Szabad Szó - Libre Palabra, 1946 (2. évfolyam, 13-25. szám)

1946-11-01 / 24. szám

SZABAD SZÓ 3 AZ UTOLSÓ VÉSZJEL EINSTEIN TANÁR SZÓZATA 18 hónap telt el Hitler uralmának összeomlása óta és hár a harctereken elcsen desedett a fegyverek zaja, a világbéke útját áthághatatlannak látszó akadályok zárják el. A politikusok, diplomaták és hadvezérek szócsatája csak fokozza a zavart és az UN tanácskozásai mind jobban hasonlitanak a genfi Népszövetség üres szalmát csépeld üléseihez. A disszonáns vitát nem harsoghatja tul egy csendes tudós hangja. És mégis felfigyel a világ az ész szavára: Einstein tanár uj szózatot intéz az emberiséghez, amelyben a lángész világos ok­fejtésével mutat rá a világbéke akadályaira és irányt mutat az emberiség jobb jövőjének biztosítására. Einstein szózatának lényegét a kővetkezőkben foglaljuk össze: Az emberiség megmaradását és jövő fejlődését csak úgy lehet biztosítani, ha egész gondolkodásámódját uj alapra fektetjük. Gyakori eset, hogy egy élőlény fej­lődési folyamata alatt uj életkorúimé nyékhez kénytelen alkalmazkodni. Most az atombomba idéz elő a világon rend­kívüli változást. Az emberiség hirtelen olyan környezetbe kerül, amelyhez gon­dolkodásmódjában alkalmazkodnia kell. Az uj felismerések világában a világ­kormány és a világai,lám nemcsak a testvériség nevében kívánatos, hanem az emberiség fennmaradása érdekében égető szükségesség. Hajdan lehetséges volt egy nemzet létét és kultúráját a népek versengése során a hadieszközök és haderők fejlesztésével bizonyos mér­tékig megvédeni. Ma már a versengés politikája helyébe az együttműködés biztosítását kell célul kitűzni. Ezt a tényt kell a nemzetközi politika alap­jául, venni, mert ellenkező esetben a biztos pusztulás fenyegeti az emberi­séget. A múlt módszerei és az eddigi gon dolkodásmód nem akadályozta meg a világháborút. Uj háborúkat csak uj gondolkodásmód akadályozhat meg. A modern háború: az atombomba és más találmányok és felfedezések for radalmi változásokat idéznek elő. Ed­dig soha nem volt lehetséges, hogy e"y nép a másikat legyőzze anélkül, hogy hadseregei a határt át ne lépje. Most azonban, amikor rakétalövegek és atombomba áll rendelkezésre, nincs a földnek olyan emberlakta része, amely egyetlen váratlan támadás következ­tében bekövetkező megsemmisítéssel szemben védhető volna. Amerika egy ideig fölényben van a fegyverkezésben, de kétségtelen, hogy a titkot nem lehet sokáig megtartani. De éppen ez a fölény kötelezi az Uniót arra, hogy elöl járjon az embe­riség i¡agy erőfeszítésében a válság leküzdésére. Az amerikai nép feltaláló szellemé­vel el sem tudja hinni, hogy az atom­bomba ellen nincs védekezés. Pedig ez alapvető tény. A tudósoknak sejtelmük sincs olyan módszerről, amely reményt nyújtana a védelem lehetőségére. A ka­tonai mentalitású személyek régi gon­dolkodásmódjukhoz ragaszkodnak és annak a lehetőségét vizs gálják, lehet-e háború esetén a föld alá húzódni és a gyárakat “mammut-barlangokban” el­helyezni. Mások a városok “szalag rendszerű” építését javasolják. De jó zaneszti emberek a tények ismereté­ben elutasítják azt a tervet, hogy az emberi kultúra “szalag-városokban” vagy földalatti barlangokban éljen to­vább. Az sem nyugtathat meg senkit, ha százezer embert akarnak a tenger­partokon készenlétben tartani, hogy ra dár-készülékkel kémlelje állandóan az eget. A “V2” ellen sem nyújtott vé­delmet a radár. És az atombomba ellen soha sem fognak teljes védelmet biz­tosíthatni. Ha egy atombombával fel­szerelt rakétalöveg egy amerikai város­ra lecsap, éppúgy elpusztul, mint Naga­saki. Fegyvergolyó embert öl, — az atombomba városokat öl meg. Egy tank páncélja védelmet nvujt a golyók el),en, de a tudomány nem ismer védel­met egy fegyverrel szemben, amely a civilizációt megsemmisíti. A védelem lehetőségét nem a fegy verkezés, nem a tudomány nyújthatja és mitsem használ, ha a föld alá hú­zódunk. A védelmet csak a törvény és rend biztosíthatják. Éppen ezért minden nemzet külpolitikáját csak egy szempontból kell megítélni: a törvény és rend világába vezet-e, vagy pedig visszakerget az anarchiába és halálba? Lehetetlenség egyidejűleg háborúra ké­szülni és a világ népeinek egységét elő­készíteni. Mert ha az emberiség egy olyan fegyvert tart kezében, amely lyel öngyilkosságot követhet el, akkor minden, amely ennek a fegyvernek erejét fokozza, csak a katasztrófa fe­nyegető veszélyét növeli. A háború azzal kezdődött, hogy a németek eddig ismertlen borzalmas ere jü fegyverekkel támadtak asszonyok és gyermekek ellen és a háború azzal ért véget, hogy az északamerikai Egye­sült Államok hadereje egy olyan min­den eddigit felülmúló fegyvert vett használatba, amely egy csapásra sok­ezer ember életét oltotta ki. Nem csoda ha most több ország népe bizalmatlan­sággal tekint Amerika felé, nemcsak az atombomba miatt, hanem mert attól tartanak, hogy Amerika imperialista politika útjára lép. Hiszen ismeretes más országok történetéből, hogy egy népet megrészegíthet a győzelem. Ha Németország 1871-ben nem győzött volna, az emberi nem nagy tragédiá­ját el lehetett volna kerülni. És mi még tovább is gyártjuk az atombombát és a bombák gyűlöletet és bizalmatlanságot keltenek az egész világon. Titkokat örzünk és a titkok uj gyanú forrásai. Mialatt mi az oroszok titkai miatt velük szemben bizalmatlankodunk és az oroszok bizalmatlankodnak a mi tit­kaink miatt, — együtt megyünk a pusz­tulás felé. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége az egyetlen szerv, amely az emberiség ja­vára szolgálhat. De az UN szervezeti formáját és tárgyalási rendjét arra

Next

/
Oldalképek
Tartalom