Szabad Földműves Újság, 1991. június (1. évfolyam, 87-111. szám)
1991-06-07 / 92. szám
1991. június 7. I í ÚJSÁG ) I A Branko munkatársai, jobb szélen Ladislav Kysler, a vállalat vezetője Újdonságok a Branko házatájáról Nálunk is érdemes A kitelepítés hiteles története Nem** erntetet A magyar-csehszlovák lakosságcsere - dióhéjban írta: dr. Szabó Károly (Folytatás tegnapi számunkból) A nyúltenyésztés jövője volt a témája annak a tanácskozásnak, amelyre Rimaszombatban került sor a nyitrai Branko, valamint a kelet- és közép-szlovákiai nyúltenyésztök részvételével. Ladislav Kysler, a vállalat vezetője bevezető beszédében részletesen kitért a Brankot érintő ,,kényesebb“ kérdésekre is. Cáfolta azt a hírt, miszerint a Branko csődbe jutott. Mint mondta, tudomásuk van arról is, hogy Szlovákiában az utóbbi hónapokban magánfelvásárló csoportok alakultak, de ez nem jelenti azt, hogy a Branko válságba került. Továbbra is fizetőképes, sőt jó anyagi háttérrel rendelkezik, és sikerült külföldi partnereit is megtartania. Kysler úr szerint a becsületes belpiaci versengés nem hátráltatja, hanem inkább elősegíti a nyúltenyésztés mihamarabbi fellendülését. A nyitraiak ezen az összejövetelen ismertették a következő hónapokra vonatkozó elképzeléseiket. Június elsejétől 38 koronára emelték az első osztályú házinyúl (2,50-3,20 kilogrammos) felvásárlási árát, a helyi szervezők pedig az eddigi egy korona helyett, minden leadott nyúl után két koro-A nyúltenyésztök egy csoportja nát fizetnek. Olaszországból olyan brojler típusú nyulakat importálnak és kínálnak fel a hazai tenyésztőknek, amelyek európai viszonylatban jelenleg a legjobb húsminőségi és hízékonysági mutatókkal rendelkeznek. A hila nyúl fehér színű és gyorsan növő fajta. Három hónap alatt súlya eléri a 2,60 kilogrammot. Táphasznosítása sokkal jobb, mint a nálunk ismert fajtáké. Egy kilogramm súlygyarapodáshoz elegendő 4 kilogramm táp (széna nélkül). (A kimutatás Olaszországban készült, tehát olasz tápról van szó - a szerző megj.) A hila nyúl ára darabonként 200 korona. A vásárló fizethet készpénzben, illetve egy éven belül törlesztheti nyúlhúsban is. Mivel Nyugat-Európában a nyúlhús egyre közkedveltebb, nálunk is érdemes - még nagyobb beruházások árán is- nyúltenyésztéssel foglalkozni, állítják a Branko vezetői. A közeljövőben hazánkban főleg az olasz mintára épülő családi farmok elterjedésével számolnak, s ezért nemcsak a nyulakat, hanem berendezéseket is hoznak be. Szemelvények kiadását is tarvezik, amelyekben szakmai tanácsokkal látják majd el a tenyésztőket. Tárgyalásokat folytatnak a tápkészítő üzemekkel is több fajta nyúltáp elkészítését illetőleg. Egyszerűsítik a papírformát, s így a tenyésztő két hét leforgása alatt megkapja az eladott nyúl áráért járó pénzt. A tanácskozás szünetében kikértem néhány nyúltenyésztő véleményét. Kovács József, Fülek: Nálunk sokan abbahagyták a nyúltenyésztést. Drága a táp, nem is jó minőségű, és mint köztudott, a nyúl nagyon munkaigényes. Gyakoriak a járványok, betegségek, szóval én nem bízok abban, hogy Füleken újra fellendül a nyúltenyésztés. Gálik László, Baracca: Szerintem az idősebbeket főleg az adórendszer riasztotta el a nyúltartástól. Nem tartják igazságosnak, hogy ha egy kis jövedelem származik belőle, akkor adóbevallást kell tenni, de amikor nyúlvész pusztít, senki nem kérdezi meg tőlünk, hogy mennyi a kárunk. Nádasi László, Rimaszombat: Egyszer már elhúzták azt a bizonyos „mézesmadzagot“ az orrunk előtt. Én még ma is ötvenkét ketrecajtót nyitok-zárok naponta. Építkezem is, van tehát problémám, de majd meglátom. Egyelőre még nem hagyok fel vele. Vincze Dezső, Egyházasbást: A Brankónak nehéz lesz újra meggyőzni a tenyésztőket. Tavaly ilyenkor a faluból már ötszáz darab nyulat adtunk el, az idén a mai napig bizony még egyet sem. Hetek alatt leépült a nyúltenyésztés, hogy mi lesz a jövője, az a Branko munkáján és kitartásán is nagymértékben múlik. FARKAS OTTÓ A szlovák fél a lakosságcsere leállításába nem nyugodott bele. S mivel államigazgatási vonalon reménytelen volt a megegyezés a tárgyalások fonalát a Szlovák KP és az MDP vette fel újra. A Pozsonyban 1948. augusztus 7-én folyó tárgyalásokat magyar részről dr. Heltai György, szlovák részről dr. Daniel Okáli vezette, s a következő megegyezés született. A lakosságcserét 1948 végéig befejezik. Magyarország, az egyezmény V. cikke alapján átvesz még 10 ezer személyt, a 8. cikk alapján 1500 háborús bűnöst 3500 családtagjával együtt. A folytatás kezdete: szeptember 1. így folytattuk 1948 őszén a lakosságcserét, de most már a paritás betartását mellőzve. Befejeztük december 20-án. A mérleg 11 501 magyarral szemben 7665 szlovák. A párizsi békeszerződéssel átkerült három községből 31 család települt át. Közben a magyar-csehszlovák vegyesbizottság 1948. október 19-én meghozta az 58. véghatározatát, melyben a csehszlovák fél kötelezte magát, hogy a már áttelepült köztisztviselőknek visszamenőleg kifizeti a létminimumot, mely a Transzfer „B" számláb keresztül utaltatik át. Erre a számlára csordogáltak az eltulajdonított ingóságokért járó kártérítési összegek is. Külön története van a háborús bűnösök áttelepítésének. Ezek névjegyzékét a Szlovák Telepítési Hivatal még 1948 augusztusában átadta. 1418 személyt tartalmazott, s családtagjaiknak száma 3151 volt. A pozsonyi magyar meghatalmazott az 1418 személy közül 1247 személyt ki tudott értékelni. Megállapította, hogy a névjegyzék összeállítása ellentétes a pártközi megállapodással, mivel -28 százaléka már az egyezmény V. cikke alapján (tehát teljes joggal) ki volt jelölve áttelepítésre,-10 százaléka már végleges csehszlovák állampolgársággal rendelkezik,- 524 személy ellen soha sem folyt népbírósági eljárás,-150 személy ellen az eljárást megszüntették,- 349 személyt a népbíróság felmentett,- csak 149 személyt ítéltek el a 33/1945. SZNT rendelet 1-4 paragrafusa alapján,- 125 személyt csupán az 5. paragrafus alapján. A kiértékelés során az is megállapítható volt, hogy 16 fő a KP tagja, 51 szlovák nemzetiségű, 247 személy reszlovakizált, közülük 132-t el is fogadtak. Ami az iskolai végzettséget illeti, a kijelöltek 24 százaléka végzett egyetemet, 35,3 százaléka középiskolát. Az egyetemet végzettek többsége tanár, pap. A névjegyzék kiértékelése nyilvánvalóvá tette, hogy az egyezmény Vili. cikke alapján - még ha eltekintünk is az ítélet meghozatalának magyar részről kért 1946. május 15-i határidejétől - „nagy háborús búnös“-ként csak 149, „kis háborús bűnöseként pedig csak 125 személy lett volna áttelepíthető. Ennek ellenére 1948 őszén az átadott 1418-as névjegyzékben szereplők közül 652 személyt, családtagjaikkal együtt 2970-et áttelepítettünk Magyarországra. Természetesen legtöbbjüket nem háborús bűnösként. így fejeződött be 1948. decemberében a lakosságcsere. Közben az ott maradt magyarok az 1948. október 25-én kelt 245. törvénynyel visszakapták csehszlovák állampolgárságukat, kivéve azokat- a 45800/1-V/1-1948-as belügyi' megbízotti utasítás szerint -, akik súlyosan vétettek a Csehszlovák Köztársaság ellen. Ezeknek névjegyzékét a belügyi megbízott az illetékes közigazgatási szerveknek bizalmas utasítással megküldte. 150 családról volt szó. Legtöbbjük a pozsonyi magyar meghatalmazottnak Pozsonytól Kassáig kiépített érdekvédelmi apparátusában védte 1947-48-ban a magyar érdekeket. Legtöbbjük - mivel nem volt reményük arra, hogy állampolgárságot kapnak - 1949 tavaszán áttelepült Magyarországra. így a tényleges lakosságcsere csak 1949. június 5-én fejeződött be. Az utolsó család ekkor lépte át Szobnál a magyar határt. Az 1949-ben áttelepítettek létszáma 213 volt. így a lakosságcsere összevont mérlege a következő képet mutatja: Időszak magyar szlovák 1946-8 630 1947 31 184 29 066 1948 tavasza 7 793 5 482 1948 ősze 11 501 7 665 1949 213-összesen: 50 691 50 843 A cserekvótába 25 9252 9 4143 beszámítandók1 Mindössze 76 616 60 257 1 Letárgyalásra nem került sor 2 Ezenkívül több mint 10 000 volt azoknak a száma, akik már a deportálások idején menekültek át, s akiket a cserekvótába a csehszlovák vétó miatt nem lehetett beszámítani. 3 Fiktív szám. Ennyi szlovák menekült volna át Szlovákiába? A magyarok hátrahagytak 160 ezer kát holdat és 15 700 házat. A szlovákok 15 000 kát. holdat és 4400 házat. A csehszlovák állam fizetési kötelezettsége az egyezmény VII. cikke alapján ennek értékkülönbözete, amiből az áttelepítettek kártérítését remélték. Erről az áttelepítési kormánybiztoshelyettes az Új Otthon hasábjain még 1948. január 31-én is biztatóan nyilatkozott A lakosságcsere tényleges befejezése után még komoly feladatok vártak volna a magyar telepítési szervekre. Mik voltak ezek? A menekülteknek a cserekvótába való beszámítása, a vagyonuknak utólagos összeírása, a vagyonleltárak értékelése és a különbözetek elszámolása. A transzfer ,,A‘‘ és „B“ számlán levő összegeknek magyar részről történő lehívása, hogy csak a legfontosabbakat említsük. A tárgyalások Pozsonyban 1949. májusában vontatottan indultak, de rövidesen be is fejeződtek, miután 1949. június 1-ével mind a pozsonyi magyar meghatalmazott hivatalát, mind a budapesti Magyar Áttelepítési Kormánybizottságot megszüntették A magyar-csehszlovák vegyesbizottság pedig az 1949. június 21-én hozott 66 véghatározatával a lakosságcserét befejezettnek nyilvánította azzal, hogy ez a lakosságcsere-egyezmény egyéb rendelkezéseinek végrehajtását nem érinti. Ezek két csoportba voltak oszthatók: a magyar állam igényeinek kielégítésére és az áttelepített személyek kártérítési igényeire. (A létminimumok, az ingóságokért járó „ex aequo és bono" kártérítési összegek, a nemzeti gondnokságok okozta károk megtérítése és a zárolt betétek stb. átutalása.) A magyar igényekkel szemben a csehszlovák kormány követelései a következők voltak:-az 1930. április 28-án Párizsban kötött egyezmény szerint a) az átengedett területen a vasútvonalakhoz tartozó gördülő anyag pótlása, b) a Tanácsköztársaság hadműveletei okozta károk megtérítése (fizetendő 1944-töl 23 éven át!)-az 1947. február 10-én becikkelyezett békeszerződés alapján a) 30 millió dollár jóvátétel, b) a csehszlovák vagyonokban esett károk megtérítése.- a Magyarországon levő, államosított csehszlovák tökevagyon ellenértéke. A követelések elszámolását illetően az egyezmény VII. cikke kimondotta: ,,a kölcsönös követelések kiegyenlítése - a Magas Szerződő Felek között - az erre a célra létesített vegyesbizottság tárgyalásai eredményeképpen fog megtörténni“. A magyar-csehszlovák pénzügyi és gazdasági vegyesbizottság 1949 tavaszán össze is ült. Hosszú tárgyalások után arra az eredményre jutottak, hogy a kölcsönös követelések értékkülönbözete kisebb annál, mintsem érdemes lenne azokat, hosszabb munkával meghatározni. Azokról kölcsönösen lemondanak, azokat kölcsönösen kiegyenlítettnek tekintik. Az erről szóló jegyzőkönyvet Osorbatón 1949. július 25-én írták alá (magyar részről Antos István pénzügyminiszteri államtitkár, csehszlovák részről Vladimír Clementis, csehszlovák külügyminiszter), mely így „Csorbatói jegyzőkönyv" címen került be a történelembe. Budapest, 1986, február 27-én Dr. SZABÓ KÁROLY, az egykori pozsonyi magyar meghatalmazott helyettese Egy megjegyzés A Mozgó Világ 1987/11. számában közölték Károlyi Mihálynak Jászi Oszkárhoz írt levelét, melyet Károlyi 1946. szeptember 6- ával keltezett. E levélben olyan állítások vannak, melyek arra alkalmasak, hogy a magyar közvéleményt tévesen, a történelmi ténynek meg nem felelően informálják. A levélben az áll: „A svábokkal szemben folytatott politikájukat is a legnagyobb mértékben helytelenítem. Kiűzés helyett jobb lett volna a volksbundistákat tíz évre megfosztani választójoguktól, és az adminsztrációban való részvételtől. Ehelyett most az történik, hogy a kiűzött svábok helyébe kiültetik a szlovenszkói magyarokat. Más szóval (!) fasiszták helyett szlovákiai magyar fasisztákat ültetünk be a földbe “ A fenti állítás Károlyi teljes tájékozatlanságára utal és ellent mond a történelmi tényeknek, az igazságnak. (A „jegyzet" 8. pontja utal arra, hogy a levélből a szovjet hadseregre vonatkozó 7 gépelt sor kimaradt, sajnos a felvidéki magyarságot rágalmazó rósz nem.) Ti. Károlyinak 1946. szeptember 6-án már illett volna tudnia, hogy a sváboknak Magyarországról való kitelepítését nem a magyar, hanem a csehszlovák kormány kezdeményezte, illetve terjesztette a potsdami konferencia (1945. júl. 17-aug. 2.) elé, azzal a céllal, hogy az általuk elképzelt magyar-csehszlovák nópcserén túlmenően 500 ezer magyart egyoldalúan kitelepíthessenek. Tudjuk, hogy erre a jóváhagyást nem kapták meg, s a kérdést a kormányközi tárgyalásra utalták. így jött létre az 1946. február 27-én Budapesten aláírt magyar-szlovák lakosságcsere-egyezmény, melynek V. cikke csak arra hatalmazta fel a csehszlovák kormányt, hogy annyi magyart jelölhessen ki Magyarországra való áttelepítésre, amennyi szlovák önként jelentkezik Csehszlovákiába való áttelepülésre Az egyezmény Vili. cikke pedig arra hatalmazta fel a csehszlovák felet, hogy paritáson felül áttelepítse azokat a magyarokat, akiket a szlovák népbíróság az SZNT 33 /1445 sz rendeletének 1-4. paragrafusa alapján háborús bűnösként elítéltek. Hogy a szlovák népbíróságok minél több magyart ítéljenek el a szlovák igazságügyi miniszter 1946. július 4-én kiadott 26 102/1446. számú utasításában e cselekedetet hazafias kötelességnek nyílvánította! Az egyezmény parlamenti vitája viharos volt. Az egyezményt kényszerűségnek fogták fel még a koalíciós pártok képviselői is. De hogy a szlovákiai magyarok fasiszták lettek volna, arról még említés sem történt. Hogy ennek ellenkezője volt az igaz. Károlyi meggyőződhetett volna a legautentikusabb forrásból, az emberi humánum legmagasabb fokát képviselő stószi remetének, Fábry Zoltánnak „A vádlott megszólal"jából. De ezt tanúsítja az ellentábor is. Karol Smidke, a szlovák felkelés vezéregyénisége 1944. júliusában, moszkvai tárgyalása alkalmából a magyarokról Így nyilatkozott: „A magyarok rendesen viselkedtek, többségükben demokraták és sok közöttük a baloldali tájékozódásé .“ (Nővé Slovo. Bratislava 1969. augusztus 1.) Ha mindezektől eltekintünk is Károlyi a történelmi idórendiségben is téved! A svábok kitelepítése 1946. augusztusában kezdődött, s többé-kevésbé ebben az évben be is fejeződött. A magyar-csehszlovák lakosságcsere pedig csak 1947. április 12-én A Károlyi által fasisztának minősített magyarok közül csak 84-et sikerült 1947. augusztusában a csehszlovák félnek áttelepíteni, 1948 őszén pedig 149 főt. Együtt tehát csupán 231 személyt, akik közül 52 volt földműves! (Persze magam részéről megkérdőjelezem még a 231 személy többségének fasiszta voltát is. Tehát így került több mint 100 ezer kitelepített sváb helyébe 52 magyar! Más szóval - Károlyi szerint - sváb fasiszták helyébe szlovákiai fasiszták! Dr SZABÓ KÁROLY
