Szabad Sajtó, 1961 (53. évfolyam, 1-52. szám)
1961-01-19 / 3. szám
Merged with ‘YASSAIC and VICINITY" Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES Second Class postage paid at Passaic, N. J. VOL. Lili ÉVFOLYAM — NO. 3. SZÁM l„ TO. , .... ■J'Ji.J....I T”.J="'."g.=...... ............................... A régi elnök méltatása időszerű volna most ezeken a hasábokon, de tulnagy hetykeség kellene ahhoz, hogy dicsérjük, avagy elitéljük azokért, amiket tett, amiket nem tett. Még a történész sem mer hozzányúlni az elmúlt nyolc év eseményeihez, mert túl közel vagyunk hozzájuk, semhogy időtállóan értékelhetnék. Egy ember vonul a háttérbe a rivalda fényéből. A hatalom lassan kikopott a kezéből, még mielőtt utódával a Capitolium előtt ácsolt emelvényre lépett volna. Hónapok, hetek óta tűnik el a hatalom a kezéből, észrevehetően és mégis észrevétlenül, mint a mesebeli erő, amely képességet ad a hétfejü sárkánnyal szemben s aztán nem marad ^nnyi sem belőle, hogy megvívjon egy egérrel. Egy ember vonul a háttérbe, miközben harsnák üdvözlik a győztest, a fiatalt, az utódot, a jövendőt. Mióta hadnaggyá avatták a West Point katonai akadémián, szakadatlanul döntéseket kellett hoznia. Alapos megfontolás és belső viaskodás után. Ezek a döntések eleinte nem voltak túl jelentékenyek, de aztán nőttek jelentőségben, mig végül a szövetséges hadak főparancsnoka és az Egyesült Államok elnöke intézkedései az egész világra kihatottak. Abban reménykedik, hogy foglyokra vadászhat, nyugodtan golfozhat ezután. S néha a fajteheneiben gyönyörködhetik, egyszerű falusi magányban, ahol nem tóinak eléje minden percben egy fontos iratot. Reméljük, hogy mindez megadatik annak az embernek, aki egész életét a hazája szolgálatában töltötte el. És szolgálta azt a legjobb tudása és hite szerint. Igyekezett igazságos lenni s néha megalázásokat is elviselt a békéért. Mi, magyarok, szomorú szemmel nézünk a távozó után. Az a meggyőződésünk, hogy az Egyesült Államok elnökének többet kellett volna tennie 1956 októberében azért a népért, amelyik úgyszólván puszta ököllel vette fel a küzdelmet a történelem legnagyobb diktatúrájával szemben. Még ma is meg vagyunk győződve, hogy egyetlen erőteljes jegyzék Amerika részéről megtorpanásra késztette volna a Kreml hatalmasait. Nem vádolunk, csak szomorúak vagyunk, amikor a távozó elnök után nézünk. S talán valamikor, későbbi krónikások is azt mondják majd, hogy a történelem páratlan nagy esélyét mulasztotta el. Az uj elnöknek jószerencsét — ezt kívánja most minden amerikai magyar, akár reá adta a szavazatát, akár nem. Fiatal, tettérős az Egyesült Államok uj elnöke és markában a világ legnagyobb hatalma. Hogy a nagy elnökök sorában fogja-e majd a történelem emlegetni — senki sem mondhatja. De jórészt rajta múlik és a jószerencsén. A magyar költő és hadvezér, Zrínyi is csak jószerencsét kívánt a Gondviseléstől, semmi egyebet. Bizzunk az uj elnökben és higyjük, hogy a nép ösztöne ezúttal is helyes volt. Higyjük, hogy megállja a helyét a világtörténelem 1 e g v á1ságosabb, minden percben végső katasztrófával fenyegető korszakában. Higyjük, hogy mindig lesz ereje a döntések meghozásában és nem téríti el legjobb meggyőződésétől soha semmiféle tanács. Főleg az olyan tanács, amelyik a látszólag könynyebb utat, a megalkuvást ajánlja. Higyjük azt, hogy Kennedy elnök megmarad mindvégig mostani felfogásához: a Szovjetunióval megalkudni, benne megbízni nem lehet. Mert vannak már hangok, amelyek az ellenkezőjét hirdetik. Szerintük a vörös fenevaddal egy párnán lehet aludni, egy tálból cseresznyét enni, minden veszély nélkül. Biztosak vagyunk, hogy Kennedynek megfelelő véleményé van az ilyen hangok gazdáiról is. Azokról, akik most egyszerre hangosak lettek és egyre hangosabbak lseznek. Isten óvja az Egyesült Államok uj elnökét! Február 20-án lesz az Amerikai Magyar Intézet évi tiszteletadó vacsorája PASSAIC, NEW JERSEY Mi a tényállás az Amerikai Magyar Szövetség 1947-es Memoranduma ügyében? DR. KEREKES TIBOR NYILATKOZATA (A szerkesztő megjegyzése: Az alábbi nagyon érdekes cikket az Amerikai Magyar Református Egyesület hivatalos lapja, a “Testvériség” legutóbbi számából vettük át teljes egészében. A cikk különös jelentőséggel bir nemcsak abból a szempontból, hogy teljes igazolásul és magyarázatul szolgál a kötekedők és kételkedők felé épugy, mint az itt közölt “Nyilatkozat” késedelme miatt az egyoldalúan Ítélkezés hibájába esők felé az amerikai magyarság hivatott vezetőinek a háború előtti, alatti és utáni megingathatatlanul becsületes, jó magyarságát illetően, de mintegy rámutat é^ rápirit ez a kemény irás egyben azokra is, akik újabban itt közöttünk testvért testvér ellen uszító mesterkedéseik közben nem riadnak vissza semmiféle furfangtól sem. A szóbanforgó “Memorandumnak” egy-egy kiragadott részét publikálva, az igazi háttér és inditóok ismerete nélkül belekötöttek azokba, illetve azok miatt vezetőembereinkbe, sőt, amint az alábbi cikkből kiderül: még csak nem is abba, aki a Memorandumot szerkesztette, hanem egy másik köztiszteletben álló vezéremberünkbe, akinek pedig ehhez éppenséggel semmi köze sem vplt . . . Kíváncsian várjuk, vájjon lesz-e az egykori “huszártisztben” annyi férfiasság, maradt-e benne annyi becsületérzés, hogy nyilvánosan bocsánatot kér ostoba sajtó-rágalmaiért úgy Dr. Kerekes Tibortól, mint Főt. Borshy Kerekes Györgytől? Mert ezzel — esetleg — még jó útra kanyarodhat az eltévelyedett “hazafiakkal” döcögj szekér . . . enélkül azonban aligha remélhetik, hogy tisztességes amerikai magyar szóba áll velük!) (B. P. B.) A közelmúltban a Boston melletti Newton College meghívására Washingtonból elköltözött Dr. Kerekes Tibor egyetemi tanárhoz, mint az Amerikai Magyar Szövetség 1938-tól 1952-ig szolgált központi titkárához kérdést intéztünk annak a “Just Peace for Hungary” cimü memorandumnak a dolgában, amelyet 13 évvel ezelőtt az amerikai magyarság nevében átnyújtott a State Departmentben. A felirat egy-két kitételét ugyanis egy hetilap kipellengérezte, sőt a szerzőséget Borshy Kerekes Györgyiek tulajdonítva, személyes hajszát faragott belőle. Dr. Kerekes professzor munkatársunknak az alábbiakat mondotta: “Akik memorandumom (Folyt, a -í-ilc oldalon) az uj elnök rövidített neve ... Amerikai szokás az, hogy minden népszerű embernek rövid becenevet adnak, amelyet aztán mindenki használ, nemcsak az általános beszéd során, de maguk az újságok is ezen a néven emlékeznek meg az illetőről. Kennedy, az uj elnök finoman juttatta az újságírók tudomására, hogy az eddig használt “Jack” név helyett jobban szeretné, ha a jövőben a “JFK” megjelölést használnák rá. Kennedy szerint a Jack név használatát nem látja harmóniában az U. S. elnöki méltósággal. Az újságok minden valószínűség szerint tiszteletben fogják tartani az uj elnök kívánságát. Eisenhower elnök, mikor erre vonatkozóan megkérdezték, kijelentette, hogy mindig büszke volt és mindig az is lesz az “Ike” névre, melyet még katona korában kapott. A történelem tisztelettel őrzi a “Teddy” és “Abe” neveket. Az FDR jelzést Franklin D. Roosevelt használta, valószínűleg innen vette Kennedy is a JFK megjelölést. Világhíres emberek nevének ilyszerü röviditési szokása onnan ered, hogy az újságírók, miután nagybetűs címeikhez hosszú szavakat nem használhattak, ilyen rövid formában jelölték meg a nevek viselőit. Sztálin guny-versért Lenin dij Alexander T. Tvardovsky jámbor szovjet polgár, aki versfaragással is foglalkozik, “hatalmas” guny-verset irt Sztálinról, melyet a moszkvai Pravda tett közzé; Tvardovsky eddig már két Lenin-dijat nyert verseiért s most, az egykori drága jó atyuskát gúnyoló költeményéért újabb Lenin-dijat akarnak neki adni. Ezek szerint nekünk is jár egy-két Lenin-dij, mert mi már évekkel és évtizedekkel ezelőtt megírtuk a “véreskezü” Sztálinról szóló ódánkat. Igaz, hogy akkor még nem volt divatos és dicséretes dolog a vörösek szemében az ilyesmi, de mi megtettük. (Egy-két olvasónk prüszkölt és ezért annakidején ezek azonban eltűntek vidékünkről, mint a tavalyi hó.) Magyar nyelvünk védelmében Először fordul elő amerikai földön ,hogy egy az ittélő népi csoportok anyanyelvének átfogó és alapos tanulmányozását indították meg. Az U. S. Office of Education áll a mozgalom élén, amelynek célja jaz idegen nyelvekben rendelkezésre álló hatalmas érték megőrzése és lehető fejlesztése. Ezzel hivatalosan első Ízben nyert elismerést, hogy az ittélő népi csoportok anyanyelvének fenntartása és ápolása nem csak az egyes népi csoportokra bir fontossággal, de fontos érdeke az a nagy amerikai közösségnek is.* Nagy örömmel kell eltöltsön bennünket, magyarokat is ez az uj hivatalos állásfoglalás. Ugyanis a kezdeményezés célul tűzte ki annak meállapitását, hogy milyen lépések szükségesek a népi csoportok nyelvének és kultúrájának fenntartására, hogyan lehet legyőzni ennek útjába álló nehézségeket és hogyan lehet fontosságához mért nagyobb érdeklődést kelteni a probléma iránt. Magyar anyanyelvűnknek az amerikai talajon való megőrzése és fejlesztése szempontjából olyan nagy fontosságúnak tartjuk a fent röviden vázolt kezdeményezést, hogy erre még további cikkeinkben visszatérünk. OLVASÓINK VÁLASZA ... Dr. Mason W. Gross, a Rutgers Egyetem elnöke és Dr. Kármán Tódor, a világhírű magyar tudós tiszteletére rendezi első “George Washington Award” átadási bankettjét az Amerikai Magyar Intézet New Yorkban, a Columbia University Clubban A New Jersey állami Rutgers egyetemen magyar tanszéket fenntartó Amerikai Magyar Intézet, illetve American Hungarian Studies Foundation igazgatósága legutóbbi gyűlésén elhatározta, hogy egy előbbi határozat értelmében — miszerint minden évben egy “George Washington Award” elnevezésű emléktárgyat nyújt át megfejelő díszvacsora keretében egyiegy olyan nem-magyar származású személynek, aki a magyar ikultura és a magyarság iránti érdeklődését és jóindulatát, valamint segítő készségét kifejezésre juttatta és egy-egy olyan magyar - származású személyinek, aki a tudomány, művészet, .irodalom, vagy más téren világhírűvé lett s ezzel közvetve a magyarságnak is elismerést és megbecsülést szerzett — az első ilyen tiszteletadó bankettet Dr. Mason W. Gross, a Rutgers Egyetem elnöke és Dr. Kálmán Tódor világhírű tudós iránti tudós nagyrabecsülésének kifejezésére fogja megrendezni. A “George Washington Award” vacsora 1961 február 20-án, hétfőn este 7:30 kezdettel lesz New Yorkban, a Columbia University Clubban (4 West 43rd St., a Fifth Ave. közvetlen közelében). Az átnyújtandó “award” emléktárgy: Washington György első amerikai elnök budapesti szobrának kicsinyben elkészített mása lesz, megfelelő felírással. Ezt a szobrot az amerikai magyarság állitot(Folyt. a 4-ik oldalon) Olvasóinkhoz intézett multheti közvetlen, komoly szavainkra — habár csak alig pár nap telt el a lap kézhezvétele óta — máris szép számmal kapunk leveleket és személyes látogatókat. Jóérzésü, igaz barátaink, lapunk hűséges olvasói megértették a kérő szó komo’y okát: NYOMDÁT KELL FELÁLLÍTANUNK és nyomdát fogunk felállítani lapjaink további nyomására ... és sietnek beküldeni, behozni tartozásukat, előfizetésüket és több évi előfizetésüket. Olvasóink válasza őszinte szavainkra a gyors segítségünkre sietés. Jól esett tapasztalnunk, hogy sok velünk érző szív van, sok jólélek van olvasótáborunkban. Jól esett, hogy az első többévi előfizetés egyik papunktól érkezett, igazán szép volt egyik barátunktól, hogy egyszerre 5 évi előfizetést adott át személyesen és egy másik barátunk azt mondotta: “Valósággal kölcsönpénzből élek most, de néhány évet én is befizetek, mert tudom, most kell a pénz igazán.” Reméljük, hogy folytatódni fog a magyar testvéri érzés és baráti szeretet ilyetén megnyilatkozása és hamarosan nyomdaépületet avathatunk New Brunswick környékén. Volt néhány olvasónk, aki félreértette, vagy egyáltalán nem értette meg felhívásunkat. Egyik például azt Írja: “A magyar élet hanyatlásának jelét látom vezércikkében.” Hát erről itt igazán nincs szó, talán éppen az ellenkezőjéről: két évtized után NYOMDÁT AKARUNK FELÁLLÍTANI magyar lapjainknak, mert hiszünk az amerikai magyar sajtó jövőjében . .. legalább is még egy-két évtizedig! Egyetlen szóval sem mondtunk olyant, amiből arra lehetne következtetni, hogy “anyagi bajok vannak” . . . mert azok a nehézségek, amik vannak, meg voltak mindig a magyar lapkiadásnál, a “bajok” más természetűek: ahol eddig nyomtuk a lapot, a nyomda egyik tulajdonosa súlyos beteg lett s ott sokáig már nem csináltathatjuk. Ezért kell saját nyomda. Ennyi az egész. Ebből viszont csak egyre lehet következtetni: a szerkesztő nem idegen nyomda után szaladgál, nem akarja kitenni lapjait annak, hogy minden heti kmyomatásánál nehézségek állhassanák elő s ezért saját nyomdát akar felállítani, nyomdászt, vagy nyomdászokat akar alkalmazni . . . újabb munkalehetőséget akar biztosítani másoknak és igy tovább. Tehát ne értse senki félre: lapjaink még hosszú évekig fennmaradnak, legalább is addig, amig olvasói lesznek, olvasóink pedig, hál’ Istennek, még vannak szép számmal! Barátaink is és ez most tűnik ki igazán! A SZERKESZTŐ THURSDAY— 1961. JANUÁR 19 | RÉVÉSZ KÁLMÁN | Multheti lapszámunk, melynek első oldalán Révész Kálmánnak Kennedy elnökhöz intézett táviratáról irtunk, még el se jutott az olvasókhoz, mikor az amerikai magyarság egyik legismertebb vezérembere, a William Penn Fraternális Egyesület elnöke, Révész Kálmán már halott volt. Az amerikai magyarságot megrendítő nagy gyász, pótolhatalan veszteség érte Révész Káőlmán halálával, aki hosszú évtizedek óta valóban az élen járt, mindenütt a legelsők között, amikor magyar ügyről, magyar érdekek előreviteléről, magyar testvéreink segélyezéséről, magyar kultúránk és hagyományaink ápolásáról, büszkén hirdetéséről, jövőbe átmentéséről volt szó. Egyike volt ő azoknak a sorainkból egyre-másra távozó, az örök Hazába elmenő vezérembereinknek, akiknek elhunyta valóban “határkövet,” soha vissza nem térő idők, korszakok örökre lezárulását jelenti amerikai magyar életünkben. Egyike volt ő azoknak, akik ha valahol megjelenenk, akiket ha közéleti szereplésük egy-egy “jelenete” közben látunk és hallgatunk, akiknek ha szavait mélyen átérezve igaz valóságban kiértékeljük, akkor tudjuk csak igazán, mennyire hálásak lehetünk mi a Mindenhatónak, hogy őt nekünk adta, ide vezérelte egykor közénk, a miénk lehet . . . oly sokszor félreértett, olykor még saját testvéreink átlal is megvádolt, lenézett, lekicsinyelt, de itteni múltúnkra, alkotásainkra és az előttünk járókra mindig büszkén és szeretettel tekintő, a jövőbe bizton és megingathatatlanul néző amerikai magyaroké! Révész Kálmán a miénk volt, az amerikai magyarságé volt szívvel, lélekkel, minden tudásával, minden érzésével, kora ifjúságától kezdve halála percéig ... És magyar volt szivvel-lélekkel, b e c s ü 1 e tes, igaz érzésekkel . . . akinek jó magyarságában, fajtájához való hűséges ragaszkodásában és magyar testvéreiért megtett sok-sok cselekedetének jóhiszeműségében soha egy pillanatig sem kételkedett senki, aki őt ismerte. Ezért és még sok mindenért nagy, pótolhatatlan veszteség az ő korai elmúlása számunkra. Emlékét kegyelettel őrizni fogjuk szivünkben mi kortársai és őrizni fogják élete gazdag munkásságának eredményei.-K Révész Kálmán 1961 január 13-án, pénteken reggel már nem ébredt fel . . . Álmában érte a halál, jóságos szive megszűnt dobogni s örök álomra szenderült . . . Pittsburghban, a William Penn Egyesület központi épületében előző este még megbeszéléseket folytatott: készült a washingtoni útra az elnöki beiktatásra, a Katolikus Liga január 21-én New Yorkban tartandó fényes báljára is volt jegye . . . mindkét helyre magával akarta vinni 16 éves Mária leánykájukat ... a kiszámíthatatlan sors azonban közbeszólt. 1898 szeptember 11-én született Kassán, Rákóczi hires városában. Fiatalon került Amerikába, eleinte magyar lapszerkesztő is volt Toledo, Ohioban. 1931-ben a Verhovay Segély Egylet igazgatósági tagja lett, ma|d a következő konvención kp. számvevőnek választották, 1943-ban pedig, amikor Daragó József lemondott elnök helyébe az addigi titkár, Bencze János került, Révész Kálmánt választotta meg a konvenció központi titkárnak. A Verhovay és Rákóczi egyletek egyesüléséből létrejött William Penn egyesület első elnöke Révész Kálmán lett 1955-ben egyhangú szavazattal s ebbe a pozíciójába az 1959. évi nagygyűlés is újraválasztotta. Az Amerikai Magyar Szövetség Igazgatóságának elnöke, a háború utáni Amerikai Magyar Segélyakciónak vezetőségi tagja, az Amerikai Magyar Intézet és Studies Foundation igazgatósági tagja, az American Ethnic Groups igazgatósági tagja, a Fraternal Congress volt elnöke és igazgatója, stb. . . . hosszan folytathatnánk azokat a szervezeteket, amelyekben Révész Kálmán vezető szerepet töltött be. Felesége, sz. Topor Mária, egyetlen leányuk, Amerikában élő három nővére (Kereszti alvyné, Bor tábornokné és Bogárné), az óhazában fivére Révész Imre volt ref. püspök és kiterjedt rokonsága, valamint az egész amerikai magyarság gyászolja. Temetése hétfőn, január 16-án ment végbe Pittsburghban, az Első Református Egyház tempolmából, Nt. Babos Sándor lelkész gyászszertartásával. A temetésen a William Penn főtisztviselői és az Igazgatóság minden tagja résztvett s a tb. koporsóvivői tisztet töltötték be. A koporsót Somogyi Gyula, Richard Philip, Radványi Ferenc, Elmer Charles, Körmendy József és Körösi Mihály vitték. A sírnál Varga Lajos alelnök mondott búcsúztatót. M Révész Kálmán szeretett vezéremberünk, drága barátunk, Isten Veled! Macker Gyula a Wm. Penn Egylet uj elnöke Mint lapzártakor értesültünk, a William Penn Fraternális Egyesület Igazgatósága a tragikus hirtelenséggel elhunyt Révész Kálmán elnök temetése utáni napon rendkívüli' gyűlésre ült össze s azon elnökké egyhangúlag Macker Gyula alelnököt választotta meg. Az uj elnök már február 1-én elfoglalja hivatalát Pittsburghban, ahová Detroitból átköltözik. HA AZT AKARJA, hogy vállalkozása sikerüljön, hirdessen a mi lapunkban!
