Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-30 / 52. szám
i 1988. december 30. SZABAD FÖLDMŰVES Karácsony,Szilveszter napla, húsvét, születés- és névnapok — klsebb-nagvobb Ünnepek, amikor környezetünknek. a terítéknek, s kicsit nekünk magunknak is mássá kell válni. Sajnos azonban rohanó világunkban az ünnep- és hétköznapok nem egyszer összefolynak, semmiben sem különböznek. Nincs Időnk megpihenni. ünnepi díszbe öltöztetni az asztalt, a lakást, a gyerekeket és önmagunkat. Szegényebbé, szürkébbé tesszük így életünket. Közben nem vesszük észre, hogy belül stvárabbá válunk, s ami e legfőbb ba|, fiainkat, lányainkat is megfosszuk ez ünnepnapok hangulatától. Nem tanulták meg otthon mit Illik Ilyenkor főzni, készíteni, milyen legyen az ünnepi asztal, hogyan lehet feldíszíteni. Pedig a lányokban megvan az érdeklődés. Ezt bizonyftiák s Dunaszerdahelyi (Dunajská Strede) Járási Pionírház dolgozóinak tapasztalatai Is, akikhez a ünnepek előtt kopogtattam be. — Piontrházunkban évek óta működik a Lányok klubja, melybe e gyerekek maguktól jelentkeznek — mondotta Pálinkás Károly Igazgatóhelyettes. Itt a kézimunkázás. a főzés, sütés mellett az ünnepi Agonás Aliz osztályvezető Mivel díszítenétek a szilveszteri asztalt? utcai alapiskolába az orosz konyha hetére. A virágkötészetben is szerénynek koll lennünk. Mezei virág, leveles ág persze mindig akad. — Mivel díszítenétek a yszilveszteri asztalt? — tettem fel a lányoknak a kérdési. Kicsit haboznak, de utána sorolják, hogy mi mindent és hogyan kombinálnának össze. Mikor elakadnak, a pionírház dolgozója, Jana Liššaková kisegíti őket. Elmondja miképpen lehet egyszerűen és gyorsan ízléses virágtáblát készíteni. — Egy alacsony tát alját ujjnyi vastagon töitsük ki gyurmával, s ebbe ízlésesen elrendezve tíjzzük bele a kiválasztott gallyakat, száraz virágokat, majd az edényt öntsük ki gipsszel. A gipszből a fenyögaliyak a bogyós ágacskák elegendő nedvességet nyerhetnek, s egyúttal fokozza a téli hangulatot. A 'kopár ágakat fehér Latexszal ts lefesthetjük, különféle tésztából készült figurákkal, fenyőtobozzal díszíthetjük. A tál, helyett kisebb tököt is felhasználhatunk, ezt azonban csomagoljuk ezüstpapírba. Az ünnepi jelleget egy szál vörös gyertyával még jobban kihangsúlyozhatjuk. A tőkből még az élő virágok is elegendő nedvességet kapnak. Az elrendezésnél elsősorban arra ügyeljünk. hogy élón növényt — virágot, szárítottál ne kombináljunk. asztal megtérítését, díszítését, a felszolgálást is megtanulják. Hasonló lehetőségeik vannak a Nagymegyer (Caiovol és a Somor|a (Samorin) környéki pioníroknak ts. Mindkét városban ■működik hasonló klub. A Duna. szerdahelyi járási Könyvtár dolgozólátói, Bereck Zsuzsától — aki önzetlenül már eddig is nagyon sokat segflett, — a lányok elsajátíthatták a' virágkötészet, az Ikebana készítés elemeit. Az általunk szervezett járási, valamint a kerületi versenyeken pedig összemérhetik tudósukat. A rendszeres klubtevékenység. — elsősorban Agonás Aliz osztályvezető érdemeként — azonban csak néhány éve folyik. A járás 30 alapiskoláié közül 13 iskola ötödikes—nyolcadikos lányai látogatják. Eredményeként tavaly tölünk került ki a kerületi gvóztes. Elfogultság nélkül állíthatom, hogy a lányok vetélkedője egyike a pionírmoz^ galom legszebb, legizgalmasabb versenyeinek, amely |á*ékossága ellenére az életre nevel. — Az ünnepek előtti klubfoglalkozáson karácsonyt, újévi aszta] díszítésével, figurák készítésével. sütésével foglalkozunk — veszi ét a szót Agonás Aliz osztálvvezetó. Az alapanyagokat a sütéshez, az tkebanakészítéshez a lányok maguk hozzák. Beszélgetésünk közben a városi gyermekotthonból két barna. mosolygós kislány érkezett, Lakatos Angéla és Zsanett. testvérek, mégpedig Ikrek. 6k ts szorgalmas látogatói a klubnak. Kissé elfogódnttá válnak, mikor közlöm velük, hogy az újságban fognak szerepelni. Később azonban elmondják, az ünnepeket és a szünidőt a gyermekotthonban töltik, s azt, hogyan képzelik el az ünnepi asztalt. Míg a többi gyerek a sütéshez, főzéshez otthonról hozza a cukrot, lisztet, sütőport, a tejet, a lekvárt, ők a szakácsnéniktől kérnek. — Safnos, a pionírháznak nincs meg arra a lehetősége, hogy megvásárolja a szükséges élelmiszereket. Nehéz is volna vele „elszámolni", mert a főzés után bizony elfogy a palacsinta, a sütemény. Mivel a szülőket sem akarjuk nagyon megterhelni, ezért többnyire csak olcsó, egvszerú ételeket készítünk. A húsfélékkel csak elméletileg foglalkozunk. Eljárunk viszont az Agrofrtgorba a dunaszerdahelyl Hviezdoslav Szilveszteri kompozíció ' 'V. ŕ i — Sajnos, vágott virággal ritkán tudunk dolgozni. Anyagi lehetőségeink korlátozottak. így szegfűhöz, gerberához — a drágább virágokról nem Is szólva — csak alkalomadtán jutunk hozzá, pedig a kerületi versenyeken gyakran kall Ilyen virágokat rendezni — veszi át a szót Agonás Aliz. A követelmények ott nagvon szigorúak. A lányoktól fejlett esztétikai érzéket várnak el. Centiméterre mérik a teríték elhelyezését, a különféle virágokhoz meg kel! találni a megfelelő vázát, s bizony nem kellemes meglepetés, ha számukra ismeretlen „alapanyagokból“ kell felépíteni a kompozíciót. A fiatalság, a jövendő háziasszonyok esztétikai nevelését, „gazdasági" ismereteit viszont nem 16 elhanyagolni, mert később, ba máshol nem is, de a jövendő családi körben, hiányozni fog. Tudtommal a Szlovákiai Kertészkedök Szövetsége eszmeinevelő munkájának része az ifiúsággal való törődés is, ezért - nem tartom elképzelhetetlennek. hogy lehetőségükhöz mérten virággal, zöldséggel támogassák a pionírházak ilyen irányú klubtevékenységét. (P. R.) A Lakatos ikrek (A szerző felvételei) A bogrács A tartósabban szabad ég alatt tanyázó ember nem lehet meg valamiféle főzőedény nélkül. E célra pedig a legalkalmasabb az egyfölfl edény, ami ágason, szolgnfán háromlábon akasztható a tűz fölé. és vízhordástól kezdve lószerével mindenre fe'használható. Nem Véletlen, hogv a mf bográcsunkhoz hasonló edényeket használnak mindenütt a kerek világon A 16 bogrács sohasem túlméretezett. A vándoremheré kisebb Formája Is a használat során alakult; A hegyi ember ■ЁвнаиакпопмайпиЯЙ univerzális, félgömb aljú. párhuzamos oldalú üstöt használ, emfg a laposabban domborított fenekű, kifelé szélesedő peremes edény a síkvidéki pásztoré'. A vizek partján, ahol sok levet főztek, szinte vízszintes az edény feneke, s befelé dől az oldala, hogy jobban forogjon benne a fövőlé. Alkalmi főzéshez mind a három forma megfelel, mégis talán a széles szájú, síkvidéki típus a legsokoldalúbb. Ebben éppúgy főzhető halászlé, mint öreglebbencs, míg a halfőzöüstben óhatatlanul megkocsonvásodik egy kissé az utóbbi. Hajdan rézből készítették, sokan ma ts erre esküsznek, és nagypénzen csináltatnak ilyet nyaralójukba. Csakhogy a réz mérgező! Még a sárga is! A tömeggyártás kezdetekor jött divatba a vasbogrács. Ebben azonban, ha állni hagyjuk, vasízt kap az étel, és a bogrács hamar megrozsdásodik. Gondozása külön tudományi Napjaink bográcsa zománcozott, vékony vaslemez. Ez Igen föl bevált, csak arra kell ügyelni, hogv földhöz ne vág|uk. le ne pattogjon a zománca. No meg arra, hogy könvnyen odakap benne az étel. Ezért a vékonyfalú bográcsokban pirítani, pörkölni csak az kezdjen, aki nagyon tud bánni a tűzzel. Ezen a bajon úgy segíthetünk, ha eleink bográcsát magunk elé idézzük. Honfoglaló őseink — bár ugyancsak kitűnő kovácsok voltak — cserépbográcsot használtak szállásaikon. A patagonok pedig agyaggal bélelték és újra kiégették a spanyoloktól vett vasbográcsokat. Ahol csak egy kicsit is kötött a talaj, s engedi, kenjük be sárral a bogrács fenekét. Ha van ideje tisztességesen megszáradni, úgy akár napokig Is használ, ható. A bogrács alatt a láng. s a parázs hevének szabályozása a mesterség csúcsa. (Állatvilág 88/4) У «. 9 Az egyik legismertebb „időjósunk“ — a zöld levelibéka (A szerző felvétele)] és népi időjóslások „Katalin locsogás, karácsony kopogás“ — mondogatta november 25-e táján nagymamám. Mátyás napja előtt azzal fenyegetőzött: „Mátyás, ha leget nem talál, csinál" (Tegyük még hozzá, hogyha talál, akkor ront.) Március közepén pedig jött Sándor, József, Benedek, akik „zsákban hozták a meleget". A négy évszak szinte minden feles napjára tudott valami régi parasztregulát. Persze 5 már hitte is, nem is, Így a rádióban sohasem mulasztotta el meghallgatni az időjárás előrejelzését. Nyugdíjas korú néprajzkutató barátom pedig Luca napjától /december 13.) karácsonyig még most is mindig feljegyzi hányadik napon milyen volt az idő, hogy a következő év hónapjainak időjárására következtetni tudjon. Állítja persze, hogy nála ez csak „szakmai érdeklődés“, de januártól, decemberig ha esett, ha fújt л Luca-náptár „mindent előre jelzeit“, s jaj volt annak, aki ezt kétségbe merte vonni. A magyar nép körében még a közelmúltban is több száz időjárással kapcsolatos szólásmondás, parasztregula forgott közszájon. [Milhoffer Sándor f 1869—19451 kecskeméti gazdaságtörténész 523 ilyen szabályt, parasztregubH gyűjtött össze.) Ezek egy részét még a mesterséges holdak, számítógépek ко* rában sem kell megmosolyogni, hiszen az év folyamán a meteorológiai jelenségekben bizonyos periodicitás kétségkívül megfigyelhető. Évszázados tapasztalatok, helyes megfigyelések alapján tudták a régiek, hogy Gábor napján I március 24.) kell a káposztát elültetni, a következő napon (Gyümölcsoltó) kell a gyümölcsfákat oltani, március 29-én van a mák, május 2-án az uborka, 6-án a bab, a lencse vetésének az Ideje. A Pongrác, Szervác, Bonifác, s tíz napjára az Orbán bizony csaknem mindig fagyokat „hoz”, nemhiába nevezik őket fagyos szenteknek. S bizony a „negyvennapos“ kora nyári, Medárd napi esőzéseknek is megvan a tudományos magyarázata. I Ilyenkor jelentkezik ugyanis Közép-Európában a nedves légtömegeket hozó nyári monszun.) Iván napjáról fjúntus 24. j pedig azt tartotta a parasztreguta, hogy a gabona gyökere megszakad, már nem „nö“ tovább, csak érik — egészen Péter-Pálig, amikor eljön az aratás ideje. A Sarolta napi j július 5.) esőről úgy hitték, árt a dió- és a mogyorótermésnek. A Margitot /július 13.) és Illést tjúlius 20.) hírhedt zivatarhozó napoknak tekintették. Vihart hoz a Mária-Magdolna f július 22.) és a Jakab (július 25.) is. S bizony gyakran előfordul ilyenkor egy-egy nagy égiháborfu Persze ez nem csoda, hiszen a július amúgy is a legzivatarosabb nyári hónap. A paraszti hagyomány a hosszabb távú jóslásoktól sem Idegenkedett: Ha Lőrinc napján Jagusztus 10. j szép az idő, hoszszü lesz az ősz; Vencel napján Iszeptember 28-án), ha nem esett, akkor szép tavasz volt várható. Azt is mondogatták, ahányszor Vencel napja előtt fagy, annyiszor fagy majd tavasszal, május 1. után is. Ha Mihálykor [szeptember 29.) megdördül az ég, akkor az szép őszt, de egyúttal kemény telet is jelent. Persze a „hétköznapi időfárds-változásokon túl sokkal in-’ kába az érdekelte a gazdát hogy milyen termést hoz az év — Jörincse" lesz-e a dinnye, a körte, tiszta lesz-e Márton napján az ég, mert ha igen, akkor esztendőkön át elegendő bor lesz a pincében. De óvakodtak is a derűlátástól: „János napfa előtt ne dicsérd az árpaterméstl“ — tartotta a régi csízió. A pásztoremberek, a vízenjárók, a pákászok a vizek, a rétek élőlényeinek, a háziállatoknak a magatartásából próbáltak az idő alakulására következtetni. Hideg telet jósoltak, ha a vándormadarak korán elköltöztek, ha a mókusok sok fenyőtobozt gyűjtöttek, ha a mezei pockok mély lyukakat vájtak, ha a darazsak még októberben is ,/ajzottak". A hollókárogás, az élénk verébcsiripelés, a kutyák nyugtalansága, valamint, ha a juhok nem akartak az akolból kimenni a szabadba, mindmind hóesést jósolt. Ha pedig februárban a Gyertyaszentelő előtt megszólalt a pacsirta, az nem sok jót jelentett. Azt tartották, hogy „utána még sokáig fog hallgatni“, tehát marad a tél. Hideg tdót jósoltak a vontatottan ugató rókák, a dél felé húzó vadludak, a pofájában vackára szalmaszálat hordó sertés, s a kacsák, ha önszántukból bementek óljukba. A vakaródzó kutyát,'az álmos, lusta macskát, az ordítozó szamarat. a porban fürdő madarakat látva, a levelibéka brekegését hallva azt tartották, eső lesz. Ha pedig a gólya betakarta fiókáit a fészekben, d madarak elrejtőztek, a halak kiugráltak a vízből, a pókok fejjel lefelé ültek hálójuk sarkában, hangyáktól feketéllett a bolyok kijáratának környéke, akkor nemsokára meqdördült az ég, vihar, zivatar jött. Szép meleg időt jelentett, ha a juhok hegynek felfelé legeltek, a szentjánosbogarak Rámpásai“ élesen világítottak, a madarak a sekély vízben vígan fürödtek. Ezeknek a hiedelmeknek a döntő többsége minden bizonynyal a babonák világába tartozik, koholmány. Egyik-másik állatfajról azonban ismert, hogy egyes meteorológiai jelenségek beálltára már korábban reagálnak. Például a vizek partián élő vérszívó légy, az esőt hozó pacsik valószínűleg a levegő megnövekedett páratartalmától függően, a nyári zivatarok előtt sokkal szemtelenebb, aktívabb, mint máskor, INem véletlenül kapta tehát nevét!) (pomichal) i
