Szabad Földműves Újság, 1991. június (1. évfolyam, 87-111. szám)
1991-06-15 / 99. szám
I f ÚJSÁG )1 1991. június 15.-1 « *, Egy falu — két szövetkezet? Kéménd - Kéménd, félidőben döntetlen Hruska Béla / hagyerekként kezelték-e a szövetkezetben az állattenyésztést, a következőket válaszolta: „Lehetséges, hogy egyesek ezt így érezték, de ugyanúgy más ágazatokban dolgozók is felléphettek volna hasonló „panaszokkal1. A szövetkezet lehetőségein belül megkapta minden részleg a szükséges támogatást, többet gazdasági okokból kifolyólag nem volt módunkban adni. Semmiképpen nem tekintettük az állattenyésztést mellékesnek, bizonyítják ezt a beruházások és az ott dolgozó emberek fizetése is." Tóth Kurucz András a továbbiakban még elmondta, hogy ő, mint a szövetkezet elnöke minden szövetkezeti tagnak felelősséggel tartozik, tehát több mint 400 ember érdekét egyformán szem előtt kell tartania. Mindazonáltal már létrehozták a delimitációs bizottságot; amely leltárt készít a szövetkezet vagyonáról, és a válás esetén elvégzi annak elosztását. Nagyjából itt tart jelenleg az ügy. A válás tehát már biztosnak látszik, de nem mindegy, hogy Berták László milyen előzmények után, mennyi hercehurcával és főleg milyen jogalapon történik majd meg. A további fejleményekről mindenesetre szintén beszámolunk majd. V. KRASZNICA MELITTA Gedai István: „Valahogy így néznek ki a kéméndi istállók!" (Vass Gyula felvételei) szövetkezetét ugyanis három község, Kéménd, Kicsind, és Kőhídgyarmat alkotja), de elsősorban a kéméndin katasztrofális állapotok uralkodnak. Több mint 30 éves istállókban tartják az állatokat, szinte a szabad ég alatt készítik elő a takarmányt, hiányoznak a szociális épületek stb. Ezer-A további előrelépéshez azonban már nem volt elegendő az ő tenniakarásuk, a vezetőség részéről is kedvezőbb hozzáállásra lett volna szükség. Önálló gépesítőt kértek: nem kapták meg. Külön elszámolást szorgalmaztak: ezt a kérésüket sem teljesítették. Kéménden beltenyészetet szerettek volna kialakítani: ez sem sikerült. Egyre jobban sérelmezték ezt a helyzetet, ezért idén februárban úgy határozott a kéméndi állattenyésztési telep, hogy kiválik a szövetkezetből - mivel az új szövetkezeti törvény lehetővé teszi részlegek önállósodását is. A különválás híre természetesen elterjedt, és fokozatosan több dolgozó is csatlakozott az állattenyésztőkhöz. Aláírásgyűjtést szerveztek a kéméndi szövetkezeti tagok - természetesen a nyugdíjas tagokat is beleértve - körében, hogy felmérjék, hányán is akarják tulajdonképpen a válást. Igen ám, de a kérdőív megfogalmazásába egy kis „hiba“ csúszott, és nem a szétválás (rozdelenie), hanem a kilépés (vyclenenie) szó került bele. Jogilag egyik is, másik is teljesen mást jelent: a kiválás ugyanis csak a földtulajdonosokra vonatkozik. Bár utólag ez sem tűnik olyan rossz lépésnek, hiszen így az újonnan megalakuló szövetkezetét már a kezdet kezdetén tulajdonosi alapokra lehetne helyezni. Válaszként erre az aláírásgyűjtésre a vezetőség is végzett egy felmérést, ahol csak az aktív kéméndi szövetkezeti dolgozókat kérdezték meg. Az eredmény: 80- an az együttmaradást, 50-en a válást támogatták. Ami azonban mindenképpen elgondolkodtató: 31 -en az első esetben a válás mellett, a másodikban ellene foglaltak állást. Kérdés, mikor nyilatkoztak őszintén és mikor bárminemű befolyás hatására. Közben Mácsadi Jánostól és Hruska Bélátóf a vezetőség megvonta a bizalmat, az előbbit elbocsátották, az utóbbival kölcsönös megegyezés alapján bontották fel a munkaviszonyt. Ezzel kezdődtek a bonyodalmak, tulajdonképpen melyik felmérés a hiteles, mi is legyen a további lépés. A válást szorgalmazók kérték a szövetkezet elnökét, Tóth Kurucz András mérnököt, hívjon össze tagsági gyűlést kizárólag a kéméndiek részére, és ott, akár titkos szavazással (ha bárki attól félne, hogy bárminemű bántódása esnék, ha az egyik vagy másik verzióra szavaz) döntsön a tagság saját sorsát illetően. Mivel az elnök nem hívta össze ezt a gyűlést, megtette a tagság, és Kelecsényi Rudolf kilencszáznyolcvanhéttől három agilis állattenyésztő irányította a telepet (az egyikük a fiatal Hruska Béla volt, a másikuk a már nyugdíjas Kelecsényi Rudolf, aki korábban tíz évig a szövetkezet elnökeként is tevékenykedett), akik megpróbáltak ilyen körülmények között is eredményeket elérni. A takarmányok jobb megválasztásával, a gondozók és a fejők rendszeres ellenőrzésével és egyéb kisebb módosításokkal elérték, hogy először növekedett a tejleadás, majd a minőségen is javítani tudtak. Nyolcvankilencben a tejnek már 80 százalékát első osztályúként értékesítették, pedig néhány évvel ezelőtt 20-30 százalékos volt csupán ez az arány. ott egyértelműen „kimondták“ a válást. xxx Mellesleg az, amit a kéméndi telepen mi magunk is tapasztaltunk, kétségkívül nekik ad igazat: az ottani állapotok valóban lehangolóak. De mi nem csupán az omladozó istállókra voltunk kíváncsiak, hanem az ott dolgozó emberek véleményére is. Pillanatokon belül népes csoport vett körül bennünket, és szinte egymás szavába vágva panaszkodtak, Gedai István, karbantartó, elmondta, a vezetés egyáltalán nem törődött a teleppel. Évek hosszú során Erdős József hagyták tönkremenni az épületeket, nem történtek beruházások. „Egyszerű parasztlogikából indulok ki - mondta -, akkor eredményesebben gazdálkodott a szövetkezet, amikor még önállóak voltunk, próbáljuk meg ismét külön.“ Szűcs Mária tejőnő, aki egyben vezetőségi tag, azt nehezményezte, hogy a vezetőségi gyűléseken nem hallgatják meg az egyszerű dolgozók véleményét, panaszait. Akadtak azonban olyanok is, akik az együttmaradást tartanák helyesebbnek, például Bertók László agronómus, Erdős József zootechnikus. Ez utóbbi szerint a jelenlegi gazdasági helyzetben nem időszerű a válással foglalkozni, hiszen annyi más problémát meg kell oldania a szövetkezetnek. xxx Ezt követően utunk a szövetkezet elnökéhez vezetett. Kérdésünkre, miszerint valóban mosto-Hasonló kéréssel keresték fel szerkesztőségünket a Kéméndi MSZ állattenyésztési részlegének (volt) dolgozói, és hívtak meg falujukba, ahol megtudtuk, miről is van tulajdonképpen szó. Részletes információkkal Hruska Béla, volt kéméndi telepvezető, Kelecsényi Rudolf nyugdíjas és Mácsadi János mérnök, volt főállattenyésztő szolgált. Problémájuk: Mácsadi János a kéméndi részleg januártól önálló szövetkezetként szeretné folytatni a gazdálkodást, ám úgy tűnik, nem mindenki nézi ezt jó szemmel. De vegyük csak sorjába, mi is vezetett a válás gondolatáig. Mint megtudtuk, Kéménden az állattenyésztést mostohagyerekként kezelték, és évek óta holtvágányon áll. Az egyes telepeken (a Az elmúlt év folyamán a szövetkezetek szétválása szinte mindennapos dolognak számított tájainkon. Jól vagy kevésbé jól működő szövetkezeteken belül mondtak búcsút egymásnak az egyes falvak, hogy „egy falu - egy szövezkezet“ jelszó alatt önállóan folytassák a termelést. A nagy válási hullám tehát már mögöttünk van, de úgy látszik, néhány helyen csak most határozták el: megpróbálnak külön boldogulni. Ha az elszakadás problémamentesen megy végbe, általában csak utána szerzünk róla tudomást. Vannak azonban olyan esetek, amikor az érintett felek - vagy legalábbis valamelyik közülük - úgy érzik, igazságtalanság történik velük, és nem árt, ha a sajtó hasábjain keresztül a szélesebb nyilvánosság is megismerkedik gondjaikkal.
