Szabad Földműves Újság, 1991. március (1. évfolyam, 11-36. szám)
1991-03-30 / 36. szám
gényből) közeledtek, de )lt körülkerítve. ■ vasrúd állt ki. szítve. i már vagy egy 3l elvagdossák szítette a holdól is könnyen nden a legnaaratók hangos dvarán viszont jgek esti sétája tak ki a fények, i a magas fűbe tak. A hangulat m mondták ki :s Ferivel, hogy art ötven-ötven ra adták, hogy ivánságát sem 1 őt tették feleliátor eltúnésés Feri képtelen enni semmiről, élhettek. Meggyeden arcvoale a halálhírt. : sem mondta, éré »-tekintettel t is az esemétszott változás, •ól, ahol ideje ek írta a leveíadiátor anyja ényben, hogy ideig szótlanul int a szobából, aga elé. Kapát ís ha oldalukat nár bizonyára san. A délután an, számtalan k választ. Nem találgassanak, ögesdróton és dett ki a kezéa nem bírta ki t kérdeznem? íyó -, éspedig lőtt őt kereste átszik, nagyot-Áinyó. jnket? - nem monda-avakra Balázs ájuk. a fűben, íjra fakadt, /erek meghib- Taláncsak nem Viki-Radiátor jó barátjára gondol arra, aki tetőtől talpig feketében, fekete kerékpáron parádézott az utcán, és aztán egy szerelmes levelet dobott a szobájába?- Meg kellene kérdezni tőle, hogy arra gondol-e?- Arra - mondta Balázs Feri.- Te, Minyó, nem gondolod, hogy sokkal jobb lenne, ha mi most szépen hazamennénk, mert mi úgysem fogjuk meglátni, ha ideér?- Úgy gondolod, hogy Bogumil csak bizonyos személyek számára látható?- Hiszel te a szellemekben, Minyó?- Csend legyen! - vágta el a beszédet Balázs Feri. Felállt, és a kerítés mellé lépett. Kapa és Minyó követték.- Jön? - kérdezte Minyó oldalba lökve Kapát.- Jön - mondta Kapa.- Kapa, te látod?- Hogyne látnám, ott lóg a szilváién.’- Felülről jött, vagy alulról?- Ezt nem tudnám pontosan megmondani, a legegyszerűbb lesz, ha azt mondom, hogy minden irányból.- Kerékpáron, gyalog?- Kerékpáron, természetesen, nem járnak azok gyalog.- Fekete kerékpáron?- Koromfeketén.- Ő csenget olyan veszettül?- Nem a kórházban csengetnek lámpacltásra.- Egyedül jön?- Két lócsontváz kíséri.- Csendben legyetek, az istenfáját! - kiáltotta Balázs Feri.- Minyó, csendben legyél, mert még elijesztjük - mondta a Kapa. Abban a pillanatban a kórház nyitott ajtaján egy talpig fehérbe öltözött árny ugrott ki. Kis ideig tétovázott a lépcsők alján, aztán egy ugrással a gyümölcsfák közé vetette magát, és szaladni kezdett egyenesen a három fiú felé. És még mielőtt Kapa és Minyó bármit szólhattak volna, máris ott állt előttük a kerítésnél. Hangosan üdvözölte őket:- Szevasztok, fiúk, micsoda gyönyörű holdvilágos éjszaka!- Deda! - csúszott ki Minyó száján.- Deda! - mondta Kapa is. Deda azonban ügyet sem vetett rájuk. Átlépett a résen, és Balázs Ferihez fordult. - Minden rendben - mondta az. - Add ide a koffert. Deda a kofferral a kezében az árokba ugrott, és lecibálta magáról a fehér kórházi egyenruhát.- Nehezen, de ezt is kibírtuk - mondta nevetve. Meztelen állt a fiúk előtt a holdfényben. Azok némán néztek le rá az árok partjáról.- Gyönyörű csontváz, igaz-e? - Deda az oldalbordáira csapott. - Eladhattam volna jó pénzért az orvosnak. Előbb a gatyáját húzta fel, aztán fehér ingét, majd Balázs Ferihez fordult.- Gyere ide, és tapogasd meg ezt az inganyagot, valódi olasz. A nadrágja került sorra, aztán kiskabátja. Cipőivel sokáig kínlódott.- Nem is csoda - mondta harminc éve nem voltak a lábamon, mit gondoltok, felkössem a nyakkendőm is? Félek, hogy útközben feltöri a lábam a cipő - mondta néhány lépést téve az árok fenekén.- A hátizsákját nem sikerült megszereznie? - kérdezte tőle Balázs Feri. - Gondolom a térkép miatt.- Odatalálok én térkép nélkül is, a szegfűszálról megfeledkeztél?- Nem, ott van a kofferban.- Fehér?- Fehér.- Akkor rendben van, gyere tűzd a gomblyukamba, nem mondtam, hogy a kalapot hozd magaddal. Na fiúk, melyikteknek van egy jó, olasz kalapra szüksége? Kihúzta magát az árok fenekén. Kapa és Minyó értetlenül bámultak.- Rágyújtunk, fiúk, még egyszer utoljára, most hogy ilyen szépen kiöltöztem? Melyikteknek van cigarettája? Minyó feléje nyújtotta a dobozát. Remegő kézzel húzott ki egy cigarettát a dobozból, de leejtette.- Nem baj - legyintett -, amúgy sem várhatok itt,soká, még meglátnak és visszavisznek. Ne haragudjatok, de búcsúzkodni sohasem szerettem. Balázs Ferihez fordult:- Akkor, ahogy megbeszéltük, te tudod, hogy hova megyek, és senkinek egy szót sem. Kimászott az árokból, és anélkül, hogy kezet fogott volna a fiúkkal, megfordult, és sietni kezdett a tarlón. A kövesútra érve megállt, és a város felé fordult. Sokáig nézett a házak irányába, aztán rántott egyet a vállán, és tovább ment. Kisvártatva ismét megállt, és nagy lendülettel a kukoricásba hajította kofferját. A láthatáron, ahol az ég és föld összeért, még egyszer utoljára megállt, és hátranézett. A felhők ott közvetlenül a tarló és a kövesút fölött álltak, és Balázs Feri tudta, hogy Dedának egyáltalán nincs szándékában kikerülni őket.- Hová megy az öreg? - kérdezte Minyó, miután Deda végképp eltűnt a szemük elől.- Olaszországba - mondta Balázs Feri, két kövér, meleg könnycseppet törölve ki a szeméből. Hizsnyai Zoltán Sorspozitív Tóthpál Gyula Irány a képzelt vonulás... c. fotójához Sokkal a teremtés után, amikor a dolgok természetéből kiszikkad a változás tajtékzó rációja, s a sodortatás síkjára képezi le önnön akaratát az agy, amikor már a sínek is ösztönösen haladnak, egy ladik arra a következtetésre jut - mártózva a lapukkal, murvával fölvert, dudvás tenger gondolatmerev habjaiban -, hogy a vonulás képzelt iránya a legmegfoghatóbb; mikor a lapátok önmaguk nagyságának maradványaiban dagasztják az egy helyben s topogó távolságot, s a gondolat örvényében forog a valóság vak világítótornya - rátapadt pillanatokkal terhes a fényérzékeny igazság: a sínek ösztönösen haladnak a sínek ösztönösen haladnak, a sínek ösztönösen haladnak elhúzott orral siklik a bárka a megismerés holt tengerén, mentve az utolsó evezőcsapás lehetőségét. így lesz a kép: sorsunk pozitívja. Ha ezt Illyés Gyula megérhette volna...! Ha van irodalmi alkotás, amely közelebb hozhatja egymáshoz a szlovák és a magyar népet, akkor Illyés Gyula Petőfi Sándorról írott monográfiájának szlovák fordítása biztosan az. Mert mostanság, amikor egyesek habzó szájjal „Kivétel nélkül!“-t ordítoznak a vakvilágba, nagy-nagy szükség van az ilyen kiadványokra. Ezért hát bölcs tettnek tartom azt, hogy a pozsonyi Obzor Kiadó végre a Postavy a osudy c. sorozatában megjelentette ezt az irodalomtörténeti alapművet. Mi, Csehszlovákiában élő magyarok örömmel nyúlunk a könyv után, hiszen kétrétegű nyelvismeretünk révén olyan kötethez jutunk, amelynek már Magyarországon is aktuálissá vált áz újrakiadása. A szlovák olvasók meg? A Petőfi-életrajz szerbül, horvátul, szlovénül és csehül már régen megjelent... Persze, mindez nem elsősorban a kiadó bűne volt, hiszen a könyv fordítója, Ctibor Stítnicky már húsz évvel ezelőtt leadta a kéziratot. Stítnickyt azonban megbízhatatlansága miatt 1968 őszén „kitisztogatták“ a pártból és az írószövetségből egyaránt, így tehát a szlovák nyelvű Petőfi-monográfia a közelmúltig fiókban lapult. Ez a késés annál is fájóbb, mert tudjuk, hogy Petőfinek a Monarchia területén élő nemzetiségek közül éppen a szlováksághoz volt a legtöbb köze. Akarta vagy nem, gyakorlatilag gyufalobbanásnyi élete végéig kapcsolatban állt velük. Iskolái során pl. a lehető legöntudatosab szlovák nemzetébresztők mellé sodorta őt a sors. Pesti konfirmációjakor Ján Kollárt látjuk mellette, a pesti evangélikus szlovákok elöljáró egyéniségét, Aszódon Koren professzor úr próbálta megnyerni magának a neve alapján szlováknak tartott gyermeket, Selmecbányán pedig Andrej Sládkoviö volt az iskolatársa. S végül ott van a legfontosabb, a vér szerinti rokonság: a délvidékre költözött szlovák édesanya gyakran anyanyelvén csitítgatta, dajkálta kisfiát. És hogy mindezek ellenére csak idén jelent meg ez a könyv, egészen elképesztő. A szomorú lemaradásról Ctibor Stítnicky tehet a legkevésbé. Petőfi szlovák nyelvű fordítását gazdag és maradandó munkásságának egyik kiemelkedő állomásának tartom. Legalábbis ami az életregény prózai részét illeti. Mert bár a jeles szlovák irodalmár több, mint ezer Petőfi-verset lefordított már, az Illyés munka versanyagát erős nyelvrendszeri korlátok között tudta csak szlovákba átültetni. De lényegében erről sem tehet. Egyszerűen nem az ő hibája, hogy pl. a Szeptember végén gyönyörűszép anapesztusainak íze szinte nem is érződik idegen nyelven. Anyanyelvűnk édes zenéjének lefordíthatatlansága a magyar költők kivételes sorsa és kárhozata. Amikor a harmicnégy éves Illyés befejezte ezt a munkáját, talán számított arra, hogy Petöfi-életrajza valamikor szlovákul is meg fog jelenni. Talán éppen ezért szentelt ilyen nagy figyelmet könyvében a költő szlovák kapcsolatainak. Ugyanakkor tisztában volt azzal is, hogy Petőfi alakja eltéphetetlen az 1848/49-es szabadságharctól. A szlovákság nagy része - „hála“ azoknak, akik nacionalista sínre térítették az összeurópai szociális mozgalmat - szemberfordult '48 sodrával, így hát még ez sem lehet köztünk összekötő kapocs. Illyés tudta, hogy hősének monumentális alakját eltorzították a téveszmék. Ismerte az elfajzott Alexander Petroviéról szóló legendákat, tudatosította és érezte, hogy Petőfi Sándor hatalmas műemlékalakjáról, amelyre, az idők folyamán vastag tudatlanságszemét rakódott, le kell hámoznia az üledéket, s ki kell fejtenie a formátlan tömbből a szobor lelkét: Petőfi igaz alakját. A lényeget és a tényeket: ki volt ő és milyen? Magyar, szlovák, forradalmár. Ember és költő. Vajda Barnabás Van-e bátrabb a kacsánál?- Nagyon-nagyon várjuk már a Thália Színházat az új mesejátékkal - mondták a bolyi alapiskolások a múlt héten. Ők szerencsések: rendszeresen láthatják a tájoló színház előadásait falujukban Egymásra is vannak utalva: a gyerekeknek kell a színház, a színháznak kell a közönség. Közönséget pedig minden színháznak nevelnie kell, mert különben egyszercsak megtörténhet, hogy üresen maradnak a széksorok... Nem mindegy az sem, milyen darabokon nevelődik közönséggé a gyermeksereg, hogyan formálják ízlésüket - később is színházlátogatók maradnak-e, be tudják-e fogadni az igényesebb, „elvontabb" darabokat is? Az idei évad negyedik bemutatója ígéretes lépés a közönség megnyerése felé. Örömmel számolhatok be róla minden gyereknek: március 21-én megtartották az új mesejáték bemutatóját Ezt a darabot már régebbről is ismerhetik ugyan a hazai gyerekek, pár évvel ezelőtt ugyanis amatőr gyermekszínházaink egyike is előadta, nagy sikerrel, csak sajnos kevesen láthatták. Csukás István Ágacska című zenés, kétfelvonásos mesejátékát a Thália Színház javarészt „kezdő", fiatal színészekkel tűzte műsorára, jó érzékkel osztva ki a szerepeket. A Festőt, a mese Kitalálóját alakítja csak „régi“ színész: Érsek György. A főszerepet, Ágacskát Bartollás Katalin játssza. Az, hogy eppen az ó figurájuk sikeredett halványabbra, talán szerepük megíratlanságának is köszönhető, vagy talán csak a többi mesefigura: Berci béka (Fabó Tibor), Dani kacsa (Tóth Tibor), Pösze egér (Rajczi Adrienn), Manci kacsa (Tóth Éva), Gomba és Rezső kacsa (Kassai Csongor) fergeteges, lelkes, magával ragadó játéka szorította őket árnyékba? Ritmusos, humoros, élvezetes volt a darab. Darvas Ferenc zenéje teljesen mai - hogy az énekeseknek nem sikerült mindig biztos énekhangot elkapniuk, talán csak azért van, mert a darabot alig három hét alatt kellett betanulniuk, ami egy ilyen igényes zenéjű. táncokkal tűzdelt előadás esetében elég rövid idő, nem szólva arról, hogy a színházépület átépítési munkái miatt akadozik a felkészülés De ezeket a kiforratlanságokat a további előadások biztos hamar eltüntetik. Horváth Lajos rendező a bemutató előtt elmondta, jó alkalom ez arra, hogy a legfiatalabbak is főszerephez jussanak. Mert minden egyes figura főszerep: ez a gyerekek reakcióiból is lemérhető Talán Pösze egér alakja tetszett nekik a legjobban, mert teljesen és hihetöen EGÉR volt, a legapróbb részletekig. De éppolyan szeretettel szólongatták Dani kacsát is Berci békát is. S hogy miről szól a mese? Ágacskáról, az öreg platánfa hajtásáról, akit letört a vihar, és mert nem tudja, kicsoda ö tulajdonképpen, szeretné megtalálni a hozzá hasonlókat. Ezért aztán számtalan kalandot végigél, míg eljut a segítőkész „varázslóhoz", aki visszavarázsolja a helyére. Azt, hogy kacsának vagy békának jobb-e lenni és hogy érdemes-e háp-háborúzni, megtudhatjátok a meséből. Ha hívjátok, a Thália Színház biztos elmegy a ti falutokba is, s akkor Csukás István többi mesealakjához: Mirr-Murr kandúrhoz, Bagamérihez, Süsühöz és Pom-pomhoz hasonlóan Ágacskát, Berci békát, Dani kacsát és Pösze egeret is megkedvelitek. S tőlük még autogrammot is kérhettek! Addig is, amíg találkoztok, gyakoroljátok szorgalmasan a nyelvgyakorlót, hogy majd Pösze egérrel együtt énekelhessétek: „Szellő szisszen, száraz szájjal szél süvölt, Szikkadt, szomjas, száraz lett már, ami zöld! Van már fogam! Van már fogam! Van már fogam! sokkal, sokkal, sokkal jobb, mint ami kitört!“ HARASZTHY MÁRIA
