Szabad Földműves Újság, 1991. március (1. évfolyam, 11-36. szám)
1991-03-27 / 33. szám
2 I ( ÚJSÁG )l 1991. március 27. Nem enged a ’48-ból... “Szlovákia számára elfogadhatatlan” A kormány nem ellenzi egyértelműen *1945 revíziója (lenne) • A történelem ismerete nélkül (?)... • Meciar: A Felkelésben örökre szakítottunk a fasizmussal! Fénykor után és előtt A Szlovák Nemzeti Tanács 12. ülésének interpellációi során több képviselő magyarázatot kért arra, miként lehetséges, hogy az SZNT, valamint az SZK kormányának tudomása nélkül a földtörvénnyel kapcsolatos javaslatok közé olyan adalék is bekerült, amely a jóvátétel határát 1948-ról az 1945-ös állapotokra helyezné át. A kormány tagjai válaszukban mindössze annyit tudtak közölni, hogy ez az adalék nem volt része az előterjesztett javaslatnak, amelyet a kormányban megvitattak. A vita tárgyát képező 21-es paragrafus a kormány elé csak tegnap került. Ezzel a változtatással kellene a Szövetségi Gyűlésnek is megtárgyalnia a törvényjavaslatot. Rádiónyilatkozatában a szlovák miniszterelnök ezt a törvénykiegészítést rendkívül komolynak minősítette, ráadásul a megváltoztatott törvényjavaslat csak tegnap került a kormány elé, így nem volt rá elegendő idő, hogy érdemben nyilatkozhasson róla. Viszont figyelmeztetett arra, hogy a 21-es paragrafus lényegében az 1945-ös intézkedések revízióját jelentené, s ennek következtében vissza kellene szolgáltatni a magyaroktól, németektől a nemzet ellenségeitől és árulóitól elkobzott vagyont eredeti tulajdonosaiknak. “Elgondolkoztató — mondotta a szlovák kormányfő —, hogy mindezt a Szlovák Köztársaságnak kellene megtérítenie. Ezen leginkább számomra az a fájó, hogy e törvénynek szövetségi hatáskörrel kellene bírnia, viszont egyáltalán nem szól a Szudéta-vidék németjeiről.” Meéiar a továbbiakban kijelentette, hogy bár nem ért egyet a kollektív bűnösség elvével, azonban következményeinek eltörlésével nem szabad egyúttal azokat is rehabilitálni, akik ténylegesen fasiszták voltak. Meéiar a továbbiakban megállapította, hogy ebben a kérdésben a kormányban megtartott szavazás nem ítélte el a javaslatot egyértelműen. A javaslatot ellenző magatartása — szerinte — összhangban van a Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarája alkotmányjogi bizottságának véleményével, ezért az adalék aligha kerül a törvénybe. Meíiar szerint az ilyen törvényszövegeket, amelyek megkérdőjelezik a múltat, nem szabadna szlovákiai jóváhagyásra “utalni”, mert ezek így nélkülözik a történelmi ismereteket, és nem vizsgálják a következményeket a más országokkal fennálló viszony szempontjából. Ráadásul, a kormányfő szerint, a jelen esetben a második világháború következményeiről van sző. Ezzel kapcsolatban viszont nemzetközi kötelezettségek és megállapodások egyaránt érvényben vannak. E javaslattal lényegében azok felülbírálása kerülne napirendre. “Miért legyünk az egyedüliek Európában, sőt Csehszlovákiában, hiszen hasonló folyamatra még a Cseh Köztársaságban sem kerül sor” — hangsúlyozta Meéiar. Mindezt figyelembe véve a szlovák kormány e paragrafus elutasítását javasolja a Szövetségi Gyűlésnek, mert “bármilyen más eljárás Szlovákia számára elfogadhatatlan”. “Ilyen törvény jóváhagyása annak nemzetközi, politikai következményei szempontjából megalázó lenne, és a szlovák politika színpadán további ellenségeskedést váltana ki. Mi elvégre a fasizmussal örök időkre szakítani akarunk, sőt szakítottunk is, még 1944-ben a Felkelésben. Miért lennénk az elsők Európában, akik rehabilitálnánk annak az értelmetlen rendszernek a maradványait? ” — tette fel a kérdést Vladimír Meéiar. (Folytatás az 1. oldalról) de tervezett bevételünk 40-50 százalékát a különböző üzemektől és vállalatoktól kellene kapnunk. Csakhogy, tekintettel a nehéz gazdasági helyzetre, a vállalatok legfeljebb tanulóink 15-20 százalékának oktatási költségeit vállalhatják magukra. Hiába a nagy érdeklődés, ha hiányoznak a kibontakozás feltételei. Félő, hogy csupán a legjobb tanulókat tudjuk majd felvenni. • Ez aligha válik a színvonal kárára... —Az oktatás vitathatatlanul eredményesebbé válik az elkövetkező években, de csakis akkor, ha pedagógusaink tudatosítják, hogy a kor kihívásainak eleget kell tenniük. Konkrét elképzeléseim vannak a tanáraink továbbképzéséről. Egyszerűen fel kell nőnünk a kor követelményeihez, s itt rendkívül fontos szerepet játszik az önművelés. Idén szeptemberben közgazdasági külkereskedelmi ügyintéző tagozatot nyitunk, s az innen kikerülő lányok már járatosak lesznek az üzletkötés és a magánvállalkozás területén is... • Hogyan ítéli meg azok helyzetét, akik a szakmunkásképző intézet falain kívül rekednek? — Csak sajnálni lehet őket! Tapasztalatból tudom, hogy vannak későn érő típusok, s a gyakorlat azt mutatja, hogy éppen ők azok, akik később a hétköznapi életben jól vagy talán az átlagnál is jobban megállják a helyüket. Félő, hogy eleinte éppen közülük kerülnek majd ki a munkanélküliek, illetve az idénymunkások. Viszont azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy eddig olyan sok gyenge képességű tanulót oktattunk, hogy a pedagógus már-már borúlátóvá vált velük szemben. Az igazgatónő • Most azonban minden jel arra vall, hogy a helyzet ebből a szempontból megváltozik, s ami az intézet jövőjét illeti, borúlátásra nem látok okot. — Öt-hat évre van szükség, hogy kibontakozhasson intézetünk új arculata, s kiderüljön, hogyan sáfárkodunk a tehetségekkel. VAJKAI MIKLÓS (Fogas Ferenc felvételei) A szovjet munkatáborokba elhurcoltak mozgalmáról Jóvátételre várnak Nevükben, értük szólt annak idején Jan Masaryk, Vladimír dementis, Ján Ursíny, és talán éppen ezért lettek nemkívánatos személyek, akik — mint tudjuk — különféle módon bár, de egykettőre befejezték földi pályafutásukat. Az elhurcoltak mozgalma-társulása, a SANO felmérése szerint mintegy húszezren lehettek, férfiak és nők, akiknek csak egyharmada élte túl azokat az éveket. A túlélők két-, három-, elég sokan ötévi kényszermunka után hazatérve már jól tudták a leckét: ha önmaguknak, családjuknak, hozzátartozóiknak jót akarnak — hallgatni kell. És ők hallgattak. Tudomásul vették, hogy munkájukért az életüket kapták fizetségül. Hallgattak amikor itthon, hivatalosan, figyelembe se vették a kényszermunkával eltöltött éveket, és nyugdíjazáskor sem számították be. Hallgattak. A hangosan, hivatalosan soha ki nem mondott, de annál szigorúbb tiltásnak azonban véget vetett, hogy politikai, világnézeti és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül csoportosulásokat, majd mozgalmat, társulást szerveztek a Szovjetunióba erőszakkal elhurcolt polgárok. És megszólaltak. A SANO (Slovenská asociácia násilne odvleéen^ch obéanov do ZSSR, Bratislava, átefanikova ul. 47.) megalakulása és működési alapszabályzatának jóváhagyása után, az első küldöttgyűlés néhány résztvevőjének nyilatkozatát fel is jegyeztem. Bocz József, aki Nagykér községből jött és négy évet dolgozott le Ukrajnában a zaporozsjei vasútépítésen, ezt mondta: Gyanú és (Folytatás az 1. oldalról) óhajtásáról hallok, olvasok. Ugyanakkor tudom, hogy Csehszlovákiában tőkére, az épülés és a fejlődés eszközére van szükség. A veszély az, hogy az embereket fogják megvenni, akiket megtévesztett a Nyugat csillogása, s frissen szerzett szabadságukat egy másfajta manipuláció és elnyomás béklyóival cserélik fel. Nem kétséges, a hódítás már elkezdődött^ az új piacokra vadászó vállalkozók és nagyvállalatok le fogják rohanni Kelet-Európát. Úgy érzem, — Málenykij robot, közmunka. A háború utáni nyáron vittek el bennünket a faluból. Isten tudja, kinek a parancsára, miféle válogatás szerint. Nyolcán még élünk az elhurcoltak közül. Regényt lehetne arról írni, nem újságcikket, amit mi ott megéltünk, mert nekünk soha senki sem mondta, hogy talán lett volna valamiféle bűnünk, amiért bűnhődni kell, mégis büntettek bennünket, nem is akárhogyan. És itthon is, amikor reánk kényszerítették a hallgatást. Mi most erre szervezkedéssel válaszolunk. A szenei Maczeák Dezső, akit leventeként hurcoltak nyugatra a horthysták és Tfeboftból hazaküldtek a várost felszabadító amerikaiak, így vélekedett: —Törvénytelen volt, amit velem tettek a szovjet katonák. Mondhattam bármit, magyarázhattam, mutogathattam; az amerikaiaktól kapott angol-orosz nyelvű igazolást, elbocsátó és útilevelet a szemembe röhögve tépték szét, belöktek a sorba. Mehettem Bakuba, kétéves kényszermunkára. Rendben van, ez volt a sorsom. Higgye el, nem haragszom már rájuk, nekik is fizet a sors, gondoljon csak Bakura... de legalább ismernék el, hogy mi dolgoztunk ott, számítanák be nekünk azokat az éveket. Több hozzám hasonló is él Szencen és a környéken, hát ezért szervezkedünk. Az érsekújvári Elektrosvit vállalat javító-szerelője, Molnár Viktor, aki négy évet dolgozott le a donyeci bányákban, elmondta: — Engem úgy három hónappal a háború befejezése után megállítottak az utcán és elvittek. Hídja, ma már nem is csodálkozom. Tőketerebesen a lakodalmas népet, menyasszonyt, vőlegényt, násznagyot, vőfélyt, mindenkit marhavagonba raktak. Nagybalogon a falu lakosságának nagyobbik felét a családdal, a árnyéka akkor sem tudnánk megállítani terjeszkedésüket, ha akarnánk, s én nem is akarom. Csupán egy olyan “tapasztalatcsere-központ” létrehozásáról szeretnék hallani, amely a leghaladóbb alternatív oktatási, művészeti, gazdasági, egészségügyi gondolatokkal foglalkozó szemináriumoknak, vitáknak, előadásoknak, műhelyeknek lenne a fóruma. Az “alternatív párbeszéd központja” lenne ez, ellensúlyozandó a nyugati materializmus és médiák beáramlását. gyermekekkel együtt szállították el. Nem csodálkozom, a saját törvényük szerint jártak el. Dehát mi ennek az országnak a honpolgárai vagyunk, és hogy itthon, még a mostani változások után se ismerjék el, hogy mi ott szenvedtünk, dolgoztunk, és azokat az éveket nyugdíjazáskor ne számítsák be, enyhén szólva furcsa, méltatlan intézkedésnek tartjuk. Annak ellenére, hogy máig sem tisztázott, milyen esetleges államközi egyezmény és mely szempontok szerint hajtották végre akciójukat annak idején a KGB alakulatai, a mozgalmi társulás, a SANO felvállalta az elhurcoltak érdekvédelmét. Egyik alapítójuk, az ügyvezető titkár, Mária Knííková is nyilatkozott: — Jogra és jóvátételre várunk, mert még az sem igazolhatja az elhurcolás jogosságát, hogy az elhurcoltak között netán egyesek amúgy is rászolgáltak volna a büntetésre. Jogot, intézkedést kérünk, hogy a kényszermunkával eltöltött éveket nyugdíjazáskor feltétlenül számítsák be, a nyugdíjakat sorolják az I. kategóriába. Jóvátételre várunk. Elsősorban erkölcsire, mert a szovjet munkatáborok semmivel sem voltak különbek, mint a német fasiszták koncentrációs táborai, sőt...! És a túlélők megérdemelnék, hogy legalább olyan mértékű anyagi jóvátételt kapjanak, mint már kaptak a fasizmus áldozatai. Remélve, hogy többé nem ismétlődhet meg az, ami Jan Masaiyk, Vladimír Clementis, Ján Ursíny korában történt, egyre tevékenyebbek az egykori elhurcoltak. Nyílt levelet írtak Peter Millernek, a szövetségi munka- és szociálisügyi miniszternek, a szlovák helsinki bizottságnak, a képviselőknek, és bízva bíznak áldozatuk méltányos elismerésében. HAJDÚ ANDRÁS Tőkére, pénzügyi felvirágzásra szükségünk van. De nemcsak arra, és nem olyan formában, elgondolással, ahogy azt napjainkban léptennyomon tapasztaljuk. Végzetes hiba volna, ha bezárnánk a kapukat az előtt a pozitív, a test és lélek egységén alapuló, egész földünkre ügyelő gondolkodásmód előtt, amely alapul szolgál az eljövendő “Földközpontú” gondolati forradalomhoz, hogy így része(se)i lehessünk a nemzetközi gondolkodásnak és együttműködésnek. KORCSMÁROS LÁSZLÓ Csökkentik a sajtó adóterheit? (Folytatás az 1. oldalról) tűzi a szövetségi kormány további gazdaságátalakítási céljait is. A kabinet jövőbeni tervei olyan kérdéseket tartalmaznak, mint például a pénzügyi és bankpolitika átalakítása, az adóreform, valamint a kis- és nagyprivatizáció folytatása. Ezenkívül nagy figyelmet fordít az export támogatásával, illetve a hadiipari termelés átalakításával, az energiaipar fejlesztésével összefüggő és egyéb, az infrastruktúrával kapcsolatos problémák megoldására. A tanácskozáson megvitatott jelentést Marián Úalfa miniszterelnök — a tervek szerint — holnap terjeszti a Szövetségi Gyűlés elé. A továbbiakban a sajtóértekezleten Nadá Petrová szóvivő azt is elmondta, hogy a kormány részletesen foglalkozott az időszaki sajtótermékekre kirótt forgalmi adó csökkentésével összefüggő kérdésekkel is. A kabinet megállapította, hogy a 22,5 százalékos forgalmi adó túl magas, s emiatt számos kiadványt a megszűnés veszélyezteti. A kormány feladatul adta Václav Klaus pénzügyminiszternek, hogy a testület csütörtöki ülésére készítsen elő átfogó elemzést az e téren kialakult helyzetről, valamint arról, hogy a forgalmi adó esetleges csökkentése milyen hatással lenne az állami költségvetésre. Egyébként a miniszterek többsége kedvezően viszonyul a forgalmi adó lefaragásához. Serény munka a földeken (Folytatás az 1. oldalról) juk csökkenteni a vízveszteséget. léhát a bodrogközi földeken, legalábbis a gazdasághoz tartozó hat község határában, eddig zökkenőmentesen folynak a tavaszi munkák. Az igazgató csupán néhány vegyszer, leginkább a kálium tartalmú műtrágya hiányára panaszkodott. Egyébként a gazdaság kertészetében és 60 hektáros szőlőjében is megkezdődött a tavaszi “nagytakarítás”. — A tavaszi kalászosok vetésével egyidőben elvégeztük a szőlőnyitást is — tájékoztatott az igazgató. — A kertészetben pedig már szépen zöldülnek a palántáink. Elsősorban paradicsom- és dohánypalántákat nevelünk, mert ezek iránt élénk érdeklődés mutatkozik a feldolgozóipar részéről. Paradicsomot 50, dohányt 15 hektáron termesztünk. (katócs) Devizapiaci árfolyamok Érvényben: 1991. március 27-én Deviza-(Pénz-)nem Devizaárfolyamok Valutaárfolyamok Vételi Eladási Közép- Vételi Eladási Középárfolyam 1 egységre, koronában Angol font 51,51 52,55 52, C3 50,20 53,34 51,77 Ausztrál dollár 22,77 23,23 23,00 21,03 23,53 22,68 Belga frank (100) 84,89 86,61 85,75 82,67 87,95 85,31 Dán korona 4,55 4,65 4,60 4,42 4,72 4,57 Finn márka 7,39 7,53 7,46 7,17 7,65 7,41 Francia frank 5,15 5,25 5,20 5,01 5,33 5,17 Görög drachma(100) 16,22 16,54 46,38 15,17 16,71 15,94 Holland forint 15,50 15,82 15,66 15,10 16,06 15,58 ír font 46,59 47,53 47,06 44,90 48,26 46,58 Japán jen (100) 21,22 21,64 21,43 20,63 21,95 21,29 Kanadai dollár 25,43 25,95 25,69 24,74 26,30 25,52 Luxemburgi frank (100) 84,89 86,61 85,75 81,81 87,93 84,87 Német márka 17,47 17,83 17,65 17,19 18,11 17,65 Norvég korona 4,48 4,58 4,53 4,35 4,65 4,50 Olasz líra (1000)- 23,55 24,03 23,79 22,95 24,39 23,67 Osztrák schilling 2,48 2,54 2,51 2,45 2,57 2,51 Portugál escudo (100) 19,98 20,38 20,18 19,06 20,68 19,87 Spanyol pesetái 100) 28,20 28,76 28,48 27,43 29,13 28,28 Svájci frank 20,55 20,97 20,76 20,23 21,29 20,76 Svéd korona 4,83 4,93 4,88 4,69 5,01 4,85 USA-dollár 29,52 30,12 29,82 29,12 30,52 29,82
