Szabad Sajtó, 1958 (52. évfolyam, 2-51. szám)

1958-03-06 / 10. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE’ OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY Merged with “PASSAIC and VICINiTT THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES VOL. 52. ÉVFOLYAM — NO. 10. SZÁM PASSAIC, NEW JERSEY THURSDAY — 1958. MÁRCIUS 6 A csúcs-találkozó felé » csörtető szovjet vezetők akkor vágódtak hanyatt, amikor már biztosra vették, hogy sikerül nekik a nyugati világ legelső embereit zöldasztalhoz kény­szeríteni, még pedig a moszk­vai feltételek szerint. A 70 éves Dulles adta a gáncsot, még pedig fiatalos fürgeséggel. Ha Hruscsovék­­nak nem tetszik az amerikai külügyminiszter, hát erre ala­pos okuk van. Hruscsovék már-már azt hitték, hogy szputnyikokkal, rakétákkal és thermonukleáris robbantgatásokkal kellő leg megfélemlítették a világot. Most már csak inteni kell s ha­nyatt-homlok rohannak hoz­zánk, irgalmunkért esedezve, — gondolták Moszkvában. Dulles elutásitó magatartása távolról sem azt jelenti, hogy Amerika nem akarna tisztes­séges megegyezést kötni a Szovjettel. De csakis tisztessé­ges megegyezést. S ennek a megegyezésnek az előfeltéte­leit semmiféleképen sem dik­tálhatja a Szovjet. Magyar szempontból van némi érdekessége a kissé döcögősen közeledő csúcstalál­kozónak. A Szovjet szívesen magával vinné a csehszlovák és román rezsim legfőbb embe­reit, de Míinnichet nem. Hrus­csovék is érzik, hogy tulnagy szemtelenség volna azt java­solni, hogy Eisenhower elnök üljön egy tárgyalóasztalhoz Münnich-el, vagy Kádárral. Ettől eltekintve is a Szovjet gondosan kerüli a magyar kér­dés bármilyen felmerülését. A Moszkva-sugalmazta Rapacki­­tervben sem szerepel Magyar­­ország. (Rapacki atom-mentes közép-keleteurópai országokat javasol.) Ezzel szemben a nyugati diplomáciában mutatkozik bi­zonyos készség, hogy a magyar kérdést az esetleges csúcs­találkozó tárgysorozatába ik­tassa. S vannak vélemények, me­lyek szerint mutatkozik is né­mi eshetőség. A magyar kérdés rendezését, akármilyen heve­sen tagadja, még a Szovjet is szeretné. A magyar szabadság­­harc legázolásából kifolyólag még ma is túlsók szemrehányás éri a szovjet vezetőket a sza­bad világ politikusai, tudósai és egyszerű polgárai részéről. Másrészt a vasfüggönyön kívüli kommunista pártok is azt java­solják Hruscsovnak, hogy egy­szer s mindenkorra intézze már el azt a fránya magyar kérdést, mert emiatt nem lehet komoly szervezési munkát végezni nyugaton. Nyugati vélemények szerint az Ausztriához hasonló státust kellene Magyarországnak is biztosítani. Szórványosan még az osztrák-magyar federáció is felvetődik, de ennek és hasonló gondolatoknak a kiforrásához még sok idő kell. S valami egyéb is. Részünk­ről a lehető legnagyobb ener­gia. Szörnyű, hogy a magyar politikai emigrációnak nincs képviselete. A bizottmányt megölték, vagy legalább is ha­lálos dermedtségi állapotba kényszeritették, még mielőtt az uj képviselet megszületett vol­na. így aztán csak azt látjuk, hogy a magyarok tülekednek, de magával a magyar üggyel senki sem'■törődik. Hosszú hó­napok óta nem készült egyet­len memorandum, vagy akár­csak egy komoly levél, mely a magyar megoldást szorgal­mazta volna. Lehetséges, sőt elképzelhető, hogy lelkes ma­gánosok készítettek ilyesmit, de nem készült intézményesen, a magyar politikai emigráció intéző szervezete által. Mert csak is az ilyen javaslatnak lehet súlya. Már pedig, ha a csúcs-talál­kozóra képtelenek leszünk megfelelően előkészíteni a ma­gyar ügyet, szinte egyetlen esélyünket játszuk el. A cucs­­találkozó — ha egyáltalán lesz — valamikor szeptemberben, októberben várható. Ha ennek a tárgysorozatába nem illeszt­hető be a magyar kérdés, akkor — sajnos — évekig lekerül a napirendről. Rakéta az űrbe, ember-utassal.. Az X-15 rakéta-repülőgép, mely óránként 4,000 mérföldes sebességgel száguld, ebben az évben fogja megtenni próba­­utját a világűrben. Az 50 láb hosszú légi jármű száz mér­földes magasságban tud ha­ladni és emberutasokat visz majd ki magával a sztratoszfé­rába. Amerika győzni fog Nathan F. Twining tábor­nok, az egyesitett vezérkarok főnöke, a szenátus külügyi bi­zottsága előtt úgy nyilatkozott, hogy szovjet támadás esetében Amerika a harmadik világhá­borúban győzni fog. Tagadta azt a feltevést, hogy felkészült­ségünk nem kielégítő. Hang­súlyozta azonban, hogy a kuta­tó és építő munkát folytatni kell, mert a szovjet ugyanígy cselekszik és ha lemaradunk, az végzetes lehet. Dr. Teller magyar és dr. Braun német tudóst fogja ünnepelni Amerika március 15-én Nagy megtiszteltetésben lesz részük az idei március 15-én, szombaton, a külföldi származá­sú amerikaiaknak, amikor az el­nök “People-to-People Prog­ramijának Nemzetiségi Bizott­sága kitüntetésben részesíti Amerika két vezető tudósát, Dr. Teller Ed ward ot és Dr. Wern­­her von Braunt. Az ünneplés alkalma a Bizottság évi ban­kettje lesz, színhelye pedig a new yorki Waldorf-Astoria díszterme. A kitüntetés alapgondolata az, hogy hálás elismeréssel adózzzunk ennek a két nagy amerikainak, akik személyük­ben képviselnek minden külföl­di származású amerikai polgárt, akik vívmányaikkal országunk naggyátételéhez hozzájárultak. Kritikus időket élünk. A vi­lágűr meghódítása olyan fela­datok elé állított bennünket, melyek kimenetelétől függ, hogy hazánk elképzelhetetlenül nagy, uj lehetőségeket kap-e, vagy pusztulás lesz-e része. Életbevágóan fontos tehát és halaszthatatlanul sürgős, hogy a rakétázás és az ür-tudományok terén döntő eredményeket ér­jünk el, mielőtt túl késő. Dr. Teller és Dr. von Braun kitüntetését a Bizottság orszá­gos elnöke, Judge Juvenal Mar­­chisio, a következő szavak kísé­retében hozta nyilvánosságra: “Az, hogy válastásunk erre a két kiváló világűr- és atomtu­dósra esett, nagyban hozzá fog járulni ahhoz, hogy Amerika ráeszméljen a tényekre és tuda­tára jusson a tudományok fon­tosságának s egyben lássa, hogy a békés célú tudományos mun-Bazisok a holdban Katonai szakértőknek az a véleményük, hogyha fölényün­ket biztosítani akarjuk a föl­dön és a világűrben, — a hold­ban kell bázisokat létesíte­nünk. Innen azután, ha ellensé­geink háborút kezdenek, azon­nal lecsaphatunk rájuk a világ­űrből. “Aki a holdat uralja, az a földet is bírja” — mondotta az egyik amerikai tábornok. ka egyetemes hasznára van az egész emberi fajnak.” Dr. von Braun, Amerika ve­zető rakéta szaktudósa volt az, akinek az irányítása alat sike­rült a közelmúltban az első®ame­­rikai műholdat földkörüli ke­ringésére kényszeríteni és ezzel főleg neki köszönhető, hogy A- merika megingott tekintélye a világ előtt újra szilárdulóban van. Dr. Teller, — akit a hírnév a H-bomba atyjának ismer, — ugyancsak értékes munkájával kiegészítő részét képezi rakéta­­programmunknak, ami csak az ő munkájával lehetett kikér ékí­tett egész. Az egyik tudós Né­metországból jött közénk, hogy tudásukkal országunk tudomá­nyos kultúráját gazdagítsák és munkájukkal nemzetvédelmün­ket erősítve, szolgálják a világ­béke ügyét. Dr. von Braun és ^)r. Teller kitüntetése erős hatással lesz a külföldi származású amerikai­akra és fel fogja kelteni érdek­lődésüket Nemzetiségi Bizott­ságunk vitálisán fontos munká­ja iránt. A hivatásunk az, hogy 35 millió külföldi születésű és el­ső generációs amerikai tényke­dését összhangba hozva, olyan kapcsolatot építsünk ki más or­szágok népeivel, ami a nemzetek közötti megértést, a világ sza­badságának és békéjének ügyét előbbre viszi. Feladatunk megvalósításához pénzre van szükség. E célból ün­nepi vacsoránkat teritékenkint 50 dolláros hozzájárulással ren­dezzük, ami azonban a jövedel­mi adóból levonható, úgyszintén a felmerülő útiköltségek is és a velejáró egyéb kiadások. Bizottsági elnökünk szavait idézve, “reméljük, hogy min­den amerikai, de különösen az idegenből származottak a szi­vükön viselik ezt az ügyet és március 15-én, szombaton es­te New Yorkban, a Waldorf- Astoria dísztermét zsúfolásig megtöltve egységesen fejezik ki hódolatukat Dr. von Braun és Dr. Teller géniusza előtt.” A díszvacsora magyar bi­zottsági elnöke Révész Kálmán, az Amerikai Magyar Szövet­ség Igazgatóságának jelenlegi elnöke. KOVÁCS BALÁZS MEGHALT Szomorodott szívvel jelent­jük, hogy Kovács M. Balázs, v. magyar kir. alezredes, diplomás elektro-technikai mérnök, a trentoni Migyar Rádió Órák (WTNJ) igazgatója, a Függet­lenség munkatársa hosszas szenvedés után szombaton, már­cius 1-én egj|Long Island-i kór­házban visszaadta lelkét Te­remtőjének. Korai halálát özve­gye, 3 gyermeke: Csaba, Kata­lin és Ákos, valamint óhazai családtagjai' és sok jóbarátja gyászolja, ug/ itt mint az óha­zában. Aránylag fiatalon, 53 éves korában halt meg. KOVÁCS BALÁZS Temetése Kedden, március 4-én délután 7olt New Yorkból a Linden, N. J.-i temetőbe. Ft. Béky Zoltán, református püs­pök és Nt. Csordás Gábor espe­res végezték á' szertartást'. Kovács Balázs a budapesti Műegyetemen szerezte elektro­­mérnöki oklevelét. A M. Kir. Honvéd Ludovika Akadémia ta­nára volt s mint alezredes ke­rült a második világháború után nyugatra, sokszázezer magyar menekülővel együtt. Ausztriá­ban, angol megszállási zónában eleinte sok nyomorúságban volt része, majd az amerikaiaknál dolgozott, ahonnan számos di­csérő- és ajánlólevelet kapott, amikor 1950-ben Amerikába vándorolt ki a DP-törvény kere­tein belől. Tavaly nyáron tette le az amerikai honpolgári hü­­ségesktit s ma is előttünk áll örömtől sugárzó arca, amint büszke öntudattal lépett ki a trentoni bírósági épület kapu­ján, mint uj polgára ennek a hazának ... Az ötvenes évek elejön jött Trentonba családjá­val s bár angol nyelvtudása nem volt folyékony, sikerült “szakmájában” elhelyezkedést kapnia, mint mérnök. Gyári fő­nöke tisztelte es becsülte s kész­séggel vállalta polgárosodásá­nál az egyik tanúságot. Tren­tonba költözése első évében megkezdte a vasárnapi magyar rádió-órák adását a WTNJ ál­lomáson és sok nehézség és anyági áldozat árán is, szinte halála napjáig folytatta, fenn­tartotta azt. Ami kis segítséget mi nyújthattunk neki lapunkkal és személyileg is ebben, öröm­mel, jószivvel tettük azt, mert tudtuk, bogy becsületes, igazán önzetlen magyar munkát vég­zett ezekkel a magyar rádió­órákkal; amikre — a valóság az — anyagilag még rá is fizetett! Lapunknak, a Függetlenség­nek vagy 5 éven át volt “külső munkatársa,” Csaba fiával együtt. Soha egy percre sem bántuk meg vele való ezen kap­csolatunkat s amikor most bú­csúzóul írjuk ezt a pár sort róla és “neki,” az őszinte barátság és szeretet könnye csillog sze­münkben . . . Szerette hangoztatni, hogy abból a családból való, amely egykor Kovács Mihály ezredest adta Washington György ame­rikai hadseregének, aki az Egyesült Államok szabadság­­harcának egyik nagy hősi ha­lottja . . . Talán ezért is volt kü­lönösképen büszke amerikai pol­gárságára Kovács M. Balázs, a­­ki családja egyik ősének hősi poraival szentelt amerikai föld­ben fogja örök álmát aludni . . . Kovács Balázst sokan nem értették meg, félreismerték . . . Egy sokat vergődött, sokat szenvedett embertársunk volt ő, aki egy háborutvesztett szeren­csétlen ország földönfutójaként került ebbe a hazába, ahol — mint mindnyájan — uj életet akart kezdeni . . . sok-sok érde­kes és értékes elgondolással, sok tudással, de kevés türelemmel, még kevesebb pénzzel és megvi­selt idegekkel , . . Uj környezet­ben, egy egészen uj világban, uj körökkel, uj emberekkel való érintkezés helyes módját senki­nek sem könnyű megtalálni . . . az embert könnyen félreértik, félreismerik (ezt mi tudjuk a legjobban). Kovács Balázs tele volt értékkél, bölcsességgel, ta­lentummal, de kevesen értették őt meg. Meleg, érző szív dobo­gott benne s magyar volt . . . izig-vérig jó magyar ember! . . . Azt az embert, akit mi is­mertünk meg benne . . . azt a jó magyar embert, jó barátot búcsúztatjuk most: “Isten Ve­led, Balázs! ... A sok földi szenvedés után legyen békés, csendes örök nyugodalmad! A- kikefszéréttél § akik 'sSferétt'eRT azoknak a szivében emléked örökké élni fog! ... S ha egy nap eljutunk szülőhazánk föld­jére, helyetted is, a te nevedben is üdvözölni fogjuk a szabad Magyarországot, ahová—a Sors úgy rendelte — te már nem térsz vissza soha többé . . . !” . Gondolkozz . . . Ha valaki az “élet ütőerén” tartja a kezét, az azonnal ész­reveszi, hogy a mélyben óriási erők feszülnek. Az ember leiké­be rejtett titokzatos é^ mégis érezhető erő az IGAZSÁG, me­lyet nem ember határozott meg, hanem az Isten, amikor mint Teremtő, elindította az értelmes élteet a földön az ember megte­remtésével. Kevés nyelvnek van olyan ki­fejező ereje, miint a magyarnak, mely nem képekben adja elő a gondolatokat, hanem kifejező erővel. Magyar nyelv és magyar ember együtt éli le a maga kál­váriáját éppen úgy, mint boldog életét. Ugyan igy vagyunk az IGAZSÁGGAL is, melyet a ma­gyar mint teremtett embere az Istennek, éppen úgy alkalmaz a saját életében, mint minden más népe a világnak. Van egy történelmi valóság, mely szerint a magyar nép egész nemzeti és erkölcsi élete az IGAZSÁGON épült fel. Ke­vés nép mondhatja el magáról, hogy az igazságért annyit szen­vedett volna, mint a magyar. Éppen ezért van az ideje most annak, hogy erről is elmélked­jünk egy kicsit, mert talán még a történelem során annyi igaz­ságtalanság nem történt a ma­gyar néppel, mint ebben a kor­­•szakfean amelyben .élünk. Hogy hogyan bánt velünk a világ, hagyjuk ezt azoknak elbí­rálni, akik erre jobban illetéke­sek, mint mi vagyunk. Mi áll­junk csak szembe egy pillanatra a magyar emberrel és nézzük meg őt az IGAZSÁG fényénél: Az igaz magvar ember ke-A Petőfi Szinpad második vendégjátéka New Brunswickon Magyarország vezető szín­művészei, akik az 1956. évi szabadságharc m e n e k ültjei­ként érkeztek Amerikába ‘!Pe­­tőfi Szinpad” néven társulatot alakítottak s a múlt év végén kezdték meg sziniévadjukat New Yorkban, óriási sikerrel. Állandó magyar színházat lé­tesítettek, so-sok bérletjegyet előre eladtak s az eddig előa­dott kitűnő darabok és a mü­­vész-együttes igazán nagysze­rű szereplése azt bizonyítják, hogy Amerikában nemhogy nem halt még meg a magyar színjátszás, illetve annak lehe­tősége, de még most kezdődik igazán a jelentős korszaka. A Petőfi Szinpad néhányszor már más városokban is játszott, mipt Bridgeporton, Cleveland­­ban és New Brunswickon. Anyagi és erkölcsi sikerük egy­aránt nagy volt s az a tény, hogy New Brunswickra másod­szor is kijönnek, bizonysága annak, hogy a New Jersey-i magyarság érdemes ezeknek az igazi nagy művészeknek a fáradságos “kiszállására,” it­teni vendégszereplésére, mint ahogy ők is érdemesek arra, hogy nívós előadásaikhoz mél­tóan tiszteljük meg őket meg­jelenésünkkel ! Március 8-án, szombaton délután fél 5 és este 8 órai kez­dettel KÉT ELŐADÁSBAN fogják színre hozni New Brunswickon a Szent László Hall-ban az “EGÉRFOGÓ” cí­mű 3 felvonásos darabot, Ha­lász Péter menekült magyar iró müvét, amely a magyar népnek a szabadságharc előtti idők legnagyobb terroruralma alatti szenvedését, ellenállását, harcát ismerteti meg a nézővel igazi valóságában. (Történik 1952-ben, Budapesten.) Sze­replők: Szörényi Éva, Gabányi Böske, Dékány László, Szabó Sándor, Bárczy Kató, Kürthy Péter és Bogáthy Mihály. Nemcsak New Brunswickról, hanem Perth Amboyból, Tren­­tonból, Passaicról és ezen váro­sok környékéről is várják a magyarságot a “központi fek­vésű” New Brunswickon meg­tartandó ezen jerseyi előadásra és bizonyosra vesszük, hogy lesz is előzetes helyfoglalás bőven, hiszen a Petőfi Szinpad előző itteni vendégszereplése­kor is minden jegy elkelt. Je­gyek előre válthatók New Brunswickon a következő he­lyeken : a Magyar Hírnök i Könyvesboltjában (216 So­merset St.), Rottenbucher Vin­cénél (73(4 French St.), Ko­vács Imrénél (77 French St.), Pauk Jánosnál (111 French St.), Jelinek Ferencnél (169 French St.), a Hajdú-Német vendéglőben (214 Somerset St.), valamint Kára Péternénél (266 Easton Ave.) és az elő­adás előtt a helyszínen. Pontosan kapja-e a lapot? Kérjük olvasóinkat, hogj ak valamilyen okból nem kapj £ pontosan lapnukat, jelentse tele­fonon vagy postakártyán és mi azonnal intézkedünk a postaha­­hatóságnál. nény és elszánt népe és nemze­te érdekeiért. Az igaz magyar ember nem megalkuvó és nem tágít Istene is hazája mellől. Az igaz magyar embert nem lehet megvenni, sem eladni, sem bérbe venni. nyílt és érdektelen igazmondás jellemzi. Az igazi magyar embert a vi­harok nem törik le, hanem csak még jobban megedzik. Az igazi magyar ember nem mérgez, uszít, hazudik, neip szélkakaskodik, nem süllyed a jellemtelenség sarába. Az igaz magyar ember in­kább szenved és tűr, mintsem megtagadná Istenét és Hazá­ját!!! Van azonban — éppen a ma­gyar nyelv kifejező erejének — egy másik típusa is, melyet na­gyon egyszerűen csak úgy fe­jezhetünk ki, hogy elhagyunk egy egyszerű betücskét: az “i”-t és megkapjuk a másik típust, a GAZEMBERT. Nem akarunk brutálisak lenni, csak egyszerű­en felfedni azt, amit annyian olyan könnyen vesznek. Nem is akarjuk használni ezt a szót, a köznyelv értelmében, hanem csak a szó szoros értelmében. Mi a gaz? Semmit érő valami, amit az ember eltapos, észre sem vesz, mert értéket nem képvi­sel. * Tehát jefeht ’ valamit, amit nem veszünk komolyan, azaz: az értékelés nem vonatkozik rá. Mi csak ilyen értékelésben vesszük a másik tipusu magyar embert. Vagyis: van egy defor­mált magyar típus, mely vala­mikor nagyon jó volt. Valami­kor értéket képviselt és valóban hasznára volt a magyar társa­dalmi közösségnek. A minden­napi élet és az azzal járó szeszé­lyes változások egymásután fa­ragtak le róla mindent, illetve az egyén engedte, hogy lefarag­janak róla mindent, ami nemes és szép volt. Itt nincs mentség! Itt csak súlyos felelősség van nemzetével szemben! Soha ne állj oh elő magyarsá­gával — se tollával, se beszé­dével — az, akinek ez csak ad­dig jó, amíg belőle haszna van! Az ilyen rpagyarok azok a sem­mit érő kufárok, akik tekintet nélkül apára, anyára, nemzetre és becsületre, végiggázolnak mindenen, ami magyar és éppen csak azért, mert magyar. Min­den magyar gondolatban és megnyilatkozásban mást lát­nak, mint amit az. képvisel. Ki­tekernek és kicsavarnak min­dent, hogy igy feltűnőbbek le­gyenek és szándékosan és ment­ség nélkül árthassanak annak, aki nem más, mint magyar! Még csak egyet ahhoz, amit említettünk. Az emigrációban éppúgy, mint akik mint magya­rok születtek itt e hazában, ne felejtkezzenek meg arról, hogy édesapjuk és anyjuk magyarsá­ga bennük van és bennük van az ezéréves magyarság tradíció­ja is: az IGAZSÁG SZERETE­­TE ÉS NTUDATA! Bennük van és bennük lesz, ha szándé­kosan ki nem irtják magukból... Rajtunk is áll, vagy dől, hogy a magyar igazságot győzelemre tudjuk-e vinni, vagy sem ... Mi az IGAZSÁGÉRT élünk, vagy halunk! SPEKTÁTOR SZÉP utcai szoba, konwha-használat­­tal, dolgozó nőnek vagy férfinek kiadó. Telefonáljon délután 5 után: Hl. 2-9381. ÉPÍTŐ ÉS ASZTALOS. Házak, gará­zsok külső és belső átalakítását, va­lamint konyhaszekrények készíté­sét vállalja Fenyő József. Telefon: CHarter 7-8484. /

Next

/
Oldalképek
Tartalom