Szabad Sajtó, 1966 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1966-07-28 / 30. szám

6-IK OLDAL

SZÁSÁD SAJTÓ

Magyar bányászok ezer és egy meséje

BECS — Dr. Vargha Károly, az itteni tanárképző főiskola magántanára, összegyűjtött ezer bámyászmesét, s azokat több társával munkaközösségben, könyvalakiban kiadta. Hogyan, mikor támadt az eszméje, hogy össze kell gyűjteni a magyar bányászok mesélt, hogy azok ne merül jenek feledésbe, amikor sorra elmennek a már nagyobbára öreg bányászok? Megmondja:

— A mesék és mondák már gyermekkorom óta kisérnek. Anyai nagyapám, a zselici tanító volt az Ormánság első helyi történetirója. A történetek izét, szeretetét tőle örököltem. De a környezet is kedvezett. Zselic a mondavilág birodalma. Amikor a pécsi tanítóképzőbe kerültem, már rendszeresen gyűjtöttem az egyszerű emberek által elmondott történeteket. De hogy aztán csak a bányászmondák, a bányásztörténetek gy ü j tője

lettem, első az országban, azt a véletlennek köszönhetem. Pécsett a legjobb barátom egy bányászcsalád fia volt. Sokat tanultunk együtt és elbeszélései alapján különös világ tárult elém. A bányászok világa. Akkor határoztam el, hogy a bányászmondák gyűjtője leszek. El is mondtam szándékomat barátomnak és kértem őt, figyelje meg az otthon mesélt történeteket és azokat adja tovább nekem. Ezt tette. De egy napon azzal állt elő, ha kedvem tartja, vasárnaponként menjek vele, ismerkedjek meg a családjával, nagyapja, aki még minidig bányász, sok érdekeset mond majd nekem, így is lett. És attól a naptól kezdve mindmáig, ha időm engedi, bányászok között vagyok és történeteiket hallgatom. Sőt, egy bányászcsalád lánya lett a feleségem.

— A második világháború kezdetéig már jelentős gyűjteményem volt. De katona lettem, frontra kerültem, és itthon, amikor hazajöttem, a főiskolán már nem találtam meg a gyűjteményemet. Elölről kellett mindent kezdeni. Emlékeztem, régebben merre jártam, kiket kerestem fel, útra keltem ismét, 'hogy megkeressem őket. Legtöbbjük már nem ólt. Ekkor döbbentem rá, hogy gyorsan kell dolgoznom, uj generáció nő fel, amely már nem ismeri a történeteiket. A mondákat pedig meg kell őrizni az utókornak. Azt is tudtam, egyedül nem győzöm a munkát. Most már hárman 'dolgoztunk tovább.

— Néhány éve történt. A környező falvakba mentünk, bányásztelepülésekre, Baranya különböző részeire. Ekkor tapasztaltuk, hogy az alsóbb fokú iskoláikban, óvodákban a bányászok gyermekei tündéreikről, királyokról, grófokról hallgatnak mesét. Megkérdeztük volt tanítványainkat: a bányászok gyermekeinek miért nem bányászmesét mondanak? Csodálkozva néztek és kijelentették, hogy ilyen nincs. Mondtuk, hogy majd lesz. Ekkor jött az ötlet: felkeressük a gyerekek nagyszüleit, hangszalagra mondatjuk velük a régi bányásztörténeteket, ezek alapján mesét drunk és azokat visszajuttat j uk a gyerekielklhez.

Munkánk sikerült. Ez indított aztán bennünket arra, hogy a meséiket kötetbe gyűjtsük. Első könyvünket a “Földalatti birodalom’’ címmel a Magvető Könyvkiadó pécsi, dunántúli részlege adta ki, második mesekönyvünket “A furfangos Ibányászlegény” címmel pedig a Baranya megyei tanács művelődésügyi osztálya jelentette meg. Bányásznapokon a könyvsátrakban a bányászok keresik ezeket a könyveket és tapasztalataink

gyermekeiknek, unokáiknak. * * *

Itt egy az ezer bányászmese közül, mutatóba:

Valamikor, réges-régen volt egyszer egy igen szegény ember. öreg is volt, beteg is, dolgozni már nem tudott. De volt ;gy fia, aki minidig az erdőre járt fát vágni és annyit keresett, hogy ne kelljen éhen halniuk. Egyszer aztán megunta i keserves életet, hogy mindennap döngesse a fákat, de kenyere mellé ne jusson szalonna és elhatározta, hogy szerencsiét próbál. Kihallgatta egyszer az öreg favágókat, akik azt beszélték titokban, hogy az erdő alatt a völgyiben már többször láttak kék lángokat fölcsapni a földből és ez annak a jele, hogy ott kincs van a föld alatt. így aztán elhatározta, hogy megkeresi a kincset. Megvárta egyszer, amig mindenki hazatért az erdőből, akkor aztán lement egyenesen a völgybe és azon a helyen, ahol az öreg favágók a titokzatos lángot látták, ásni kezdett. Nem ásott talán még két ásónyomot sem, amikor valami keménységbe ütődött az ásója. Megörült a legény. Kitisztogatta a gödörből a földet, de bizony nem talált egyebet, jókora fényes, fekete köveknél. Feldobálta őket, és most már nem ásóval, hanem a fejszével dolgozott tovább.

A nap már lement, besötétedett, de még mindég semmi, csak fényes fekete kő. De nem hagyta abba mégse a munkát. Hogy jobban lásson, tüzet rakott. Nem akarta, hogy az erdő alja, a száraz levél meggyulladjon, ezért a kihaj igáit fekete kövekkel körülrakta a tüzet. Annyira elmerült a munkájában, hogy ügyet sem vetett. másra. Egyszerre csak föltűnt néki, hogy milyen világosság van \. késő éjszaka. Hát hogyne, amikor nemcsak a fa égett a tűzön, hanem a köréje rakott fekete kövek is. Nem is feketék voltak már azok, hanem vörösen izzottalk, mint ahogy a parázs szokott. Elcsodálkozott a legény, mert Ilyet még se nem látott, se nem hallott, hogy a kő is égjen. Furcsa volt ez neki, de dolgozott tovább. Kincset azonban nem talált a föld alatt. Abbahagyta hát a gödörásást és szomorúan indult hazafelé. Hogy ne menjen üres kézzel, vitt néhány darabot a fekete kőből. Otthon aztán elmondta öregapján^k, hogy ezek nem akármilyen kövek, mert uigy égnek, mint a fa. Ki is próbálták. Égett az most is, csak úgy ontotta a meleget. És a csodás kőnek hamarosan hire ment. És néhány nap múlva már nemcsak a legény fejtette a követ, napról napra szaporodott a kőfejtők szánna.

Mindig mélyebbre ástak a földbe, a fekete földbe a kő után, és a mélyben már akkora volt a sötétség, hogy csak lámpással tudtak dolgozni. És a hegy tetején lakó emberek mindennap látták, hogy lent lámpásokban ég a tűz, világit, és ezért ezt a völgyet Lámpásvölgynek nevezték el, és miég ma is ez a völgy neve.

AZ ELSŐ MAGYAR NYELVŰ ÚJSZÖVETSÉG

Megszűnik az átutazó vízumkényszer Magyarország és Románia között

A Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság közötti megállapodás alapján 1966. julius 15-től kezdődően a két ország állampolgárai — harmadik országba történő magánjellegű utazásaik alkalmából — átutazó (tranzit) vizűm nélkül utazszerint örömmel viszik haza hatnak.

Nevezetes évfordulóhoz érkeztünk: 425 éve annak, hogy kikerült a sajtó alól a legelső nyomtatott magyar nyelvű Újszövetség. Hat fáradságos, izgalmas év munkája gyümölcsét helyezte a magyar nép kezébe az európai műveltségű és hírű fordító: Sylvester János, s a tudós nyomdász: Abádi Benedek.

Sylvester János a Nagybánya melletti Szinérváralján született a 16. század elején. Jelképes és jelentős tény, hogy a mohácsi csatavesztést követő tragikus időben ő nyitja meg azoknak az ifjaknak a sorát, akik az akikor európai rangú krakói egyetemre iratkoztak be. 1526. október 26-án írja be nevét a hires lengyel egyetem anyakönyvibe. A krakói humanizmus vezetői csakhamar barátságukba fogadják. Mint buzgó katolikus érkezett ide s mint a reformációhoz vonzódó humanista távozott innen 1529-ben Wittenbergbe.

Az Erasmus, Melanehton ás Luther által meghirdetett humanista és reformátori program keretébe illeszkedik bibliafordítása is. Ez azonban már magyar földön született meg. a későbbi nádor, Nádasdy Tamás sárvári udvarában.

Hatalmas vagyont áldozott a sárvári nyomda felállítására, melynek egyetlen programja a Szentiíás magyar nyelven történő kiadása volt.

1536 nyarán fejezi be Pál apostol leveleinek tolmácsolását. A nyomtatás azonban csak 1541 januárjában készül el. Időközben ugyanis még elkészítette s kiadta a legelső nyomtatott magyar nyelvtant, megalapozván ezzel a magyar nyelvtudományt. Ez, szentirásforditásának mintegy mellékterméke volt.

Elgondolkoztató tény, hogy egy európai hírű tudós — később a bécsi egyetem tanára — és egy országos hírű méltóság: Nádasdy, 1526 és 1541, tehát a mohácsi vész és Bu daVár török közre jutása közötti sorsdöntő időben legfontosabb teendőjüknek az Újszövetség magyar nyelvű kiadását tartották!

Ma 18 ismert példánya van 3 miniden tekintetben nagyértékű alkotásnak. Sajnos, a legtöbb példány sérült. A Magyar Tudományos Akadémia rendkívül értékes szolgálatot végzett azáltal, hogy 1960-ban facsimile kiadásban lehetővé tette minden érdeklődőnek a legelső magyar nyelvű nyomtatott Újszövetség megismerésiét. Idézzük belőle az előszót, az akkori helyesirással:

A MAGYAR NIPNEK KI EZT OLVASSA

Próféták által szólt righen néked az isten,

Az kit ighirt ime végre meg atta fiát.

Buzgó lilekvel szól most es néked ez által,

Kit hagya hogy hallgass, kit hagya hogy te kövess. Néked azirt el lün prófétád, doctorod ez lün Mestered ez most is, mellyet az isten ada.

Az próféta szavát halgasd, mert tighed az isten El veszt, és nyomos itt nem lehet az te neved.

Itt ez Írásban szól mostan es néked ez által,

Hütre hiv mind, hogy senki ne mentse magát.

Az ki Sidóul, és Görögül és vigre Diákul Szól vala righen, szól néked az itt Magyarul. Minden nipnek az ü nyelvin, hogy minden az isten Törvinyin iljen,

minden imággya nevit.

Itt vagyon az rejtek kincs, itt vagyon az ki folyó viz, Itt vagyon az tudomány mely örök iletet ád.

Lelki kenyir vagyon itt, melyben mikor iszel örökké Ilsz, Mely az mennyből szállá, halálra tnejie.

Az ki teremt tighed, meg vált, örök iletet es ád Az szent által, nincs több bizodalmád azirt.

Ennek azirt szolgálj mindenkor tiszta szüedvel,

Ennek mindenkor tigy igaz áldozatot. Tighedet ez hozzá viszen, s nem hágy mikor igy mond, Bódogok el jövetek, vesszetek el gonoszok.

ROSSZUL TÁJÉKOZOTT DIÁKOK

WASHINGTON. — John A. Lent professzor az amerikai Lapkiadók Szövetségének folyóiratában ismertet “néhány választ’’ azokra a kérdésekre, amelyeket angol nyelvet és újságírást tanuló diákjainak tetteik fel.

Az irás “Rosszul tájékozott diákok” címmel jelent meg, ami egyáltalán nem fejezi ki a megkérdezettek durva baklövéseit és sok esetben teljes tudatlanságát. A megkérdezettek egyébként kivétel nélkül az amerikai ujsáigiróutánpótláshoz tartoznak.

Mielőtt a kérdéseket feladták volna, felszólították a diákokat, hogy több héten keresztül legalább egy napilapot olvassanak el, és ismerkedjenek meg a napi eseményekkel és a közeli nevekkel.

A 32 vizsgáztatott diák közül csak hét tudta megmondani-, hogy ki Ho Si Minh, Hitler, Hubert Humphrey, Karl Marx, Tito, Martin Luther King, Sukarno, és Earl Warren és tudta őket történelmi és napi eseményekkel kapcsolatba hozni.

Néhány példa: hárman tudták, hogy ki Lester Pearson. Ketten nem tudták, hogy Hubert Humphrey az amerikai alelnök tisztségét viseli; négyen nem tudták azonositani Harold Wilsont, öten pedig Hitlert.

Lent professzor levelében hangsúlyozza: “Arthur Goldberget minden elképzelhetőnek kinevezték, laptudósitótól kezdve olyan emberig, aki meg akart vesztegetni kongresszusi jelölteket.

’ További termések; nem volt egyetértés Troekij személyét illetően sem, Többek között Koszigin jobbkezének, Írónak, leváltott német politikusnak, a Szovjetunió EiNSZ-küldöt- Lének és Hitler politikai ellenfelének nevezték. Willy Brandtról azt tartották, hogy “hires baseball játékos”.

Titóról a Következőket állították : Olaszország politikai vezetője, Spanyolország politikai vezetője, volt japán császár, szovjet űrhajós, egy német politika párt vezetője.

Három diák német kommunista vezetőt csinált Hitlerből, aki a lengyelek elleni támadásával kirobbantottá az első (sic!) világháborút. Azt is mondták róla, hogy a német fasiszták vezetője volt az első világháború alatt és német katolikus vezető.

És végül Hirosimáról azt állították, hogy sziget “a második világháborúban bombázott koreai város”, és —betű szerint idézve — “adom bombát doptak rá a 2. világháború alat.”

Noha a professzor cikkének valódiságában (nem kételkedünk, szerencsére nem minden amerikai középiskolai diák állít ki magáról ilyen szégyenteljes ibizonyitványt. Meg kell emlékeznünk azokról, a kiválóan képzett amerikai diákokról is, akik a televíziós kamera előtt lefolytatott versenyeken az igen néhéz kérdésekre adott leleményes és találó válaszaikkal csodálatba ejtik a zsűri tagjait.

A new yorki dijat nyert ruhatervező James Galanos kreációja ez a szellős nyári ruha.

AZ ADÓEMELÉSRŐL, MINT INFLÁCIÓ-ELLENES ELVRŐL

WASHINGTON. — Henry Cabheart, a Central Press washingtoni képviselője eszmetuitatást irt, a küszöbön álló adóemelésről, melyeikben a következőket mondja:

— Ha nem más óikból, az idő előrehaladottságára való tekintettel, a Johnson-adminisztráció nem fogja erőltetni az adóemelési torvény kereszülvitelét a kongresszus ezen időszakában.

A demokrata párt, politikai tatalmának számos évéiben, ebben az 'évszázad ban, sok ízben ílfordult történelmi hagyományaitól, de egyik sem volt élesebb, mint vezetőinek jelenégi iránya gazdasági dolgok oan a magas kamatláb támogatásában.

A magas kamatláb javaslói hagyományosan a republiikátiusok voltak. A demokraták hagyományosan harcoltak a ‘Wall Street”, a “bankárok” és a “gazdasági érdekképvise-The President

letek” ellen. Még csak néhány évvel ezelőtt, demokrata jelölték egész sereg győzelmet arattak ezzel a programmal és még most is "annak a kongreszusban, akik ezt a programot szinte vallásosan követik.

Még nem régen Johnson elnök is ehhez a csoporthoz tartozott és nyilvánosan tartozik még mindig. Valójában, azonban gazdasági politikája az volt, ihogy az infláció elleni harcot teljesen a pénzügyi szervezetekre 'hagyta. És ezek nem találtak más megoldást az infláció megakadályozására, mint a fokozatos kamatláb amelést.

Amerikai közgazdászok egyértelműen úgy vélik, hogy megfelelően tervezett adóeme'és gyors és erős infláció-ellenes hatással bírna.

Igen sokan vannak Washingtonban és az egész országban, akik úgy hiszik, hogy az elnök politikai okokból nem szorgalmazott most adóemelést és hogy ebiben az esetben helytelenül tette, hogy az érdeket elébe helyezte az elvnek.

Thursday, July 28, 1966

CSÚNYA FILMCSILLAG ií

LONDON. — Rita Tushingham, a nagyon tehetséges angol filmsziniásznő másfél éve egyetlen percre sincs szerződés nélkül. Előre kikötik min den idejét. Megdöbbentö csúnyasága mellett igen vonzó teremtés, aki nemcsak tehetségével, de kedvességével iis hat a nézőre. Megfejthetetlen titok. De a varázsa tagadhatatlan. Pedig nemcsak az arca nagyon csúnya, de az alakja is igen rossz. Kövér és formátlan nő, idom tálán. így nyilatkozott etekintetben magáról :

— Mindig úgy gondolom, hogy egy elefántra hasonlítók. De az elefántok kedves állatok.

Majd igy folytatja:

— A Dr. Zsivágó forgatása után nyomban neki kellett látnom a munkának. Minden fii memmel még sikerem volt. Különösen a “Csipetnyi méz’ cirnü filmemmel. Sztár vagyok. Szeretnek az emberek, ragyogó férjem van (Terry Bickness televízió operatőr), egy édes kislányom és olyan házunk van, amilyet csak raj zolni lehet. Álom. Kell ennél több? Milyen szép asszony érhet el ennél többet?

Az újságíró ezeket mondja neki:

— Higyje el, minden hízol gés szándéka nélkül mondom, hogy maga tetszik a férfiaknak.

Rita igy felelt:

— Köszönöm szépen. De én nem vagyok Liz Taylor. Olyan vastag lábam van, mint egy oszlop és görbe is, hát még a lapát fogaim ! Olykor azt hiszem, hogy van egy csipetnyi szépség bennem, de józan perceimben rájövök, hogy végzetesem csúf vágyóik.

Nem ment neki sem minden olyan könnyen. A “Csipetnyi méz” hatalmas sikere és elragadtatott kritikái után két és fél évig nem kapott uj szerepet. A film 1962-ben készült el éis 1964 közepéig úgy tűnt, hogy egyszerűen elfe lejtkeztek róla,'' letörölték a nevét a filmvilág lajstromáról.

— Elveszítettem minden ön bizalmamat és a szomorúságtól, az önmarcamgolástól sokat fogytam.

Nevet.

Az akkori fogyás sem javított az alakomon, úgyhogy nyugodtan visszahizhattam, amit azíokban a rossz éveikben a bánat lesodort rólam. Egész nap otthon ültem és arra vágytam, hogy apám liverpooli füszerüzlet'éiben legyek, mint fiatalabb koromban és ott segédkezzem neki. Dekát nem tehettem, mégis sokan ismertek már. Csiak ettem maLudwig Erhard nyugatnémet kancellár szavaz a bonni kerületi választásokon. Pártja a választáson számos helyet vesztett.

gamat. Igen bántott, hogy a színészi pályára léptem és meg voltam győződve róla, hogy végzetesen tehetségte'en vagyok.

Elmosolyodik:

— Amikor a legrosszabbul álltaik a dolgok, akikor történt a fordulat. Megismerkedtem Terryveil, hozizámentem feleségül, gyermekünk született. Szerepet kaptam a “Zöldszemű láiny”-iba;n, miajd nyomban utána a “Patent”-ban és azután következett a “Dr. Zsiváigó”.

Mielőtt Rita Tüshingham filmkarrierje megindult volna már többször szerepelt a relevizióban és egy kis londoni színházban volt szerződése. A West Enden levő kicsiny színházban rendszeresen cseléd szerepeket játszott. A legtöbbször meg sem szólalt, még annyit sem, hogy “Tálalva van”.

És akkor felfedezték, rábízták a “Csipetnyi méz” főszerepét.

— Ez azt jelenti, hogy van jövője a csúnya lányoknak is — mondja nevetve, miközben lapát fogai elővillannak.

Szabadságharcos

hírek

WASHINGTON. - A torontói VI. szabadságharcos kongresszuson, illetve az egyidejűleg tartott koordináló bizottsági nagygyűlésen Mr. Dave Lowenbeim ismertette — mint Horton képviselő speciális megbízottja — Nixon volt alelnök és Horton képviselő üzenetieit a kongresszus kiküldötteihez. Nixon díszeincke, Horton elnöke a magyar szabadságharc 10. évfordulójának megünneplését előkészítő American Citizens Commit tee-nők.

Dr. Pogány András, a Szabadságharcos Szövetség elnöke táviraitickibam köszönte meg íz üzeneteiket.

Edward J. Derwinski kongresszusi képviselő meleghangú üdvözlő táviratát szintén hálás szívvel vettek tudomásul a .oromtól kongresszus delegátusai.

A Szabadságharc tizedik évfordulójárjak megünneplésével kapcsolatban dr. Pogány András és Fr. Vitéz Baan pénztáros a következő kérelemmel fordulnak az amerikai magyarsághoz :

“A Magyar Szabadságharcos Szövetség az elmúlt év során az 1956-os forradalom és sziabalságharc 10-ik évfordulójának méltó megünneplése érdekében széleskörű munkát végzett. A magyarság jövő- f jére nézve alapvetően fontos évforduló sikeres előkészítése ' a Szövetség anyagi erejét messze túlhaladja. A tervezett ünnepség sorozat, valamint politikai akcióink eredményes végrehajtása, mivel sem hivatalos, sem félhivatalos szervek 'támogatására nem számíthatunk, az emigrációs magyarság egységes és jelentős anyagi áldozatvállalását < igényli. Kérünk minden magyart, hogy lelkiismeretiének parancsa szerint, képességeihez mértem osztozzék Szövetségünk kiadásaiban. Hozzájárulást : Hungarian Freedom Fighters’ Federation, P.O.B. 3940, Washington, D.C. 20032 ciimne kérjük küldeni. Szövet»égünk részére adományozott összeg az adóból levonható.”

TERJESSZE í LAPUNKÁT!