Szabad Földműves Újság, 1991. február (1. évfolyam, 1-10. szám)
1991-02-26 / 8. szám
I( ÚJSÁG ) 1991. február 26. Németh Imre 1954-ben Kismagyaron született. 1978-ban a Komensky Egyetem jogi karán diplomát szerzett, de jogászként csupán három hónapot dolgozott, mert beiratkozott a pozsonyi Konzervatórium ének szakára. A Szlovák Filharmóniában hat és fél esztendeig énekelt, dolgozott a Csemadok Központi Bizottságán, népzenei szakelőadóként, ma az Ifjú Szivek Gaudium régizenei együttesének művészeti vezetője, a Samaria Régi Zenei Napok megalapítója.- A hetvenes évek elejétől a diákok számára ifjúsági hangversenyeket adtunk. Az első összeállítást Lévai Aladár és Kulcsár Tibor készítette el az Ifjú Sziveknél. elszigetelődött. És a „zenei expanzió“ nem működött „hibátlanul“... Nem is tevékenykedtek a felvidéken oly ismert zeneszerzők, mint Olaszországban, vagy a Németalföldön, bár - hangsúlyozom, hogy - a műveik olykor ugyancsak töredékesek, de eljutottak a felvidékre is.- Mi késztetett arra, hogy megszervezd a Samaria Régi Zenei Napokat?- önmagámban hosszú éveken át hordoztam azt az elképzelést, hogy létre kellene hozni egy régizenei ünnepség-láncolatot... Tavaly aztán a Felső-Csallóköz városkájában, Somorján sikerült megszervezni a Samaria Régi Zenei Napokat. A helyszín megfeleTermelési területek és támogatáspolitika A zene vonzásában 1975 után pedig már az általam készített összeállítással jártunk tájolni. Majd a „Bartókról Bartókért“ című műsorunk következett. 1986-ban az Ifjú Szivek mellett hoztuk össze a régizenei együttest. 1986-ban „Búm elfelejtése“ c. zenés irodalmi összeállítással jelentünk meg a nagyközönség előtt. 1989-ben hanglemezen is megjelent.- Miféle problémákkal kellett megküzdenetek?!- Eleinte a hazai kivitelezésű hangszereket használtuk, és ezek bizony nem felelnek meg a kor követelményeinek. Később Czidra László segítségével nemcsak megfelelő hangszerekhez, de kottaanyaghoz is hozzájutottunk. A Gaudiumnak ma már megfelelő hangszerei, és kottaanyaga van... És a határainkon túl is fellépünk. Tavaly Bécsben és Salzburgban mutatkoztunk be. Az együttesnek ma nyolc tagja van. Egyházi és világi zenét játszunk a 15-16. és 17. századból. A felvidéki kéziratos gyűjtemények anyagából is merítünk. A 17. századi táncok például a barokk korba nyúlnak át, de szerkezetük a reneszánszt idézi. Végtére is: a felvidék történelmileg - ekkor már - nem halad Európával. A kor determinál. Gondoljunk csak a török hódoltság éveire. Ez a terület Azonos esélyek lőnek bizonyult. A városnak ugyanis három szépséges temploma van. A hajdani település középkort idéző udvarait és házait ugyan elvitte az utóbbi negyven esztendő barbarizmusa. De ennek tudatában is kijelenthetem, ennek a városnak is megvannak a sajátos előnyei. Közel van Pozsonyhoz és Bécshez. És - természetesen - az sem elhanyagolható tény, hogy városunknak értő közönsége van. Elképzelésemet a helyi üzemek, és az egyház itteni képviselői is támogatták. Városunkban legalább öt helyen lehet koncertezni! Az első fesztiválon a Gaudiumon kívül fellépett a pozsonyi Musica Aeterna, a budapesti Huszár-Gál Kórus és a Camerata Hungarica, valamint a bécsi Consortion Musicale... A fesztivállal párhuzamosan nemzetközi szimDOziont is tartottunk, ahol előadások hangzottak el a reneszánsz és a barokk zenéről. Ezen kívül kiállítás mutatta be Mátyás király életét és korát... Idén május 17. és 19-e közt tartjuk a régizenei fesztivált Somorján. A műsor összeállítása még nem végleges. Annyit már most közölhetünk, hogy többek közt fellép majd Jirí Stivin Prágából, Czidra László Budapestről, és egy francia együttes érkezését is várjuk.-vajk.A Szlovák Köztársaság kormánya tavaly novemberben 1991. január 1 -jei hatállyal jóváhagyta A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari komplexum támogatáspolitikájának alapelvei c. dokumentumot. A mezőgazdasági reformnak s az említett dokumentumnak szerves egységet képező alapelvei viharos visszhangot váltottak ki a mezőgazdasági dolgozók körében. Az állami költségvetésből a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari komplexumra szánt támogatás volumenjét tekintve a felborzolt hangulat fokozatosan lanyhul. A figyelem átterelődik e támogatás nyújtásának feltételeire és kritériumaira. Ezzel kapcsolatban, úgy mint a múltban számtalanszor, most is elégedetlen csaknem minden érdekelt fél. A mezőgazdasági és az élelmiszer-ipari termelők szemében ezek a kritériumok és feltételek túl szigorúaknak tűnnek, a pénzügyi központ viszont lazáknak tekinti őket. A mezőgazdasági dolgozók körében eluralkodik az a nézet, hogy a jóváhagyott új politikával csak a kisebb termelési eredményeket elérő területeket kívánják támogatni. Az új támogatáspolitikai alapelvek valós megítélése megkívánja a múltba való visszapillantást. Az eddigi rendszerben a mezőgazdaság támogatásának két alapvető formája dominált. Az ún. rendszertámogatás, amely igényelhető volt, s lényeges része a kedvezőtlenebb körülmények között elért termelési eredményekhez kötődött (differenciális pótlék). E rendszer másik fontos részét a fakultatív jellegű támogatás képezte, vagyis az előre megszabott, bizonyos célhoz kötődő közvetlen dotációk. (A mezőgazdasági és az élelmiszer-ipari komplexum rendszerének alapjából nyújtott támogatás stb.) Ide sorolhatók a beruházási költségek bizonyos százalékos hányadában a beruházások fejlesztésére szánt szubvenciók, ezt megelőzően pedig az ún. stabilizációs támogatások stb. Odaítélésük kritériumait úgy határozták meg, hogy az ilyen támogatás segítségével mentsék azokat, akik nem hatékonyan termeltek. Az a furcsa helyzet alakult ki, hogy az állami költségvetésből rendszerint többet kapott az, aki nem hatékonyan gazdálkodott, s rosszabb helyzetbe került mint az, aki belterjesebben, jobban gazdálkodva élt a termelési tényezőkkel. Bátran mondhatjuk, hogy ezek a kritériumok hozzájárultak a vállalkozói tevékenység nivellizálásához. A tényleges vállalkozást felváltotta az olyan „vállalkozás“, amelynek célja az volt, hogy minél nagyobb állami támogatásban részesüljenek. Mindez oda vezetett, hogy a vállalatokban, de a felettes szervekben is többre becsülték az olyan tisztségviselőt, aki képes volt elintézni az ilyen támogatás-nyújtást mint azt, aki megkövetelte a fegyelmet, a teljesítményt, a gazdasá-’ gosságot. Hangsúlyoznom sem kell, hogy az ilyen támogatási rendszernek nincs jövője. Keresnünk kell a támogatás új kritériumait és más formáit. Vagyis az új támogatáspolitika nem jelenti csupán a célok megváltoztatását és az erre szánt eszközök átorientálását. Változik a helyzet E szemszögből nézve ebben az esztendőben Szlovákiában milyen támogatáspolitika fog érvényesülni? A támogatások összvolumenében a legnagyobb hányadot továbbra is az ún. területi szubvenciók képezik. Ez a hányad mintegy 55 százalékos lesz, ami lényegesen kevesebb a múltban a kedvezőtlen termelési feltételek címén nyújtott differenciális pótléknál. Ez a hányad olyan látszatot kelthet, hogy az állam ismét támogatja a kisebb termelési eredményeket elérő területeket. A területi szubvenciók nagy volumenje azzal magyarázható, hogy a Szlovák Köztársaságban jelentős hányadot képviselnek az olyan területek, amelyeken a mezőgazdasági termékek feltételezett árszintje nem biztosítaná a föld ésszerű kihasználását és a regionális piac közszükségleti cikkekkel történő ellátását. Ennek a támogatásnak elsősorban átalakító - szerepe van. Úgy kell nyújtani tehát, hogy a lehető legnagyobb mértékben hozzájáruljon ezeken a területeken a mezőgazdasági termelés szerkezetváltásához. Hosszabb távon ennek a támogatásnak mértéke csökkenni fog, megszűnik átalakító szerepe, s inkább a mezőgazdasági termelők kedvezőtlen természeti körülmények miatt csökkenő jövedelmének részleges kiegyenlítéséhez járul hozzá. Ennek célja ezeken a területeken megőrizni a településeket és a környezeti viszonyokat. A támogatásra szánt eszközök további részét területileg már nem lokalizálják. Nyújtásuknak feltételeit és kritériumait úgy választották meg, hogy a célt helyezik előtérbe s nem - a múlthoz hasonlóan - az igénylő jövedelmi helyzetét. Legfontosabb szerepük a privatizálást és a szerkezetváltást támogató szubvencióknak van. Ösztönző intézkedések Szlovákiában a szarvasmarha- és a birkatenyésztés fő célja meggátolni az állatok számának rohamos csökkenését. A fejőstehenek esetében az alsó határ mintegy 510 ezer darab, mert különben tarthatatlan módon csökkenne a hazai takarmánybázison termelt tej és marhahús mennyisége. A marhaállománynak egyébként is pótolhatatlan szerepe van a föld termőképességének stabilizálásában. Azt is tekintetbe veszik, hogy a fejőstehenek számának rohamos csökkenése s ezt követően a tej és a marhahús kínálatának hanyatlása 2-3 éven belül túlságosan felduzzasztaná az árakat. Ezért a szubvenció jelentős hányadát a szarvasmarha-tenyészet stabilizálására szánják. Hasonló támogatásban kell részesíteni az állomány megőrzésére szánt birkák tenyésztését is. Ezekkel a szubvenciókkal egyidejűleg hozzá akarnak járuini ahhoz is, hogy a magántenyésztök érdekeltek legyenek az évelő takarmánynövények jobb hasznosításában. Ez egyebek között lehetővé teszi a táj kulturált jellegének megújítását is. A szubvencióknak nagy szerepük van ugyanakkor a burgonya, a cukorrépa termelési területeinek s a lejtőkre telepített szölőkerteknek stabilizálásában. Programszerűen támogatni fogjuk egyes termelő- és tárolólétesítmények építésekor, rekonstrukciójakor és korszerűsítésekor a szerkezetváltoztatásokat. Az élelmiszeriparban pedig a csecsemők számára ártalmatlan ivóvíz, továbbá a tejsav, a dia- és a kalóriaszegény termékek stb. előállítását és innoválását. A privatizálás támogatásával kapcsolatban azzal számolunk, hogy a szubvencionálás elősegíti a magángazdálkodók aktivizálását azáltal, hogy segítséget kapnak farmok, tárolók, bekötőutak stb. építéséhez. A szubvencionálás ún. közvetett formáit cselekvőén kívánjuk felhasználni az élelmiszer-ipari termelés demonopolizálásának és privatizálásának támogatására. Többek között a regionális vagy a helyi piacot szolgáló kisebb létesítmények építésére, az átépítésre és a műszaki korszerűsítésre, főleg az intenzív turizmus területein s kiváltképp a sütő-, a tej-, a konzerv- és a húsiparban. Továbbá az állami vállalatok privatizálása során a termelési létesítmények átépítésére, a mezőgazdasági és az élelmiszeripari termelés, továbbá a szolgáltatások és a kereskedelem technológiájának korszerűsítésére.. A szubvencionálás közvetett formáinak alkalmazásakor támogatni fogjuk az ún. alternatív mezőgazdaság bővítését is, elsősorban az ivóvízforrások higiéniai védelmének övezeteiben és a környezetvédelmi területeken. Közös érdek A szubvenciók zöme szigorúan bizonyos célt szolgál, s jelentős hányaduk fakultatív. Ez azt jelenti, hogy az ilyen támogatást a vállalkozónak igényelnie kell, s odaítélése érdekében meg kell felelnie a meghatározott feltételeknek. Az odaítélésről regionális pályázati bizottság dönt. Nagyobb, valószínűleg az öt millió korona szintjét meghaladó összegekről a tárcák pályázati bizottságai. Ezekben képviselve lesznek a pénzügyi intézetek, az érdekképviseleti szövetségek és az államigazgatási szervek. A kérvényeket a regionális államigazgatási szerveknek (regionális mezőgazdasági és tájékoztató szolgálat) címezik. A pályázati bizottság döntése alapján a szubvenciót az adóhivatal folyósítja az illetékes bank közvetítésével. Az ész- és főleg a programszerűen megvalósított szlovákiai támogatáspolitikának igazodnia kell az alábbi két szemponthoz: a) a kormány érdekéhez, amely a lakosság ellátásáért viselt felelősségéből következik; b) ahhoz a társadalmi érdekhez, hogy kiegyensúlyozott legyen a területek szociális-gazdasági fejlődébe, a mezőgazdaságban dolgozók megfelelő jövedelmi szintet érjenek el, ésszerűen hasznosítsuk a természeti forrásokat, formáljuk és védjük a tájat. E célok elérésének előfeltétele az, hogy a múlttól eltérően nem támogatjuk a hatékony termelést és a nem hatékonyan termelő vállalkozókat. Szigorúan bizonyos célra szánjuk őket vagyis arra, hogy:- a mezőgazdasági és az élelmiszeripari komplexumban a kormány támogatáspolitikája keretében nyújtott pénzeszközök jelentős hányadát a vállalkozók kapják meg, ha - tekintet nélkül a tulajdonformára - eleget tesznek a meghatározott kritériumoknak és feltételeknek;- a támogatást az árrendszeren kívül folyósítják, vagyis a szubvencionálás nem zavarja meg az árrendszeren belüli kapcsolatokat, hanem - ellenkezőleg - támogatni fogja a piaci mechanizmus reális működését. Ezek a feltételek általában vonatkoznak minden vállalkozóra és minden területre. Előnyben nem részesül senki, mindenkinek azonos az esélye, függetlenül attól, hogy jobb vagy roszszabb természeti feltételek között gazdálkodik. Pavol Vasek mérnök, kandidátus L. Kovács Erzsébet illusztrációja