Szabad Szó - Libre Palabra, 1945 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1945-09-15 / 6. szám
Szabad Szó 9 Robert Parker: Főhadiszállás Budapest Hegy vezette Horthy Miklós Magyarországot német szolgaságba A “SZABAD SZÓ” 3. és 4. számában közöltünk két érdekes részletet az ’’Associated Press“ volt ma. gyarországl tudósítójának, Robert Parkernek “HEAD QUARTERS BUDAPEST” cimii, angol nyelven megjelent könyvéből. Az Itt kővetkező fejezet rávilágít azokra a politikai mesterkedésekre, amelyek Erdély “felszabadítása“ árán egész Magyarországot kiszolgáltatták Hitler-nek. 1940 tavaszán nagy tervszerűséggel kezdték meg a németek az előkészületeket Magyarország katonai megszállására. Bár a német—orosz szövetségi szerződés érvényben volt, mind gyakrabban hangzottak el némi t diplomaták körében oroszellenes kijelentések, A beavatottak megjósolták az orosz—német háborút- Időpontot nem emlegettek, csak óvatosan annyit mondtak: “El fog jönni az idő...” A Dunát már a háború kitörése óta saját folyójuknak tekintették a németek, ez kötötte össze Németországot Romániával és nyitott utat a Fekete Tengerhez. Most a Kárpátok hegyláncát is magukénak tekintették. És a német hadvezetöség elkezdte a magyar Kárpátok katonai megerősítését. Hitler, biztos volt benne, hogy a magyar hadsereget könnyű szerrel megtudja szerezni magának. Elhatározta, hogy Erdély északi részét, mely a Kárpátok biztosítására szükséges, “ajándék”-ként felajánlja a magyaroknak. Hitler mozgósította magyarországi híveit. Göbbels tanításai szerint elkezdték a közvélemény irányítását, Budapest uccáin 1944 nyarán nagy tüntető tömegek vonultak végig és követelték Erdély visszahóditását. A szegény ördögök nagy része azt hitte, hogy Magyarország érdekében lépnek akcióba. A magyar vezérkar 200.000 főnyi haderőt állított fel Erdély határára. A románok elkeseredetten figyelték a nagy katonai felvonulást. Minden éjjel összeütközések történtek a határvidéken és nyílt harcra csak azért nem került a sor, mert Hitler figyelmeztette a magyarokat, hogy még nem jött el az Idő a harc megkezdésére. Két hónapi heves agitáció után azt a tanácsot adták a magyaroknak, hogy “barátságos utón” simlts;k el az ellentéteket. A német kormány megígérte, hogy támogatni fogja a magyarok igényeit. Ugyanilyen Ígéretet tettek a románoknak is a németek. Azzal biztatták a román királyt, hogy ha békésen megegyezik a magyarokkal, akkor biztosítékot nyújtanak Romániának Oroszországgal swm. bi n. Azt hangoztatták, hogy Magyarország csak egy keskeny sávot kap Erdélyből. A németek mesterkedése megtette a várt hatást. Mindkét fél bizott a német segítségben és hajthatatlan maradt. Ez volt Hitler igazi célja. Magához hivatta Bécsbe a magyar és román államférfiakat külön-külön. A románoknak azt mondta, hogy egész Erdélyt Magyarországnak adja, ha a románok meg nem engedik, hogy a német csapatok bevonuljanak román területre. A magyarokkal viszont bizalmas formában közölte, hogy egész Erdélyt megkapják, ha a magyar államvasutakat és a muníció-gyárukat a nőmet hadsereg rendelkezésére, bocsátják. Ez volt a náci-politikai szemfényvesztés bevált módszere, amelyet gyakran alkalmazásba vettek. A magyarok és románok egyforma mohósággal kaptak Hitler ajánlatán és békésiek a csapdába. Magyarország Erdély fele részét kapta meg, de ezért feláldozta függetlenségének utolsó maradványát is. Románia kapta Erdély másik felét, de ezért elvesztette a petróleum-források feletti ellenőrzési jogot és a német megszálló csapatok árasztották el az országot Magyarországon és Romániában csak kevesen ismerték fel a helyzetet és tétlenül nézték, hogy idegen érdekekben használják ki őket, A magyarok örömujongással fogadták Erdély “felszabadítását”, nagy népünnepélyeket rendeztek, csapra ver. lék a hordókat, táncoltak az uceán, szólt a katonazene, katonai parádékat tartottak, szónokoltak s éltették Hitlert * Horthy tengernagy fehér lován vonult be Erdélybe. Ahol a határt átlépte, hatalmas virágoskertet varázsoltak és a virágok három szót alkottak: “NEM! NEM! SOHA!” A határ másik oldalán egy másik virág-ágy betűi a román jelszót hirdették: “NICIO DATA!” ("Egy talpalattnyi földet se!”) Mikor a magyar katonák átmasiroztak a határon, széttaposták a román virágágyat... Azt hitték általában, hogy a román uralom alatt álló magyar klsibbség kitörő örömmel üdvözli Horthy tengernagy megjelenését. A valóságban azonban Erdély magyar lakossága mély csendben nézte a “felszabadító” csapatok bevonulását. — “Mi jót hozhat ez nekünk? — kérdezte Erdélyben egy öreg magyar paraszt. — Katonazene nem tölti meg a bendönktt!...” A budapesti újságok azonban szines tudósításokat közöltek arról, hogy milyen viharos lelkesedéssel fogadta Erdély magyarsága az “ó-hazához való visszatérést”. Egy öreg magyar paraszt keserű'n mondta nekem Erdélyben a magyar csapatok bevonulása után: — “Bizony, mi most el fogjuk veszíteni azt a kis földit Is, amit a románok a földosztáskor nekünk juttattak. Mert a magyar urak most visszajönnek és vissza fogják • venni az 1918-ban elvesztett birtokaikat.” Az erdélyi román parasztok nem elégedetlenkedtek úgy, mint a “felszabadított” magyarok. — “Legalább jobb hivatalnokokat kapunk, — mondották. — A magyarok mégis csaik becsületesebbek, mint a régi Romániából jött korrupt Ifinda tisztviselökara.” * Horthy erdélyi diadalutjának további szakaszán híres
