Szabad Újság, 1991. augusztus (1. évfolyam, 138-164. szám)
1991-08-21 / 155. szám
r--------------------------------------Gazdasági és érdekvédelmi napilap 1 Szerda, 1991. augusztus 21. • I. évfolyam • 155. szám • Ára 2,30 korona Rendkívüli állapot — rendkívüli bizonytalanság Gorbacsov után Jelcin is? Megválaszolatlan kérdések sorát hagyta nyitva a tegnapi nap a Szovjetunió sorsát illetően. A hatalomátvétel időpontjának meghatározásában úgy látszik, nemcsak Jakovlev volt pontatlan, Janajevéket is sürgette az idő, így az ő munkájuk sem sikeredett tökéletesre. Ami héttőn este még csak találgatásként hangzott el a katonaság és a rendőrség fordulathoz való viszonyát illetően, tegnap megjelent fehéren-feketén a hírügynökségi anyagokban. Tehát: a hadsereg még nem döntött, kinek a pártjára álLA parancsnokok ugyan felvonultatták a rendkívüli állapotra való tekintettel némely motorizált egységüket, de még nem teljesítik vakon a kiadott parancsokat Talán Moszkvában a legbonyolultabb a helyzet. A Kreml környékét bástyaként veszik körül a páncélozott harckocsik, megerősítették a Manézs tér védelmét is.Moszkvában a déli órákban itt hatalmas tüntetés zajlott. Az utcákon barikádok épültek, hogy akadályozzák a katonai egységek mozgását, erős embergyűrű védi az orosz parlament épületét,köztük harckocsik és páncélozott járművek is, amelyek a hírek szerint Jelcin parancsát tartják döntőnek. A RLA hírügynökség jelentése szerint még egyes tábornokokat is váratlanul ért a puccs, ezért többségük kivár, nem akar saját népe ellen fellépni. Az Interfax független hírügynökség a szovjet légierő ejtőernyősei főparancsnokának, Jevgenyij Podkolzinnak tette fel a kérdést, kinek az oldalán állnak. A tábornagy azt válaszolta, a hadsereg nem lép fel sem az ideiglenes vezetés, sem az orosz kormány ellen. A hadseregnek az a feladata, hogy az országban ne uralkodjon el a káosz és a fejetlenség. Azt állította, az ejtőernyősök az ország gazdaságilag legfontosabb létesítményeit őrzik, így a Szovjetunió állami bankját.Arra a kérdésre, igaz-e, hogy egyes egységek átállnak az orosz vezetés oldalára,a tábornagy azt felelte: feladatunk őrizni az OSZSZSZK legfelsőbb bizottságának székházát. Parancsnokunk beszélt Jelcinnel, elpanaszolta neki, hogy egységeink nem jutnak el a parlament épületéhez, Jelcin ezért adott parancsot, hogy egységeink eljuthassanak kijelölt helyükre. Podkolzin azt is cáfolta, hogy egyes egységek az orosz vezetés parancsnoksága alatt állnának, mondván, „az orosz kormánynak még egyetlen katonai egység sem tette le a hűségesküt”. Nem zárta ki azonban, hogy ha Jelcinnek lesznek alárendelve, nem engedelmeskednek neki. Vlagyimir Fedcsik, a szárazföldi erők főparancsnokhelyettese szintén tagadta az átállás tényét és hangsúlyozta, hogy kész teljesíteni a Szovjetunió védelmi minisztériumának parancsait. A helyzet zavarosságát fokozzák azok a jelentések, amelyeket a Moszkván kívüli csapatmozgásokról repítenek fel a különböző hírügynökségek. Leningrádban több mint százezer fő tüntetett, köztük Anatolij Szopcsak polgármester, aki gaztettnek nevezte Gorbacsov elmozdítását,ezt követően pedig a rendkívüli állapotot felügyelő Szamszonov tábornokkal tanácskozott. Ebben a városban tegnap még nem volt katonaság, viszont szinte teljes egészében felügyelet alá vonta a hadsereg a Baltikumot, jelentős haderő vonult Kijev irányába és csapatmozgásokat észleltek más területeken is. A híradások alapján úgy tűnik, a szovjet hadsereg még bármiféle lépéseket tehet, akár a Janajev-féle bizottság mellett, (Folytatás a 3. oldalon) Barikádok a Kaünyin sugárúton, az Oroszországi Föderáció kormányépületei körül (Képtávírón érkezett: CSTK/AP) Mai számunkban 8 oldalas MŰSORMELLÉKLET Bush és Havel hétfői telefonbeszélgetése Amerika velünk van George Bush, az Amerikai Egyesült Államok elnöke hétfőn késő este telefonon felhívta Václav Havel csehszlovák államfőt, s biztosította őt, hogy az USA visszafordíthatatlannak tekinti a csehszlovákiai, lengyelországi és magyarországi demokratikus változásokat. A telefonbeszélgetés során Bush elnök tolmácsolta az Egyesült Államok politikai támogatását a három ország demokráciájával kapcsolatban. Az amerikai elnök a továbbiakban az iránt érdeklődött, hogy a csehszlovák állampolgárok a Szovjetunió tőszomszédaiként miképp tekintenek a határ másik oldalán kialakult helyzetre. Válaszában a csehszlovák államfő kifejtette, hogy az országban fokozatosan emelkedik az államcsíny elleni tiltakozás hulláma, egyebek között azért is, mert a moszkvai események 1968 augusztusára emlékeztetik az itteni lakosságot. „Másrészt viszont a személyes biztonsággal kapcsolatban is aggodalom merült fel, ami részben az esetleges menekülthullám érkezésének lehetőségéből adódik” — folytatta Václav Havel. Ezt követően hangsúlyozta, hogy a szovjet fejleményeket a csehszlovák állampolgárok nagyon intenzíven figyelemmel kísérik. Személy szerint az a véleménye, hogy jelenleg meghatározó szerepet tölt be a szovjetunióbeli demokratikus erők támogatása. Kiemelte, hogy az államcsíny után nyilvánosságra hozott 16 pontos dokumentumban őt leginkább az a követelés nyugtalanítja, mely szerint fel kell oszlatni a Szovjetunióban demokratikus úton megválaszott parlamenteket és demokratikus úton létrehozott kormányokat. Ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy Borisz Jelcin közvetlen választást megnyerve lett az Oroszországi Föderáció elnöke. „Ezt a tényt most fel kell használni az orosz államfő támogatására” — szögezte le Václav Havel. George Bush ezzel a véleménnyel egyetértett. A telefonbeszélgetés végén az amerikai elnök utalt arra, hogy az Egyesült Államok fontosnak tekinti, hogy Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország semmilyen negatív hatását ne érezze a szovjet eseményeknek. Jirí Dienstbier külügyminiszter tegnap megszakította egyesült államokbeli szabadságát. A Csehszlovák Sajtóiroda munkatársának adott telefoninterjújában elmondta, hogy a szovjet fejlemények még nem világosak, s meg kell várni, hogy ki mondja ki a végső szót. „Mindenesetre a Szovjetuniónak nemzetközi kötelezettségeihez kell tartania magát, mégpedig a biztonság- és a gazdaságpolitika terén. Úgy vélem, hogy a Szovjetunió előtt csak egy út van. A demokrácia útja” — hangsúlyozta a prágai diplomácia vezetője. Tanácskozott az Államvédelmi Tanács Nincs veszélyben az integritás Václav Havel köztársasági elnöknek, a csehszlovák fegyveres erők főparancsnokának részvételével tegnap Prágában ülést tartott az Államvédelmi Tanács. Narfa Petrovának, a szövetségi kormány szóvivőjének előzetes tájékoztatója szerint a testület a legutóbbi szovjetunióbeli fejlemények nyomán teendő elengedhetetlen intézkedésekről tárgyalt. A tanácskozást Marián Calfa szövetségi miniszterelnök vezette, aki megszakította szabadságát. Röviddel az ülés megkezdése előtt Ján Langos csehszlovák belügyminiszter kedvezőnek minősítette azokat az információkat, amelyekkel az Államvédelmi Tanács megbeszélésére érkezett. A Csehszlovák Sajtóiroda munkatársának adott interjújában elmondta, hogy azok főleg a különleges biztonsági csoport tevékenységére, illetve azokra az intézkedésekre vonatkoznak, amelyet a csoport foganatosított tegnap délelőtt. „Minden szükséges információ rendelkezésünkre áll belföldről, s megteremtettük a feltételeket a szomszédos országok helyzetéről szóló folyamatos tájékoztatáshoz is” (Folytatás a 2. oldalon) Október elsejétől Többet fizetünk az áramért Prágában hétfőn megtartotta soros ülését a Pénzügyi Tanács. A testület egyebek között tárgyalt a lakossági elektromos energia árának emeléséről. Jóváhagyott intézkedése értelmében október elsejétől személyenként 70 százalékkal emelkedik a villanyáramdíj, ami havonta 26 korona többletkiadást jelent majd. Amint azt a Pénzügyi Tanács üléséről tartott sajtótájékoztatón Václav Klaus szövetségi pénzügyminiszter elmondta, a díjemelést egyrészt az ország gazdasági helyzete, másrészt viszont az tette szükségessé, hogy Csehszlovákia e téren is el kívánja érni a „világszínvonalat”, bár a 70 százalékos emeléssel csak kissé közelítette meg. Utalt arra, hogy a világon mindenütt a kisfogyasztói díj meghaladja a nagyfogyasztóit, esetenként 200— 300 százalékkal. Az október eleji emelés nyomán nálunk a lakossági villamosenergia-díj csupán 59 százaléka lesz a nagyfogyasztók által fizetett díjnak. A föld óriási érték Mi se dobjuk el! Csendélet virággal és könnygázzal Lapunk augusztus 6-1 számában jelent megBatta Istvánnak, a Szövetségi Gyűlés képviselőjének „A lbldtulqjdoryog érvényesítése” című írása, melyben többek között az alábbi mondat is olvasható: „Követendő példának tartom az Egyházasbású—Rimaszombati járás—Mezőgazdaság Szövetkezetei: saját költségeire intézi az intéznivalókat a földtulajdonosok ádekében.” Tekintettel a téma időszerűségére, MEDE TIBORtói, a szövetkezet elnökétől kértünk bővebb tájékoztatást. — Az Együttélés Politikai Mozgalom példájára — amelynek vezetői látogatást tettek és előadásokat tartottak nálunk — mi a szövetkezethez tartozó falvakban szerveztünk gyűléseket, és megismertettük polgárainkat a földtörvény tartalmával. Elmondtuk, hogy miért fontos a földtulajdonjog elintézése, szórólapokat osztottunk szét, amelyeken sorrendben feltüntettük azokat az intézményeket, amelyeket az ügyintézés során polgárainknak fel kell keresniük. Továbbá jeleztük a fogadónapokat, megadtuk az egyes hivatalok ajtajának a számát, hová milyen okmányokkal kell menni stb. Mindezek mellett jeleztük azokat a munkákat is, amelyeket polgáraink helyett elvégezhetünk, magunkra vállalunk. — Konkrétan milyen tevékenységekről van szó? — Tény, hogy a polgárok földtulajdonjogát teljes mértékben nem áll módunkban rendezni. Viszont mindannyiunk érdeke: a földnek gazdája legyen! Úgy határoztunk, a szövetkezet területén levő parcellákkal kapcsolatos adatokat összegyűjtjük. A Rimaszombati Telekkönyvi Hivatalban fénymásoltuk a hozzánk tartozó falvak parcelláinak telekkönyvét — és a parcellák számát a (Folytatás a 2. oldalon) 1970-ben egy sor kellemetlenségtől mentett meg az a puszta tény, hogy augusztus 21-én születtem. Két évvel a szovjet tankok bevonulása után Pozsony belvárosa olyan képet mutatott, mint egy felbolydult méhkas. Rengeteg ember volt az utcán, köztük nagyon sok külföldi, úgy tűnt, mintha mindenki várt volna valamire. A levegőben vibráló feszültség szinte tapintható volt Már előzőleg elterjedt a hír, hogy az évforduló napjára tüntetés készül, a város tele volt rendőrökkel A munkahelyemen megünnepeltük a születésnapomat, a kollégáimtól kapott három hatalmas virágcsokorral hazafelé tartottam, amikor a főposta épülete előtt, ahol két éve egy fiatalember vesztette életét, csoportosulást pillantottam meg. A tragédiára figyelmeztető emléktábla még mindig ott volt a falon, ismeretlen kezek virágokkal rakták körül, most cseh kiskatonák őrködtek mellette. Szemmel láthatóan nem volt kedvükre ez a feladat, néma megadással tűrték a tömegből feléjük röpködő ellenséges megjegyzéseket Hirtelen elhatároztam, hogy én is odateszem a virágaimat az emléktábla alá.Ahogy kiléptem az embergyűrűből, az egyik gyerekarcú kiskatona elém állt: „Ne jöjjön közelebb, nem szabad!" Csak a virágaimat akarom letenni — mondtam. „Ne tegye, nem szabad” — ismételte. De hát kinek ártanak ezek a virágok, mondja? „Senkinek, ha most szépen hazaviszi őket és beteszi egy vázába. ” De én ide akarom tenni őket „Ne, ne akarja, kérem, nagyon szépen kérem Miért akar bajt magának is, meg... ” Nem fejezte be, csak sápadtan, esdeklően nézett rám A tömeg elnémulva figyelt. A bátyáimra gondoltam, arra, hogy egy két év múlva ők is kerülhetnek ilyen helyzetbe, mint ez a rokonszenves, nyílt arcú kiskatona. Szó nélkül sarkonfordultam és elindultam Alig tettem pár lépést, amikor egy alacsony, púpos emberke kaptáéi a karomat: „Jöjjön ide, elvtárs, megvan, ő volt az, ő provokált az emléktáblánál, még nála vannak a virágok.'’’ Egy civilbe öltözött férfi lépett szorosan mellém: „Szóval mit akart maga ezekkel a virágokkal?” En? Semmit. „Na, jöjjön szépen velünk. ” Mintha csak a föld alól bukkant volna elő, ott termett egy másik civilruhás is.'Nem megyek sehová, én ezeket a virágokat a munkahelyemen kaptam, a kollégáimtól, mert ma van a születésnapom " „Azt mondja, ma van a születésnapja?” — nézett rám leplezetlen gúnnyal a civilruhás. „Mutassa a személyazonosságiját!” Többször is elolvasta a születési bejegyzést, majd visszaadva az igazolványomat, jelentőségteljesen rám pillantott: „Szerencséje van, de ma már többször nem akarok magával találkozni az utcán, megértette?” „De elvtársak, én láttam, amikor oda akarta tenni a virágokat a postai emléktáblához, ez egy felforgató elem, ne hagyják Jutni, az ilyenekkel el kell bánni!”—rikácsolta ügy buzgó „jóakaróm”, de a két civilruhás szó nélkül továbbment Nem álltam meg hogy a még mindig mellettem toporgó, nálam vagy fél fejjel alacsonyabb emberkével ne éreztessem diadalomat Gúnyos mosollyal feléje (Folytatás a 2. oldalon)
