Szabad Földműves Újság, 1991. május (1. évfolyam, 62-86. szám)
1991-05-27 / 82. szám
4 A Szlovák Mezőgazdasági Bank pénzügyi híradója Külföldi devizahitelek felvételéről A Csehszlovák Állami Bank és a Szövetségi Pénzügyminisztérium 1991. január 1-jétől bevezették a devizák belső konvertibilitását. Ez a külkereskedelmi szervezetek és egyéb - külkereskedelmi tevékenységre jogosult szubjektumok, esetleg a cégbíróság által bejegyzett vállalkozók számára azt jelenti, hogy a belföldi vállalkozásokon kívül külföldi vállalkozásokba is foghatnak. Gondosan be kell viszont tartaniuk a devizatörvény és a nemzetközi kereskedelemről szóló törvény alapvető rendelkezéseit, a vámelőírásokat, a fuvarozásban és a biztosításban érvényes eljárásokat. Ez komoly előrelépés a múlttal szemben, amikor is minden külföldről bármilyen fogyasztási cikket, nyersanyagot, gépet és beruházási berendezést behozni szándékozó vállalatnak előbb ki kellett választania egy külkereskedelmi tevékenységre szakosodott vállalatot, amelyik rendelkezett az adott áru behozatalára engedéllyel, és fel kellett kérnie az import lebonyolítására. Ezenkívül gondoskodnia kellett az ún. devizafedezetről a külkereskedelmi vállalat számára, tehát devizaforrást kellett keresnie, amelyből fedezhette a külföldi vásárlási kiadásokat. Gépek és beruházási berendezések behozatala esetében lehetett szó visszatérítéses formájú (a beruházó a szükséges devizáról saját termékeinek fokozott kivitelével gondoskodott) vagy visszatérítés nélküli (a beruházó a "kellő mennyiségű devizát a felettes minisztériumtól, termelési-gazdasági egységtől vagy közvetlenül a Csehszlovák Állami Banktól szerezte) importból. összetett és komplikált út volt ez, gyakran hosszadalmas, hiszen meg kellett az intézményeket az adott behozatal szükségességéről győzni. A helyzet bonyolultságát a központi tervezés és mérlegelés okozta, egész gazdaságunk ilyen irányításban részesült az ötéves és éves tervek megléte folytán az Állami Tervbizottság, a CSÁB, az ágazati minisztériumok, termelési-gazdasági egységek vagy a kerületi nemzeti bizottságok részéről. A legkomolyabb gondot azonban a csehszlovák pénznem helyzete jelentette - a korona nem volt (és még ma se) teljesen konvertibilis, tehát szabadon átváltható bármilyen más pénznemre. Gyakorlatilag csak annyi pénzért vásárolhattunk külföldön, amennyit termékeink kivitele, esetleg az idegenforgalom (más országokkal összehasonlítva elhanyagolható volt, hiszen a múit évek idegenforgalomból származó évi átlagos bevétele nálunk mintegy 150 millió dollár, míg Jugoszláviáé nagyjából 1,5 milliárd dollár volt) révén szereztünk. Az állam nem akart eladósodni, nem akart komoly kamatokat fizetni (mint például Lengyelország és Magyarország, amelyek nyugati államoktól és bankoktól már a hetvenes években nagy hiteleket vettek fel, amelyeket a mai napig sem bírtak visszafizetni). Csehszlovákia ettől a helyzettől tehát megkímélte magát. A második oldalon viszont gépi és technológiai berendezéseink elöregedtek, legtöbb termékünk az igényes és fejlett nyugati piacokon nem állta a versenyt. Ezáltal fokozatosan csökkent gazdaságunk versenyképessége, és egyre nehezebbé vált új technológiák, de még fogyasztási cikkek behozatalára is előteremteni a devizaeszközöket A központi tervutasításos gazdaságról a piacgazdaságra való áttéréssel egészen megváltoznak a devizapolitika feltételei Miután Csehszlovákia belépett a Nemzetközi Valuta Alapba és a Világbankba, köztársaságunk lehetőséget kapott abból a hitelalapból való részesedésre, amelyből az egyes tagországoknak nyújtanak hiteleket. A Nemzetközi Valuta Alap ez évtől nagyon jelentős terjedelmű devizahiteleket kezdett folyósítani egész gazdaságunk, főleg a szakemberei által leginkább veszélyeztetettnek és elmaradottnak tartott ágazatok - így az energetika, környezetvédelem, távközlés, bankrendszer- átalakítására. Tekintettel arra, hogy a külkereskedelem fokozatosan liberalizálódik, tehát egyre több szubjektumnak és szervezetnek, sót magánvállalkozónak van lehetősége közvetlenül a külfölddel kereskedni, változik az állam devizaellátásának helyzete is. A korona belső átválthatósága lehetőséget jelent a szervezet és a vállalkozó számára, hogy a valamelyik csehszlovák pénzintézet számláján elhelyezett koronájáért a leszerződött behozatal kifizetésére a kért devizában szükséges ellenértéket megszerezhesse. Sok vállalkozó azonban egyoldalúan fogta fel a külkereskedelem liberalizálását és a korona belső átválthatóságát. Döntő többségük különböző gépek, de főleg olyan fogyasztási cikkek behozatalára kezdett orientálódni, amelyek kiskereskedelmünkben, főleg a magánüzletek hálózatában a hazai termeléssel való összehasonlításban gyors forgást garantálnak minőségük, vagy csak szebb csomagolásuk, de főleg jóval magasabb áruk miatt. Minden hitelnek - és ezt már nagy-, illetve dédszüleink is tudták - két alapvető feltétele van:-vissza kell téríteni (mégpedig kamatostul, adott esetben kemény devizában)- nagysága korlátozza. Talán körülményeink között is hasznos lenne sok kereskedőnket és vállalkozónkat ezekre az elvekre újra figyelmeztetni és megemlíteni nekik, hogy nem az az igazi kereskedő és vállalkozó, aki azonnal megveszi azt, amit a piacon lát, hanem az, aki eszét, mesterségét, védjegyét tudja pénzzé tenni. Ezért a CSÁB olyan módosításokat és változásokat eszközölt a külföldi partnerekkel - elsősorban behozatali ügyekben - tárgyalásokba bocsátkozó szubjektumokra és szervezetekre ez ideig kötelező eljárásokban, hogy ezentúl lehetőségük lesz közvetlenül a külföldi szállítókhoz- nem bankon keresztül, mint mostanáig - fordulni hitelért. (A CSÁB 18-as számú jelentését, amely aprólékosan meghatározza a devizahitelek csehszlovák szubjektumok általi felvételét, a jövő heti folytatás mellékletében olvashatják majd). JOZEF HUDÁK Szerkeszti: Pavel Vaáek I ( ÚJSÁG ) 1991. május 27. Az önkormányzatok nagyobb önállóságot vártak Maradnak a kérdőjelek A Szlovák Nemzeti Tanács márciusban elfogadott törvénye meghatározza ugyan, hogy mi kerül az önkormányzatok tulajdonába, és mi nem, továbbá a jogszabály garantálja a községi, városi vagyonnal való gazdálkodást, de még mindig sok a tulajdonviszonyok tisztázatlanságából adódó kérdés. Évtizedek hibáit kell most helyrehozni, hiszen a községek és városok 1948 után szinte mindenüket elveszítették: az épületek, erdők, közművek állami vagy szövetkezeti tulajdon lettek. Mivel eddig hiányzott az alapos, minden részletre kiterjedő földtörvény, a rendelkezések, jogszabályok útvesztőjében bizony nem volt könnyű a polgármestereknek eligazodniuk, eredményes gazdasági, szociális tevékenységet folytatniuk. Az önkormányzatok érvényesülésének egyik feltétele a községek vagyonáról szóló törvény elfogadása volt. Megfelel-e azonban elvárásaiknak ez a törvény? - kérdeztük dr. Lojkovic Samuel jogászt, a Nagymegyeri Városi Hivatal polgármesterét.- Elvárásainknak, "amelyek Nagymegyer konkrét feltételeiből indulnak ki, kevésbé felel meg. Mint jogi szakember elmondhatom, polgármester legyen a talpán, aki eligazodik a paragrafusok között. Bár, a törvény világosan rendelkezik, meg kell jegyezni, hogy a tizenhat paragrafus harmincnál is több jogszabálya több pontban különbözőképpen értelmezhető. A cikkelyek, novellák helyes és megfelelő gyakorlati realizálásához hiányzik a végrehajtó rendelkezés. A törvény ugyan még így is előrelépést jelent az önkormányzat munkájában, de a tisztázatlan, különféleképpen értelmezhető paragrafusok homályában nem világos a ,,Z“-akcióban épült létesítmények sorsa. Ez komoly gondot jelenthet, mivel városunkban a fürdőn kivül számos közhasznú objektum létesült társadalmi munkában, és a földalappal kapcsolatos kérdés is tisztázatlan, ami pedig jelentős mértékben befolyásolhatná önkormányzatunk szociális és gazdasági tevékenységét. Ragaszkodunk ahhoz, hogy ami a városé, azzal saját magunk rendelkezhessünk, mert akkor nemcsak kezelői, hanem tulajdonosai is lehetünk építményeinknek. Ellenkező esetben még annyi vagyonunk sem lesz, mint amennyi a régi városi nemzeti bizottságnak volt, illetve amennyit kezelt. Az új rendelkezéstől elvárjuk, hogy az önkormányzat nagyobb önállósággal szólhasson bele a város által felépített létesítmények további sorsába, továbbá egyéb területeken is nagyobb jogkörre számíthatunk. Ha visszakaphatnánk a földalapot s mindazt, ami erősíthetné önálló gazdálkodásunkat, stabilizálhatná szociális helyzetünket, akkor~bizony kevésbé lennénk ráutalva az állami költségvetésre. így azonban a megkezdett létesítmények befejezéséhez, újak elkezdéséhez jelentős dotációkra lenne szükségünk, miközben csupán minimális állami támogatásra számíthatunk. Éltünk ugyan a törvény adta lehetőséggel, de a kért 15 millió helyett csupán 3,8 millió korona hozzájárulást kaptunk a megkezdett akciók befejezéséhez. A mi szerény, 28 milliós költségvetésünkből komolyabb beruházást lehetetlen megvalósítani. Ez az összeg csupán arra elegendő, hogy karbantartsuk városunkat, az utakat, és fizessük dolgozóinkat. Költségvetés hiányában 250 állami és ugyanannyi szövetkezeti lakásegység építése marad el, és igen nagy problémát jelenthet a nyugdíjasotthon felépítése is. Hasonlóan, pénzügyi gondok hátráltatják a 63-as fő- és néhány belvárosi út felújítását, valamint a víz- és csatornázási program kivitelezését. Pénzhiány miatt elmarad a várost elkerülő nemzetközi út és egy autókemping létesítése. A meglévő költségvetéssel az épülőben levő kultúrház befejezése sem jelent kis feladatot. Elképzeléseinket megalapozottnak látjuk. Az igényes célkitűzések megvalósítása állami támogatás nélkül tulajdonképpen lehetetlen - mondta a polgármester. Mivel nem számíthatnak jelentősebb állami dotációra, az önkormányzat megteremti a feltételeket a vállalkozásokhoz. Ennek már eddig is tradíciója volt, mivel bátor kezdeményezéseikkel a szolgáltatások területén jócskán megelőzték a kisprivatizációs törvényt. Egyes vállalkozók, kereskedők kisiparosok, meghátráltak ugyan a lokalizációs illeték összegétől, de még így is színvonalas vállalkozás tapasztalható a turisztika és a lakosságnak nyújtott szolgáltatások területén. Az ipari üzemek közül anyagilag egyetlen egy sem járul hozzá a városfejlesztéshez, arra hivatkozva, hogy nem önállóak, Nagymegyeren nincs székhelyük. Egyedül az állami gazdaság segédkezik a művelődési otthon építésében A város vezetősége lehetőségeihez, jogköréhez mérten támogatja a vállalkozókat, biztosítja a szükséges közterületeket, segítséget nyújt az ügyintézésben és a szervezőmunkában. A közelmúltban két zöldség-, egy hentes-, egy élelmiszer- és egy bútorüzlet került kalapács alá, miáltal tovább növekedhet a főállásban levő magánvállalkozók száma. Ott viszont, ahol a privatizáció és a város érdeke ütközik, a vezetőség az utóbbi mellett áll ki. A polgármester azt is elmondta, hogy képviselőtestületüket, a város lakosságát érzékenyen érintik a nyelvtörvényből eredő hátrányok noha körzetükben ebből nemzetiségi súrlódások, ellentétek nem származtak. Részletesen foglalkoztak a kétnyelvűség problémáival. A lakosság egyhangú óhaja: a hivatalos elnevezésen kivül az utcák, terek, települések magyar neve is szerepeljen. A tanács, a képviselőtestület és a lakosság tragédiának minősítette azt a törekvést, hogy a kétnyelvű utcaneveket és feliratokat el akarják távolítani a magyarok lakta településen. Ebben a kérdésben a helyi álláspont egységes, a magyar feliratok eltüntetése rendkívül érzékenyen érintené a lakosságot, és bizonyára heves feszültséget keltene. Ez a közelmúltban is megmutatkozott, amikor a város visszakapta eredeti nevét, azaz Calovo - Nagymegyer helységnévtáblát csak a szlovák Vel'ky Meder elnevezést tartalmazó táblára cserélték ki. Az önkormányzat a lakosság felháborodására rugalmasan és eredményesen reagált. A Járási Közúti Igazgatóságtól hivatalosan kérték, hogy a település nevét sürgősen magyarul is tüntessék fel. Mára már új táblákat kapott a város, amelyeken a szlovák elnevezésen kívül a város magyar nevét is feltüntették. A polgármester szavaiból érződött: kicsit csalódottak, nagyobb önállóságot vártak az új törvénytől. Úgy érzik: számos kérdésben még mindig nem dönthetnek, a cikkelyek, paragrafusok különböző értelmezése és ellentmondásos nyilatkozatok következtében a vagyoni állapot megállapítása során sajnos, maradtak a kérdőjelek, amiben bizony a legfelsőbb törvényhozó testület tagjai is ludasak. Rugalmatlanságuk, határozatlanságuk, olykor tehetetlenségük temérdek problémát, gondot okoz az önkormányzatoknak. Működőképességükhöz kevésbé teremtik meg a lehetőséget, hogy valóban maguk irányíthassák sorsukat. Az önkormányzatokra különösen nehéz feladat hárul .hiszen szűkös anyagi lehetőségeik ellenére bizonyítani kell életképességüket, és azt, hogy nem minden bajért, problémáért ók felelősek, főleg mivel vagyoni helyzetük továbbra is áttekinthetetlen. KRASCSENICS GÉZA Vágóhidak Régen és ma A magyar királyok közül a Mátyást követő II. Ulászló rendeletéi foglalkoztak először az állatok vágásával. Betiltotta a vér és a más könnyen bomló anyagok hazai tárolását, továbbá 1494-ben elrendelte az állatok folyóvízen, pontosabban: hídon történő levágását. Ennek alapján az állványszerkezetű vágóhelyek később is csak folyók közelébe, esetenként közvetlen víz mellé épültek. Innen ered a vágóhíd elnevezés. Magyarországon a monarchia idején terjedt el az úgynevezett német módszer, a vágóudvar, amelyet egy bővizű kút mellett faépületekkel alakítottak ki. Az épületcsoportban külön helyiséget kapott a bélmosó, a húspihentetó, a hűtő, tehát az egyes munkafolyamatokat mir elkülönítették egymástól. Közép-E jrópában főleg ez a vágóhíd-típus terjedt el, másutt inkább a bóvíthetóbb francia formájú. A húsipar államosítása után egyre nagyobb vágóhidakat, nagykapacitású húsüzemeket építettek, amelyek ma már nehezebben alkalmazkodnak a piaci igényekhez, mint a kis vágóhidak. A vágóhidak rövid történetét Kiss Andrástól, a Rugyai Mashine Producing fejlesztőjétől hallottam Tornaiján, ahol az általuk forgalmazott R. M. P. 05-ös kis teljesítményű vágóhíd működését mutatta be. A korszerű technológiájú vágóhíd és húsfeldolgozó napi 28-32 darab sertés (vagy 4-6 darab szarvasmarha) levágására és feldolgozására képes. A húst igény szerint darabolja; kolbászt, hurkát, szalámit, disznósajtot tölt. Tartozékaival, mint pl. a hűtő, füstölő, zsírsütő stb. a húsfeldolgozás minden fázisát elvégzi. A gépek hússal érintkező felülete - beleértve az állítható lábú asztalokat is - rozsdamentes acéllemezzel van bevonva. A hálózati áramról működő, digitális kijelzővel ellátott mérlegek pontossága (a súlytól és a mérlegtípustól függően) ± 0,05 - ± 0,1 kg. A húsdaráló gép kései és lyuktárcsái cserélhetők, így faggyú és más zsiradék aprítására is használható. A hidraulikus töltőgép kezeléséhez egy ember is elegendő. Óránkénti teljesítménye 300 kg kolbász vagy hurka. A kopasztóasztal a nehezen hozzáférhető helyek szőrtelenitésére szolgál (A szerző felvétele) A termosztáttal és fűtőegységgel ellátott automatizált klímaberendezés fűti, hűti, tisztítja és szárítja a helyiség levegőjét. Az érdeklődők Tornaiján az említetteken kívül a vágóhíd további hasznos tartozékait is megtekinthetik. A gépek egyedenként is megvásárolhatók. FARKAS OTTÓ
