Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-30 / 52. szám
4 SŽABAD FÖLDMŰVES 1988. december 30. ’Az utóbbi Időben mind többet ballunk-olvasunk növekvő szeszesital-fogyasztásunk etikai, szociális, valamint egészségkárosító hatásáról, nem kevesebbet a' szakmában dolgozók megtollasodásáról, a pro-kontrák szélmalomharcáról. Tudjuk, hogy at alkohol-átok, Allah-ftakat kivéve, szinte valamenynyiünket sújtja, hanem közvetlen, hát közvetve: a civilizáció kezdete óta kísérti az emberiséget. Már a bölcs Salamon király ts intett ellene: „Ne légy azok közül való, akik borral dőzsölnek ... tobzódnak.“ lám a felséal intelem napjainkban ts mily időszerűt Ügy vélem, hogy nem az alkohollal van a baj, hanem a mértéktelenséggel, hiszen a humanista kultúrák, mint a zsidó, valamint a kereszténység beépítette a vallást szertartásba, az étkezési szokásaikba, amivel lényegében szabályozták is a fogyasztását, napjainkban az államférfiak ts borral köszöntik egymást, jeles ünnepkor az ország népét... Itt el kell hogy mondjam, az eddigi kemény és drasztikus szesztilalmak rendre zsákutcába vezettek, gondoljunk csak a huszas évek Samu bácsijának fáz 'Államok) drákói szigorára, vagy a közelmúltban Iván bácsi fa Szovjetunió) „száraz övezetes intézkedésére, rendeletére“... Szorgalmas statisztikusaink kimutatták, hogy az élelmiszer-vásárlásaink alkalmával minden száz koronából 20—25 koronát szeszt tartalmazó italra költünk, és hogy rengeteget hagyunk a kocsmában-vendéglöben; ahol ráadásul minden harmadik „ügyfelet" meg is lopják rövidméréssel, árdrágítással — állítják az ellenörök. Rát elárulom, hogy utánajártam á fentieknek: egy közelmúlti napon fsajnos, nemcsak egyszer,aminek fej- és gyomorfájás lett a következménye, „kifordított“ zsebekkel...) jó nagyot bóklásztam Komárom (Komárno) néhány hírhedt-nevezetes kocsmájában. Sajnos, azt láttam-tapasztaltam, hoay revizoraink megállapítása jócskán sántít: nem igaz az, hogy mindpn harmadik kuncsaftot meglopják, dehogy! Minden tizediket nemi Főleg, ha az illető Ismerős, törzsivó az ürge, borostás munkásruhában költekezik, húzzák le a sápot a csálingerek f pincérek, pincérnökj. persze, akad közöttük mértéktartó ts, de nem ez a jellemző. Viszont, ha idegenként s angolos öltönyben betérve e nem mindig leánydiom közegbe, garancia a tisztességes vendéglátásra... Első utam a Forró kocsmába vezetett, ami részben a hajógyári, valamint a környéken lévő Ipari üzemek dolgozóinak nyújt „oltalmat“, fizetésnapokkor naponta 8000—10 000 korona vándorol Bacchus perselyébe —< tájékoztatott egy jómodorú űriasszony, a felszolgáló —, és, hogy a téli hónapokban inkább a rövidital „megy“, napi 16—20 liter, meg 2—4 hektó sör; nyárt idényben ellenben 8—10 ilyen hordót kell csapra verni, amit egyébként 6 maga ts sokait. Meg is jegyezte: nem kevesen úgy várják a tízórai nyitást, mint hívők a Messiást... A Minibisztró fa neve ne tévesszen meg), tágas és Jövedelmező“, ugyancsak a hajógyáriakat, a cipőüzemieket, no meg a közelben lakó ráéröket, szabad- és másnaposakat — akik szentül vallják „eb marását kutya szőrivel kell gyógyítani“ — veszi szárnya alá. Itt a felszolgálók, nagyobbára ifjú hölgyek — az egyik becsületes s korrekt asszonyt kivéve — kacérul „bátrak", náluk a borovicska, rum s miegymás rendre jóval a csík alatt hullámzik, a sörös kriglikből is két-másfél újjnyl hiányzik. A Bisztró (egykori Pipa}, a belváros egyetlen csehója, a forgalmára bizonyára nem panaszkodhat. Idősebbek, fiatalok, pénzes palik. „hölgyek“ idözgetnek el, valamint,a szolgáltatóiparban tevékenykedők ugornak be sörre, pálinkára, talán egyéb „ügyintézés“ is bonyolíttatik... A régi szép időkre csupán az épületrész patinája emlékeztet. A Kristály, a néhai kávéház esetében érvényt nyert ama mondás, hogy prímásból lesz a bőgős... Kocsmává alacsonyodon. A derék ■ dokkmunkások törzsfészke, ahová a kisparolinos oflcirek, s egyesek úgy tudják, hogy olykor-olykor a lazább erkölcsű nők, úgyszintén bebetérnek, akik aztán „vadászgatnak“ egy-egy jobb falatra — hadd jegyezzem meg. hogy a kikötő minden hónapon 10-én fizet. S urambocsás, a sportolók, valamint a szurkolók ugyancsak a Kristályban vitatják meg a ringben-pályán történteket. A matrózok sem kerülik ki... A fölszolgáló hölgyek itt ts elegánsak mint a többi kocsmában, bundában jönnekmennek haza. „Nagyvonalúak“, nem bíbelődnek a pontossággal, mármint az italszinttel... ha szól. az ember: fölöntik a poharai, de ki az a merész fickó? Nem sok akad... Bár a grund kíhozatala láttán gyakran morog a társaság, azonban közöttük marad a szó... A Ttzenötös a ptacnapokon az igazi, főleg szombat délelőtt emlékeztet Makszlm Gorkij világára, ekkor még szociológiai tanulmány céljából is megérdemli a vizitet. A föurak sem szamaritánuskod(hat)nak, mert hetente csak kétszer tart a vásár, s nekik élni kell valamiből, a fizetésük nem ér az égig.., ’Az előzőekben azt írtam, hogy csupán minden tizedik vendéget nem rövidítenek meg, kérem, ezt a kimért italok fogyasztóira szíveskedjék vonatkoztatni. No, de lássuk a medvét: a ,'fobb" helyeken a féldecis poharakba, féldeci pálinkaként 44—46 grammot töltenek, így mtnden egyes literes fiaskón 100 grammot, azaz 1 decilitert „spórolnak", ami kb. 10 korona, napi 15 üvegen mondjuk 220—230 korona. A sör talán „gazdaságosabb“: a sörös kriglikbe csapolt 430—435 gramm, vagyis 4 deciliter és 3—3,5 cl, itallal elégedett a publikum, noha nem ritka a 400 gramm, vagy az annál is alacsonyabb mérés. így fa 430—435 grammosat véve alapul) tehát hektóként mintegy 15—16 liter marad a „szorgalmas" vendéglátónak. Napi (télen) 3 hektoliter esetében ez 45—50 liter, nem kevesebb, mint 100 korsó Múlt... és jövő(?) sör; 5,40 koronával számolva kb. 550 korona, ehhez még ugye egy kis fekete is jön, adagonként cirka 2 grammos „takarékossággal“ a 100 koronát is elérheti. Summa summárum 870 880 csehszlovák korona; kettéosztva f minden második nap, általában ketten szolgálnak), no meg a főnöknek hagyva, fejenként, másnaponként úgy 300 koronára rúg, persze, a „roszszabb napokon ennél lényegesen kevesebb, akár a felére is eshet. Tehát nem igaz az a pletyka, hogy a nagysáqák, műszakonként 500—600 koronát vágnak zsebre, kérem, ez rágalom ... Bár engedtessék fölhozni, hogy egyesek olyanokat is fecsegnek, hogy a „fekete“ ital az igazi tejföl. Az a borovicska, vodka stb. egyenest a közértből kerül a csapszékre, érthetően, a kocsmai felár a „gazdáját“ Illeti. Én ilyenről nem tudok, elvégre nem illtk a hölgyek táskájába lesni... Ámbár, nem egy kocsmárost láttam már, hogy az élelmiszerüzletben ládaszámra vásárolta az olcsó pálinkát, nyilván nem az elkényeztetett lánya kézfogójára szánta a kommersz italt... Bár lehet, hogy a nénikéfe fájós fogára vitte... Ugye, nem ts teljesen a hölgyek a vétkesek, hiszen, nem kevesen, akkor is iszunk, ha már nem esik jól, várjuk a. nyitást, fizetéskor meg „grófot* játszunk s kék '(nem húszas) bankóval lobogtatunk csalétekként a „madámoknak“; még a cigarettát ts kocsmában vásároljuk, pedig a trafik olcsóbban kínálja. Pazaroljuk a keresetünket, megrövidítjük a családunkat, tönkretesszük az egészségünket, no de ez az orvosok, szociológusok s az erkölcsregdészek asztala... Bizony, ha máshol nem, hát akkor legalább a kocsmában legyek úr! — tartják sokan, s újabb kört rendelnek, ha rövid az italszint, szólni gyávák. Gyakran akkor is gavallérosnak tetszelgünk, ha az utolsó koronánkat költjük... Az úriember ilyen,.. képzeltük magunkról... Tplán csak nem állami dotációt szeretnénk e passzióra? De az örök kételkedő folyvást csak arra kíváncsi, hogy miért mérnek röviden, drágítanak stb., hiszen ellenőreink ts vannak. Badar kérdés: ők ii emberek, talán — közvetve — mi fizetjük le őket? Nemde? ... Most, hogy számot vetünk az Óévnek, fogadkozunk az új esztendőbent nem árt megígérni, főképpen betartani, hogy azután ritkábban látogatjuk meg a csapszékeket, S ezután nem „segítjük be" némely kiváltságosat a kékróka-bunda, perzsaszőnyeg vásárlásba ... s a fogyasztásunkat egy korsó sörre, két deci borra mérsékeljük. Éljünk az alkalommal... CSIBA GÉZA' Egy hétköznapi délután Csütörtök délután, négy 6ra előtt néhány perccel. De minek is fontos a nap? Murin István számára igazán mindegy, hogy hétfő van vagy szerda, húsvét vagy karácsony. Ö az esztendőnek úgyszólván minden egyes napján megjelenik. Kora hajnalban, aztán meg az estébe nyúló délutánon. Hogy hol? Az Ipolysági (Šahy) Állami Gazdaság deméndi (Deraandice) állattartó telepén. Vagyis ahogyan 6 maga valila: a deméndi szövet-1 kezeiben. Mert 6 jobbára még ma is fgv emlegeti, hiszen valóban az egvkorl Deméndi Egységes Föld. műves-szövetkezet egyik telepéről van sző. — Én már abban az Időben Is ugyanezt a munkát végeztem, ál. laígondofeő etető. ötvennégy őta vagyok szövetkezti tag. Déménöen születtem, 3940-ben. Ugye, nagyon fiatalon lettem elkötelezettle a mezőgazdaságnak, azon belül az állattenyésztésnek. Tudja, úgv van ez. hogyha egyszer valaki mélven gyökeret ereszt, nehezen szakad el. ami. úgv vélem, érthető Is... És ama bizonvos gyökerek ezúttal valftban mélven a „földben“ vannak Kitépni, elszakítani azokat nerrt próbálta, mert maga is érzi. teilesen fölösleges. — Dolgozni azt mindenütt egyformán kell Hát nem fgv van? legalábbis nekem az a véleményem Hngv ml a neve a mezőgazdasági üzemnek: Deméndi Efsz vagy Ipolysági Állami Gazdaság? Ugvanmtndeev. Tudom, mások a viszonyok, más a szerkezet, a gazdálkodási struktúra, a felépítés... De hát nekem itt a tehenek, az üszők. Akkor is, most pedig éppúgy. Több mint harminc esztendeje ugyanazt csinálja. Nemrégiben azonban mégis újból kezdő volt. Vagyis hogy: a régi istállóból egy másikba került, s az állatállomány Is változott. — Az idei országos mezőgazdasági kiállításon Nyitrán (Nitra) tíz darab üszőt vásárolt állami gazdaságunk. Ezeket ide helyezték, ebbe az istállóba >— s rám bfzták a gondozásukat-épolésukat. Ezért, úgy érzem, újból kellett mindent kezdenem. Ez ideig 24 tehénről kellett gondoskodnom, most huszonegyet bíztak rám. De nem akármilyeneket ám. Egyáltalán nem szánta dicsekvésnek az előző gondolatmenetet. De hiszen nem ts büszkélkedöket kerestünk, hanem igazi szakembereket, ezúttal egy kissé módosítva a szó valódi értelmét. És egyhangúlag Murin Istvánra „szavaz, tak“ Deménden, az Ipolysági Állami Gazdaság székhelyén. Hogy miért? Egyszerű oknál fogva. Mert Murin István becsületes, munkaszerető, a munkahelyére időben érkező, nem csapja össze a tennivalókat, példamutató S többiek előtt. Szóval: egy valódi állatgondozó. egy szfv-lélek szövetkezeti tag (az állami gazdaságban). Nem egy-két éve, immár több mint há- Tom évtizede. Évi átlagban 5 feli a legtöbb tejet egy tehéntől az állami gazdaságban. Körülbelül 4 ezer 700 litert. A Nyitrán vásárolt üszőkben azonban még jobban bízik. — Drágák voltak az üszők, rám bfzták a gondozásukat. Én tényleg mindent elkövetek az érdekükben. Remélem, hogy az elszámoláskor az egyikben sem kell majd csalatkoznom, Hajnali kelés, délelőtti doíogtevés a ház körül, ma|d délután ismét csatasorba állás. Már nagvon megszokta Murin István ezt a menetrendet. Az újhoz minden bizonnyal felettébb nehezen tudna igazodni, ö is, a család is beletörődött. A felesége és a három leány. Akik közül az egyik zootechnikus (tehát az apa nyomdokaiban lépked), a másik egészségügyi nővér, a legfiatalabb meg hetedik osztályos tanuló. A felesége már eléggé régóta rokkantnyugdtias. Murin István ezen a délutánon Is fél négy körül kezdett. Fejes, szoptatás... Az állandó körforgás. Sokak számára minden Ы- zonnval már olyannyira egyhangú. 6 azonban azt valila, azért mindig tatái valami újat, érdekeset. a három és fél évtized elteltével Is. ÍS. B.)
