Szabad Sajtó, 1959 (51. évfolyam, 2-53. szám)

1959-04-09 / 15. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKÉ’ * OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY 20 Merged with “PASSAIC and VICINITY** THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES VOL. 38. ÉVFOLYAM — NO. 15. SZÁM PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY — . 1959. ÁPRILIS 9 Az emberek nem tudják, hogy voltaképpen mi is van készülőben, amig eljutunk a “csúcs alá’7 és a “csúcsra.” A hivatalos közlemények hajt­­hatatlanságáról és a nyugati világ egyetértéséről, összefogá­sáról beszélnek. Közben egy kis nép elveszti a maradék szabadságát is. Ti­bet, “az ázsiai Magyarország” — ahogy általában az újság­írók megjelölik — a kímélet­len zsarnok sarka alatt vergő­dik. A nyugati hatalmak fővá­rosaiban “tibeti nép iránti együttérzésről” adtak ki hiva­talos nyilatkozatot. A tibeti nép számára ez az együttérzés egyenlő a nullával. Ha egy kicsit az Atlanti Szö­vetség külügyminisztereinek washingtoni tanácskozásáról kiadott hivatalos nyilatkozat mögé tekintünk, azt látjuk, hogy a hajthatatlanság és egyetértés erősen kétségbevon­ható. Tény az, hogy az angol külügyminiszter az alkuzodás és a megalkuvás álláspont­ját képviselte, még pedig a leg­teljesebb mértékben. Berlin, vagy nem Berlin, né­met érdek, vagy nem német ér­dek, — az angolok hajlandók Nikítának felkínálni mindent, ami a borotvaélen táncoló bé­két biztosítja. Angol érdek nem forog kockán, legalább is szűkén vett értelemben nem és igy aztán London politikai kal­­márainak nem fáj a szive. Nagy a felháborodás Londonban, hogy a németek nem lelkesednek Hruscsevért s a szovjet tervekért. Arra nem gondolnak, hogy az angol lel­kesedés is alábbhagyna, ha tör­ténetesen Londonról és nem Berlinről volna szó. És nem a vasfüggöny mögé zárt közép­európai népekről, hanem — mondjuk — Kenya afrikai an­gol gyarmatról. Az angolok megalkuvási készsége valóban visszataszító. Ezt az erkölcsi szempontból semmivel sem menthető maga­tartást Macmillan drámai mez­be öltözteti. Remegő hangon mondta Washingtonban, hogy “jó, hát határozzák el kérem a háborút s ebben az esetben en­gedélyt kérek a királynőtől, hogy kétmillió angol gyerme­ket Kanadába szállítsak, mert elsőnek Brittániát pusztítja el az ellenség.” Minden együttérzésünk — hogy ezt a semmitmondó szót használjuk mi is — az angol gyermekeké. De viszont, te­gyük hozzá, ők semmivel drá­gábbak, mint a német, francia, olasz, vagy magyar gyerme­kek. Münchenben már egyszer megalkudott az esernyős Chamberlain az akkori világ leghatalmasabb diktátorával, Hitlerrel — és mégis el kellett követkznie a második világhá­borúnak. Macmillan most is megalkudhat Hruscsovval más, szerencsétlen népek rovására, de a harmadik világháborút ezzel kikerülni nem lehet. Rendkívül furcsa az angol VÁSÁROLJON azokban az púnkban hirdetnek. Ez ön­magának, hirdetőinknek és üzletekben, amelyek la­ne künk is javunkra lesz! megalkuvási készség. Éppen most, amikor köztudomású, hogy Amerika katonailag sok­kal erősebb, mint a Szovjet­unió és Hruscsovnak ilyen kö­rülmények között eszeágában sincs a támadás gondolata. A jelenlegi statusquo tehát a mostani állapot elisme­rése — ez,, röviden, amiért az angol diplomácia most verek­szik. Magyarország és a többi országok maradjanak a vas­függöny mögött, az idők végte­lenségéig — ez az angol tétel. Ebben benne van az is, hogy el kell ismerni , Keletnémetor­szágot , ami a csúcsértekezle­ten különben valamilyen for­mában meg is történik. A vasfüggöny mögül szár­mazó népek fiainak és leányai­nak most kellene összefogniok és parázs tüntetésekbe kezde­niük mindenütt a szabad világ jelentős központjaiban. A nyugat népei nem is tud­ják, hogy mi van készülőben a “csúcs alatt és a csúcson.” Tu­datni kell velük. Azt is, hogy kétmillió angol gyermek vélt pusztulása helyett százmillió vasfüggöny mögötti népet akar vesztőhelyre vezetni az angol politika. Tudjuk, hogy az angol érté­kes faj. Kipusztulása valóban nagy veszteség volna. De nem hisszük, hogy megmentésük ér­dekében az volna a helyes ut, amit az angol politika most követ, százmillió más európai feláldozásával. Összefoglaló beszámoló a magyar tankönyvakcióról A Kossuth Publishing Co. jelenti, hogy az európai ma­gyar iskolák ingyen tankönyv­vel való ellátása kampánya ke­retében eddig összesen $1315 gyűlt be. A Clevelandban létesült Központi Bizottság vezetősé­gétől, az általuk folyamatba tett és előttünk ismeretlen eredményű társadalmi gyűjtés­ből pedig $1628 jött össze. Ezen befizetések alapján a Kossuth Kiadó Gallus-Szász- Ferdinánd-Miskolczy: Magyar Történelem, Ispay: Magyar Föld ésv Néprajzából és több szerző Magyar Nyelvtanából a következő mennyiséget szállí­tották le az európai iskolák­nak : Innsbruck 640, Iselberg 600, Burg Jíastl 552, Bausch­lott 100 ,s Johannesburgba 40 darabot. Ezenkívül a Kossuth Kiadó más magyar könyvekből 127 darabot küldött a Burg Kastl-i iskolának és közvetve küldetett svéd, olasz, venezu­elai, argentin, brazíliai magyar iskoláknak, illetve tanfolya­moknak. A tankönyv-ellátás sikeres befejezéséhez a rendelkezésre álló Pohárnok: Séta Betüor­szágban (Ábécé) és Szép Ma­gyar Világ (Olvasókönyv) kb. 800 db. és a megjelenés előtt álló Tóth Veramund: Magyar Irodalomtörténet szükségelt példányainak a rendelkezésre bocsátásához a magyar társa­dalom kereken $3000-os hoz­zájárulására van szükség. HA KELL, HÁT HARCOLUNK Maxwell D. Taylor tábor­nok, az európai NATO hadak fővezére, a szenátusi bizottság előtt igy nyilatkozott: Ha kell, a U. S. feltétlenül harcol Berlinért. Nagy hiba volt 1948- ban is, hogy az orosz blokád alkalmával légi utón élelmez­tük Berlint, ahelyett, hogy le­romboltuk volna az akadályo­kat. Ha a Szovjet ezt háborús oknak tekintette volna, akkor még katonailag mérhetetlenül erősebbek voltunk és könnyű szerrel térdre kényszerithettük volna. De ezúttal semmiesetre sem szabad meghátrálnunk. Ha háborút akarnak az oro­szok, jobb'előbb túlesni azon, mint utóbb. Amerika nem fél a vörösöktől. Tönkre tudjuk verni őket. Ivóvíz a tengerből Ez a jelentés igy leírva egy­szerűen hangzik, de hamaro­san világot átfogó jelentősége lehet. Amerika sok pénzt köl­tött erre a találmányra, de végre megvan. Azaz meg volt már jóideje, de a tengervíznek ivóvízzé átalakítása aránylag sokba került. Most végre felfedeztek egy olyan eljárást, melynek beve­zetésével a tengervízből csinált édesvíz nem kerül semmivel sem többe, mint a vízvezetéki víz. Egyes országokra ez élet­kérdés lesz. Az itteni száraz déli államok is virágzó paradi­csomokká változhatnak. És fo­kozatosan sivatagjaink is gaz­dag termő területté válhatnak. HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL A MAGYAR IRODALOM KATAKOMBA ÉLETE A magyar forradalom után a dilettánsok és a kommunista funkcionáriusok vették át az irodalom irányítását. A jól is­mert “szalámi-taktikával” bon­tották és törték meg a magyar irók frontját. A forradalom­mal rokonszenvező kommunis­ta: és nem-kommunista irók el­távolítása, illetve elnémitása után az u. n. népi irók ellen in­dított hadjáratot a rezsim. A mai irodalmi müvek megren­delésére készülnek. De a ko­moly irók müveiből ma is ki­­érzik a csendes, de határozott eltökéltség a saját egyéni gon­dolatok fel nem adására, a nép életösztönének ébrentartására s a nyugat felé létező szellemi hid tovább ápolására. A PÁPA GRATULÁLT SHVOY PÜSPÖKNEK XXIII-ik János pápa levél­ben gratulált Shvoy Lajos Szé­kesfehérvári püspöknek, a püs­­pöá 80-ik születésnapja alkal­mából. A levél Shvoy püspök­höz, mint a magyar püspöki kar rangidős püspökéhez volt intézve, de rajta keresztül ,a pápa az egész magyar püspöki karhoz és az egész magyar nemzethez szólt. A pápa kiemelte Shvoy püs­pöknek elővigyázatos és álha­­tatos magatartását még a leg­nehezebb helyzetekben is. A L’Osservatore Romano, a Vati­kán szócsöve a levélről írva megjegyezte, hogy az ' elnyo­matás megerősíti a Krisztusba vetett hitet és a hívők és a pápa közti egységet. A pápa szavai azt jelentik -— irta az Osser­­vatore Romano — hogy közel akarja érezni magát a magyar püspökökhöz ys a nemes ma­gyar néphez. A magyar püspö­kök helyzetéről beszélve, az Osservatore Romano megemlí­tette, hogy a püspökök állandó s legszigorúbb felügyelet alatt állnak. AZ AUSZTRIAI MAGYAR DIÁKOK ÖSZTÖNDÍJAI Az osztrák belügyminiszté­rium most megjelent részletes jelentése szerint 1959 őszétől kezdve az ausztriai magyar di­ákok csak a Rockefeller-alapit­­ványtól és az osztrák belügy­minisztériumtól fognak tanul­mányi segélyeket kapni: 1959 január elsején a belügyminisz­térium 295 és a Rockefeller­­alapitvány 553 magyar mene­kült egyetemistát részesített segélyben. E nyáron a más szervezetek által juttatott ta­nulmányi segélyeket beszünte­tik. Az osztrák belügyminisz­térium vizsgálatot indít annak az elbírálására, hogy a tanul­mányi segéllyel ezidőszerint még nem rendelkező diákok közül kik részesülhetnek ösz­töndíjakban 1959 őszére. Az o s z t r ák belügyminisztérium 1959 őszétől kezdve átveszi a nyáron megszűnő ösztöndíjak folyósítását, viszont megvonja az ösztöndijakat azoktól a diá­koktól, akik az ösztöndíj bir­tokában nem folytatják tanul­mányaikat és nem jelentkez­nek vizsgára. HAWAII ÉS AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK Hawaiinak, az ötvenedik ál­lamnak sorsa már régóta össze­forrott az' anyaországgal. Negyvenkét’ évvel Hawaii fel­fedezése után, 1820-ban, már amerikai misszionárusok ve­tették meg lábukat a vulkáni­kus talajon.; A rrtisszionárusok nemcsak vallást hirdettek és irni-olvasm tanítottak, hanem politikai szempontból is irányí­tották a nemzetet. Igyekeztek az uralkodót befolyásolni, hogy demokratikus módon kor­mányozza a 20 szigetet, melyekből a hawaii királyság állott és alkotmányt adjon a népnek. A hivatalos Francia­­ország és Anglia ellenséges szemmel nézték az exotikus or­szág fejlődését és csak ameri­kai nyomásra állottak el attól, hogy megszállják a szigetor­szágot. Az első mozgalom abban az irányban, hogy Hawaiit Ame­rikához csatolják, 1851-ben indult meg. III. Kamahema ki­rály az Egyesült Államok pro­­tekturátusa alá helyezte a bi­rodalmát Franci aországgal szemben és bár Washington el­hárította a megbízatást, a franciák lemondottak hóditó szándékukról. 1887-ben a pol­gárokból alakult Hawaiian League kényszeritette az ural­kodót, hogy szabadelvűbb al­kotmányt fogadjon el, de utód­ja, Liliuokalami királynő még mindig autokratikusán intéz­kedett. Erre 1893-ban forrada­lom tört ki, amely ideiglenes kormányt alakított, “addig is, amig az Egyesült Államokkal való egyesülés nem lép életbe.” 1898-ban a polgárság kérvé­­nyezésére az Egyesült Államok végre beleegyezett az annektá­­lásba és 1900-ban amerikai “territory” lett a szigetország­ból. Azóta 23 ízben kísérelték meg Hawaii vezetői, hogy amerikai államiságot szerezze­nek, amig végre az idén elérték céljukat. A vámhatárok meg­szüntetése és az amerikai hoz­­zátartozóság fellendülést ho­zott az országnak és cukor, ananász és haltermékeik jöve­delmezőbb elhelyezését ered­ményezte. Hawaii népessége ma eléri az 550,000-et, beleértve a 300,- 000 lakosú fővárost, Honolulut. A szigeteken van a világ leg­nagyobb aktív tűzhányója, a Mauna Loa. Repülőgépekről figyelik a turisták a vulkán működését, ami a világ egyik legcsodálatosabb látványossá­ga. Érdekes, hogy maga a tisz­ta hawaii népfaj kiveszőben van, de a hawaii vegyes faj az összes népek között a legsza­porább. Megemlékezés az amerikai Kongresszusi Becsület-Éremmel kitüntetett egykori magyar katonáról Lincoln születésének 150-ik évfordulóján illő megemlékez­nünk egyik legvitézebb kato­nájáról, Stahel-Számwald Gyu­láról, aki az Egyesült Államok legmagasabb kitüntetését, a Congressional Medal of Hon­­or-t is kiérdemelte. Vezető szerepet játszott abban, hogy 1861 nyarán a Washingtont 25 mérfpldnyire megközelítő Dé­liek nem tudták a fővárost el­foglalni. Az 1912-ben elhunyt amerikai magyar hadvezért éppen a déliek főparancsnoká­nak, Lee tábornoknak ősi kúri­ája elé temették. Száz éve annak, hogy hő­sünk bevándorlóként Ameriká­ba érkezett. Odahaza szemé­lyes barátságban volt Petőfivel, Jókaival, akiknek könyveit ő nyomta és adta ki. Mint önkén­tes Guyon mellett résztvett a sorsdöntő branyiszkói csatá­ban, mely Görgey részére lehe­tővé tette a tiszai hadsereggel való egyesülést és a diadalmas 1849-es tavaszi hadjáratot. Stahel hadnagyi rangot és vi­­tézségi érmet kapott elismeré­sül. Petőfi verset is irt hozzá “Egy könyvárus emlékkönyvé­be” címen, hálából, ámiért az Emich és Számwald cég az ül­döztetés ellenére terjesztette könyveit. Mint regényhős is méltó szerepet kapott irodal­munkban. Jókai “A szerelem bolondjai” cirnü politikai regé­nyének szabadságharcos főhő­sévé avatta a szegedi Szám­wald András és Nagy Borbála világotjáró fiát. Erzsébet ki­rályné éppen ennek a kalandos regénynek a hírére kérette ma­gához Jókait, aki attól kezdve egyik legfőbb követe lett nem­zetének. Az itt nyugvó Stahel Gyula életrajzát tartalmazó kötetének dedikálásával törte meg Jókai a jeget, ami a ki­egyezéshez vezetett. A Fehér Ház testőrségének parancsnoka lett Stahel, miu­tán West Virginia Piedmont községe melletti csatában sú­lyosan megsebesült. Ilyen mi­nőségben kisérte el a polgárhá­ború végén Lincoln elnököt a Pennsylvania állambeli Gettys­­burgba. Ott mondotta el a nagy államférfiu azt a végren­deletnek is beillő beszédét, melynek alapgondolatai Kos­suth 1852-ben Columbus, Ohi­­oban tartott beszédében fellel­hetők. Ezt minden amerikai is­kolában tanítják és márványba vésve ott díszeleg a Lincoln Memorial belső falán. Az amerikai történelem egyik legkimagaslóbb magyar­jának, Stahel Számvald Gyulá­nak díszes síremlékét az Ar­lington National Cemetery-ben március 14-én megkoszorúzta a washingtoni magyarság, meg emlékezve erről az elöltünk járó nagy “amerikai magyar­ról,” aki oly sok becsületet szerzett itt a magyar névnek. A PASSAICI Amerikai Ma­gyar Polgári Kör a múltkori szarvasvacsora nagy sikerén felbátorodva elhatározta, hogy ezentúl havonta rendez klub­­vacsorát és a megrendezést Dr. Vándor Ferenc alelnökre bíz­za. Legközelebbi vacsora áp­rilis 11-én lesz. Étlap: székely­­gulyás “Vándor” módra. — Örömmel látjuk aPssaic és kör­nyéke egyik legrégibb alapí­tású-és mindenkor a magyar­ság érdekében működő egyesü­let uj fellendülését és további szép sikert kívánunk nekik. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! A rákbetegséget egyszerű orvosi vizsgálattal is fel lehet ismerni Áprilisban amérikaszerte a rákkutatás hónapja van. A rák —- Amerika második számú gyilkosa — ma már nem olyan rettegett, gyógyíthatatlan be­tegség, mint eddig volt. Egy­szerű laboratóriumi vizsgálat­tal fel lehet ismerni a rák tü­neteit, már kezdeti stádiumá­ban. Ha még idejében megy a beteg orvoshoz, jó eshetősége van a gyógyulásra. A rákkutatás hónapja alatt nem is annyira pénzt akar a mozgalom vezetősége gyűjteni, mint inkább felhívni a figyel­met, hogy végeztesse el min­denki időnként ezt az egyszerű vizsgálatot, hogy ezzel meg­előzze a rák rombolását. A rák elleni küzdelem eredményeit most tárgyalják Amerika leg­híresebb szakértői. Bejelentet­ték, hogy állatokban többféle rákot okozó —- vírust talál­tak s most állanak az előtt a hatalmas felfedezés előtt, hogy az emberi szervezetben is megtalálják a rákot okozó ví­rust. Ha ez sikerülne, a rákgyó­­gyitás hatalmas lépésekkel ha­ladna előre. Bár még nem ju­tott el ennyire a tudomány, anyit máris sikerült elérni, hogy minden négy beteg közül egyet meggyógyítanak. Fiatalon, 35 éves korában meghalt Dobó Lajos vegyészmérnök Hosszabb ideje betegeske­dett és mégis megrendítő hatá­sú volt a szerkesztőségünkbe éppen lapzártakor érkezett hir, hogy a Trentonban, a Genesee és Division utcák sarkán lakó Id. Dobó Lajos és neje fia, Ifj. Dobó Lajos vegyészmérnök 35 éves korában hétfőn, április 6- án meghalt. Dobó “Lajoskát” — ahogy valamennyien hívtuk — nem­csak Trentonban ismerték jól, de államunkban és szerte Ame­rikában sokfelé ismerték és szerették, mert habár itt szü­letett Amerikában, izig-vérig jó magyar érzésű, magyar faj­táját szerető, magyar testvérei­ért munkálkodni és áldozni is kész “másodgenerációs” testvé­rünk volt ő. Hosszú éveken át, mint diplomás vegyészmérnök működött a trentoni Roebling gyárban, aztán Kearny, N. J.­­ben kapott egy gyárban kitűnő pozíciót és amikor 1956 októ­bere után magyar szabadság­­harcosaink megérkeztek Ame­rikába, Dobó Lajoska minden este munka után Kearny-ből lehajtott a Camp Kilmerbe, hogy segítségére lehessen ön­kéntes munkájával a menekül­teknek s mint tolmács, tanács­adó, útbaigazító, legtöbbször a késő éjszakai órákig buzgó igyekezettel, igaz magyar test­vérszeretettel végezte felada­tát. Pedig ekkor már ott volt szervezetében a gyilkos kor, már olykor gyengélkedett, már egy-egy panaszkodó kije­lentést tett, hogy nem érzi jól magát. Sok-sok barátot szer­zett a Camp Kilmerben is Dobó Lajoska, akit e lap szerkesztő­jéhez és családjához is sokévi kedves barátság fűzte . . . . . . Elment. . . pótolhatatlan veszteséget, végtelen fájdal­mat okozva a drága szülőknek, akik őt, az egyetlen gyerme­ket, kimondhatatlanul szeret­ték. Dobó Lajos meghalt s akik közel álltunk hozzá, akik sze­rettük őt, nehezen tudjuk el­hinni, nehezen tudunk beletö­rődni a kegyetlen valóságba, hogy nincs többé közöttünk. De emléke szivünkben él! Csütörtökön, amikor e?ek a sorok a nyomdában papírra nyomódnak, a Szent István „r. k. templom harangjai Trenton­ban Dobó Lajosnak kondulnak meg, hogy a gyászolók serege utolsó útjára kisérje a Lafa­yette egyetem volt diákját, az Egyesült Államok volt kato­náját, azt a fiatal magyart, aki a háború után elment szüleinek szülőhazájába, hogy onnan visszatérve e múltját s jövendő­jét oly kegyetlenül megbünhő­­dő nép fájdalmát sírig szivé­ben hordja. A könnyezőkkel mondjuk mi is: “Isten veled, Dobó Lajos! . . . A viszontlátásra!” ÚJABB SZOVJET RÁKÉ­­TAKILÖVŐ PONT ÉPÜL 1959 elején a betonut-ópitő vállalat “titkos munkahely” építését kezdte nieg Bicske és Felsőgalla között. A kiválasz­tott személyzet úgy tudja, hogy ott rakéta-kilövőhelyet fognak építeni a szovjet had­seregnek. HA AZT AKARJA, hogy vál­lalkozása sikerüljön, hirdessen lapunkban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom