Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-23 / 51. szám
8 SZABAD FÖLDMŰVES Ahol nem hiába várják a 1988. (december 23 •» v .' г.^ •- r ■ШШ Fárad a karácsony... Kimerítő az ünnepet megelőző beszerzési hajsza, a füstös, ködös város, a zsúfolt üzletekben türelmetlenül. Ingerülten lökdösődd emberáradat, főbb fajta importáráért kell sorban állni, idő, pénz nem számit, semmi sem drága, nincs felső határ. Zsebünkben a lista: kinek, mit, mennyiért. A gyerekeknek önjáró, önmozgó elektronikus csoda, videó, kompnter dukál — nem adjuk alább —, mintha az együtt nem töltött órákért, napokért, a türelmetlen. kimért, ntasftásokra szorítkozó ..társalgásért“ akarnánk kárpótolni éket. Aztán majd csalódunk, amikor a |6 kapcsolataink révén felhajtott méregdrága Játékköltemény láttán sem csillan valódi öröm a gyerekek szemében. Azért csnk újra hajsznljnk tapnsódva a megálmodott tárgyakat, de titkon valami csodát várunk ... — Martka, emlékszel még a tava— A vacsora után megköszöntük és kicsomagoltuk ai ajándékokat. Pizsamát, klnat tolltartót meg látékokat kaptunk. A házikót mtnáfárt össze ts raktuk, és beletelepedtünk, nevettünk, énekeltünk, csuda jól szórakoztunk. Aztán apu a kirándulásokról készült filmeket vetítette, majd fényképezett minket, azután anyuval együtt meséltek nekünk. A kétéves szóke göndör fürtű Szilvia, nem szól bele a nagyok mondókájába, csak miután tágra nyílt szemmel végigmér, a jegyzetfüzet emért nyúl. — Mtt fogsz rajzolni, Szilvia? — kérdem. — Napocskát, nevetős napocskát. A család kis kedvence már laposakat pislog, de amikor az ágyacskát említik, felcsillan a szeme: — Anyuka, meséljI — Es mit meséljen anyuka? — érdeklődőm. Nehéz megválni a karácsonyfától lyt karácsonyra? — szólítom meg az örökmosolygó szőkeséget. A hét év körüli kislány vállvonogatva, tétován válaszol: — Hát .., nem ts tudom. Ügy látszik, hirtelen jött a kérdés. A szülők egymásra tekintve próbálják felidézni az emlékeket. Alig jutnak két mondaton túl, amikor Marika, mint aki kincset talán, felkiált: — Hát persze, tudom már —, s mondja is, mintha forgatókönyvet olvasna. — Az úgy volt, hogy anya szépen megtérített, gyertyát gyújtottunk, és körülültük az asztalt. Apu egyszer csak eltűnt, maid megszólalt a csengő, jött az angyalka, a karócsonyfón klgyúltak a gyertyák, és örültünk ... — ... szikráztak a csillagszárók, és énekeltünk, és örültünk — ugrik a szavába JOzstka, a rangidős. — Aztán kezdődőit a vacsora. Ostyát ettünk mézzel.,. -— ... aztán annyifelé vágtuk az almát, ahányon vagyunk, és mindenki kapott belőle, a szőlőt meg a dtót ts megosztottuk — folytatta hadarva a kislány. — Utána lencselevest, majd sült pontyot ettünk. A fényes este folytatását váltakozva, egymást hol kiegészítve, hol túllicitálva, gyönyörűséggel telve^ mesélik. — A klskakast. Anyja magához vonja a kicsit, és puszit cuppant rózsaszín dundt tálpacskájára. — Most eggyel kevesebben vagyunk — tájékoztat Marika —, mert Ilike, a kíshúgoril Léván j Levice) van a nagyinál, hogy anya egy kicsit megpihenjen. De már nagyon hiányzik. Amíg anyu a Szöszikét ISzilviát) altatja, nekünk hármunknak apa szokott mesét mondani. Legjobban tetszik A szegény ember szólóié. — De mi már nemcsak hallgatunk mesét, hanem olvasunk ts — veszt át a szót Döncl (JózsikaI. Térül-fordul, és egy nyaláb könyvet rak elém. Húga sem késik, 6 is éldtcsekszlk a legkedvesebb könyveivel. Van köztük képregény: Nils Holqersson, Góliát, Bobo, Túrnak, A Rózsaszín Párduc, Тот és Jerry; vannak mesék és tsmeretterleszió kiadványok — Fésűs Éva: Az ezüst hegedű, Nem mind arany, ami fénylik, Pintér József: A korona kalandiat, Tészabó Júlia: Nagy karácsonyt képeskönyv. Hát ezekről a gyerekekről igazán nem állíthatnám, hogy gátlásosak, meqlltetődnek, hogy nem lehet őket szóra bírni. Kánonban mondták az elolvasott könyvek tartalmát; nekik sem lenne kedvük ellen, s én ts hallgatnám akár hajnalig, ám az tdő sürЩШшш. get... A család szabadidejére terelem a szót. A gyerekek lelki szemet előtt már pereg is a film. Lelkendezve mesélik a hétvégi közös kirándulásokat, nyárt élményeiket, a szántót ISantovka) fürdőzést, a sok-sok pancsolást, „búvárkalandokar a lévai nagyapa udvarának fürdőmedencéjében, ahol az unokatestvérekkel együtt tíznél többen is összejönnek. A havas élmények sem kevésbé Izgalmasak. Еду-két hetet szoktak szakszervezeti üdülőben tölteni télen a hegyekben. Szánkóversenyékről, hölabdacsatókról kapok érzékletes és részletekre kiter/edő Jelentést. Az egyre elevenebb és mókásabb élménybeszámolót apa rekeszti be, amikor is Marikát a holnapi zeneórára, ebből kifolyólag a sarokban árválkodó hegedűre, Józsit pedig a még hátralévő fogalmazásra emlékezteti. Szemmel láthatólag eqylküknek sem fűlik a foga a dologhoz, de azért csak ktoldalognak. Amíg a ayerekek foglalkoznak, a szülőkkel beszélgetünk. Idősebb Árvát József negyvenhárom éves villamosmérnök, beosztását tekintve a Szlovák Állami Takarékpénztár programozást osztályának vezetője. Felesége, Jolika harmincegy éves, foglalkozása fodrász, az első gyerek születése óta főállású anya. Szép, tágas, célszerűen és ízlésesen berendezett háromszobás lakásban élnek Bratislava belvárosában. — Fejlettek, egészségesek, értelmesek és oldottak a gyerekek, csupa derű valamennyi — fordulok az Árvát házaspárhoz. — Igen, ők jelentik nekünk a munkái és a szórakozást ts egyben, de legfőképpen az örömöt. Sokan értetlenül néznek, ha ezt mondom. De ezt nem lehetучвятадуаг&Ы, efí élni kell — vallja ' Jolika. — A szeretet, az örő/n élménye szinté 4 gyerekek száifídmzl egyenes arányban mélyül nnveintňSxTľUJiri — Táqabb értelemben véve ts gyermekszerető család vaoyunk — ' egészíti. kt férjé. - Afieleségem négy gyerek ijcöptll van, Ш csak ketten vagyunk' t&ttbérék, dé a húgom is négy gyermeket trfdel:-4i férje pedig hét testvér közül vAfó (köztük három doktor, egy tisztviselő, egy laboráns!. MeogyözÓdésem, hogy a nagy család kedvező és a lehető legtermészetesebb közeg a gyermek „emberré" válásához. A szülőt igénybe veszt ugyan a több gyermek felnevelése, ugyanakkor bizonyos tekintetben tehermentesítve van, mivel nem kell külön a szeretetre, a közösségi magatartásra, az együttélés normáira tanítania, hiszen ezt a családi légkör önmagában blztosltta. A kárpótlás pedig, mondanom sem kell, felbecsülhetetlen. — Ml mindenre futja az édesapa ídeféből? I — A munkám eléggé Igényes, előfordul. hogy szombaton is felberreg a telefon, és be kell mennem a központba. Am telies ménékben eléqedetnek mondhatom magam, hiszen a szakmámban dolgozom, a munkám a hobbim is egyben. A szakmai előmenetelen sínen van. Nemrég részivéhettem egy tanfolyamon Lipcsében, beszélek németül, most angolt tanú-Marika: „jaj, de pompás fa .. .* lók, és olvasásra ts szakítok Időt. A többi kedvtelésem már a családhoz kötődik: utazás, természetjárás, fotózás. — Hogy áll mindezzel az édesanya? — Mint már említettem, az utóbbi években a család az egyetlen kedvtelésem. A színház, a társadalmi élet, a könyvek bizony nem férnek bele a napirendembe. De talán ennek ts eljön az ideje. Nincs hiányérzetem. Néha fáradt és ingerült vagyok, de a négy guermekém megér minden fáradságot. S ha jön. hát a kővetkezőt ts épp olyan jéltö szeretettel várom, akár az elsőt... Nagyon hálásak vagyunk a nagyszülőknek; azonkívül hogy ellátnak gyümölccsel, zöldséggel, megsütik az édességet az ünnepekre, gyakran feljönnek és a gyerekek körül is segítenek. A testvéreimmel is szinte egyként gondolkodunk, egykére, érzünk, mindig tudjuk, mire van szüksége a másiknak, és nem késlekedünk a segítséggel. Az emberek általában nem szeretnek rászorulni a másikra, talán büszkeségből, pedig az egymásra utaltság ts közelebb hoz bennünket egymáshoz. — Gondolom, a rokont kapcsolatok, a szülök példája hat elsősorban a gyerekek személyiségfejlődésére. — A gyerekek esetében apró viszszajelzések utalnak a jellemfejlódés ‘..Л. irányára — feflt kt az apa. — íme, egy aprócska eset: Mikulás estéjén Józsi fiam rakoncállankodott. Ám a virgács nem az 6 csizmájába, hanem az enyémbe került. Reggel csak ült lógó orral a kis csibész, és hozzá sem nyúlt a csomagjához. Kisvártatva tétován megjegyezte: „Apu, a Mikulás Összetévesztett bennünket, a virgácsot biztosan az én csizmámba akarta tenni.. .* Józsika csakhamar megjelenik az ajtóban, nyilván ellesett еду-két mondatfoszlányt a felnőttek beszélgetéséből. — Néni, kérem, ttt, nem messze lakik egy anyuka, akt nem szereti a kisgyerekét. Mindig kiteszi kocsiban az udvarra, a baba sír, bömböl, és ha a szomszédok szólnak a néninek, azt mondja, hogy 6 nem hallotta. Marika is hozzászól: — Az osztályunkban meg van olyan gyerek, akinek csak anyukája van,, meg olyan ts, akinek választania kellett: aput akarja-e vagy anyut... Boldog karácsonyt kívánva elköszönök Árvatéktól. Skandálom magamban a gyermekkoromból ismert versikét: „Hol szeretet, ott béke.. Tudom, ha ezek a gyerekek nem ts kapnak meg mindent karácsonyra, a CSODA itt nem marad el... GYEPES ARANKA' Szilvia, a család kis kedvence (Arval József felvételei J- ŠARKADY SÁNDOR: Felsüt a csillag Felsüt a csillag, Hold Is előjön; Jégcsapok égnek Karcsú fenyőkön. Késel szán fut, Porzlk a porhó — Jégkörös úton Villog a patkó. Cinke szeméről Foszlik az álom; Csenget p csengő: Itt a karácsonyi Jó hír Csöndes az éj, csak a Hó hull — Hirtelen halk harang Kondul; Hópihe, tíalíod-é, Hullongj, Kis harang, nagy Harang, Ujjongj! Napkelet csillaga Följön: Fénylik a béke a Földönl ÍÖTH 6ÄLINT: ’ § Karácsonyi erdő Äz erdő ma csupa lebegő 'dísz, a zöld fagyalsor is kiöltözött, s hollandi csipkét fújnak a kékbe a szarvasünők isi a dércsípte kökénybokrok között. Hány karét gyémántékszert hord ez az ág, s a tölgycsonk ezüstkoronát! A dércsípte kökénybokrok között az erdő ma csupa lebegő dísz, a zöld fagyalsor is kiöltözött, s hollandi csipkét fújnak a kékbe a szarvasünők is.
