Szabad Földműves Újság, 1991. július (1. évfolyam, 112-137. szám)

1991-07-23 / 130. szám

/ / Gazdasági és érdekvédelmi napilap Kedd, 1991. július 23. • I. évfolyam • 130. szám • Ára 2,30 korona Mától lapunk folytatásokban közli ALBERT GÁBOR „EMELT FŐVEL” című dokumentumkötetének a csehszlovákiai magyarság kitelepítésére vonatkozó részleteit! Az 1. részt az 5. oldalon olvashatják.----------------------------------­­­­ä Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy lapunk 2. oldalán közöljük azt a felhívást, amelyet a somodi művelődési tábor résztvevői intéztek a bősi erőmű ellenzőihez ____________________________ A NYEE sajtótájékoztatója „uborkaszezon”előtt Rendezni a tulajdonviszonyokat Pozsonyban tegnap sajtóértekezletet tartott a Nyilvánosság az Erőszak El­len mozgalom. A találkozón a mozgalom vezetőségi tagjai a NYEE képvi­selőinek a Szövetségi Gyűlésben, illetve a Szlovák Nemzeti Tanácsban végzett munkájáról tájékoztatták a sajtó képviselőit. Mint megtudtuk, az SZNT az el- hogy az ágazatban kialakult értékesí­ső félévben 63 új törvényt, jogsza­bálymódosítást fogadott el, amely­nek jóváhagyásába nem kis mérték­ben szóltak bele a mozgalom képvi­selői. Frantisek Sebej és Vladimír Ondrus egyebek között megemlítet­te az illetékességi törvényt, amelyet a NYEE kezdeményezésére terjesz­tettek elő, továbbá az Európa Ta­nácsba való bejutás feltételét képező emberjogi alkotmánylevelet. Legtöbb szó a mezőgazdaságról és a földtörvényről esett. Cyprián Jurán mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszterhelyettes megjegyezte, tési válság az előző rendszer politiká­jának következménye. A másik a KGST feloszlása, amellyel jelentős piacot veszítettünk. A mezőgazdasá­gi problémák megoldásának alapja a tulajdonviszonyok rendezése kell hogy legyen. A NYEE azt javasolja, hogy a szövetkezetek államosítása nyomán létrejött állami gazdaságok esetében a szövetkezetekre vonat­kozó transzformációs törvény sze­rint járjanak el. Amint azt Ján Ha­­caj, a mozgalom parlamenti képvise­lője elmondta, a mezőgazdasági (Folytatás a 2. oldalon) Vízlépcső = nemzetiségikérdés? is bizonyítja — a tiltakozások hátterében egyértelműen a szlovákiai magyar kisebbség nemkívánatos ténykedését látja Ellensúlyozza a helyzetet több politikai erő józan érvelése. A Zöldek Pártja például erélyesen elutasította, demagógiának és hangulatkeltésnek nevezte a kísérleteket: nemzetiségi ügyet fabrikálni Bős—Nagy­maros problémájából A magyar mozgal­mak is következetes elkötelezettséggel viszo­nyulnak a kérdéshez Ennek ellenére a probléma továbbra is megoldatlan A ma­gtár mozgalmak közül a legfőbbet talán az FMK tehet az ügyért, ezén felelőssége is a legtagyobb. Hiszen — ahogy ők maguk hangoztatták — nélkülük „nem lehet kor­mányozni Szlovákiát", a kormánykoalíció részét képezik, tagjai jelen vannak a kor­mányban Ennek tudatában (el)várható, hog/ a vízlépcső problémájának hosszan húzódó megoldásában ténylegesen részt követelnek-vállalnak A Bős—Nagymaros felöli végleges dön­tés elhúzódása feszültséget szül Szlovákia politikai tényezői már azon tűnődnek, hogy építsék be a választási hadjáratukba, prog romjukba a szakállas problémái Csakhát a két év múltán újra ismételt ígéretekkel va­jon mennyi választópolgárt lehetséges elbű­völni? _________________MÁZSÁR LÁSZLÓ J A bősi vízlépcső még mindig politikai kérdés! Pedig még a választási hadjárat idején megígérte a nemzeti egyetértés kor­mánya, hogy két független nemzetközi szak­­vizsgálatot is elvégeztet Bős—Nagymaros ügyében A széles nyilvánosság nem tudott meg semmi kézzelfoghatót e vizsgálatokról. Megtönéntek-e, befejezték-e—ha igen, mi­lyen eredménnyel—a munkát? Miért nem volt elég a bő egy év az új kormánynak sem arra, hogy szilárd szahéleménnyel tudjon érvelni? Vágj talán mégsem a szakvéle­mény a döntő? Netán ismét a politikai szempont kerekedett felül? Elgondolkodtató, hogy a ma legerősebb szlovákiai koalíciós erő — a Keresz­ténydemokrata Mozgalom — egyre erő­sebb szekundártsa lett a felépítést szorgal­mazóknak Több KDM-politikus Bőssel kapcsolatos télemérrye túlságosan is egér­­telmü. Tudvalévő, hogy Ivan Camogursky, az SZNT égik alebiöke erős vízlépcső-pár­ti, lévén „mellesleg" a Hydrostav vez&­­igazgatója is Jozef Bútora építőipari mi­niszter —erősen bírálva a Zöldek Párgát, a természetvédőket, az Eurolánc által szerve­zett körtvéfyesi tiltakozó akciói — a vízlép­cső felépítése mellett tette le a garast Ladis­­lav Pittner, belügminiszter pedig — mint erélyes hangi parlamenti megnyilatkozása Interjú Púkkal Lászlóval Kellene a magyar egy etem Négy református teológushallgatón kívül senkit nem vettek fel Magyar­­ország felsőoktatási intézményeibe a pályázó kilencvenötből — tájé­koztatta a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének országos vá­lasztmányát Pukkai László, a szervezet elnöke. Ezért a választmány tagjai őt és a vezetőség egy másik tagját, Zirig Árpádot azzal bízták meg, hogy a Magyar Művelődési és Közoktatási Minisztériumban tisz­tázzák az okokat A felvételik kapcsán kialakult helyzetet és a budapes­ti út eredményeit Pukkai László foglalja össze*. — A felvételik után nagyon sok elke­seredett szülő keresett meg személyesen vagy telefonon, és arra kért, tegyek vala­mit, mivel a gyermekét nem vették fel. Nem egy felvételiző rendkívül kínosan érezte magát, amikor sok helyütt a felvé­teli bizottság tagjai úgy tettek, mintha nem tudtak volna a csehszlovákiai ösz­töndíjasokról. Azt is megkérdezték tő­lük, miért nem a nulladik évfolyamba je­lentkeztek, ugyanis szerintük nagy kü­lönbség van a magyarországi és a hatá­rokon túli magyar iskolákban tanított tanagyag között. Később sikerült tisztáz­nunk, hogy ez elsősorban a romániai, kárpátaljai és jugoszláviai iskolákról mondható el. Mikor az elszomorító hí­reket hallottuk, még június végén felke­rekedtünk Pék Lászlóval, a vezetőség egyik tagjával, hogy végére járjunk a do­lognak. Mitagadás, a művelődési minisz­tériumban nem nagyon örültek nekünk. Elmondták, hogy az 1975 évi felvételiket jogszabályozó 109-es számú törvény ér­telmében nem tehetnek semmit. Ez valamennyi határon túli diák szá­mára diszkriminatív jellegű, sőt, a Ma­gyarországon néhány éve érettségizettek számára.is az. Míg az ottani tanuló tanul­mányi eredményeitől és az egyes verse­nyeken elért eredményeitől függően visz magával bizonyos pontszámot a felvételi­re, a külföldi diák esetében a középiskolá­ban elért eredményeket nem ismerik el, tehát a mi tanulóink nulla ponttal indul­tak, így bármilyen jól csinálták is meg a felvételit, a szükséges pontszámot nem ér­hették el. — Önöknek már tavaly is tudniuk kellett erről a törvényről. — Nos, a korábbi években a Ma­­(Folytatás a 2. oldalon) Egyedül nem tud védekezni Lapunk munkatársa nemrég talál­kozott három neves jugoszláviai személyiséggel (mindhárman tag­jai a Vajdasági Magyarok Demok­ratikus Közössége Elnökségének), Dudás Károly íróval, a 7 Nap fő­­szerkesztőjével, Csorba Béla új­ságíróval és Siflis Zoltán filmren­dezővel, s felkérte őket, hogy nyi­latkozzanak a Jugoszláviában élő magyarok helyzetéről Az interjú első részét lapunk tegnapi számá­ban közöltük. • Az új politikai helyzetről kon­­zultáltak-e a horvátországi és szlo­véniai magyar szervezetekkel? Dudás K.: Mi valóban nagyon mély gödörből másztunk ki. Koráb­ban lehetetlen volt az önszervező­dés, tehát semmiféle esélyünk nem volt kapcsolatot teremteni a többi testvérszervezettel. Most kezdődik egy kibontakozás, elsősorban az anyaország felé, és az új helyzetben természetesen megpróbáljuk a hor­vátországi és a szlovéniai magyarság szervezeteivel is felvenni a kapcsola­tot, ugyanakkor szorosabbá válnak kapcsolataink az Románia Magyar Demokrata Szövetséggel, a Kárpát­aljai Magyar Kulturális Szövetséggel és az Együttélés Politikai Mozga­lommal is. A VMDK programjában szerepel a szándék: létrehozni egy­fajta kárpát-medencei kisebbségi szervezetet. Az új Európában ennek lehet esélye. • A nehézségek csak politikai téren nyilvánulnak meg, vagy a mű­velődésre, oktatásra és az irodalmi életre is kivetülnek? Csorba B.: A kisebbségi kultúrák alapját az oktatás képezi. Oktatási rendszerünk tudatos beavatkozás következtében tönkrement a hetve­nes években. Paradox módon éppen abban az időben érték a legnagyobb csapások a magyar oktatási rend­szert, amikor a Vajdaság önállósága a legnagyobb volt. Azt tudni kell, hogy a magyarság a Vajdaságon be­lül is kisebbséget alkot, és a Vajda­ság autonómiája Szerbián belül nem magyar autonómiát jelentett, hanem egyfajta szerb autokratikus, kom­munista hegemóniát. Függetlenül attól, hogy nemzetiségi jogaink nem voltak rózsásak, azért az általános emberi jogok terén Jugoszlávia előt­te állt a többi kelet-európai kommu­nista országnak. Részben ennek tud­ható be, hogy a vajdasági irodalom (Folytatás a 2. oldalon) Sorsforduló előtt a vajdasági magyarság Hát igen, már valóban csak a gu­mibot, a vízágyú, a könnygáz és a rabomobil hiányzott. De ne szalad­junk a dolgok elébe, lássuk inkább tömör időrendiségben a tegnapi nap történéseit Somorja határában, a csölösztői gáton. Sajnos, azzal kell kezdenünk, hogy a meghirdetett nagyszabású tiltakozó megmozdulás a vártnál jóval szerényebb méretűre sikeredett. Vagy 200 ember alkotta végül is azt a menetet, amely egy darabig farkasszemet nézett a rend­őrök sorfalával; az újabb konfliktus már itt, gyakorlatilag pár méterre Somorja legszélső házaitól elkerül­hetetlennek látszott. Végül is — ne­vezzük így — kompromisszum szü­letett: a menet, transzparenseket lo­bogtatva és jelszavakat kiáltozva vé­gigvonult a töltés alján, a velük pár­huzamosan ballagó rendőrök „dísz­­kíséretével”... Az egész ügy gócpont­ja, a szivattyútelep ekkor már mond­­(Folytatás a 2. oldalon) Vissza az 1989 novemberi módszerekhez (VASS GYULA felvételei) A Nagy Mű tragikus következmé­nyeit talán ez a kisfiú is viselni fogja... A rendőrök libasorban, bevetésre készen kísérték a tiltakozó menetet ..I i — n— . ■■ V _____________:______________________________________________J t A jelszavak és a módszerek visszatérnek Keserű emlékeztető ^ novemberére

Next

/
Oldalképek
Tartalom