Szabad Kapacitás, 1991 (3. évfolyam, 3-5. szám)
1991 / 3. szám
Ez az új helyzet más megközelítést kíván meg tőlünk is. A mi szempontunkból újra nem az a kérdés, hogy ki van fent és ki van lent, hanem, hogy aki fent van, mennyire ellenőrizhető, és aki lent van, mennyire tud etenőrizni. Ez a demokrácia alapkérdése. Ne higyjük azt, hogy akárki közülünk az a kivá lasztott, aki soha nem követ el hibákat, hogy hatalomhoz jutva, nem fog törekedni annak megtartására. Mi sem vagyunk mások, mint más esendő lelkek. De elveinkből követke zően kötelességünk, akár magunkkal szem ben is kialakítani azokat az ellenőrzési mó dokat, intézményes formákat, amelyek ga ranciát jelenthetnek ahhoz, hogy nem vá lunk olyanokká, mint elődeink voltak. Moz galmunknak, amennyiben szabadelvűnek vallja magát, nem ideológiákat és elmélete ket kell gyártania, hanem ezeket az intézmé nyes ellenőrzési formákat kialakítani. Jelen vagyunk a parlamentben, a kor mányban, az önkormányzatokban, az álla migazgatási szervekben. Olyan helyen, ahol a döntéseken és végrehajtásokon túl ezt az ellenőrző funkciót elláthatjuk és szorgalmaz hatjuk. Ne legyünk idealisták, ezeknek a me chanizmusoknak a kialakítása nem megy egyik napról a másikra és nem jó szavak kérdése. A hatalom csúcsán levő meghall gathatja ugyan a jó tanácsot, de ha nem ütközik ellenállásba, azt teszi, amit akar. Ezért kell ma rendezni sorainkat, meg erősíteni a szervezeti keretünket, hogy haté kony ellenerő lehessünk mindenfajta túlka pásokkal szemben. A demokrácia kérdése nem szűkíthető le csupán egyetlen problémára pl. az önkor mányzatokra, vagy pl. a nemzetiségi kérdés re. Hozható olyan önkormányzati törvény, amely a legdemokratikusabb, ha ellenében olyan gazdasági kényszerítő intézkedések, állami direktívák érvényesíthetők, amelyeket képtelen kivédeni. Ugyanez érvényes a nemzeti kisebbségi kérdésre is. Hiába le szünk résen, hiába védjük ki az ellenünk irányuló szólamokat, ha a gazdasági szak ágazatok intézkedéseivel szemben tehetet lenek leszünk, és gazdaságilag válunk ki szolgáltatottá. Felkészületlenségünk bizo nyítéka az a kisebbségi ideológia, amely csak a „nemzetiség” szóra figyel, miközben száz meg száz területe van annak, hogy öntörvényű létezésünket kétségbe vonják. Jó lenne eljutni ahhoz az állapothoz, amikor Tóth Károly ha valami sérelem ér, nem pusztán azért tiltakozom, mert engem sérelem ért, hanem azért, mert valaki, valahol jogot sértett, és ezt máshol, másai is megteheti. Ez az igazi ki sebbségi tudat. Ez az a kisebbségi tudat, amelyre majd büszkék lehetünk. A háború utáni jogfosztottságunk sem azért volt tragi- kuss, mert minket sértett, hanem mert jogot sértett, és Szlovákia társadalmának jogtuda ta annyira lealacsonyult, hogy ezt képtelen volt bevallani. Ha kisebbség, vagy a kisebb ségi politázálás tud valamit mondani a több ségi szemlélettel szemben, akor ez az. Rendkívül fontos szerep ez, és hálátlan sze rep. Hiszen egy kisebbségi politikai erő lehe tőségei és cselekvési köre messze elmarad a többségitől. De éppen ezért, erejét csak azzal növelheti, ha minőségében, elveiben, következetességében, szélesebb látóköré ben, rugalmasságában, racionalizmusában tud többet és mást mondani. És ennek az útja nem a sérelmek puszta felhánytorgatá- sa, sérelmi listák készítse, hanem annak az elérése, hogy újabb sérelmekre ne kerülhes sen sor. Hogy a másik fél is megértse és felfogja, jogsértése csalóka magabiztossá gon alapul, és vele is ugyanezt elkövetheti bárki, bármikor, ha a kivédésének mecha nizmusait nem találja meg és nem alakítja ki.
