Szabad Sajtó, 1970. április-június (62. évfolyam, 14-26. szám)

1970-06-04 / 23. szám

Thursday, June 4. 1979 SZAr.iB e*ttiA 5. oldal PASSAICI ügyvezetőnk és lapképvise­lőnk: CZABAFY JENŐ Magyar Könyvesbolt 42 MONROE STREET, PASSAIC, N.J. 07055 Telefon: 471-1847 Postacím: P. O. Box 145 Passaic, N.J. Ekek a Szent. István Római Katolikns Egyházközségből Köxll: Ft. Dr. Dunay Antal plébános 223 Third Si., Pas»«?'* N. J. Phone: 779-0332 Az angol Rózsafüzér Tár­sulat junius 6-án kirándulást, rendez Peddlers Village-be. Jegyek $10-ért kaphatók a ta­goknál. BIZUB T. JÓZSEF temetkezési igazgató 4 legmodernebb felszere­léssel áll a gyászolók rendelkezésére. 203-5-7 THIRD STREET. PASSAIC, N. J. Telefon: 777-4332 és KIS LEXINGTON AVE» CLIFTON. N. J. Telefon: 777-4332 TERJESSZE LAPUNKA1 PESTI SZÍNFOLTOK LÉLEKTAN Volt egy cukrászda a Káro­lyi Mihály utcában, derék kez­deményezés volt, csúfosan megbukott. Cukrászda cukor­betegeknek. Szükség volt rá? így nem volt rá szükség. Ki az ördög akar beülni egy re­zervátumba??? Amelyik cég­tábláján hirdeti, hogy ez a cukorbajosok, rokkantak, be­tegek, nyomorultak találkozó­­helye??? Ha egy cukorbeteg a barátaival szeretne egy kré­mest megenni, miért csak egy arra kijelölt helyre ülhetne be ? Miért nem kaphat dia­betikus süteményt bárhol? Sokkal inkább arra volna szükség hogy minden vala­mire való étteremben, bolt­ban a beteg ember is megta­lálja a számára szükséges dié­tás készítményt. De hát per­sze, nem találja. Mert nincs. Miért nincs? Mert ha volna, — úgymond — akkor nem vennék. Miért ne vennék? Külföldön fogy. Nálunk miért ne fogyna? Butábbak va­gyunk, mint a többi nemzet? Elmaradottabbak ? Nem félt­jük úgy az egészségünket? —­­Hát elárulom önön'knek a tit­kot. Amerikában kapkodják a cukorbetegeknek, és májbete­geknek való élelmet. Csak­hogy ott nem úgy hívják, hogy ilyen meg olyan beteg­nek való lekvár, meg kon­zerv. Hanem úgy, hogy “low­­calorie” készítmény. “Ala­csony kalória tartalmú” ké­szítmény. Ami így igaz is: mert a cukor nélkül alacsony szénhidrát tartalommal ké­szült ételben kevesebb a ka­lória. A zsírszegény ételben is. Tehát: fogyaszt. És ez már egészen másképpen hangzik. Mert semmi kedvem sincs cu­­korb ajosoknak való süte­ményt, máj bajosoknak való f V V II GYÓGYSZER I A A A ÉLELMISZER és magyarorszAgea küldhető egyéb segítési lehetőségek HIVATALOS INTÉZŐJE MAGYAR KÖNYVEK és HANGLEMEZEK elárusítója HERENDI PORCELLÁN LERAK AT A. magyarországi vízumok, hajó- és repülőjegyek beszerzési helye: MAGYAR KÖNYVESBOLT 42 Monroe Street, Passaic, N.J. 07055 — 471-1847 A SZABAD SAJTÓ IRODÁJA CZABAFY JENŐ üzlettulajdonos a lap hivatalos képviselője spenótot, veseköveseknek va­ló üdítő italt fogyasztani — de ugyanezt boldogan megve­szem, ha az van ráírva, hogy ez nemcsak kitűnő, de ettől szép, karcsú, okos és hosszú életű maradhatok . . . GYEREKEK Két gyerek-mondást hallot­tam. Zsóka három és fél éves. Este bánatosan könyököl az asztalra és azt mondja: — És mégis keresnék ma­gamnak egy másik helyet. — De miért? — kérdi ri­adtan ifjú mamája. — Milyen helyet ? — Ahol nem kell ilyen ko­rán lefeküdni . . . A másik, keserű életböl­cselettel teli mondás egy két­éves kisfiúé: — Anyu, tudod mennyit szidtam én tavaly az óvodát... pedig milyen remek hely volt az iskolához képest . . . Fehér Klára ÓHAZAI TÜKÖRKÉP Történelmi séta a kenyér körül AMERIKAI MAGYAR VILÁG Dr. Tóth Kálmán loraini re­formátus lelkész “open heart” operáción esett át a clevelandi Metropolitan General kórház­ban. * * * Szilágyiné Füzesséry Mag­da festőmüvésznő az “Orgo­nák” cimü olajfestményével ajándékozta meg Nixon elnö­köt. * -k sk Adósságlevelet égettek a Miami-i magyarok. Anyák napján fizették ki az 1962 ben 55,000 dollárért vásárolt templomukat. Az ünnepélyes adósságlevél-elég e t é s u tá n üiszebéden vettek részt az ün­neplők. * * * Kanadában, a galti Kos­­suth-házban Karády-estet tar­tottak az öregamerikás ma­gyarok. A művésznőt rajongó lelkesedéssel ünnepelte a há­­■ás közönség. =k ík =k A Nyugat-Clevelandi Ma­gyar Evangélikus Egyház templomának 20 éves felszen­telését tartotta. Az istentisz­teleten Nt. Juház Imre ma­gyarul, dr. E. Rudolph Wal­born pedig angolul végezte az igehirdetést. Terjessze lapunkat! Minap röpke félóra alatt én és kis barátom, az öteszten­dős Laci, megismerkedtünk életünk legfontosabb táplálé­kával — a kenyérrel. Történt pedig mindez egy kiállításon, amely a Mezőgazdasági Mú­zeumban a kenyér története címet viseli. S ott mindjárt a terem bejáratánál megtud­hattuk, milyen is a jó ke­nyér: “Jó kenyérnek azt tart­juk, amely domború, héjjá sem igen lágy, se kemény; sárga, vagy barna, de nem fe­kete égett; nints elválva a bé­litől; a béli szívós és nem morzsálható . . .” Lám, már 1820-ban tudták . . . —Te szereted a kenye­ret? — Szeretem. Csak anyu né­ha ráver a kezemre, mert mindig összemorzsálok vele mindent. És a héját levágja, mert azt mondja, hogy az rossz. De én néha el szoktam rágcsálni, amit levág. — Milyen kenyeret sze­retsz ? — Amilyet anyu hoz. Az a fehér. — Ettél már sokféle ke­nyeret ? — Egyszer olyan kerek fe­ketét. Apu szereti, csak rit­kán kapni. — Rozskenyér. S te sze­reted ? —- Hát . . . Nekem mind­egy. Közben már a búza elterje­dését ábrázoló hatalmas tér­kép előtt állunk és bámészko­dunk rajta, hogy a Földön mi­lyen sokfelé esznek kenyeret. A nézelődést^ másik ÓIdálon folytattuk. — Látod ezeket a növénye­ket? Ez makk, ez kukorica, illetve csak a csutkája, ez sás, ez meg gyékény. Amikor Ín­séges idő járt a világban, ezekből is sütöttek kenyeret. — És meg is ették? — Meg bizony. Sőt — fe­deztem fel hirtelen valami még érdekesebbet —, még fü­­részporból is lehetett kenye­ret sütni, ha nem volt más... — Apu is mondta a múlt­kor . . . — Mit? — Hogy fü részpor a [ke­nyér ... — Á, azt csak úgy mond­ta. De itt valódi fürészporról van szó. Ilyen magasröptű eszme­cserék közepette jutottunk keresztül, az első terem látni­­valóin. Szemrevételezve azért a gabonaőrlés fejlődésének változatait, egykorú ábrázolá­sokat a gabonatermesztés és nemesítés nagy úttörőinek fényképeit. Aztán egy na­gyon érdekes dolgot pillantot­tam meg. — Akarsz látni egy igazán régi kenyeret? — kérdeztem. — Idenézz, az a feketés va­lami ott, egy lepénymarad­vány az őskorból, amit az aggteleki barlangban találtak meg. Látod, az aztán tényleg f régi. Ha máskor azt mond­ják egy kenyérre, hogy ré­gi, mindig erre gondolj. ; Laci nem ellenkezett, még vissza is fordult a lepényma­­radvány felé. i — így készítették az igazi parasztkenyeret — mutattam, egy fényképsorozatra. — Ak-* korák voltak ezek, mint egy ; malomkő. És azok a jó friss, cipók, meg lángosok! . . . Összeszalad a szájamban a nyál, pedig nekem sem tulk gyakran volt részem ilyesféle élvezetben. Rátettem a kezem,, Laci fejére. — Te meg nem is tudod*; milyen az, iggz? — Lángost, azt már én is, ettem — felelte kitérően. Aztán régi malmok, még, régibb malmok, és végre el- j jutottunk a mához. A terem L végén egy büszke makett: tel- , jesen automatizált mai ke­nyérgyár. — Ebben a gyárban kéz­zel nem is érnek a kenyér-, hez — fordítottam Lacinak a. feliratot. “Csak a szállítás-1 nál, meg a boltban” — gon­doltam, de nem mondtam, ^. hadd csodálja a kis srác, mi- ■ lyen a modern technika. M t Erről az egészről viszont; eszembe jutott, hogy valami mégiscsak hiányzik erről a., kiállításról . . . Egy, darab*. tiszta csomagoló selyempa pir. Mint a fejlődés legmaga­sabb csúcsa! Ám ezt se rrtönd- 1 tam ki hangosan. Inkább hir- i télén ötlettel a barátom felé I fordultam: ;f — Most pedig, tudod, mit, j csinálunk, Lacika? Elme­gyünk egy olyan péküzletbe, ahol friss kiflit lehet kapni. ! De nem akármilyet! Szőkére ! sültet, foszlósát, sóval és kö­ménymaggal a tetején ... Jó néhány napja tör- ! tént mindez, s tán azóta is : járnánk, keresgélnénk az ,j ilyen kiflit, ha nem sürgetett,;' volna a szerkesztő, hogy ad-ü! jam már le ezt a riportot úgy, í.j ahogy van, minek mászkálok '*"* feleslegesen . . . Kocsis L. Mihály PASSAIC, N. J. ÉS KÖRNYÉKE BAUM BÚTOR ÜZLET 72 Market St» Passaic, N. J. I Telefen: PR 9-2584 I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom