Szabad Földműves Újság, 1991. március (1. évfolyam, 11-36. szám)
1991-03-30 / 36. szám
r-------------------------------------------------------------------------------. IRODALOM • MŰVÉSZET SzarfcMzti: Balázs F. Attila Jugoszláviai magyar irodalom A jugoszláviai magyar irodalom nehéz körülmények között szerveződött. A harmincas években mégis rohamos fejlődésnek indult, írói - Szenteleky Kornél, Szirmai Károly, Herceg János, Majtényi Mihály és Dudás Kálmán - ismertté váltak a magyarországi olvasóközönség körében is. A polgári haladást képviselő Kalangya, illetve a Híd című folyóiratok komoly szellemi erőt jelentettek, eredményesen szervezték a jugoszláviai magyarság kultúráját, irodalmi életét. Ezt az ígéretes fejlődést törte ketté a második világháború. Megszűntek az irodalmi élet és a magyar sajtó intézményei, a nemzetiségi irodalom óriási veszteséget szenvedett. Az újjászülető nemzetiségi irodalom Újvidéken építette ki központját. Hatékony szervezője a Híd című folyóirat lett, amelynek szerkesztését Majtényi Mihály, majd Herceg János, később Major Nándor, illetve Ács Károly vette át. 1957-ben megalakult az újvidéki Fórum Könyvkiadó. A Symposion (1961-1964), majd az 1965-ben nyomába lépő Új Symposion Tolnai Ottó, majd Utasi Csaba, később Danyi Magdolna, Sziveri János és Fenyvesi Ottó szerkesztésében a fiatal írókat tömörítette. Az 1971 -ben Szabadkán indult Üzenet a nemzetiségi művelődés sajátos hagyományait vette gondozásba. Ugyancsak irodalomszervező feladat jutott a Képes Ifjúság című hetilapnak és a Magyar Szó című napilapnak, amely rendszeresen közöl szépirodalmi és kritikai anyagot, valamint a Szabadkán megjelenő 7 Nap című hetilapnak. Az új vajdasági magyar irodalom legnagyobb szervezőegyénisége Sinkó Ervin (1898-1967) volt, széles körű tudományos és irodalmi tevékenységet fejtett ki. A vajdasági irodalom felszabadulás utáni történetét három korszakra szokás osztani. Az első (1945-1950) az írói indulások (újraindulások) időszaka volt. A teljesebb irodalmi kibontakozást a következő korszak (1950-1965) hozta. A nemzetiségi irodalom fejlődését ebben az időszakban a politikai és kulturális viszonyok meglehetősen nagy átalakulása szabta meg. A vajdasági magyar irodalom - különösen az újszerű megoldásokkal kísérletező szépirodalom, valamint az irodalomkritika - néhány évre bizonyos „lépéselőnybe“ került a magyarországi, illetve a romániai és a csehszlovákiai magyar irodalommal szemben. A történelmi körülmények hatására bekövetkezett „különfejlödésnek“ azonban volt hátrányos következménye is: a vajdasági magyar irodalom meglehetősen elzártan élt, nem tudott természetes kapcsolatba lépni az egyetemes magyar irodalommal. Ez a részleges elzárkózás csak a következő fejlődési periódusban (1965-től) oldódott fel. A vajdasági magyar irodalom első korszakának prózairodalmát képviseli Szirmai Károly (1890-1972). A Kalangya szerkesztője volt, a felszabadulás után Verbászon élt. Látomásos prózájában a modern ember magányosságát, elidegenedettségét fejezte ki. Majtényi Mihály (1901-1974) nevét bácskai tárgyú történelmi regényei tették ismertté. A felszabadulás után a Híd szerkesztője, később a Magyar Szó főmunkatársa lett. Regényeiben és elbeszéléseiben a bácskai életről adott képet (Májusfa, 1948; Forró föld, 1950; Garabonciás, 1952; Bige Jóska házassága, 1952; Lássuk a medvét, 1959; Csillagszámoló, 1963; így is történhetett, 1968). Élő víz (1951) című regényében a tizenkilencedik századi csatornaépítési munkákkal foglalkozott. Válogatott elbeszélései Remények batárján (1971), emlékezései A magunk nyomában (1961), valamint Szikra és hamu (1963) címmel jelentek meg. Herceg János (1909) a városi élet realista ábrázolásával szerzett korábban megbecsülést. A Kalangya szerkesztője volt. A felszabadulás után Zomborban könyvtáros, majd a Híd szerkesztője. Regényeiben és elbeszéléseiben a nemzetiségi élet valóságát ábrázolja (Bors és fahéj, 19510; Anna búcsúja, 1955; Tengerkirály, 1959; Ég és Föld, 1959; Gyaloghintó, 1965). Börcsök Erzsébet (1904- 1971), a Kalangya köréhez tartozott, a vajdasági magyarság életét ábrázolta (Emberek a Karas mellől, 1963; Eszter, 1968). Az ötvenes években új írónemzedék lépett a színtérre, tevékenysége a következő évtizedben bontakozott ki igazán. Költői a hagyományos lírai realizmustól közeledtek a modernebb, elvonatkoztató szemléletű az avantgárd vívmányait is felhasználó költészethez. Fehér Ferenc (1928) a bácskai magyar parasztság élményeit emelte a költészetbe, első verseskönyve jellegzetes címet viselt: Jobbágyok unokája (1953). Ezt követték Álom a dűlöutak szélén (1956), Övig a földbeásva (1959), Bízó szerelemmel (1962), Esövárók (1964), Egy kiskirály kunyhójából (1972) és Vasfű (1973) című kötetei. A népi költői hagyományokat képviselte, később töprengővé, gondolati jellegűvé vált költészete. Az ötvenes években fellépő írók kezdetben ugyancsak a magyar elbeszélő irodalom hagyományait követték, majd mindinkább a modern próza vívmányaihoz törtek utat. Major Nándor (1931) újságíróként kezdte pályáját, 1957-1962-ben a Híd főszerkesztője volt. 1956-ban jelent meg Udvarra nyílik az ablak című elbeszéléskötete, majd Krumplilovacskák (1959), Vereség (1959), Dél (1965), Büntetés (1967) és Hullámok (1969) című művei. Elsősorban ő honosította meg a modernebb elbeszélő módszereket, a parabolikus jelentést és az avantgárd szerkesztőeszközöket. A vajdasági magyar irodalom legsikeresebb drámaírója Deák Ferenc (1938). A vajdasági magyar irodalom a hatvanas években került az avantgárd áramlatok vonzásába. Ennek a vonzásnak a következményeképpen alakult ki az Új Symposion körül fellépő fiatal költő- és írónemzedék szemlélete és nyelvezete. A nonkonformista közéleti magatartást és az avantgardista kísérletező művészetet állították előtérébe. Új távlatokat nyitottak a vajdasági szellemi élet előtt, s termékenyítőleg hatottak az egyetemes magyar irodalomra. Az Új Symposion költészetét képviselő Tolnai Ottó (1940) a fiatal nemzedék folyóiratának szerkesztése révén is fontos szerepet töltött be a nemzetiségi irodalom életében. 1963-ban jelent meg Homorú versek, majd ezt követve a Siralymellcsont (1967), Valóban mi lesz velünk (Domonkos Istvánnal, 1968), Agyonvert csipke (1969), Legyek karfiol (1973) és Versek (1975) című kötete, valamint Rovarház (1969) és Gogol halála (1972) című avantgárd regényei. Kezdetben a költői hermetizmus hatott rá, első mestere Rilke volt. Később a szürrealizmus híve lett, s végigjárta a vajdasági avantgárd válto' zatait a nonkonformista politikai költészettől a lingvisztikái kísérletekig. Domonkos István (1940). a Képes Ifjúság munkatársa volt. Költészetét kitárulkozó személyiség és kísérletező kedv jellemzi. Versei Rátka (1963) és Áthúzott versek (1971) címmel jelentek meg. A kitömött madár (1969) című regénye nemzedékének gondolkodását és közérzetét mutatja be. A fiatal költészet „második hulláma“ 1968-ban a Hol ó hol című antológiában jutott a nyilvánosság elé. Ennek az antológiának az ifjú kpltői is kísérletező módon léptek fel: az archaikus népi hagyományoktól, a szürrealizmustól és az erősen elvonatkoztató és személytelen tárgyias költészettől tanultak. Törekvéseiket Podolszky József (1946) közéleti érdeklődése, Jung Károly (1944) nagyobb költői kompozíciókat építő igénye, Maurits Ferenc (1945) szürrealista álomvilága, Böndör Pál (1947) aforisztikusan zárt költészete, Fülöp Gábor (1950) pikareszk hatásokat mutató nyelvi közvetlensége, továbbá Utasi Mária és Danyi Magdolna képviseli. Megjelent a színen az Új Symposion költészetének „harmadik hulláma“ is. Ennek költői a poétikai és nyelvi experimentalizmus körében találnak szerepet és feladatot. Verseiket az 1976- ban indult Gémmé Könyvek elnevezésű sorozat adja közre. Ennek keretében jelentek meg Szombathy Bálint, Sziveri János és Fenyvesi Ottó verseskötetei. Az Új Symposion nemzedékének prózája elfogulatlan szemlélettel és alapos valóságismerettel mutatja be a jugoszláv társadalom, illetve a vajdasági magyarság köznapi életét, a tapasztalható szociális, morális és kulturálias feszültségeket. Gion Nándor (1941) az újvidéki egyetemen tanult, az ottani magyar rádiónál dolgozott. Avantgárd regénnyel indult (Kétéltűek a barlangban, 1968). Testvérem Joáb (1969) című regényét kritikai szándék fűti: a gazdasági fejlődés nyomán bekövetkező morális konfliktusokkal foglalkozik. Virágos katona (1973) című regénye szociográfiai tájékozottsággal eleveníti meg egy bácskai falu életét a századfordulón. További művei: Ezen az oldalon (1971), Olyan mintha nyár volna (1974), Latroknak is játszott (1976) és A kárókatonák még nem jöttek vissza (1977) címen jelentek meg. Sikert arattak ifjúsági regényei. Végei László (1941) a Magyar Szó munkatársa, hosszabb időn át az irodalmi melléklet szerkesztője. Egy makró emlékiratai (1967) című regényében a városi fiatalok sajátos világát, sőt nyelvészetét mutatja be. Az amerikai Salingerben találta meg ösztönző mesterét, a fiatalok életérzését fejezi ki A szenvedélyek tanfolyama (1969) és Szitkozódunk, de szemünkből könnyek hullanak (1969) című műveiben is. Fehér Ferenc Aranykacsa Aranykacsa a jégen Jobb volt neked a vízen Nád rejtett réti szárnyék Susogó szép világvég Felhőfodorrá váltál Földi hazádra vágytál Lennél kalász a pártán Úszó aranyszivárvány Lettél magadnak oltár Mégis másért lobogtál Olvadt aranyban márvány Mégsem mégsem szivárvány Rangosabb hét királynál Várt sosemvolt királylány Voltál tündöklő fácán Mégsem mégsem szivárvány Voltál mindig csak voltál Ez itt a végső oltár Dermedt jég már a vermed Arcodon patkók pengnek. Aranykacsa a jégen Szivárvány hét színében Csillogtassátok úgy ni Ki tud nagyobbat rúgni Daru-ballada Áll egy szép gém feneketlen tóban; vár rá hét rém birkaitatóban - Szállj, daru, szállj! Száll egy szép gém végenincsen égen; vár rá hat rém, meg is halhat éhen - Várj, daru, várj! Vár egy szép gém kémény tetejében; füst száll, öt rém fonja körül éppen - Szállj, daru, szállj! Száll egy szép gém, szél röpíti régen; vár rá négy rém, közöttük a szégyen - Várj, daru, várj! Vár egy szép gém, se napja, se éje; három csúf rém soha el ne érje - Szállj, daru, szállj! Domonkos István--------Felhc (Részlet a Via Italia c. kisr A felhők a szomszédos falu irányából a láthatáron várakozóan leálltak. A kórház fél méter magas betonfallal A betonfalból minden két méteren egy-e< Ezekre a vasrudakra volt a szögesdrót kif Balázs Feri Kapa és Minyó társaságát órája azon dolgozott, hogy harapófogók a drótokat. Munkájukat nagyban megne fény. A kövesút felől is, és a kórház észrevehették őket. Egyelőre azonban r gyobb rendben ment. A kövesúton az énekszóval tartottak hazafelé, a kórház fokozatosan elcsendesedett a lárma. A be véget ért. Az ablakokban egymás után gy Miután a munkával elkészültek, a három i heveredett a fal melletti árokban. Rágyújfi feszült volt közöttük. Kapa és Minyó r kereken, de lépten nyomon éreztették Bal mi róla a véleményük. Az esti vállalkozó dinárt kértek Balázs Feritől, és ezzel tue korszaka lejárt. Ingyen ők már egyetlen fogják teljesíteni. Tulajdonképpen minder lőssé. Heli haláláért csakúgy, mint Viki-R ért. De mit értek el mindezzel, amikor Bal volt, vagy egyáltalán nem akart tudomást Semmiről az égvilágon. Neki aztán be hallgatott mindenkit, de néma maradt, nása sem rezdült, amikor anyja közölte S azt nem kérdezte, hogy hogyan, de ; hogy nem hisz az egészben. Ugyanöt /an hallgatta meg Kapa és Minyó beszámolt nyékről, és arcán még Heli sírja előtt sem Napokon át ki sem mozdult a szobáj legnagyobb részét levélírással töltötte. Y leket? Három nappal a temetés után Vik kereste fel a szobájában abban a n megtud tőle valamit a fiáról, aki eltűnt. Er hallgatta az asszonyt, aztán szó nélkül ki Balázs Feri az árokban is némán nézett meg Minyót idegesíteni kezdte némaság? nem fúrta volna annyira a kíváncsiság régen ott is hagyták volna egyedül az ár folyamán is, és munka közben is az árc kérdést intéztek hozzá, de egyre sem kap maradt más hátra, mint hogy maguk közi Mi célja lehet Balázs Ferinek a réssel a a kofferral, melyet egy pillanatra sem en bői? Mi lehet a kofferban? Kire vár? K tovább szótlanul.- Na és most mire várunk, ha sza! - fordult Balázs Feri felé.- Egy valami érdekel csak - mondta az vajon tudja-e, hogy a lány egész d< aznap?- Hangosabban kérdezd meg, mert úc hall - mondta Kapa.- Mindössze ennyi érdekelne - mondt- Te mit gondolsz, Kapa, hall most be- Kérdezd meg tőle.- Halló főnök - kiáltotta el magát Min^ nád meg, hogy kire várunk? Legnagyobb meglepetésükre, ezekre a Feri megmozdult, közelebb mászott he s halkan megjegyezte: - Bogumilra. A két fiú meghökkent, aztán hangos k.- Te, Kapa, istenemre mondom, ez £ bánt.- Mit mondott, hogy Bogumilra várunk