Szabad Sajtó, 1970. április-június (62. évfolyam, 14-26. szám)
1970-06-04 / 23. szám
6, oldal SZABAD SAJTÓ Thursday, June 4, 1970 Az emigráció története Irta: KLAMÁR GYULA Tudomásom szerint egyszerre többen és több helyen Írták az emigráció “őszinte” történetét, amit csak helyeselni lehet: valóban szükség volna arra, hogy a magyar nép történetének legnagyobb népmozgalmát megírják, hiszen óvatos becslések szerint is közel 200 ezer ember hagyta el az országot és a folyamat még ma sem állt meg: ahány vonat és autóbusz, annyi alkalom a diszszidálásra. Sőt, az is helyes, ha minél többen Írják meg az emigráció történetét: több szem többet lát, több ember többet tud s különféle szempontok szerinti feldolgozása a tényeknek csakis hasznára lehet a valódi eseményeknek, amelyről száz vagy kétszáz év múlva már kevés fogalmuk lesz az akkor élő magyaroknak, az események elmosódnak, felejtődnek, és igy jó, ha minél több könyv, tanulmány szól erről a szomorú korszakról. Ki ismeri ma már pontosan a ’48-as emigráció történetét? Még megközelítő adatok sem maradtak vissza, ma sem tudjuk, hogy hány ezer ember követte Kossuthot a “száműzetésbe” — ahogy akkor mondták, és még kevesebbet tudunk a Rákóczi-féle szabadságharc után következő “bujdosásról.” Csak azt tudjuk, hogy a Nagyságos Fejedelemmel hányán mentek ki az országból, há-Abba Eban, izraeli külügyminiszter, nemrégiben kijelentette: Az egyiptomi légierő jelentős számbeli fölényben van az izraeli légierő felett. E'ban szerint súlyos a közelkeleti helyzet. Mindezekután, sem a nagyhatalmak részéről, sem az Egyesült Nemzetek Szervezetének a részéről nem történnek komoly erőfeszítések a közelkeleti helyzet rendezésére vonatkozóan. Miért? Az semmiesetre sem lehet ok, hogy az eddigi kísérletek sikertelenek maradtak. ❖ ^ ❖ A Párisban folyó, úgynevezett vietnami előkészítő béketárgyalás, egyre kevésbbé konferenciaszerű. A tárgyaló felek egymást vádolják, a hangnem egyre erősebb. Mind többen vetik fel a kérdést: értelme van-e ilyen körülmények között a további konferenciának? A Fehér Ház válasza: Eredménytelen konferencia is jobb, mint — semmilyen. ■fi * Ennek az évnek szeptemberében rendezik meg Hamiltonban (Ont.) azt a nemzetközi szépségversenyt, amelyen a résztvevőknek anyaszült meztelenül kell megjelenniük. A győztes ezt a megtisztelő címet kapja majd: Miss Nude World. A versenyen férjezettnek, elváltak, férjezettek és özvegyek is résztvehetnek. Szerte a világ különböző részeiből már megkezdődött a jegyek lefoglalása. Az érdeklődőik zöme — természetesen — férfi. :|: i\f * A közelmúltban elterjedt a hire, hogy válságban van az Onassis-Jackie házasság. Nemsokkal ezután, Ari és Jackie is cáfolta a hirt. Fellélegeztünk és megnyugodtunk. * * * Hdolaban (Zambia) nemrégiben megalakult a Részegesek Szövetsége. A tagoknak esküt kell tenniük arra, hogy naponta nem isznak többet egy pint sörnél. A kivánalom igazán nem is túlságosan erős: gyakorlott részegesek az 1 pint sört meg gém érzik. _ _ — nyan ették az akkori emigráció valóban keserű kenyerét? De hogy a kisemberekkel mi lett, hány közvitéz és egyszerű ember vette kezébe a vándorbotot, arról már keveset, vagy éppen semmit sem tudunk. A 48-as szabadságharc utáni menekültek létszáma összesen alig lehetett több, mint ahány magyar 56 után egyetlen napon átlépte az osztrák határt! Sorsuk, életük nem lehet közömbös; az emigráció történetére tehát szükség van, méghozzá áz “őszinte” történetére, amely leplezetlenül akarja és tudja megmutatni nemcsak magát az emigrálást, úgy, ahogyan az 1956. nov. 4. utáni hetekben-hónapokban bekövetkezett, hanem már előzményeit, amely az október 23.-iki nap előfeltételeit megteremtette és amely a közvetlen robbanást okozta. Nem tudom azonban — éppen ezeket a szempontokat szemlélve —, mennyiben lesz majd bármelyik “történészünk” müve valóban őszinte, tárgyilagosságra törekvő? Egy-egy ilyen munka éppen az események közelsége és dús szövevénye miatt rendkívül bonyolult, hatalmas adatgyűjtést, gondos búvárkodást, az akkori politikai helyzet alapos elemzését követeli meg, márpedig sehol sincs nyoma annak, hogy ilyenfajta ténykedés folyna, legalább is Récsben még senki sem jelentkezett azzal az igénnyel, hogy a bécsi levéltárakat, gyűjteményeket átkutassa, a rendőrség és a belügyminisztérium segítségét kikérje, az akkori osztrák sajtót átböngéssze, az osztrák—magyar határ embereit kikérdezze, egyszóval komoly nyomozást folytasson annak érdekében, hogy minél pontosabb, számszerű adatokat szerezzen, sőt nemcsak az emigráció létszámára vonatkozóan, de azokra a körülményekre is, amelyekről csakis a helyszínen lehet tudomást szerezni. A legnagyobb magyar népvándorlás a honfoglalás óta sok szempontból érdekes. Hogy csak egyet említsek: a magyarság egyszerűbb rétege első ízben került el Nyugatra, nem lehet közömbös különböző lélektani szempontokból sem: hogyan állt szemben az uj világgal, hogyan viselkedett és reagált? Andauban — amely kb. 80 ezer menekültjével a legnagyobb “áteresztő pont” volt ’56 után — ma is emlegetik, hogy a falu lakossága a legjobb benyomásokat szerezte a magyarokról ; a heteken át zajló tömeg kezén egyetlen tárgy sem veszett el. Természetes, hogy az ilyen “adatok” is beletartoznak az emigráció történetébe, sőt csakis akkor lesz “őszinte”, ha ezek sem hiányoznak. Minél több politikai, lélektani adat, megjegyzés, minél több “lábjegyzet” és látszólag “mellékes” adat tarkítja a munkát, annál érdekesebb és hasznosabb lesz nemcsak azok számára, akik élvezetes Írást keresnek és akarnak látni, hanem azok számára is, akik a későbbi korokban meg akarják ismerni ennek a menekülő tömegnek az indulatait, vágyait, szándékait, akik ismerni kívánják a Bem-szobornál csoportosuló, a Körúton felvonuló, a Sztálin-szobrot ledöntő, a rádió épületét megostromló stb. tömeget, sajnos nem győzelmében, hanem elesettségében és kétségbeesésében, egy uj világ, egy uj életforma küszöbén. Attól félek, hogy az elgondolások, melyek alapján itt-ott az emigráció őszinte története készül, nem fogja tartalmazni a fentebb említett szempontokat; túlságosan íróasztal mellett készülnek, ha valóban készülnek ezek a müvek és igy bizonyára csupán egyéni szempontokat, meglátásokat fognak tartalmazni a pontosság és hitelesség igénye nélkül. Ez pedig nagy baj lenne, nemcsak az irók szempontjából, hanem még inkább az emigráció igényesen megirt, századok múlva is forrásmunkául használható valódi története miatt is. Jó lenne, ha erre figyelnének. FÉRFI SAROK: IKREK A munkahelyétől az otthonáig vezető nehéz, kacskaringós utón ismerősöm rendszeresen betáplált magába néhány kupicát s kísérőként pohár söröket fogyasztott. Ilyen felfokozott lelkiszeszállapotban érkezett meg mindennap törzshelyére, amelyet a környék rendes alkoholistái csak egyszerűen, szolidan “Még egy kevertet, apukám” kocsmának neveztek. Ismerősöm a tőle megszokott módon imbolygóit be az exkluzív helyiségbe, ahol szépszámú cimboráin kívül testvéreiként üdvözölte a két csapost, a jól megtermett ikerpárt. — Fiuk, egy kupicát a dolgozónak — mondta ilyenkor, s a kasszánál leszámolta a héthuszat. Ezt a műveletet többször megismételte, majd valahogy hazatalált. A napi program éveken át változatlan volt. Hazaindult, feltankolt, betért a “Még egy kevertet, apukám” kocsmába, köszöntötte az ikreket, fizetett, stb., stb. Ismerősöm tragédiája akkor kezdődött, amikor hogy, hogy nem, még tisztázatlan körülmények között, meglett férfikorában először kijózanodott. Hiteles források szerint szeszmentessége ezen a napon csak annak volt köszönhető, hogy a vállalati kocsi vitte haza, — pontosabban a kocsmáig. Amikor betoppant a helyiségbe, a cimborák gyanakodva mérték végig, rendkívül különösnek találták, hogy nem tántorgott, még csak nem is rogyadozik a térde. — Azonnal ki kell közösíteni, — javasolta az egyik, s a problematikát a sörasztal mellett azonnal tárgyalás alá helyezték. Később az asztal alatt vitázott a vészbíróság. Ismerősöm eközben mit sem sejtve lehorgonyozott a söntés előtt, s elképedve látta, hogy az ikerpárnak csak a fele — egy csapos áll a pult' mögött. — Szabadságon van az öcsi ? A csapos csodálkozva nézett rá. Ismerősöm hallgatását aggasztónak vélte. — Csak nincs valami baj? Tán beteg? Vagy még rosszabb? — Kiről beszél, uram? — Az ikertestvéréről. Akivel együtt itt dolgozik. A csapos telefonon felhívta a mentőket. — Halló! Azonnal jöjjenek. Itt van egy részeg, aki össze-vissza beszél, s valami ikertestvért keres. Pedig nekem az sohasem volt, még az apámat sem ismertem. Hősünk a fejéhez kapott, s azonnal megoldotta a rejtélyt. Ezt az egy csapost látta eddig — kettőnek. S azonnal levonta a tanulságot: az ember ne változtasson életmódján, mert különben elviszik a mentők. Horváth István A BÁTOR EJTŐERNYŐS NŐ Úgy mondják, hogy az ejtőernyős ugrás a bátrak sportja. Ezt el is lehet fogadni, mert bármenynyire is nehéz a játék a sakk vagy a golf, kiugrani egy repülőgépből . . . hát azért mégis! . . . Az egyik kiváló amerikai ejtőernyős nőt, Mary Blazeket megkérdezték, hogy milyen érzés ejtőernyővel kiugrani, s mit érez, amikor zuhanás, majd lebegés közben látja a végtelen tájat. — Semmit sem látok! — rázta a fejét a hölgy. — Nem merek lenézni. Tudniillik egy kicsit szédülök. Gondolatok Skót az, aki öngyilkos lesz, amikor meghallja, hogy leszállitott áron kapható koporsó. * * * Az agglegény olyan ember, aki »még nevethet az anyósvicceken. Klamár Gyula
