Szabad Földműves, 1988. július-december (39. évfolyam, 26-52. szám)
1988-12-23 / 51. szám
SZABAD FÖLDMŰVES-1988. december 23 Ä birka a legtöbb helyen a határ sepregetője, nem sok gondot fordítanak rá. Szakképzetlen „szükségjuhász“ terelgeti torzonborz korcskutyájával, amely még nem is hallott arról, hogy a nyájat be is lehet szegni. Leromlott állatok, öreg juhhodályok, szakemberhiány, fejlesztési pénzforrások gyér buzogása, elhanyagolt, szikes legelők és még ki tudná felsorolni, mi minden fékezi erősen az ágazatfejlesztés korszerűsítését. Ráadásul az a tudat, hogy birkatenyésztésből még csak meg sem lehet gazdagodni. — Meggazdagodni nem — helyeselt a Királyhelmeci (Kráľ. Chlmec) Állami Gazdaság juhásza, Dobcsák László. — Ez Igaz. Viszont ha az ember becsületesen és szakmai hozzáértéssel gondozza az állatokat, akkor szépen meg lehet élni a luhászatból — és a gazdaságnak Is szép jövedelmet biztosít. A gazdaságot az is befolyásolja, hogy a „vezérkar“ miként viszonyul a juhászathoz. Az erdő szélén baktat lassan a nyáj. Muzsikálva, kolompolva. Öblös és magas hang, kissé rekedt és kamaszosan érdes, templomian méltóságos s bársonyosan csengő keveredik, hangjuk úszik a szélen ... — Megmondom őszintén, hogy nem veszik komolyan a juhászatot a vezetők. Pedig, tudja.., Na, nem mondok semmit! Késő. Már lobog, fortyog benne az igazi juhász. — Tudja, az a hiede'em, hogy a birka igénytelen állat. Igaz, minden vackot meg lehet vele etetni. Megrágja az élő fát Is. Hát persze hogy igénytelen, ha nem adunk neki enni. Viszont azt elvárnánk, hogy sok húst, tejet, gyapjút „tegyen elénk“. Lehet súlyemelő olimpiai bajnok az, akit rántottlevessel etetünk? A juhász intésére Bogár rendet tesz sebtiben. Aztán a pásztor kampós botjára támaszkodva folytatja mondőkáját: — jön az olasz kereskedő, tapogatja a bárányt, mint a hitvesét. Minősít, értékel, követel, fenyeget, dicsér vagy fitymál. Ha nem jó az áru, nézi a juhászt; nem vagy mester. De a juhász nem minősítheti, fitymálhatja a legelőt, a takarmányt, a juhhodályt, ami a gazdaságon belül van. Dobcsák Lászlónak három testvén re is luhász. Ö tizenkét éves volt, amikor az apja mellé-szegődött. Tizenöt éves korában már számadó juhász lett az állami gazdaságban. — Édesapámtól tanultam a mesterséget, s hű is maradtam a juhászaihoz. A nagyapám, sőt a dédapám is juhász volt. A régi juhászkodás más világ volt. Nagyobb terhet rótt az emberekre. Még a legnagyobb uradalmakban sem volt állatorvos, több volt a betegség; a büdössántaságtől a kergekórig sok minden nyavalya fertőzte az állományt. Megboldogult édesapám annak Ideién saját maga gyógyította a juhokat, 6 készítette a kenőcsöket. A receptúra mindig családi titok volt. Ä régi luhásznk többet tudtak egv élesre fent bicskával orvosolni, mint máz bármelyik állatorvos. És Itt nem a könmöiésre kell gondolni, ugyanis ők koponyát lékeltek A kergekórt egy parazita okozza, amely felkerült az állat agyába. A 1uh lellegzetes szédelgő«. körkörös mozgása, egyensúlyzavara ennek következménye. Sterilnek aligha nevezhető körülmények között legelőn kanyarították k! a kooonyarsontot. tüzes tűvel piszkálták ki a kórokozót, s helyezték vissza a léket, hajtották vissza a bőrt. És az állat általában meggyógyult. Ezen a nem könnyű Iskolán nevelkedett fel a luhásznemzedék, amelynek tudására, főleg lelkiismeretére nagy szükség van. Mindmáig. A 1uhás7,atot legjobban az lf 16 nemzedék tagadja: manapság kampősbottal Is nehéz boltárt fogadni. A kfllteriesség miatt. Tanya. sár. hajnaltól késő estig robot, legeltetés, fejés, ápolás, hodályrendbetartás. ; — Vajon lesz-e utánpótlás? — kérdeztem kissé aggódva. Elmesélek egy esetet. Ä juhász beállít a fiával az igazgatóhoz és mondja, hogy a gyerek bojtár akar lenni! Az igazgató meghatódik. Aztán mondja, hogy a gyereknek el kell mennie hároméves továbbképzésre, ahol szépen megtanul mindent, aztán kap egy szép nyájat. Két hónap múlva kérdezi az igazgató a juhásztól, hogy megy-e iskolába a gyerek? Mire ő azt feleli; ha mellettem nem tanulhatja ki, mint én az apámnál, akkor irányítsa a rudat másfelé. Tán nem elég, amit én tudok? El Is mehetek! — Akkor másképpen teszem fel a kérdést. Azt mondta, hogy maga örökölte édesapja kampésbotját. Magátül vajon lesze öröklő? — Öt gyermekem van, három fiú és két lány. Nem tudnék úgy meghalni, hogy valamelyik fiam ne vegye át a pásztorbotot. A fiúk gyermekkoruktól Igazán sokat segítettek nekem. Az Iskolai szünidőben mindig velem voltak. Nagyon szeretik az állatokat és sokat tanultak tőlem, úgy a gondozáshoz, mint az ápoláshoz jól értenek, szóval önállóan tudnának vigyázni a Juhokra. A Laci fiam kőművesnek tanul, már nős és két gyermeke van. ő, azt hiszem, hogy soha nem lesz juhász. A Gynri az autószerelől szakmát sajátította el. Most katona. De a legfiatalabb fiam, a Tibi, ő már Jelentkezett juhásznak. Most végez Kassán (Košice), kőművesnek tanul. A juhászat jobban érdekli, mint a kőművesmesterség. Nagy érzéke van a juhókhoz. Az eilést már önállóan le tudta veSétnl. Remélem, hogy az igazgatóság felveszi, Ha nem, akkor nem tudom, hogy mi lesz... . Lassan arrébb vándorol a nyáj. Komótosan. Mi Is megindulunk. — Hány knlompos van a nyájban? — Huszonöt. — Minek ez a sok kolomp? — Minek? Ez a birka dísze. Muzsikája. Nélküle olyan a nyáj, mint a bús halottas menet. — Ki veszi a kolompof? — A juhász. Pontosan ötven kolompöm van. — Sok a mnnka a juhokkal? — Most a hatszázötyennyolcas állományból háromszázhetven a törzskönyvezett anyajuh. A többi növendékállat. Az olasz kereskedők éppen ma vittek el tőlem háromszázhúsz bárányt. — Mondana valamit az eredményekről? — Birkánként 5,50 kg gyapjút nyírunk. Száz anyajuhtól száztizenhárom bárányt felneveltünk. Szóval a gyapjűhozamot 4 mázsával túlteljesítettük és 50 báránnyal többet neveltünk fel a tervezettnél. Közben a hodályhoz érkeztünk. Ä mester bevezet birodalmába, ahol a feleségét és Tibor fiát találjuk. — Az az igazság — fordul hozzám a legfiatalabb Dobcsák fiú —, hogy otthagytam az Iskolát. Minek erőltessem magam, amikor a juhászathoz vonzódom. Azt hiszem, hogy Itt jobban megtalálom majd a számításomat .., — Pedig Itt nagyon sokat kell dolgozni — vág szavába édesanyja. —i De ha neki ez tetszik, akkor nem állünk az útjába. Bélán József, az állami gazdaság Igazgatóhelyettese mondja: — A Juhászat fejlesztésére tervet dolgoztunk ki. Az állományt Ide, Kírályhelmecre összpontosítjuk. Jelenleg a hodály rekonstrukcióját fogjuk végezni, 350 ezer korona ráfordítással. Ezt a munkát a juhok elléséig be akarjuk fejezni. Aztán a helmed hegyen létesítünk hodálvt. A juhászat fejlesztése Igen-Igen sokba kerül, da bízom benne, hogy a terveinket sikerül megvalósítanunk. Ami pedig a Tibor gyereket illett, hát persze hogy felvesszük, sőt, kimondottan örülünk neki. Dobcsák László, a számadójuhász úgy tervezi, hogy a? 1989-es évben hat kilő gyapjút érnek el juhonként, s a száz anyajuhra jutó felnevelt bárányok számát meg százhúszra szeretnék gyarapítani. ►— S mitől függ e terv teljesítése? 1— Hát, csakis a végzett munkától — válaszolja. — Jól előkészítjük a nyájat az átteleltetésre, ami nálunk február 1-től április чЗО-ig tart.,. ILLÉS BERTALAN /karácsony estéjén az illatos ff kenyér — szépen kosár* * ban, fehér terűével letakarva — sem Mányozhatott a fenyőfa alól. Legalábbis a ml csalddunkban és a környéken ez a szokás Járta. Mert ugye a mindennapiról volt szó, amely a béke és a szeretet ünnepén azzal, hogy a fenyőfa alá került, erősítette bennünk a hitet, a reményt, erőt és bizalmat adott a jövőt illetően — és természetesen a megértés szimbóluma volt. Nálunk meg különösen friss volt még Szentestén is a kenyér... Zilizt Vince most már nyugdíjas, Tešedíkovában él. Nagyon sok évet dolgozott le pékként a szakmában. — ...fő néha visszaemlékezni, felidézni a régmúlt időket. Itt van például a kezdet a sváb mesternél, Preistnger Mihálynál. Akkoriban — a harmincas évek közepén, vége felé — a zsemlyéket, a kenyeret és a házi kenyeret fáskemencében sütöttük. Igen, meg kell különböztetni a kenyeret és a házi kenyeret — pékszemszögből. Az utöbbi tésztáját ä környékbeli háziasszonyok otthon, saját maguk dagasztották, csak a sütést bízták a pékekre... Preisingernél nagyon sok mindent megtanult Vince bácsi. Módfelett örül annak, hogy tulajdonképpen ott szerette meg tgazdból a szakmát. Ott tudatosította, hogy kétkezi munkája mily jelentőséggel bír gyermek és felnőtt számára egyaránt. Igen, az inasévek. Majd Budapestre került, konkrétan egy kispesti pékségbe. Az ott eltöltött évekre szívesen emlékezik vissza. Es máris a kővetkező állomások sorolásánál tart. — Csehországban szintén tevékenykedtem, aztán Partizánskeban, Farkasdon (Vlčanyf, Söksze-_ lőcén (Selicef. A következő állomás — egyben a végállomás is — Vágsellye /Sala) volt... A legszívesebben a Sókszelőcén eltöltött öt esztendőre gondol viszsza. Oda még nemrégiben Is hívták, menjen, tapasztalatokat átadni, segttent - a fiataloknak. Csak hát a hatvannyolc esztendő. A sok — ... már az utóbbi években hagyfán, de a kezdetiek a szakmábanI A program túlzsúfolt volt. Éjszakát sütés, majd hajnalban az áru széthordása a környéken —1 legtöbbnytre kerékpáron. Aztán gyorsan vissza a pékségbe, mert a háziasszonyok jöttek a bedagasztott tésztával, és ismét a kemencék körüli munka. Reggel nyolc-A kemence mesterénél ugrálás a kemencék körül, a rengeteg zsákolás, ami mindenekelőtt a lábát viselte meg. Főképpen bokában. — ... valóban, a sökszelőcel napokra gondolok újból és újból előszereltei. Ott tgazán jó volt dolgozat. és micsoda kenyeret sütöttünk. Jöttek ts ám a környékről a vásárlók. Dicsérték a sóki kenyeret. Ez, persze, nem tetszett a többi község pékjeinek. De hát ha a miénk volt a legjobb? Naponta átlagosan hat mázsa kenyeret ts megsütöttünk. Sőt, hordták az aszszonyok a házi kenyereket Is, no és ott volt a kifli meg a többi péksütemény. Abból is készítettünk vagy négyezer darabot. Á sókszelöcet pékségben főnök voltam fvagy inkább pékmester}, s volt három beosztottam-segédem, asszonyok. Nagyon szorgalmasak, helytállók, a munkájukat teljes odaadással végzők. Olyanokra valóban sok helyütt szükség lenne manapság, de a jövőben úgyszintén.., X múlttdézésben nincs különösebb sorrend, ezúttal újfent a régebbi idők, a Sókszelöce előtti szép évek kerülnek a jelenkor asztalára. kor sütés, maid tizenegykor és ebéd után egy órakor. Tehát nem nagyon volt megállás, pihenésre való tdö. Néha kalácsféléket ts hordtak otthonról, hogy azokat is süssük meg, finomra, ízletesre, alaposan. De hogy visszatérjek a fáskemencékben való sütéshez: egy kenyeret akkoriban — házi kenyérre gondolok — 1 koronáért sütöttünk. Igaz, volt az állami norma húsz fillér is. Egy kemencében egyszerre úgy 30—35 kenyeret sütöttünk. Karácsony táján, illetve azt megelőzően akkor ts nagyobb volt a forgalom. Dolgoztunk éjjel-nappal, úgyszólván le sem hunytuk a szeműnket. Mert hozták a közkedvelt fonott kalácsokat ts ám a háziasszonyok. Más egyebet otthon nem is nagyon sütöttek. Esetleg bejglit, diós és mákos kalácsot ... Emlékezések — és szinte természetszerűleg viszonyítások, összehasonlítások. ■— ...azzal Igazán nem mondok semmi újat, hogy a fö kenyér alapja a kovász. A tésztát hagyni kell alaposan megkelnt, fontos a dagasztás utáni „stészoíás“. Hogy ez micsoda? Én így szoktam meg, mindig is így használtam. A hajtogatásról van szó, a tészta áthajtogatásáről. Aztán a vájoiásra meg a formázásra is adni kell ám, hogy a végtermék ne akárhogyan nézzen ám ki. Tudom, ma sokkal több kenyeret és péksüteményt kell sütni, az üzletekbe szállítani, mint mondjuk húsz-harminc esztendővel ezelőtt. De szerintem ez még nem lehet mentség az oly gyakran rossz minőségű kenyeret illetően... És a ma, a jelen. Zilizt Vince Immár nyolc éve nem pék, vagyis pontosabban fogalmazva: nem dolgozik a szakmában. Otthon elvétve űzt-e még? — ... itt-ott szoktam sütni otthon is. De mostanság már egyre kevesebbet. Ketten maradtunk a családi házban. A három fiú elköltözött otthonról. Az egyik itt helyben lakik családjával, a másik Deákiban /Dtakovce), egy meg a járási székhelyen, Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda). Míg otthon voltak, többször nekifogtam a kenyérsütéshez. Hiszen több szájat kellet betömni. Amt kettőnknek kell, azt megvásároljuk. Igaz, ha módunkban áll, inkább kiflit veszünk, azt valahogy jobban szeretjük. Persze, azért teljesen nem hagytam abba a kenyérsütést — mert egyszerűen nem ts tudnám: például karácsonyra még mostanában is sütök fonott kalácsot. Eljönnek az unokák is —. hatan vannak —, aztán megkóstolják a péknagyapa sültjét. Fenyőfa -és cipóillat, gyertyafény. Zilizt Vince is sokszor viszszaemlékezik a régvolt karácsonyokra, azokra, amikor még számos szobában, a meghitt családi körökben éppen az 6 általa sütött kenyér került a terített asztalra. A mindennapi — és mégis a legünnepibb. SUSLÄ BÉLÄ i
