Szabad Földműves Újság, 1991. április (1. évfolyam, 37-61. szám)
1991-04-02 / 37. szám
s * \ 4 \L ÚJSÁG j 1991. április 2. A bősi erőmű a vízvédők szemével Megmérgezzük Európa legnagyobb ivóvízkészletét? Egyelőre szárazak a turbinák beömlőnyílásai... Mint ismeretes, a bősi vízerőmű további sorsával kapcsolatban az év elején 7 tervezet látott napvilágot. Közülük a szlovák kormány még januárban az úgynevezett C-változatot fogadta el, azzal a feltétellel, hogy szakbizottságokat kell alakítani, amelyek - más-más szempontból - mégegyszer megvizsgálnák a problémakört. (A C-változat - némileg leegyszerűsítve - az építkezés eredeti tervek szerinti befejezését jelenti Szlovákia területén.) A bizottságok jelentései március 22-én kerültek a Szlovák Nemzeti Tanács környezet- és természetvédelmi bizottsága elé, s közülük a Vízgazdálkodási Kutatóintézet munkatársai által ismertetett véleménnyel foglalkozunk most részletesebben. Előrebocsátjuk: nem tendenciózus szándékkal, nem az objektivitás rovására választottuk ezt a jelentést. Sokkal inkább azért, mert szakmai alaposságával kiemelkedett a többi közül, amelyek legtöbbje ráadásul a már unalomig ismert érveket (energiatermelés, az eddig befektetett milliárdok stb.) hangoztatta. Hozzá kell tennünk azt is, hogy a probléma ezzel még távolról sincs lezárva; mindenképpen pozitív jelnek tekinthető azonban, hogy hazai szakemberek munkája nyomán, hivatalos felkérésre napvilágot láthatott egy ilyen vélemény is. Már csak ezért is érdemes vele részletesebben megismerkednünk. „Ivóvízgyár” a Csallóköz alatt Európa második legnagyobb folyója szlovákiai szakaszán - pontosabban Dévény és Komárom között - hidrogeológiai szempontból világviszonylatban is egyedülálló képződményt hozott létre Á folyam a Dévényi-kapuban „megszorulva“ egy hegyi folyó sebességével lép a nagy kiterjedésű, laza talajú dél-szlovákiai síkságra. Sodrásával itt előbb egy óriási tektonikus teknőt vájt ki, amelyben - ismét csak évezredek során - fokozatosan szétterítette azt a finom homok- és kavicshordalékot, amelyet a felső szakaszáról hozott magával. Az említett teknő és e kavicsréteg között így jött létre Európa legnagyobb természetes ivóvízgyüjtö medencéje; sokkal pontosabb és találóbb azonban, ha „természetes ivóvízgyárnak“ nevezzük, hiszen - gigantikus méretekben - ugyanazok a „berendezések“ működnek itt, mint egy mesterséges vízműben. A szűrő: a homok- és kavicsréteg az ülepítőtartály: a tektonikus teknő, sőt a folyó az Alpokban eredő mellékvizeinek köszönhetően még fontos nyomelemeket (kalcium, magnézium) is juttat az említett medencébe. A Dunának ez az egyedülálló, természetes ivóvízelőállítási képessége folyamatos, és körülbelül 18 ezer litert tesz ki másodpercenként! Fontos megemlíteni, hogy maga a felszíni, tehát a tulajdonképpeni folyóvíz is kitűnő minőségű. Viszonylag nagy sebességének köszönhetően 80-90 százalékos oxigéndúsulásra képes, ami 10-11 mg oxigént jelent literenként (az I minőségi osztály 8 mg-nál kezdődik). Ilyen tehát a Duna jelenlegi hidroszférája az említett szakaszon, és ezt bontaná meg, előreláthatólag tragikus' következményekkel, a bősi vízlépcső rendszerének üzembe helyezése. Megállítjuk a folyót... ... és vele gyakorlatilag ezt az egész folyamatot. A körtvélyesi tározó eredetileg tervezett 60 négyzetkilométer felülete, illetve 197,5 millió köbméter befogadóképessége a C-változat esetében csak igen kis mértékben redukálódik. Feltöltésének folyamán, majd azt követően elsősorban a Felső-Csallóközben változnak meg gyökeresen a vizháztartási viszonyok, de számolni lehet az ország legnagyobb lakótelepe, Pozsony-Ligetfalu ivívózellátásának veszélyeztetésével is. Mindenekelőtt: A tározó 15 kilométer hosszú medrében a Duna eredeti, másodpercenkénti 1,5-2 méteres folyási sebessége 8-20 cm/s értékre csökkenne, sőt a víz helyenként teljesen meg is állna. Oxigénfelvevő képessége ennek következtében mintegy a felére csökkenne, s vele természetesen az eddigi, 10-11 mg/h-t kitevő oxigéntartalma is. Ez a mennyiség már nem lenne elegendő a szerves hulladékok lebontásához, amelyek elsősorban Pozsony szennyvizeivel, de pl. a Moravából is bőségesen érkeznek a folyóba. És akkor még nem is beszéltünk a pozsonyi üzemek ipari hulladékáról; a Juraj Dimitrov Vegyiművekben például a mai napig nem épült meg a III. fokozatú víztisztító berendezés, így a gyár 240 fajta (!) toxikus mellékterméke ömlik gyakorlatilag akadálytalanul a Dunába A jövőben pedig mindez - közvetlenül a tározóba. Itt a lelassult sodrás következtében lerakódnak, és előbb a talajvízbe szivárogva megmérgezik a környék összes kútját, majd pedig fellép az ún. kolmatáció: a mederfenék pórusai eltömődnek. Mivel a 17 kilométer hoszszú üzemvízcsatorna - a tározó és a bősi erőmű közötti mesterséges meder - teljes hosszában vízhatlanul szigetelt, mintegy 32 kilométeres szakaszon gyakorlatilag megszakad a Duna és az altalaj közötti összeköttetés. Igaz, hogy az üzemvízcsatorna két oldalán ún. szivárogtatócsatornák is épültek, ezek azonban, jelentéktelen mederfenék-szélességük miatt (2-7 m) ezt a kapcsolatot semmiképpen sem biztosíthatják. Az előző fejezetben leírt természetes folyamatba történő ily mérvű beavatkozás következményei hosszú távon beláthatatlanok Ami az immár 130 ezer lakost számláló Ligetfalut illeti, a fentebb említett tényezőkön kívül itt még annak következményeivel is számolni kell, hogy a lakótelep ivóvízforrásai mintegy 200 méter közelségbe kerülnek a tározóhoz; ez nagyjából a tizede annak, amilyen távolságra jelenleg találhatók a Dunától. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy míg a folyó eddig 2 kilométer hosszú „szűrőpályán“ keresztül táplálta ezeket a vízforrásokat, ráadásul eleve tisztább vízzel, a tározó sokkal szennyezettebb vizének szűrésére tizedolyan vastagságú homok- és kavicsréteg marad. Győzzön a józan ész! Az eddig elmondottakból magától értetődően következik, hogy a Vízgazdálkodási Kutatóintézet által kidolgozott jelentés elfogadhatatlannak minősíti nemcsak a C-változatot, hanem az összes olyan alternatívát is, amely a tározó üzemeltetését feltételezi. Most- érzékelhető csak igazán, milyen szerencsétlen patthelyzet alakult ki, elsősorban és kizárólag az építkezés eredeti, a várható hidrogeológiai következményeket semmibe vevő projektumának következtében. A tározó, az üzemvízcsatorna és a bősi erőmű ugyanis lényegében MÁR megépült Az egész rendszer üzembe helyezése MEGKÖVETELI a duzzasztást, vagyis a tározó medrének feltöltését, mivel az üzemvízcsatorna gyakorlatilag a terepszint FELETT található. Körtvélyesnél például a Duna eredeti mederfenekének tengerszint feletti magassága 117 méter, míg az üzemvízcsatornáé ugyanitt 125,5 méter; s ekkor még a mesterséges rendszer által megkövetelt 3,5 m hajózási mélységet nem is vettük figyelembe. Mi lenne tehát az ideális, minden objektív körülményt kellő súllyal mérlegelő megpldás? Ha hosszabb távon gondolkodunk, ha lerázzuk magunkról a szűk látókörű, csak a nagyon is relatív közvetlen hasznot jelentő, technokrata szemléletmód béklyóit, és a saját, jól felfogott érdekünkben a természet megmásíthatatlan törvényeit is bekalkuláljuk ebbe a sokismeretlenes egyenletbe, akkor a válasz lehet kétséges. Teljes egészében félre kell tennünk a gigantománia jegyében fogant, a totalitárius rendszer által szentesített és létrehozott ökológiai szörnyszülött tervezetét, és kerül, amibe kerül, vissza kell állítanunk e kincset jelentő taiegység eredeti természeti állapotát. Ha nem tesszük meg, fiaink és unokáink viselik majd felelőtlenségünk következményeit. VASS GYULA A Bajai Kukoricatermelési Rendszer hazai rendszergazdája, az Ekecs-Apácaszakállasi Efsz az év elejétől önállóan, Ekecsi Kukorica- és Napraforgótermelési Rendszer néven folytatja tevékenységét. A változás okairól és az ekecsiek további elképzeléseiről a rendszer vezetőjével, Bott Frigyes mérnökkel beszélgettem.-Az elmúlt években a KGST keretében államközi szerződések szabályozták, hogy az egyes termelési rendszerek milyen nagyságú területre és rubelértékben Ha Ekecs, már nem BKR hozhatók be országunkba. Ezentúl azonban minden rendszergazdának el kell döntenie, kivel lesz érdemes továbbra is együttműködnie, hogy versenyképes maradjon a hazai piacon. Mi is olyan partnereket választunk, akiknek kínálata a minőség, a határidők és az árak tekintetében egyaránt a legelfogadhatóbb. Igyekszünk közvetlen kapcsolatokat kialakítani a vetőmagtermesztő vállalatokkal, a vegyi és gépipari üzemekkel. • Konkrétan mely vállalatokról van szó?- Mivel a tavalyi év a kukorica számára igen kedvezőtlen volt, a szaporítóanyag csak egy bizonyos részét hozzuk be Magyarországról, a többit a Pioneer cégnél rendeltük meg. A napraforgómagot a Bácsalmási ÁG-tól kapjuk. A permetszereket pedig a sajóbábonyi Észak-magyarországi Vegyiművek szállítja. Felmérésünk szerint a gépek iránt elenyésző a kereslet, úgy tűnik, szövetkezeteink gépekkel jól el vannak látva. Azonkívül igyekeznek is a lehető legjobban kihasználni azokat, hogy a nehéz gazdasági helyzetben ne kelljen újakat vásárolniuk. • Mi a helyzet a hazai vetőmag-szaporítással?- Próbálkozunk ezzel is, de még nem értük el a kívánt eredményt. Elsősorban a minőséggel vannak még problémák. • On szerint szükség lesz a jövőben is a termelési rend-Ne sokat, A tavaszi munkák megkezdésével egyidejűleg az agronómusoknak a vegyszerek, műtrágyák beszerzésére is gondolniuk kell. Ezek ára az elmúlt éviekhez képest azonban olyan mértékben emelkedett, hogy a mezőgazdasági üzemek számára szinte megfizethetetlenek. Bizonyítják ezt a Poínopo á. v. adatai is. Csökkent a kereslet a műtrágyák és a vegyszerek iránt egyaránt. A mezőgazdászok tavaly 910 millió korona értékű növényvédő szert használtak fel. Ebben az évben ugyan 1.1 milliárd koronáért rendeltek ezekből a készítményekből, de - a megváltozott árak következtében - ez a mennyiség a tavalyinak csupán 50-60 százalékát teszi ki. Ugyanez a helyzet a műtrágyákkal is. Tavaly egy hektárra 196 kilogramm tiszta tápanyag jutott, idén ez a menynyiség - a Pofnoponál megkötött szerződéseket alapul véve - 103 kg-ra csökken. Még rosszabb a helyzet a mésztrágyák esetében, amelyekből a múlt évben Szlovákia mezőgazdasági üzemei 717 ezer tonnát vásároltak belőle, ám idén mindössze 145 ezer tonnára tartanak igényt. A felsorolt adatokat olvasva bizonyára sokan fellélegeznek: végre egészségesebb, nem túlvégyszerezett élelmiszerek kerülnek asztalunkra. Másrészt a termelékenység fokoszerekre, és ha igen, milyen formában működnek majd?- Valószínűnek tartom, hogy a rendszer, mint olyan, megszűnik, és helyét pusztán kereskedelmi szinten történő együttműködés veszi át. Mi is ehhez igazodva készítjük elő az 1992-es évet. Mindenképpen jelentős változásnak számít, hogy jövőre partnereink a szolgáltatásokért már nem átalánydíjat fizetnek, amely eddig a kukorica-, illetve a napraforgóterület nagyságától függött, és a vetőmag, valamint a vegyszerek árában jelent meg. Ezentúl csak Önálló rendszergazdává váltak Kell-e drága vegyszer mezőgazdaságunknak? a konkrét szolgáltatásért, szaktanácsadásért kell fizetniük a termelőknek. Bizonyára lesznek majd olyanok, akik csak az anyagi-műszaki ellátásra tartanak igényt. További újításnak számít, hogy már most felmértük a jövő évre szóló igényeket mennyiség, és fajtaösszetétel szempontjából egyaránt. Ennek alapján március végéig előzetes szerződéseket kötünk a vetőmagtermelő és feldolgozó vállalatokkal. így sokkal kedvezőbb áron kapjuk meg tőlük a kívánt terméket, mint ha azt decemberben keresnénk a piacon. Biztonságot jelent ez mindkét fél számára, az egyiknek nem kell félnie, hogy nem talál árujára vevőt, a másik pedig olyan hibrideket kap, amilyeneket szeretne. • Eddig partnereik kizárólag szövetkezetek, állami gazdaságok voltak. A jövőben azonban gondolni kell a magántermelőkre is.-Természetesen nem zárkózunk el a magángazdálkodók elől, sőt, egy-két termelő már az idén felvette velünk a kapcsolatot. A jövőben a vetőmag, a vegyszerek beszerzése során sem feledkezünk meg róluk, mindkettőből kisebb csomagolásban is rendelünk. Ugyanúgy igénybe vehetik szolgáltatásainkat, mint a mezőgazdasági üzemek, nem feltétel, hogy tagjai legyenek rendszerünknek. Szívesen fogadunk minden érdeklődőt, legyen az magántermelő vagy szövetkezet. Krasznica Melitta de eleget! zása, elegendő és jó minőségű mezőgazdasági termék előállítása ma már elképzelhetetlen vegyszerek, műtrágyák nélkül Ebben az esetben ugyanis jóval drágábban tudnánk megtermelni a szükséges élelmiszereket és sok helyen a betegségek, kártevők elterjedése és a gyomok elburjánzása lehetetlenné tenné a növénytermesztést. A műtrágyák, elsősorban a mésztrágyák hiánya a talaj termőképességének csökkenéséhez vezetne. Ez azonban hazánkban, ahol a szántóföldek kiterjedése igen korlátozott, megengedhetetlen. Mindezekből kitűnik, hogy jelenleg a műtrágyák és a növényvédő szerek a mezőgazdasági termelés elválaszthatatlan velejárói. Úgy kell azonban alkalmazni azokat, hogy ne veszélyeztessék az emberek, állatok egészségét. Csakhogy a jó minőségű készítmények, főleg az árliberalizáció után, nagyon drágák. A Glean 70 DP litere' például tavaly 9382 korona volt, az idén viszont már 18 799 koronába kerül. A vegyszerek ára általában több mint duplájára emelkedett. így, ha valóban azt akartuk elérni, hogy a mezőgazdászok a legjobb készítményeket használják, a kormánynak vagy az illetékes minisztériumnak dotálnia kellene a mezőgazdaságban használt vegyi anyagok vásárlását. (P)
