Szabad Szó - Libre Palabra, 1946 (2. évfolyam, 13-25. szám)

1946-11-01 / 24. szám

SZABAD SZÓ 40.000 elhagyott gyermek gyors segélyt vár karácsonyra Argentínából A budapesti polgármester felhívása A “Szabad Száj” cimü budapesti vicclapból Felel a tihanyi viszhang Hosszabb szünet után újból felke restem a tihanyi viszhangot, hogy vá­laszt kérjek tőle néhány fontos kér­désre. A viszhang régi szokásaihoz hiven ezúttal is a feltett kérdések két utolsó szótagjának megismétlésével felelt. KÉRDÉS: “Mije az a társadalom nak, aki még ma is a náci jelszavakat szavalja? VISSZHANG: Alja. KÉRDÉS: Hitler és Göring angyalok voltak-e, vagy ördögök? VISSZHANG: Dögök. KÉRDÉS: Mit szól a közvélemény ahhoz, hogy változás van a pénzügyi tárca körül? VISSZHANG: Örül. KÉRDÉS: Mit csinál a kis-nyilas, aki a kommunista pártban kilincsel? VISSZHANG: Lincsel. használjuk fel, hogy az oroszokat le­szavazzuk, akkor is, ha igazuk van. De én lehetetlennek tartom, hogy egy nem­zetnek mindég igaza legyen, vagy hogy sohase legyen igaza. Minden vita során, akár Spanyolország, akár Argentina, vagy Palesztina ügye van napirenden, az éhező népek ellátása, vagy az atom­energia kérdése felett vitáznak, az el járási szabályzat tételeire, vagy a ka­tonai fölénnyel való fenyegetésre ala­pítják érveiket és ezzel a régi gondol­kodásmódot akarják alkalmazni egy olyan világban, amely egyszer és min­denkorra megváltozott. Az UN atombizottságának elnöke, Mr. Baruch helyesen jegyezte meg, hogy tulajdonképpen nem fizikai, ha­nem etikai kérdés megoldása az ö feladatuk. De könnyebb a plutóniumot Itt, ezen a békés, boldog földrészen bö termést Ígérve közeleg a nyár. Ma­gyarországon már a tél hidege fenye­get és ai tél gondjait tükrözik vissza a hazulról érkező levelek. Budapest polgármesteri hivatalának szociális ügyosztályáról érkezett repülő, postán a következő levél, amelyben a hivatalok régi hideg szellemét felváltó uj emberies szellemet dokumentálva fordul Délamerika magyarjaihoz: Szeretnék pár adatot közölni arról a nagy munkáról, amelyet a felszaba­dulás óta végeztünk. Ma, amikor az élet, úgy ahogy helyreállt, nagyon ne­héz visszanézni arra az időre, amikor az emberek feljöttek a pincéből, az uc­­cák tele voltak holttestekkel, egymás mellett hevertek állati és emberi hul­lák ezrei és nem volt villany, hiány­zott a gáz, közlekedés egyáltalán nem volt. Január volt, nagy hó, a lakóhá­zak töbsége ablak és tető nélkül és igy indult meg az élet. Úgy is mondhat, nánk, az élniakarásnak egy olyan pél. dáját láttuk( amely a világtörténelem­ben is nagyon ritka. A 26 év előtti “bűnös Budapest böl, a dolgozó, élniakaró Budapest lett és ma már két hid köti össze Budát Pesttel, csak visszanézünk arra az idö­megváltoztatni, mint az emberekből kihajtani a gonoszság szellemét. Tagadhatatlan, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetsége időnként reményt nyújt azoknak a millióknak, akik két­ségbeesett várakozással tekintenek felé. De nincs már veszteni való idő azon problémák megoldására amely­eket a tudomány és a háború felvetet­tek. Hatalmas erők hajtják a világot a válság felé. Ha a háború befejezé­sének időpontjára visszatekintünk, úgy tűnik fel, mintha nem tiz hónap, ha­nem tiz év múlt volna el azóta. És bár sok kiváló vezetöpolitikus beszél világkormány és a világállam szüksé­gességéről, de ezen tervek megvalósí­tására nem történt még semmi! * (Einstein tanár szózatának második részét lapunk legközelebbi számában közöljük.) re, amikor minden 100 csecsemő közül 50 pusztult el, mielőtt első életévét betöltötte volna. Ma a csecsemő halandóság 6 száza­lék és reméljük, hogy a külföld segitsé. gével, akik tejporral, cukorral, táp. szerrel, gyógyszerrel látnak el benntin. két, ezt a számot csökkenteni tudjuk. Kétségbeejtő az árva és az elhagyott gyermekeknek a száma. Ezekről saj­nos sem a főváros, sem az állam nem tud olyan mértékben gondoskodni mint ahogyan szükséges lenne és ma az a helyzet, hogy a gyermekek ezrei bo­­lyonganak otthon nélkül. A gyermek­­bíróságokon az odakerülő gyermekek száma napról-napra növekedik és hiába a megfeszített munka, ha nem tudunk otthont adni. 40.000 elhagyott gyermek van Ma­gyarországon. Ezeknek a segélykiáltá­sait meg kell hallgatni, meg kell hal­lani Délamerikában is és a délame. rikai magyaroknak meg kell érteni, hogy most mindenkinek kötelessége se­gíteni. Mi, akik a demokratikus Magyar­­országot szolgáljuk, mi nem akartuk a háborút, küzdöttünk ellene, a mi mun­kánkat, az épitö munkát a délameri­kai demokratikus magyarságnak támo gatni kell, bennünket nem lehet bün­tetni, de még kevésbé lehet azokat az ártatlan gyermekeket, akiknek hoz­zátartozói harctereken, vagy Ausch­witz gázkamráiban pusztultak el. Otthont adni minden elhagyott gyer­mek számára, ez a feladatunk, de ennek a feladatnak csak úgy tudunk eleget tenni, ha minden jóérzésü em­ber támogat bennünket. A héten in­dult el 310 gyermek Franciaországba, ahol a volt francia hadifoglyok lát­ják őket három hónapra vendégül. Holnap indul 480 gyerekünk Svájcba, testileg és lelkileg lerongyoltak, hogy három hónap múlva épen és egészsé­gesen térjenek visszá hozzánk. Közeledik a tél, gondjaink soka­sodnak, gyermekeknek, öregeknek nincs ruhájuk, nincs cipőjük, mindent meg kell tenni, hogy a tél fagya elöl megmentsük a kicsiket, nagyokat egy­aránt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom