Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)

1988-07-29 / 30. szám

ELISMERÉST ÉRDEMELNEK--------------------------------------------------- 1988. jűlius 20. — Elnézést a késésért, de tudja, minden gabonatáblát meg kell tekin­teni — jogadott Kaprinay Imre mér­nök, a tudományok kandidátusa, a nagyjödémesi (Veľké Otany) Béke Egységes Földműves-szövetkezet elnö­ke. — Teljes ütemben aratunk, most van éppen elég szaladgálás... — Az idén mintegy két héttel ko­rábban láttunk hozzá a betakarítás­hoz mint tavaly — vette át a szót Estélyi Kázmér mérnök, az efsz nö­vénytermesztést j tiágazat-vezető je. — Elsőként egy hatvanhét hektáros táb­láról Danubiát takarítottunk be, 5,5 tonnás átlagos hektár hozammal. Ha figyelembe vesszük, hogy nem öntö­zött, könnyű talajú területen termett meg ez a mennyiség, elégedettek le­hetünk. •— Bizony, még szerencse, hogy vi­szonylag nagy kiterjedésű, területet vagyunk képesek ellátni mestersége­sen csapadékkal. A 4824 hektár me­zőgazdasági területnek jebből 4 ezer 712 hektárnyi a szántój a 78 száza­lékát — magyarázza ismét a szövet­kezet elnöke. — Mostanában óriási volt errefelé a szárazság. Tulajdon­képpen már vagy egy hónapja nem esett. Április huszonharmadiktm tel­jes ütemben beindítottuk az öntözést, azóta megállás nélkül két műszakban locsoljuk a földjeinket. Az agronómus újfent az aratásra terelt a szót. — Ezerkét százötvenöt hektáron ter­mesztünk búzát, 395-ön árpát, 200 hektáron pedig borsót. Ez utóbbi be­gyűjtésével éppen tegnap végeztünk. Tervünkben három tonna termés be­takarítása szerepelt egy hektár átla­gában. Valamicskével elmaradtunk, de — ismét figyelembe véve a nagy szá­razságot — panaszkodnunk nincs miért. A borsó összterületének több mint a felét (110 hektár] öntöztük, ott terven felüli eredményeket értünk el. A termést FelsőszeVbe (Horné Sa­­libyf szállítottuk a felvásárlóüzembe. A továbbiakban mindenekelőtt a bú­zára kell összpontosítanunk. A már előzőekben említett búzatermő terü­letünkkel kapcsolatban azt szeretném megemlíteni, hogy abból 1055 hektárt öntöztünk. A szövetkezetünk viszony­latában termesztett fajták: Agra, VI- ginta, Hana, Roxana, Danúbia. Ese­tünkben, azt hiszem, a Viginta a leg­­univerzálisabb. Abban nem szoktunk csalódni. Persze, azért nem lehet annyira szigorúan általánosítani. Szá­raz esztendőben például a Danúbia nem szolgál jó terméssel. Tizenhárom saját kombájnja van a Nagyfödémesi Efsz-пек öt-öt E-516-os, illetve E-512-es, valamint három E- 514-es. A gépeket jól előkészítették a „nagy csatára" a gépjavítók: Csam­­bál Imre, Németh György, Süli Ká­roly, Ravasz Tibor és Király József. Igaz, a pótalkatrész-ellátással nekik is voltak kisebb-nagyobb problémáik. S ha valamelyik alaktrészt hosszas szaladgálás után sem tudták besze­rezni, saját készítményűvel helyette­sítették azt. A segítségnyújtásról így szólt az agronómus: — Az idén első alkalommal főttek hozzánk kisegíteni a Jihlavai Gép- és Traktorállomásról, mégpedig két E- 516-ossal. Tavaly a Galántai (Galan­­ta] Gép- és Traktorállomás dolgozói segédkeztek szövetkezetünkben. És van egy nagyon előnyös kooperá­ciónk az Abrahámí Egységes Földmű­ves-szövetkezettel. Tetszik tudni, itt vannak a szomszédban. Nincs szükség semmiféle nagyobb vándorlásra, köl­tözködésre. Tegnap reggel is telefo­náltunk, szükségünk lenne öt arató­cséplő gépre. Ogyszólván perceken belül megjelentek a kombájnok a ha­tárban. Természetesen az ottani szö­vetkezet is bármikor számíthat a ré­szünkről megnyilvánuló segítségre. S módfelett örülünk annak, hogy igazi mesterei szakmájuknak a hozzánk ér­kező abrahámi kombájnosok. Mert ugye mit ér a gép... Ha már a se­gítségnyújtást részletezzük, meg kell Kaprinay Imre mérnök, a tudományok kandidátusa (Tóth József felvétele) \ említeni, hogy a magszállításba a já­rási útkarbantartó vállalat dolgozói is besegítenek, mégpedig három te­hergépkocsival és egy rakodóval. Ez a partneri kapcsolat úgyszintén ered­ményesnek mondható. Viszonzás ré­szünkről télen, legfőképpen a hóéita­­karításnál. A párttagok az aratás folyamán is példát mutatnak a többieknek. Az üzemi pártbizottság elnöke Czadró Károly, aki egyben a szövetkezet al­elnöki tisztét tölti be. — Szövetkezetünkben csaknem 150 a párttagok száma. Az aratás idején 6 ideiglenes pártcsoport tevékenyke­dik, 34 taggal, illetve tagjelölttel. Mi is a küldetése az ideiglenes pártcso­­portoknák? Az emberek közé vinni az idők szavát, fó hangulatot, meg­értést teremteni. Megértetni az embe­rekkel ezeknek a napoknak a fontos­ságát, rámutatni az odafigyelés, a mi­­nőségimunka-végzés szerepére. Az aratási szocialista versenyt új­fent meghirdették mind a kombájno­sok és a magszállítók, mind pedig a szalmabegyüjtők körében. A szem­veszteség első vizsgálói nem széplá­nyok, hanem maga a kombájnos és váltótársa. Majd következnek az ellen­őrző bizottság tagjai. Ai aratási stáb már reggel hat órakor összeül, hogy megbeszélje az előző napi fejlemé­nyeket. A napi elosztás időpontja SZABAD FÖLDMŰVES 'délutánt három óra. Mielőtt határ­szemlére indulnánk, a növénytermesz­tési főágazat-vezető mintegy kiegészí­tésképpen hozzáfűzi: — Háromszáz hektárnyi a napra­forgónk. Tervünkben eredetileg száz hektár szerepeli, de kiszántottuk 150 hektáron az őszi repcét, valamint 50 hektáron a Perkót, így a napraforgó termőterülete kétszáz hektárral meg­növekedett. A 940 hektáron termesz­tett szemes kukoricánkról mindössze annyit, hogy a tavalyihoz viszonyítva kissé lemaradt a fejlődésben... A Kishami-dűlőn zúgnak a kombáj­nok. Anghely József, a Jókai részleg agronómusa a homokos talajra pa­naszkodik: — Olyan ez itt a száraz időben, mint egy sivatag. Még ha egy kicsit erősebben fúj a szél... Es kavics is akad erréfelé bőven. Éppen ezért meglepő az. idei termés ezen a hat­vanhektáros táblán. Közben villog az egyik kombájn jelzőlámpája. Csambál Imrével vál­tunk néhány szót. — Az idei aratásom már a kilen­cedik. Igen, nyolcvanban vettem részt első alkalommal a gabonabetakarítás­ban. Emlékszem, az első masinám egy SZK-5-ös volt. Az az esztendő gazdag terméssel szolgált. Arattam már „öt­száztizenkettessel“ is, most meg a „tizenhatos" a soros. —■ Kooperáció? — A Német Demokratikus Köztár­saságban segédkeztem, a Wittembergi járás egyik szövetkezetével tartunk fenn baráti kapcsolatot. És az ittho­niak közül megemlíteném a Senicat Egységes Földműves-szövetkezetei. Persze, a különbség óriási a mi viszo­nyaink, illetve a senicai viszonyok között. Arrafelé nagyon dimbes-dom­­bős a határ. — Jó nap eddig a mai? — Igen, szépen telnek a tartályok. Meglepően gazdag termés ígérkezik erről a tábláról. A szövetkezet gépjavítója még el­mondja, hogy már két hete megsza­kítás nélkül arat, feleségét és három gyermekét úgyszólván alig látja. Milan Vokurka a Jihlavai Gép- és Traktorállomásról érkezett, az első alkalommal Nagyfödémesre. Már hu­szonnyolc esztendeje kapcsolódik be az aratásba. — Sok-sok vidéket megjártam már. Szlovákiában éppúgy mint Csehország­ban. — Szlovákiában például hol? — Arattam az Érsekújvári (Nové Zámky j, a Dünaszerdahelyí (Dunaj­ská StredaJ, a Galántai. a Nyitrai INitraJ, valamint a Topoľéanyi járás­ban. Ezzel a vidékkel — konkrétan Nagyfödémessel — első alkalommal ismerkedem. — S milyenek a benyomások? — Gyönyörű a vidék, jó a termés. Kellemesek az itteni emberek, s na­gyon szorgalmasak. Jó az elláfás, szó­val tényleg nincs ok a panaszra. — Említett néhány helyet Szlová­kiában, ahol bekapcsolódott az ara­tásba. Külföldön is aratott? — Igen, az NDK-ban, Jugoszláviá­ban és Bulgáriában. A nyári időszak­ban végtelen vándorlások résztvevője vagyok. Mostanában úgy két hónapra vagyok távol otthonról az aratási idő­szakban. Voltak esztendők, amikor három hónapig nem tértem haza a családomhoz. De hát három évtized alatt ezt már igazán megszokta az ember. SUSLA BÉLA A felsüszeli (Horné Saliby) Cseh­szlovák-Szovjet Barátság Efsz 4 ezer 703 hektár mezőgazdasági területtel rendelkezik, ebből 4 ezer 625 hektár a szántó. Az idén 1850 hektáron ter­mesztettek kalászos gabonaféléket, ezer hektáron szemes kukoricát, 400 hektáron silókukoricát, 600 hektáron lucernát, 360 hektáron cukorrépát és 100 hektáron lencsét. A szántóterü­letet jelenleg mindössze 1094 hektá­ron tudják öntözni, ez pedig nem ke­vés gondot okoz. Az öntözés hiánya a hektárhozamokon is meglátszik. Jö­vőre már jobb lesz a helyzet e téren, a tervek szerint ugyanis 3 ezer hek­tárt tudnak majd öntözni. Az idén az aratást július 11-én kezdték. A részletekről Szabó Dá­niel agrármérnök, efsz-elnök tájékoz­tatott, miközben a szövetkezet szék­háza előtt szinte percenként elzúgott egy-egy gabona-, illetve szalmaszállí­tó traktor vagy tehergépkocsi. — Az idén 11 saját — 8 E-512-es és 3 E-516-os — és kilenc vendég­kombájnnal — öt E-512-es, egy E-514- es és három E-516-os géppel — dol­gozunk. Rendelkezésünkre áll még 7 szalmabegyűjtő, egy HON típusú ka­­zalozó, hat kölcsöntraktor a Galántai (Galanta) Gép- és Traktorállomásról és három tehergépkocsi a helyi nem­zeti bizottságtól. A vendégkombájno­­sok összesen tizenkilencen, az Uher­­ské Hradište-i Járásból érkeztek. Kö­zülük tizenegyen az alsószeli (Dolné Saliby) részleg egyik szociális épüle­tében, tizenhármán pedig Felsőszélül, a sportegyesület pályáján sátrakban vannak elszállásolva. Az étkeztetést úgy oldottuk meg, hogy a kombájno­­sokat ebédre és vacsorára a szövet­kezeti étkezdébe szállítjuk, hogy nyu­godtan, kulturált körülmények között fogyaszthassák el az ételt. Mivel az idő bennünket is sürget, és aratásnak folyamatosan kell haladnia, ezért hát nem egyszerre jönnek étkezni, hanem két csoportban. Míg az egyik csoport étkezik, a másik arat, aztán felvált­ják egymást. Az esetleges műszaki meghibásodások elhárítását szerviz­­kocsik végzik. Az aratást a tavaszi árpa aratásá­val kezdtük, melyből összesen 350 hektár van, s a Jaspíson kívül „Pe­run“ és „Orbit“ fajtát termesztünk. Búzából Danűbiát, Vigíntát és Irist vetettünk, mintegy 1500 hektáron. Ár­pából 5,4 tonna, búzából pedig 5,7 tonna a tervezett átlagos hektárho­zam, s az eddig elért eredményekből következtetve nem lesznek különö­sebb problémáink a terv teljesítésé­vel. A gabonát, ha к nedvességtartalom megfelelő, a Mezőgazdasági Termény­felvásárló és Ellátó Vállalat galántai üzeme felsőszeli részlegére számítjuk. Ha pedig a gabona a megengedettnél nagyobb nedvességtartalmú, saját magtárainkban kezeljük. A vetőmagot tisztítjuk és szintén saját magtá­rainkban tároljuk. Az aratás zökkenőmentes végzése érdekében minden délután ülésezik az aratőbizottság, melynek feladata az aratás értékelése, a kombájnosok tel­jes ellátásának szervezése és minden ezzel a munkával kapcsolatos teen­dők tervezése és ellenőrzése. Az ara­tók a minőség és a learatott gabona mennyisége szerint külön jutalomban részesülnek. A tájékoztatás után Szabó Dániel mérnökkel, a szövetkezet alsószeli részlegére mentünk, ahol éppen a jas­pis fajta tavaszi árpa aratása folyt. Az árpatáblán komótosan haladtak a kombájnok, melyeket traktorok és te­hergépkocsik kísértek. Maggal telt kocsik térültek-fordultak. Forróság, por, friss szalma illata mindenütt. A táblaszéli fasor árnyékában kombáj­nosok pihentek. Babos Sándor, Major Vladislav és Pavel Masár éppen Polák Ernőt, Bonde Zoltánt és František Dobrýt váltották fel. A pihenőkkel az aratásról, az egyes táblák közti ho­zambeli eltérésekről, az Időjárásról és arról beszélgettünk, hogy bizony a nyár az aratóknak nem éppen a kellemes pihenés, az üdülés időszaka. — Mi decemberben „nyaralunk“ — mondta Major Vladiszlav, aki egyéb­ként mint traktoros dolgozik a szö­vetkezetben. — Tavasszal szántunk, nyáron először itthon, majd a nekünk segítőknél aratunk, majd az ősziek betakarítása következik, úgyhogy csak az év végén pihenhetjük ki magun­kat úgy igazánből. — Azért mi is kivesszük részünket a nyárból és még le is bámulunk — élcelődött Babos Sándor. Az ellátásról is csupa jót mondtak. — Itt minden nagyon jó, minden­nel elégedettek vagyunk — szólt oda egy szőke hajú, kék szemű cseh fia­talember. akinek, sajnos, nem sikerült feljegyeznem a nevét. A gabonatábla másik végében há­rom középiskolás lány guggolt a tar­lón. Kezükben füzet és ceruza. A szem­­veszteség ellenőrzésénél és a szállító­­levelek kiírásánál segédkeztek. — Összekötjük a kellemeset a hasz­nossal: napozhatunk Is meg pénzt Is keresünk — mindta vidáman Patócs Gyöngyi. Segítőtársai Seres Katalin és Szombatit Katalin. Ök úgy döntöt­tek, hogy az utolsó nyári szünet két hetét, így, munkával töltik. Mindhár­man alsószeüek. A szövetkezet felsőszélt gabona­földjein is szétnéztünk Ezen a részen az aratáson kívül már végezték a szalmabegyűjtést is. Igaz, a riport két héttel ezelőtt készült, s azóta már változtak is az aratás eredményei, mégis úgy gondo­lom, érdemes megemlíteni az akkori legjobb eredményeket elért aratópáro­sok nevét. Ivan Krajčík és Ladislav Madový 38 hektárról E-516-os géppel 201,4 tonna, Bugár László és Mézes Ferenc 30 hektárról szintén E-516-os­­sal 164,8 tonnát, Babos Sándor és Polák Ernő 29 hektárról E-512-essel 150,8 tonnát, Czafik Pál és Kertész Lajos pedig 25 hektárról E-512-essel 132 tonna gabonát aratott le. Ök és az aratásnál dolgozók, segéd­kezük csak dicséretet és elismerést érdemelnek. P. E. HATÁRSZEMLÉN EGY GÖMÖRI SZÖVETKEZETBEN Július 2—4: viharos erejű széllökésekkel kísért felhőszaka­dás és jégverés pusztított — főleg a beérett gabonában okoz­ván számottevő kárt — a Hosszíiszói (Dlhá Ves) Egységes Földműves-szövetkezet határában. Július 5: eddig ismeretlen okokból kigyulladt az egyik szé­natároló, és 21 tonna ló minőségű szálastakarmány vált a lángok martalékává. Július 7: az Állami Biztosító rozsnyői (Rožňava) kirendeU- ségének dolgozójával, valamint az efsz növénytermesztési főágazat-vezetőjének kíséretében egy „rázós“ határszemlén vettem részt. Délelőtt fél kilenckor indultunk útnak a Skoda személy­gépkocsival. A volán mögött Bányász János, a fiatal ágazat­vezető foglal helyet. A nap heteditiagával süt, a hőmérő hi­ganyszála 30 Celcius-fok fölé kúszott. Szakad rólunk a verí­ték. Nagyot sóhajtunk, amikor elhaladunk a domical csepp­kőbarlang bejárata előtt és rákanyarodunk az ltt-ott „eltü­nedező“ mezei útra. A Fehérföld-dűlőn hófehér virágvitoriákat bontva szépíti a tájat a gyomtól mentes mák, amelyből összesen 57 hektárt vetettek az idén. Mellette vörösherét érlel a napfény. Arrébb szemet gyönyörködtető kukoricatábla vonla magára a figyel­met. Az őszt keverék után vetett silókukorica ts szépen fej lődik. (Különben 170 hektáron termesztenek siló-, Illetve 100 hektáron szemes kukoricát. Általában minden esztendőben ilyen szépen fejlődik, a tetemes kivédhetetlen vadkártétel miatt azonban mégsem leli igazi örömét benne a tagság.) Ä néhány kilométerre lévő, 81 hektáros, Kerepesi elnevezé­sű búzatáblát nem kerülte el a nemrégi vihardúlás. Pedig itt várták a legígéretesebb hozamot. A földhöz lapuló, búsuló kalászrengetegből csupán néhány szál pipacs mosolyog felénk. A 62 hektárnyi, Hosszú nevet viselő táblán surguló Danubiá­­nak mintegy harmadát tette tönkre a jég. A nyomasztó látvány után — mintegy pihentetőül — egy 30 hektáros földsávon reményteljesebb kép fogadott bennün­ket. A vetőmagnak termesztett rozsos-bükköny Jó pénzen értékesíthető gazdag termésének láttán kicsit felléiegzünk: legalább ebben nem tettek kárt az égi elemek. Lekenye (Bohuiíovo) felé közeledve gépek hadával talál­kozunk. A 120 hektárnyi zabos-borsó tavaszi keveréket szilá­­zsolják. Bartók János egy E1—303-as rendvágó kaszálógéppel, Lőrincz László egy SPS—420-as, Tóth Lajos pedig egy SPS— 35-ös felszedő-szecskázó kombájnnal rója a dűlőt, mellette öt kiszolgáló teherautó forgolódik. Megyünk tovább. Egy JuhnyáJ közelít felénk, nyomában Веке László juhásszal, aki a nagy hőségre panaszkodva el­mondja, hogy a vályúkban kevés a víz, az állatok csak a hűvös, bozótos iránt „érdeklődnek“. Otbaesik a kertészet, hát Ide is betértünk néhány percre. A fólia alatt szép a paprika. A trópusi sátrak közötti tér­ségeket pedig magas „dudvakultűra“ ékíti. Hiába, kevés a kézi munkaerő. Mindössze öt-nyolc asszony dolgozik a kert­­telepen. Kevés ez nagyon... Arrébb egy 16 hektáros területen szomorú árpakalászok. Leszakítok egyet közülük, és megszámolom benne a magokat, összesen 28-at találok! 6, micsoda hozammal fizethetett vol­na... A csoltól dColtovo) határban az 51 hektáros Rét en érlelődő „Hana“ búzafajta ítéltetett totális puszlulásra, pedig öt tonnán felül ts megadta volna hektáronként Innen a vadregényes szillcei karsztfennsfkra kapaszkodik fel velünk az autő. Borzován (Silická Brezová) végighajtva egy teremtett lelket sem látunk. A falu népe a határban Szorgoskodik. Az utolsó hektárokon szárítják-gyfljtögetlk a szénát. Egy hatalmas rétnek a lapos felén erőgépek forgatják, sorolják, bálázzák, a meredekebb részeken pedig asszonyok és férfiak gereblyezik, villázzák és rakják a pótkocsikra a , kérődzőknek való „eledelt“. További utunk mentén itt is,, ott is frissen rakott szénaboglyák. A hatalmas kiterjedésű rétsé­­get-erdőséget a legváltozatosabb terepviszonyok jellemzik El­hagyatottnak tűnik a zordonságában is vonzó vidék, bár min­denfelé emberekkel találkozunk. Ebédidőre — többtucatnyi kilométer megtétele után — vis­szatértünk az efsz székhazába, amit távollétünk alatt körbe­járt az árnyék. Állunk a júliusi kalászérlelő fényzuhogásban. Felnézek az égre. Most nem tornyosulnak fölöttünk rosszat sejtető felhők. Bányász János mégis a pusztító vihar riasztó lehetőségének veszélytudatával hordozza körül fürkésző tekin­tetét a látóhatár peremén. A (részben már) beérett (710 hek­tárnyi) gabonatermés számottevő része (30—35 százaléka) már az elemek dézsmája lett.­­KORCSMAROS LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom