki ennek a magyarságnak a közügyeivel foglalkozik. Le kell számolni olyan káros hagyományokkal, mint annak a félreértése, hogy mi a taktikus és a nem taktikus kérdésfelvetés. A Fábry-féle klasszikus megfogalmazás, hogy a kisebbségi magatartásnak a Vox humana a legfőbb jellemzője, önmagában csupán lelkileg erősíti meg valamelyest a tömeget szenvedései elviselésében. A Vox humanát nagyon határozott politikai cselekvéssel kell párosítani. Ezen értem a politikai küzdelem minden jelenleg lehetséges módozatát, amit a romániai magyarságnak meg kell ragadnia. Ebbe a tüntetés, a politikai vita, a sztrájk és a világ közvéleményéhez való fordulás mind beleértendő. “ Hánynak kell még megvakulnia közülünk ahhoz, hogy végre tisztán lássunk? BEKE MIHÁLY ANDRÁS PRUDENTIAL SECURITIES állítása szerint augusztusban tetőzött a cukor világpiaci ára, így várható, hogy az elkövetkező hetekben az árak csökkenni fognak. Szétoszlanak hát az abból fakadó aggodalmak, hogy kicsi lesz a kínálat cukorból a világpiacon. Az 1991-92-es betakarítási adatok arról tanúskodnak, hogy a legjelentősebb termelők a korábbi időszakhoz képest növelték termelésüket. A bőséges világpiaci kínálatról elsősorban az USA gondoskodik majd, ahol várhatóan 3 millió tonnával lépi túl a termelés a tavalyi mennyiséget, továbbá Brazília, mely a betakarítás első két hónapjában már 60 százalékkal túllépte a tavalyit. Jelentősen befolyásolja majd a cukor világpiaci árát a Szovjetunió. Az idei termés sokkal jobb lesz a tavalyinál, de a konkrét világpiaci értékesítést csak akkor tudjuk majd számszerűen kimutatni, ha a bonyolult feldolgozás és raktározás után eljut a cukor a világpiacra is. NÖVEKSZIK a munkanélküliség a Német Szövetségi Köztársaságban. A szövetségi munkahivatal előrejelzése szerint a keleti tartományokban a téli hónapokra további félmillióval gyarapodik a munkanélküliek száma. A hivatal elnöke, Heinrich Franke elmondta, az átlagos munkanélküli-létszám 1991-ben havi 1,1 millió, de télen elérheti az 1,5 milliót. CSÖKKENTEK a Sony konszern nyereségei 1991 első kereskedelmi negyedévében, amely június 30-án ért véget. Az elért bruttó nyereség 56,20 milliárd jen (716,8 millió DEM) volt, a tiszta pedig 23,54 milliárd jen. Tavaly ugyanezen időszakban a tételek 70,27, illetve 24,54 milliárd jent tettek ki. A csökkenő nyereséget a konszern vezetői azzal magyarázzák, hogy az USA-ban és Európában gyenge a gazdasági növekedés, roszszabbak a Sony értékesítési lehetőségei a japán piacon, valamint a jen megnövekedett árfolyamával. A SVÁJCI szövetségi tanács 1992- re már kétmilliárd frankos költségvetési deficittel számol, s előreláthatólag ez az összeg ötmilliárdra nö.vekszik 1995-re. IRÁN, az OPEC - a kőolajexportáló országok szövetsége - második legnagyobb országa nemrég bejelentette, hogy a jelenlegi 3,5 millió barelles napi kitermelését 5 milliósra szándékozik bővíteni. Ezt a szintet Iránnak 1993-ra kell elérnie, ehhez azonban 270 új olajkutat kell létesítenie. A múlt hónapban az iráni olajkitermelés 3,5 millió barell volt naponta, s ebből napi 2,7 milliót exportáltak. Az iszlám forradalom előtt - tehát 1979-ben - Irán kőolajkapacitása napi hatmillió barell volt, de a kitermelő berendezések jelentős hányada tönkre ment az Irakkal vívott háború idején, 1980-tól 1988-ig. KELET-EURÓPA a vállalkozó kedvű nyugati befektetők számára a korlátlan lehetőségek piacajgy nyilatkozott Berlinben a svájci független prognosztikai intézet, a Pregnos AG egyik elöljárója, Nyikolaj Lutzky. A befektetők azonban nem számíthatnak gyors nyereségre, mivel ezekben az országokban nincs ütőképes vásárlóerő. (Magyarán: szegények az átlagemberek.) A bruttó nemzeti termék egy főre tavaly Csehszlovákiában 8000 dollár volt, Romániában pedig 3000, mig Németországban ugyanez elérte a 14 700 dollárt. Lutzky szerint a kelet-európai országok leginkább a külföldi tőke, a know-how, a szakmai továbbképzés és a hatékony beruházási egységek iránt érdeklődnek. Ezen óhajok teljesülése ellen hat viszont az a „fejlődés", amely a volt szocialista országok piacán a legutóbbi esztendőben lezajlott: a labilis gazdasági helyzet, a már egy éve csökkenő termelés, a növekvő munkanélküliség és a csökkenő munkatermelékenység. A bruttó nemzeti termék átlagosan - a Szovjetunió adatai nélkül - kilenc százalékkal csökkent tavaly, idén pedig további 11-12 százalékos csökkenés várható. Beszélgetett: GYURCSÍK IVÁN Színe és fonákja Erdély — frontvonalon 1 &
