Szabad Földműves Újság, 1991. február (1. évfolyam, 1-10. szám)

1991-02-28 / 10. szám

(----------------------------------^ HOLNAP: Hasznos ötletekkel, taná ­csokkal és információk­kal ismét GAZDA szerviz V__________J------------------------------------------------------------------------------------------------------------- . Dél-szlovákiaiak a földtörvénytervezetről ...Tyl úr a vagyonelosztást ne csak a bevitt földterületre, hanem a sokat vitatott ledolgozott évekre is vetítse, mert a földnólküliek csak így részesülhetnek igazságos vagyon­­elosztásban... (5. oldal) v______________________________________________________________—) Csütörtök, 1991. február 28. • I. évfolyam • 10. szám • Ára 2,30 korona Kiadja a GAZDA Magyar Mezőgazdasági Lap- és Könyvkiadó az Apollopress Kiadóvállalat közreműködésével. Főszerkesztő: MÉSZÁROS JÁNOS, telefon: 210-39-98. Főszerkesztő-he­lyettesek: BÁRDOS GYULA és KÁDEKGÁBOR.Szerkesztőség:81011 Bratislava, Martano­­viíbva 25., 12. emelet Telefax: 210-39-92 Fényszedéssel készül a Danubiaprint á.v. 02-es üze­mében, valamint a Gazda Kiadó számítógépes rendszerén, az AGROINFORM, a HOKTRA­­DE Co.Ltd. és a NET COM Számítástechnikai és Kereskedelmi Kft. támogatásával. Nyomja a Danubiaprint á. v., 851 80 Bratislava, Martanoviíova 21. Felelős a GAZDA Kiadó igazgatója: MIHÁLY GÉZA és főszerkesztője: HARASZTI MÉSZÁROS ERZSÉBET. Teijeszti a Pos­tai Hírlapszolgálat Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza Index 48 301 Vevőnek kellenénk, nem ellenlábasnak ( \ Gazdasági és érdekvédelmi napilap V_____________________ Wemer Apel úr, a BALM német intervenciós ügynökség főnöke nemrég kijelentette: az Új-Zélanddal, az Egyesült Ál­lamokkal, Kanadával és Argentínával folytatott konkurencia­­harc közepette Németország és az Európai Közösség nem en­gedheti meg magának, hogy továbbra is ártámogatást nyújtson a mezőgazdasági termékek értékesítéséhez. Szavai nagy vihart kavartak az egész orgszágban. Hogy miért, az több mint nyil­vánvaló, ugyanis az Európai Közösség még nem fejezte be mezőgazdasági politikájának reformját. Márpedig mindaddig, amíg erre nem kerül sor, elsősorban a földműveseket sújtaná minden, az ártámogatás korlátozására vagy teljes megvonásá­ra irányuló intézkedés. Egy idő óta gyakran halljuk, hogy a nyugati országok jelen­tős élelmiszertöbblettel rendelkeznek. Hogy valójában mennyi is ez a fölös készlet? A hozzáférhető adatok szerint a nyugat­európai “tizenkettek” 12 millió tonna gabonát, 670 ezer tonna húst, 240 ezer tonna vajat és mintegy 360 ezer tonna tejet mutatnak ki elfekvő raktárkészlet gyanánt. Nem az a baj, hogy a Nyugat mezőgazdasága többet termel saját szükségleténél, hanem hogy a felhalmozott készlet szinte eladhatatlan, mert a világpiacon alig mutatkozik kereslet. Legalábbis fizetőképes kereslet, mert egyébként igénylők akadnának, csak azok meg nem tudnak mivel fizetni. Gondoljunk csak az afrikai orszá­gokra, ahol a polgárháborúk és az évek óta tartó aszály követ­keztében több millió embert fenyeget az éhhalál. A FAO ada­tai szerint csupán Szudánban és Etiópiában 8-15 millió ember sorsát pecsételheti meg az általános élelmiszerhiány. Például Szudánnak 1,3 millió tonna élelmiszersegélyre volna szüksége, viszont az európai és amerikai források ezt nem nagyon látsza­nak kielégíteni. A “gazdagok”, akiket a nagy nyilvánosság előtt egyre gyakrabban vádolnak közömbösséggel, elsősorban elad­ni szeretnék termékeiket, nem pedig elajánkékozni. Ugyanak­kor figyelmet érdemel, hogy komoly segélyszállítmányok in­dultak és érkeztek a Szovjetunióba, mégpedig jobbára ingye­nesen. Merthogy fizetni az oroszok sem tudnak, viszont a Nyu­gat valószínűleg úgy okoskodik, Gorbacsov megmentése meg­ér egy kis anyagi áldozatot. A németországi földművesek felháborodása és aggodalma érthető. A BALM ügynökség egyelőre hat és fél márkáért vásárolja meg tőlük a sertéshús kilóját, holott a világpiaci ár mindössze másfél márka. Vajon hány farmer és szövetkezet jutna csődbe, ha a furcsamód nálunk is “felkapott” elvek alap­ján, egyszeriben megvonnák a német földművesektől a létbiz­tonság talán legfontosabb biztosítékát, az ártámogatást? Ha végiggondoljuk, nincs mit csodálkozni azon, hogy a bő­séggondokkal küszködő Nyugat új piacokra sóvárogva, egy idő óta Kelet-Európa felé kacsingat. Alig titkolt reménykedéssel figyeli, sikerül-e győzedelmeskedniük a mezőgazdaság pozí­cióinak megingatására irányuló — a szimpatizáns nyugati köz­gazdászok intő szavai ellenére nálunk is erősbödő —, egyesek szerint meggondolatlan, mások szerint nagyon is céltudatos törekvéseknek. Gyanítom, hogy a vergődésünket figyelők módfelett csalódottak és bosszúsak lennének, ha a kormány és a törvényhozási szervek a földművesek — no meg a mezőgaz­daság jövőjét és élelmiszer-ellátásunk stabilitását féltő pártok és politikai mozgalmak — intő szavára hallgatva, netán módo­sítanák az ágazattal kapcsolatos nézeteiket és törekvéseiket, s mentőövet dobnának a létbizonytalanság tengerén hányódó mezőgazdaságunknak. Persze kérdés, mi fontosabb nekünk: saját mezőgazdaságunk vagy a tizenkettek sóvárgása? Kádek Gábor Vélemény a népszámlálásról Nem loptak Bohus László palásti számlálóbiz­tos az elmúlt napokban nyolcvan családi ház ajtaján kopogtatott, hogy körzetében szétossza a számlálóíve­ket, és tanácsokat adjon a kitöltésük­höz. Kérésünkre elmondta: — Mindenhol szívesen fogadtak. Sehol sem találkoztam közönnyel vagy visszautasítással. Az emberek nagyon komolyan veszik a népszám­lálást. A magyar ajkú lakosság azon­ban hiányolja a magyar kérdőíveket. Viszont különféleképpen reagálnak arra, hogy miért van szükség ennyi adat feltüntetésére. Bizalmatlansá­gukat azzal magyarázzák, hogy éle­tükben semmit sem loptak. Amijük van, kétkezi munkával szerezték. Mások attól félnek, hogy őszintesé­gük “visszaüt” az adóban. Igyekszem megnyugtatni őket, s megmagyará­zom, hogy a népszámlálásnak kizáró­lag statisztikai célja van. A lakosság szociális helyzetéről és életszínvona­láról ad pontos képet. A bizalmasan kezelt adatok senki ellen sem hasz­nálhatók fel. Hivatalos titoktartás kötelez engem is. Nem befolyásolha­tom a kitöltő személyt, nem javítha­tok a beírt adatokon — csak az ő beleegyezésével. A népszámlálásra való felkészí­téskor utasítást kaptunk: senkit sem kötelezhetünk arra, hogy feltétlenül feltüntesse vallási hovatartozását. Az anyanyelvi és a nemzetiségi “rova­tot” mindenki szabadon, a saját belá­tása szerint töltheti ki. Mi, számláló­­biztosok legfeljebb csak a személyi számot egyeztethetjük. A kitöltött számlálóíveket március 3-án, vasár­nap kezdjük begyűjteni. Hogy mennyi ideig fog tartani, az attól is függ, mennyien vesznek igénybe ben­nünket, mint tolmácsokat. (babcsán) _______________________) Csízi gyógyfürdő Jelentkezett a volt tulajdonos A Csízben feltörő jód- és brómtartalmú ásványvíz gyógyhatására már évszáza­dokkal ezelőtt felfigyelt a község és a környező falvak lakossága. Ennek ellenére az első létesítményre a XIX. század végéig kellett várni. A svájci mintára kiépített fürdőbe hamarosan külföldről is megérkeztek az első vendégek, akik távoli tájakra is elvitték a víz és a kezelések gyógyító hatásának hírét. Az államosítás után a létesítmény ké­sőbbi gazdája (tulajdonosa) — a Cseh­szlovák Állami Gyógyfürdők igazgatósá­ga — egy modem épületkomplexummal bővítette az intézményt, de a fürdő veze­tősége csak kevés önállóságot kapott. Ma a Slovtherméhez tartozik, ám ez­zel sem vált könnyebbé a helyzete. Ugyanis a körzeti orvos javaslatáról Po­zsonyban döntenek. Ezért a járásból több beteget utaztatnak kezelésre az or­szág más részeire, holott egyes betegsé­geket Csízben is gyógyíthatnának. Más dolog, ha valaki saját költségén szeretné kezeltetni magát. Ebben az esetben a kezelés színhelyét ő választhatja meg. így nem csoda, hogy az utóbbi időben a járás lakosai közül egyre többen “zse­bükből” fizetik a procedúrákat. Terjedő­ben van az üzemek és a fürdő közötti szerződéses megállapodás gyakorlata is. A járás szövetkezeteinek nagy része él is ezzel a lehetőséggel. — Milyen betegségeket gyógyítanak a legeredményesebben? — kérdeztem dr. Pőthe Imrétől, a gyógyfürdő igazga­tójától.- A gyógyvízzel, amely hatását tekint­ve Európában is ritkaságnak számít, (Folytatás a 2. oldalon) Bevételeink — kiadásaink A lakosság bevételei és kiadásai az 1989-es és 1990-es években Míg pénzbevételeink tavaly az 1989-es évhez viszonyítva nem egész 20 százalékkal emelkedtek csupán, kiadásaink 12,5 százalékkal nőttek. Ezáltal a lakossági bevételek és kiadások közti különbség — az előző években megszokott néhány milliárdos különbséghez képest —1,7 milliárd koronára csökkent. Füleki kezdeményezés Mint a mezőgazdasági üzemek általában, egy idő óta a Füleki Állami Gazdaság is tejeladási gondokkal küszködik. Ugyanis a losonci tejüzem — a fogyasztói kereslet csökkenésére hivatkozva — a napi kínálat csupán 70 százalékát hajlandó átvenni. Kiutat keresve, a gazdaság a hozzátartozó településeken, saját tejboltokat nyitott, melyekben reggelenként 6-tól 8 óráig árusítanak friss tejet, literenként 5,50 koronáért Például a gazdaság sídi részlegén naponta 800-850 liter tejet termelnek, s ennek nagyobb részét a helybeli és a szomszédos Csornán működő boltjukban értékesítik, ahol a felvételen látható Koronci Hona dolgozik. A háziasszonyok nem literenként, hanem többnyire nagyobb tételekben vásárolnak. Mondogatják is, összehasonlíthatatlanul jobb a boltinál. Sokan készítenek belőle házilag tejfelt aludttejet sót vajat is. Nem csoda, hogy a tejüzem által ellátott élelmiszerboltban a korábbi 160-180 liter helyett már csak 25-30 liter tej fogy naponta. Kép és szöveg: FARKAS OTTÓ /--------------------------------------­Nem tudom,hogy mi a jobb: ha az ember boldog tudatlanság­ban él, vagy ismeri a bajt, de segíteni, változtatni nem tud rajta. Mert ugye, évek óta hallunk a környezeti ártalmak­ról S az előző rendszer minden rosszat eltussolni akaró igyekezete ellenére is ki­szivárogtak hírek holmi májbeteg tehe­nekről, nyugati egészségügyi előí­rásoknak korántsem megfelelő élelmiszerekről, nagyfokú talaj-, víz- és levegőszennyezésekről de ezeket az értesüléseket igyekeztünk elfelejteni s nem gondolni arra, mit eszünk, mit iszunk, mit lélegzünk Pedig, amint ez az SZNT szociális és egészségügyi bizottsá­ga által megvitatott szlovákiai köz­egészségügyi helyzetjelentésből kiderül az innen-onnan kapott hírek tökéletesen megfeleltek a valóságnak, amely rosz­­szabb, mint gondolnánk. Népességünk a hatvanas évek feléig világviszonylatban egyike volt a leg­egészségesebbeknek. Hogy most már nem az, az a negatív szociális tényezők, a helytelen életmód és a rossz táplálko­zási szokások mellett elsősorban a kör­nyezeti ártalmaknak tudható be. S kit vigasztal a tényszerű megállapítás, hogy mindez a szocialista rendszer bűnös gondatlanságának következménye, ha most, az új feltételek között sincs nagyon mód a bajok orvoslására... Mint annyi másra, az egészségünkre sincs pénz A jelentést ugyan az egészségügyi tár­ca dolgozta ki, de — mint ezt a bizottság több orvostagja megjegyezte — a legfej­lettebb, legkorszerűb eszközökkel rendel­kező egészségügy sem tudna megbirkóz­az ipar és a mezőgazdaság minden öko­lógiai megfontolásnak fittyet hányó, több évtizedes erőltetett fejlesztése oko­zott Jámbor óhaj marad minden javas­lat amely a preventív egészségvédelmi intézkedések fokozott végrehajtására kí­vánja kényszeríteni a puszta fennmara­dásukért küzdő, lerobbant üze­meket, gyárakat Hiába tudjuk, hogy Pozsony levegőjének egyik fő szennyezője a Georgi Dimitrov Vegyiművek, ha a legtöbb mérget okádó részlegeinek évek óta húzódó áthelyezé­sére most már aligha lesz pénz Hiába tudjuk, hogy Szereden a nikkelgyártás következtében tíz év alatt a duplájára nőtt a daganatos megbetegedések szá­ma, s hogy a galántai járás férfilakossá­gának körében a daganatos megbetege­­(Folytatás a 2. oldalon) Lesz, ahogy volt?

Next

/
Oldalképek
Tartalom