Szabad Sajtó, 1954 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1954-11-18 / 46. szám

Beolvadt lap: “PASSAIC ÉS VIDÉKE” OFFICIAL ORGAN OF ALL HUNGARIAN CHURCHES AND SOCIETIES OF PASSAIC AND VICINITY 20 Merged with “PASSAIC and VICINTY THE ONLY HUNGARIAN NEWSPAPER EDITED AND PUBLISHED IN PASSAIC AND BERGEN COUNTIES VOL. 48. ÉVFOLYAM — NO. 46. SZÁM. PASSAIC, NEU JERSEY THURSDAY — 1954. NOVEMBER 18. KIK SEGÍTETTÉK ELŐ A MAGYAR SAVINGS AND LOAN FEJLŐDÉSÉT HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL Egy nagy barátunk eltávozott John Flournoy Montgomery volt budapesti követben nagy barátunkat vesztettük el. Fá­radt teste megpihent a vermonti dombok ölén. Sírja felett szelíd nyírfák álldogálnak. Montgomery 1933-tól 1941-ig volt az Egyesült Államok követe Budapesten. Rendkívül hosszú időt töltött a magyar főváros­ban. A diplomatákat gyorsan szokták váltani, de Montgome­ry, mihelyt Budapestre érkezett, nagyon sok barátot szerzett és politikai kapcsolatai rendkívül értékesek voltak a washingtoni külügyminisztérium számára. S miután abban az időben Buda­pest volt a nyugati nagyhatal­mak számára a legfontosabb fi­gyelőállomás, Montgomery kö­vetet addig hagyták Budapes­ten, amig csak lehetett. Mindenki azt hitte, hogy tá­vozása után Montgomery már többé nem törődik a magyar ü­­gyekkel. De nem igy történt. Montgomery csak szerepet cse­rélt. Az Egyesült Államokban lett a magyar nép, a magyar igazság követe. Megírta hires könyvét, “Hungary the unwill­ing satellite” címmel és rossz­akaróink célzatos hírverésével szemben rámutatott arra, hogy a magyar nép nem akart Hitler csatlósa lenni. Hitler leigázta a magyar népet, mint ahogy ké­sőbb eligázta Sztálin is, — és e­­zért a nyugatot terheli a felelős­ség. A Kállay, — majd a Laka­tos-kormány mindent elköve­tett, hogy Magyarország angol­amerikai megszállás alá kerül­jön, s hogy ez nem következett be, nem a magyar kormányokon és nem a magyar népen múlott. De Montgomery tevékenysége nem merült ki ennyiben. Vala­hányszor az amerikai lapokban cikk jelent meg, a magyar nép ellen, a volt budapesti követ rög­tön megcáfolta a célzatos állítá­sokat. Rengeteg beszédet mon­dott itt, Amerikában a szenve­dő magyar nép érdekében. Az Amerikai Magyar Szövetség diszelnöke volt John Flournoy Montgomery és élete utolsó sza­kaszában élére állt a magyarba­rát amerikaiak klubjának. Nyu­godjék békében. Egy levél Magyarországról A levélírója nem más, mint Mindszenty József a rab herceg­prímás édesanyja. Ide, Ameri­kába irta valakinek a levelet. Ebből idézünk néhány sort: “...Szegény fiam még mindig börtönben sínylődik. Pedig már kérvényt is adtam be, de azt mondják, még nincs döntés róla. Nem tudom, láthatom-e még a fiamat szabadon . . . ? Szeretném látni, pedig már betöltöttem a 84. évemet. Hogy megérem-e azt a napot, csak az Isten tudja...” Talán nem is tudja az a sze­gény öreg asszony ott a vasme­gyei faluban, hogy levelében vi­lágpolitikai problémákat érint. A világpolitika őt nem is érdek­li. Csak a fiát szeretné megölel­ni, mint minden anya . . . De az ellenőrizhetetlen hírek szerint igenis a kommunisták készülnek arra, hogy kinyissák Mindszenty hercegprímás bör­tönét. Nem azért, mintha a szi­vük meglágyult volna. Hanem csak azért, mert ez beleillik Moszkva újabb politikájába. Moszkva most lelkesülten erősit­geti a nyugati országok felé, hogy a vasfüggöny mögött val­lásszabadság van. Ének az állí­tásnak, persze nagy szépséghi­bája, hogy Mindsznety herceg­prímást, a papok ezreit tartják börtönben . . . Ha szabadon is bocsátják a rab hercegprímást, a kommu­nisták nem engedeik meg, hogy elfoglalhassa az esztergomi szé­ket. Valószínűleg a falujába szeretnék száműzni, mint ahogy Tito tette Stepinac zágrábi ér­sekkel. Stepinac nem hagyhatja el fa­luja határát, de azért Jugoszlá­viában vallásszabadság van és Sir Winston, az angol térd­­szalagrend lovagja,” a világ leg­nagyobb embere” barátjának nevezi Josip Broz-t, aki most Tito marsallnak tisztelteti ma­gát. A Stepinacéhoz hasonló “el­­szürkités” lehetőségét forgat­ják most a fejükben a magyar­­országi vörös ragtartók is. Azt számítják, hogy ez mindenkép­pen hasznos is lehetne számuk­ra. Mindszenty Józsefet akkor nem tekintené az egész müveit világ mártírnak és a vallássza­badság látszata is meg volna mentve, — legalább kifelé. Egyelőre csak azon bukik meg a terv, hogy a rab hercegprímás ne mhajlandó alkudni, — ahogy egy megbízhatónak látszó jelen­tés mondja. “A törvényt be kell tölteni!” — ez volt Mindszenty kedvenc mondása még zala­egerszegi plébános korában. A törvény pedig az, hogy Mind­szenty József Magyarország hercegprímása és első zászlós­ura. Még a börtönben is. Csak tizennégyen . . . Amerikai magyar életünknek van egy alapvető hibája. A kö­zömbösség. Száz és száz példát tudnánk felsorolni. Városokból, falvakból, ahol magyarok élnek. Csak egy példát szeretnénk megemlíteni, Nemrégiben volt New Yorkban a nemzetközi női kiállítás. Néhány tucat nemzet vett részt a kiállításon s minket magyarokat az Amerikai Ma­gyar Nők Ligája képviselt, igen szépen. Dr. Szoó Józsefné — ő a Liga elnöke, — odavitte saját gyűjteményéből a régi magyar művészi porcellángyártás leg­szebb darabjait. Ámulatosan szépenk voltak e­­zek a magyar porcellánok s az idegen látogatók nem is győzték csodálni. Csodálták a magyarok is, mert ők sem tudták, hogy Ma­gyarországon századokkal eze­lőtt olyan porcellánipar volt, a­­melynél művészibb a sokkal nyugalmasabban fejlődő nyuga­ti államokban is aligha találha­tó. Dr. Szoó Józsefné, ez a lel­kes magyar asszony hosszú évek óta gyűjtögeti őket és ma egész múzeuma van belőlük. Féltve őrzött kincsek. De ezt csak mel­lékesen jegyeztük meg. Az, amit voltaképpen fel aka­runk emlegetni, a már hírhedt magyar közömbösség. New Yorkban állítólag százezer ma­gyar él. Ezt a számunkra nagy­­jelentőségű kiállítást mégis mindössze 14 magyar asszony­nak kellett megrendeznie és egy álló hétig vállalni reggeltől éjjel 11-ig a munkát. A csekély lét­szám miatt egymást alig vált­hatták, egyszerre négynek-öt­­nek is ott kellett állnia, hogy az Gyarmati Lajos igazi régi­­vágású amerikai magyar, aki 1907-ben fiatal legénykorában érkezett Amerikába. Első évei­ben a kivándorolt munkás gö­röngyös útjait járta s igazán a hangya igyekezetére lehet ha­sonlítani azt a vasszorgalmat, ahogyan a gyár idegölő zörejé­ben kitűzött céljának eléré­séért dolgozott. Élete párjával, szül. Fesler Máriával 1908-ban lépett a há­zasélet útjára, aki meleggé va­rázsolta részére a hideg legény­szobát. Boldog házasságukból egy nagyon szép család lett: három derék fiú és két leány. És van már hét unoka is. A cikk iró gyakran találkozik a Gyar­mati családdal s öröm nézni, hogy milyen megértés, egyet­­akarás van közöttük. Gyerme­keiket szülői szeretetre, meg­becsülésre és más emberek tiszteletben tartására nevel­ték. 1909-ben New Brunswickra költöztek; a kitűzött cél eléré­séért akkor már ketten dol­goztak. 1915-ben tervük valóra vált: önállósították magukat, fűszer, hús és csemege-üzletet vettek a Central és Hamilton utcák sarkán. Az üzleti vállal­kozás a kitartó, fáradságot nem ismerő munkával nagyon szép sikerrel járt. Később a So­merset és Maple utcák sarkán, a saját portáján, modern uj épületben folytatta a Gyarmati házaspár a már jól begyakorolt foglalkozást. Üzleti elfoglaltsága mellett Gyarmati Lajos mindig talált időt arra, hogy a közjót szol­gáló ügyekben is részt vegyen. A new brunswicki Amerikai Magyar Polgári Körnek a tag­sága Gyarmati Lajos elnöksége alatt volt legnagyobb. Nagyrabecsült gondnoka Az első Hálaadás Napját 1621-ben Plymouth városában megünneplő zarándok-atyák kö­szönetét mondtak a Mindenha­tó Istennek az elmúlt évben ve­lük közölt áldásaiért. Azóta ter­jedt el az égik óceántól a mási­kig, Amerika minden államá­ban, ez a zarándok-atyáktól kez­deményezett hálaadási ünnep. Amerika hálás népe minden év­ben visszagondol az elmúlt év javaira. Az első tél zord viszon­tagságai után következő bőséges aratás és betakarítás oly hálára indították a zarándok-atyákat, hogy imádsággal, ünnepléssel és az indiánok megvendégelésével töltötték el a hálaadás napját. Országhóditó utján egyik állam a másik után vezette be hivata­los ünnepként, mig végül 1863- ban Lincoln Ábrahám elnök hi­vatalosan is nemzeti ünneppé nyilvánította s azóta országszer­te ünnepük a Hálaadás Napját Amerikában. Ezen a napon barátok és ro­konok felújítják a régi kapcsola­tokat. Szülők és gyermekek, jó­szomszédok, ismerősök, de még az idegenek is megéreztetik a érdeklődőknek felvilágosítást nyújtsanak és minden más mun­kát elvégezzenek. Jó munkát végeztek, köszönet érte, a szegény, elnémított ma­gyar nép nevében. Dehát a száz­ezer magyarból csak 14 akadt...? S hány ilyen példa volna meg...? volt a Szent László római kato­likus egyházközségnek. Váro­sunk legrégibb és legnagyobb magyar egyletének, a Szent Imre Herceg Egyletnek is elnö­ke volt. Üzleti, egyházi és köz­életi szereplése által sok jóba­rátot és elisrterést szerzett ma­gának. Gyarmati Lajos egyike a Magyar BuiMing and Loan ala­pítóinak, aki már az első gyű­lésen alelnöljké választottak és a következő114 évben mindig visszaválasz ottak alelnöknek. 1936-ban leije az intézmény el­nöke és attil kezdve minden évben Gyarnati Lajos tölti be a Magyar Balding Loan, illet­ve a most m.r Magyar Savings GYARMATI LAJOS and Loan x\S’oOciaiion elnöki székét. Rátermettsége, gyakor­lati tudása által megnyerte az igazgatótanács egyöntetű tá­mogatását. Jelentékeny része van a Magyar Savings and Loan kamatozó betétei biz­tosításának létrehozásában is. Az ő elnöksége alatt érte el ez a pénzintézet, hogy maga New Brunswick Város vezetősége is egy tekintélyes összegű betétet helyezett el ennél az erős ala­pon álló pénzintézetnél. Teremtő Isten és egymás iránt a hálás szeretetet. Hálaadás napján szentelték fel a perth amboyi Független Magyar Református Templo­mot. Ezen a hálaadás előtti va­sárnapon borulunk le mindnyá­jan az Ur előtt, aki nagy dolgot cselekedett velünk. Az évről­­évre hagyományossá vált hála­adási bankettünkre ezúton is szeretettel hívunk mindenkit most vasárnap estére. Erre a nagy családias találkozóra, — melynek meghívóját e lap más helyén is meg lehet találni, — jöjjenek el, akik velünk óhajta­nak ünnepelni. ÁBRAHAÁM DEZSŐ a perth amboyi Független Magyar Református Egyház lelkésze Szeleczky Zita Kanadában A magyar mozifilmekből az amerikai magyarság által is jól­ismert kitűnő magyar filmcsil­lag, Szeleczky Zita Dél-Ameri­­kából repülőgépen Canadába ér­kezett, ahol (Torontóban) egy magyar előadáson lép fel. Szeleczky Zitát, állítólag, a­­zért nem engedik be az Egyesült Államokba, mert annakidején a szélsőjobboldali irányzatnak volt a hive Magyarországon .. . Nógrádverőcén őr­zik Mindszenty hercegprímást Mindszenty József magyar prímást, — akit a kommunisták életfogytiglani börtönre ítéltek, — május óta, állítólag, a pest­megyei Nógrádverőce mellett egy villában őrzik. A kormány­zat egy id őóta megengedi, hogy édesanyja meglátogassa. Az idős asszony közlése szerint a her­cegprímás ismét teljes szellemi frisseségben van, de testi, egész­ségi állapota nem kielégítő. A magyar egyház fő és édesanyja találkozása a Hűvösvölgy egyik villájában történik minden alka­lommal, szigorú felügyelet mel­lett. Azt a hirt, hogy talán rövide­sen szabadlábra helyzeik a kira­kat-perben elitéit hercegprí­mást, eddig még nem erősítették meg, hacsak a fentirt könnyíté­seket nem tekintjük jó előjel­nek . . . Ismét égtek a Ku- KIux-Kían keresz­tek délen A katolikusok, zsidók és nége­rek gyűlölködő ellenségei, a Ku- Klux Klan terroristák Atlanta georgiai várostól 15 mésföldnyi­­re, egy dombon újra keresztet é­­gettek — tiltakozásul a Legfel­sőbb Bíróság ítélete ellen, amely a fehér és néger iskolásgyerekek közös oktatását Írja elő. Zilahy Sándor kórházban Megrendüléssel vettük a hirt, hogy Zilahy Sándort, a Magyar-Amerika-szerte jól is­mert színművészt és társulat­direktort szerdán, nov. 17-én sulyso betegen szállították be a New Brunswick-i St. Péter kór­házba. Zilahy már napok óta rosz­­szul érezte magát s bruns­wicki Broadway Hotel-beli la­kásán feküdt, mig végül bará­tainak gyors intézkedésére volt szükség s gondosabb ápo­lásra, esetleg operálásra kór­házba vitték. Reméljük, hogy mielőbb elhagyhatja a kórhá­zat. A Patócs-Tatár müvész-pár Newarkon Tatár György és Patócs Ka­tó, a Magyar Kir. Operaház nagytehetségü tánc-müvészei sikerekben gazdag előadó-kör­űt juk során november 20-án, most szombaton este fél 8 óra­kor Newarkon, az Arts High School auditóriumában lépnek fel. A JÖVŐ HÉTEN a csütörtöki Thanksgiv- i n g ünnepnap miattt a lapot már hétfőn este zárjuk. Kér­jük az érdekelteket, hogy a lapba szánt közleményeiket már e hét végén juttassák el hozzánk. ’‘BIZONFI” magyar-angol angol-magyar szótár, — a két kötet egybekötve $4.75. Megren­delhető lapunk utján. ARATÁS UTÁN ROSZ­­SZABB A KENYÉR . . . (FEP) A Kossuth rádió ok­tóber 27-i adásából vesszük az alábbi hirt: “Sok, nagyón sok ismét a pa­nasz a kenyérre. ízetlen, sütet­len, keletien sokszor a kenyér. Egyes sütőüzemek kiadnak a kezükből olyan kenyeret, amely­ben üvegdarab, cigarettacsutka, spárga, de olykor még féreg is található ... A tűrhetetlen álla­pot megszüntetésére a sütőipari trösztöket és vállalatokat az ille­tékes megyei tanács végrehajtó bizottságának hatáskörébe utal­ták.” A VARRÓGÉPGYÁR AKNAVETŐDET GYÁRT A Rákosi Mátyás Varrógép­gyár (Csepel) kis- és nagyfor­gácsoló üzemében 5 c. kaliberű, úgynevezett kisaknavető soro­zatgyártása folyik 1954 augusz­tus 15-ke óta. Az aknavető gyár­tási száma, illetőleg jelzése: “1-53-6964.” Tíznapos dekádon­ként — a tervelőirás szerint — 120-140 darabot szerelnek ösz­­sze. (A kommunista Magyaror­szág “készül a békére.”) SPORTHÍREK Október 24-én Budapesten ke­rült sor a Magyarország-Cseh­­szlovákia közötti válogatott lab­darugó mérkőzésre. A magyar csapat könnyen győzött gyepge formában lévő ellenfele felett. A mérkőzés végeredménye: 4:1 (1:0). Góllövők: Kocsis, Sán­dor, illetve Pazdera. A mérkő­zést 93,000-en nézték végig. A B.-válogatottak mérkőzése 2:2 döntetlen eredménnyel zárult. KÁROMKODÓ ASSZONYOK Az erkölcsök eldurvulásának egyik példája a kommunista u­­ralom alatt a szitkozódó, károm­kodó nők elszaporodása. A Nők Lapja írja: “A régi világban az urak a durvabeszédü embert “paraszt­nak,” “kanásznak” nevezték, holott a magyar paraszt mindig sokkal szemérmesebb volt, sem­hogy nyilvánosan, lépten-nyo­­mon s különösen ok nélkül olyan goromba és trágár kifejezéseket használna, amilyen beszédmód az utóbbi időben kétkezi és nem kétkezi dolgozók közt, kiváltké­pen a fővárosban elharapód­zott ... Nem igen tudok annál csúfabbat elképzelni, mint ami­kor asszonyok és fiatal leányok durva szavakat használnak, ká­romkodnak. Csúf dolog az is, ha nők egymás közt beszélnek igy, hát még ha férfiak előtt sem átallják . . . Vagy talán egyesek azt hiszik, hogy ez is hozzátarto­zik a női egyenjogúsághoz?” (Szeptember 9.) BAJOK A PÁRTBAN A magyarországi kommunis­ta párt két malomkő között őr­lődik: leküzdeni a széles néptö­megek ellenállását akkor, ami­kor a pártban a lehető legna­gyobb ideológiai és szervezeti zavar uralkodik. A felgyülem­lett nehézségek tápot adtak az uj programot ellenző párttagok­nak, azok harcot indítottak a párt felső vezetésében. A Köz­ponti Vezetőség kénytelen volt összeülni és három napon ke­resztül, október 1, 2, 3-án tár­gyalták a párton belüli ellenté­tek kérdését. A Vezetőség hatá­rozatot hozott, melyet a Szabad . Nép, október 22-i száma ismer- I tetett és amely egészen nyíltan beszél a párton belül uralkodó káoszról. A “baloldali szektária­­nizmus” képviselői szembeke­rültek az uj gazdasági program hirdetőivel. Négy fő kérdésben folyik a harc: 1) Az újonnan a­­lakitott “Hazafias Népfront” széles alapokon való megszerve­zése, mely kérdésnél a “balol­dal” az “ellenség” beáramlásá­tól tart; 2) A nehéz ipari ter­melés csökkentéséről, it a vita az önköltség emelkedéséről, a termelékenység csökkenéséről folyik; 3) Az életszínvonal e­­melkedése; az “ellenzékiek” sze­rint “túlzott’ életszínvonal emel­kedés okozta, hogy nincs egyen­súly a vásárlóerő és az árualap között; 4) A munkás-paraszt szövetség; ahol a “szektárianiz­­mus” képviselői eltúlzottnak vé­lik a parasztságnak adott ked­vezményeket. “MIRE JUT PAPÍR ÉS MIRE NEM?” A magyarországi könyvki­adás titkairól rántja le a leplet a Müveit Nép augusztus 29-i riportja: “Menj be egy könyvesboltba, kérd az “Úri murit,” vagy a “Csendes Dont,” vagy akár a ki­csik kedves könyvét, az “Öreg néne őzikéjét” — elfogyott, nincs. Kicsi a példányszám, mert kevés a papír, ez objektív nehézség kérem — magyarázza az elárusító. Kevég, a papír? Ak­kor nyilván mindenre kevés! Nem egészen . . . Mert próbálj ugyanebbe naz üzletben például egy olvasmányokat ajánló füze­­tecskét kérni, csőstül rakják elé­­bed az egybegyüjött tanácsokat, amelyek arra buzdítanak, hogy olvasd az üzletben nem kapható könyvkeet.” A riport beszámol arról is, hogy jelenleg majdnem három­szor annyi papirt utalnak ki az illetékes szervek adminisztráci­ós célokra (körlevél, kérdőivek, kimutatások, stb.), mint könyv­kiadásra. MIHEZTARTÁS VÉGETT közöljük előfizetőinkkel és ol­vasóinkkal, hogy Mrs. Elizabeth Hibian \ (néhai Bálint Néni leánya) nincs többé felhatalmazva, hogy a Perth Amboy-i Hir­­adó-ra előfizetéseket vegyen fel, vagy bár-milyen pénzt kol­­lektáljon és nevezett a mai naptól kezdve lapunkkal sem­miféle kapcsolatban nem áll. Woodbridgen, Cartereten és általában a környéken levő előfizetőink látogatására és a kollektálásra már találtunk alkalmas megoldást. Perth Amboy-i előfieztőinket azon­ban tisztelettel arra kérjük, hogy addig is, amig a kollek­­tálás módját itt meg nem old­juk, szíveskedjenek az előfize­téseket címünkre akár szemé­lyesen, akár posta utján eljut­tatni. Bármilyen előfizetési, hirdetési vagy más ügyben e­­gyébként személyesen és köz­vetlenül is rendelkezésükre állunk Hlllcrest 2-3528, vagy MEtuchen 6-1369 telefon­szám hívásával. DIÉNES LÁSZLÓ szerkesztő és kiadó HÁLAADÁS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom